A 2026/2027-es nevelési évben új intézményigazgatóként kezdtem meg a Boldogságóra program megvalósítását óvodánk három csoportjában. A Cica és a Süni csoportban személyesen vezetem a foglalkozásokat, amelyek célja, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő, játékos tevékenységeken keresztül ismerkedjenek meg az érzelmek világával, fejlődjön empátiájuk, önismeretük, érzelmi biztonságuk, valamint megtapasztalják az egymásra figyelés és a szeretetteljes kapcsolódás örömét.

A Süni csoport gyermekeihez első alkalommal érkeztem boldogságórát tartani. Mivel a csoportba középső korosztályú, még viszonylag fiatal gyermekek járnak, különösen fontosnak tartottam, hogy a foglalkozás oldott, biztonságos légkörben, az életkori sajátosságaikhoz igazodva valósuljon meg. Szerettem volna, ha a gyermekek fokozatosan megismerkednek velem ebben az új szerepben is, és bátran bekapcsolódnak a közös tevékenységekbe.

A foglalkozást a „Hála” témakörével kezdtük. A gyermekeknek elmeséltem Süni és Nyuszika születésnapi kalandját, amely mesés formában vezette be őket a témába. A történet végén megkérdeztem a gyermekeket, hogy szerintük miért volt hálás Nyuszi és Süni. Egy kislány különösen ügyesen válaszolt, és szépen felidézte a történetben megjelenő érzéseket, gondolatokat.

Ezt követően közösen gondolkodtunk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak a mindennapjainkban. Néhány példával igyekeztem segíteni a gyermekeket, hogy megértsék a hála jelentését, majd arra biztattam őket, hogy saját élményeiket is osszák meg velünk. A beszélgetés során sok kedves és elgondolkodtató válasz született. Elhangzott például, hogy „hálás vagyok, mert van barátom”, „mert jó oviba járni”, illetve „mert anya mesél nekem és szeret engem”.

Ezek a mondatok jól tükrözték, hogy a gyermekek számára a hála elsősorban a szeretetteljes családi kapcsolatokhoz, a barátságokhoz és az óvodai közösséghez kötődő élményekben jelenik meg. Különösen kedves pillanat volt, amikor egy kisfiú azt fogalmazta meg, hogy azért hálás, amikor néha bemegyek a csoportjukba, és játszom vele. Ez a spontán megjegyzés számomra is sokat jelentett, hiszen megmutatta, hogy a gyermekek számára milyen fontos a felnőttek személyes figyelme, a közös játék és az együtt töltött idő.

Természetesen azt is megtapasztaltam, hogy a gyermekek különböző módon viszonyultak az új helyzethez. Voltak, akik szívesen bekapcsolódtak a beszélgetésbe, míg mások inkább távolabb ültek, visszahúzódóbbak voltak, és nehezebben oldódtak fel. Ezt életkori sajátosságaik és az első közös alkalom újszerűsége miatt természetesnek tekintettem. Fontosnak tartottam, hogy minden gyermek a saját tempójában kapcsolódhasson a foglalkozáshoz, és senkit ne érjen nyomás amiatt, ha még nem szeretne megszólalni vagy aktívan részt venni egy-egy tevékenységben.

A beszélgetést követően a szeretet és az egymásra figyelés megélésére helyeztük a hangsúlyt. A gyermekek egymásnak adtak tovább egy kedves hátsimogatást, amelynek megvalósításában kezdetben némi segítségre volt szükségük. Többen bizonytalanul, félénken közeledtek társaikhoz, és még szokniuk kellett a gyengéd testi érintésnek ezt a formáját. Bátorítással, mintamutatással és türelemmel segítettem őket abban, hogy biztonságosan és természetesen vegyenek részt a gyakorlatban. A tevékenység végén azonban már arról számoltak be, hogy jó érzés volt a simogatás. Ez megerősített abban, hogy érdemes tovább dolgoznunk az érzelmek kifejezésén, az egymás iránti bizalom kialakításán és a pozitív kapcsolódási formák gyakorlásán.

A foglalkozás következő részében mozgással és zenével teremtettünk vidámabb, felszabadultabb hangulatot. A „Meglengetem a karom, pedig nem is akarom” kezdetű mondókára közösen végeztünk játékos mozdulatokat, majd meghallgattuk Bagdi Bella boldogságdalát. A gyermekek a zenére mozogtak, ugráltak és táncoltak, így a közös tevékenység lehetőséget adott a feszültség oldására, az öröm megélésére és a gátlások fokozatos feloldására. A mozgásos rész különösen fontos volt, hiszen ebben az életkorban a gyermekek gyakran a mozgáson, a játékon és a közös élményeken keresztül tudják legkönnyebben kifejezni érzéseiket.

A foglalkozás zárásaként elkészítettük a Süni csoport hálakertjét. A gyermekek hálavirágokat ragasztottak, amelyek jelképesen azokat a dolgokat, személyeket és élményeket jelenítették meg, amelyekért hálát érezhetünk. Az alkotótevékenység során közös munkánk eredményeként egy kedves, szimbolikus alkotás született, amely a későbbiekben is emlékeztetheti a gyermekeket arra, hogy a mindennapokban számtalan apró öröm vesz körül bennünket. A hálakert egyúttal lehetőséget teremt arra is, hogy a következő foglalkozásokon visszatérjünk a témára, és újabb élményekkel, gondolatokkal gazdagítsuk közös alkotásunkat.
A Süni csoportban megtartott első boldogságóra tartalmas, szeretetteljes és számomra is értékes tapasztalatokat hozott. A gyermekek életkorukhoz és egyéni személyiségükhöz mérten kapcsolódtak be a tevékenységekbe. Többen bátran megfogalmazták gondolataikat, másoknak még időre és támogatásra volt szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat az új helyzetben. A mese, a beszélgetés, a hátsimogatás, a zene, a mozgás és a közös alkotás egymást kiegészítve segítették a hála témájának feldolgozását.

Én magam is jól éreztem magam a gyermekek között, örömmel hallgattam őszinte megnyilvánulásaikat, és különösen megható volt megtapasztalni, hogy számukra milyen sokat jelenthet egy-egy apró figyelmesség, a közös játék vagy a felnőttek szeretetteljes odafordulása.

Ugyanakkor azt is érzékeltem, hogy a csoportban még szükség van a gyermekek oldására, a bizalom fokozatos erősítésére és az érzelmi biztonság elmélyítésére. A jövőben ezért kiemelt figyelmet szeretnék fordítani arra, hogy a foglalkozások során minden gyermek megtapasztalhassa az elfogadást, a biztonságot és a feltétel nélküli figyelmet. Fontosnak tartom, hogy ne sürgessük a feloldódás folyamatát, hanem elegendő időt biztosítsunk a gyermekek számára a kapcsolódásra és az új helyzetek elfogadására.

Bízom benne, hogy a rendszeres boldogságórák, a közös játékok és az érzelmek kifejezését segítő tevékenységek hozzájárulnak ahhoz, hogy a Süni csoport közössége még összetartóbbá váljon, a gyermekek bátrabban forduljanak egymás felé, és mindennapjaikban egyre természetesebbé váljon a kedvesség, a hála és az egymás iránti szeretet kifejezése.

Új intézményigazgatóként a 2026/2027-es nevelési évben intézményünk három csoportjában kezdtük meg a Boldogságóra program megvalósítását. A foglalkozások célja, hogy a gyermekek játékos, élményszerű tevékenységeken keresztül ismerkedjenek meg az érzelmek világával, fejlődjön érzelmi intelligenciájuk, empátiájuk, önismeretük, valamint megtapasztalják a pozitív gondolkodás és az egymásra figyelés örömét. A Cica és a Süni csoportban én vezetem a boldogságórákat, míg a Méhecske csoportban kolléganőm foglalkozik a gyermekekkel.

Az első alkalommal a hála témakörét dolgoztuk fel, amely kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy a gyermekek felismerjék és megfogalmazzák, mi mindenért lehetnek hálásak a mindennapjaikban.

A Cica csoportba egy gyönyörű, mesebeli várral és Boldog Dórával érkeztem, hogy már a foglalkozás kezdetén megteremtsem a gyermekek érdeklődését felkeltő, varázslatos hangulatot. Egy mesére hívó mondóka segítségével közösen elindultunk a képzelet világába, és megismerkedtünk Süni és Nyuszi születésnapi kalandjával. A történet érzelmi ráhangolódást biztosított, és előkészítette a háláról való közös gondolkodást.

A mese után beszélgettünk arról, mit jelent hálásnak lenni, és mi mindenért érezhetünk hálát a saját életünkben. A hála szimbólumának egymásnak történő továbbadásával minden gyermek lehetőséget kapott arra, hogy megossza gondolatait a többiekkel. Igazán megható és értékes megfogalmazások születtek, amelyek jól tükrözték a gyermekek saját élményeit, családi kapcsolatait és szeretetteljes kötődéseit.

Elhangzott például:„Hálás vagyok, mert apa horgászni visz, és óriási pontyot is fogtunk.” Egy másik gyermek így fogalmazott: „Hálás vagyok, mert van egy kistestóm, akit jó dolgokra taníthatok.” A legszívmelengetőbb gondolatok között pedig ez is elhangzott: „Hálás vagyok, mert anya szeret engem.”

Ezek a spontán, őszinte gyermeki megnyilvánulások megerősítettek abban, hogy milyen fontos teret adnunk az érzelmek kifejezésének, a személyes élmények megosztásának és egymás meghallgatásának. A gyermekek számára a hála elsősorban a mindennapi szeretetben, a közös élményekben és a családi kapcsolatokban válik megtapasztalhatóvá.

A foglalkozás következő részében az érzelmek testi kifejezésére és a gyengédség megtapasztalására helyeztük a hangsúlyt. Egy kedves hátsimogatás formájában adtunk tovább egymásnak pozitív érzéseket. Megható volt megfigyelni, hogy a gyermekek mennyire különbözően fogadták ezt a szeretetteljes gesztust: volt, aki kissé félénken, bizonytalanul élte meg, másokat pedig annyira megérintett a pillanat, hogy könnyek jelentek meg a szemükben. Ez a tevékenység lehetőséget adott a bizalom, az egymás iránti figyelem és az érzelmi biztonság megtapasztalására, miközben minden gyermek saját érzéseinek megfelelően kapcsolódhatott a közös élményhez.

A ráhangolódást és az érzelmi megélést mozgásos, feszültségoldó tevékenységgel folytattuk. A „Megforgatom a karom, pedig nem is akarom” kezdetű mondókára közösen megmozgattuk testünket, majd Bagdi Bella boldogságdalát hallgattuk meg. A zenére együtt mozogtunk és táncoltunk, felszabadultan megélve a közös játék és az együttlét örömét. A zene és a mozgás vidám, oldott légkört teremtett, és segített a gyermekeknek abban, hogy a foglalkozás során megélt érzéseiket mozgásban is kifejezhessék.

A foglalkozás zárásaként minden gyermek egy szívecskét színezhetett ki, amelyet a csoporton belül bárkinek odaajándékozhatott. Ez az egyszerű, mégis sokatmondó tevékenység tovább erősítette az egymás iránti szeretet, a kedvesség és az ajándékozás örömének megélését. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy nemcsak tárgyakkal, hanem figyelmességgel, kedves szavakkal és apró gesztusokkal is örömet szerezhetünk egymásnak.

A hála témájára épülő boldogságóra tartalmas, érzelmekben gazdag és örömteli élményt nyújtott a gyermekek számára. A mese, a beszélgetés, a szimbólum továbbadása, a testi érintésen alapuló szeretetkifejezés, a mozgás, a zene és az alkotás egymásra épülve segítették a téma feldolgozását. A gyermekek aktívan bekapcsolódtak a tevékenységekbe, bátran osztották meg gondolataikat, és örömmel vettek részt a közös élményekben.

Számomra, intézményigazgatóként is különösen fontos és felemelő tapasztalat volt ez az alkalom. Jó érzés volt a gyermekek között lenni, közvetlenül megtapasztalni őszinteségüket, érzékenységüket és szeretetüket. Megerősített abban, hogy a Boldogságóra program nem csupán egy-egy különleges foglalkozást jelent, hanem olyan szemléletet is közvetít, amely a mindennapi óvodai életünk részévé válhat. Bízom benne, hogy a közösen megélt pillanatok hozzájárulnak ahhoz, hogy gyermekeink nyitottabbá váljanak saját érzéseik felismerésére, mások elfogadására, a hála kifejezésére és az apró örömök észrevételére.