Középsősként már sok kedves gondolatuk és kifejezésük van a hálára, ebben nagyon sokat segített a Hálafa története. Beszélgetés kezdeményezésére, gondolataik elindítására nagyszerű történet. A téma folytatására az előrehozott idősek napja adott lehetőséget. A nagyszülök és az unokák közös kreatív- és játéktevékenységekben bővelkedő délelőttje is sok kedves pillanatot hozott mindkét korosztálynak.
A hálafa elkészítésével és a hónap zenéjével zártuk a szeptembert.

Boldogságfokozó hála
Óvodánkban 4 csoport is részt vesz a szeretetteljes, érzelmi fejlődést segítő Boldogságóra programban. A mi csoportunk 25 fő, 4-5 éves, középső csoportos gyermekek. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy mi is részt veszünk ebben a programban és érdeklődve várták.
Nagy érdeklődéssel figyelték, ahogy elkészült a vár a lépcsőfokokkal. Elővarázsolódtak a virágok is, közben hallgattuk a „Szép nap” című dalocskát, majd a „Boldogságmondókát” is szájtátva figyelték. Érdeklődve figyelték a „Maci bajban van” bábjátékomat és a témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi a „hála” szó jelentése, milyen érzés lehet hálásnak lenni, kinek és miért lehetünk hálásak… A gyerekeknek nem volt ismeretlen ez a téma, hiszen eddig is nagyon sokat beszélgettünk a hála, a boldogság, a tisztelet szavak jelentéséről és érzéséről, valamint arról is, hogyha kapunk valamit, akkor azt megköszönjük és tulajdonképpen a köszönömszóval is a hálánkat tudjuk kifejezni..
A foglalkozás zárásaként elkészítettük a csoport „Hálafáját” és a virágok elhelyezésével elindultunk a boldogság lépcsőin.

A szeptemberi Boldogságóra középpontjában a hála érzésének felismerése, tudatosítása és kifejezésének gyakorlása állt. A tevékenység megtervezésekor arra törekedtem, hogy a gyermekek számára életkorukhoz, érzelmi fejlettségükhöz és mindennapi tapasztalataikhoz közel álló helyzeteken keresztül tegyem átélhetővé a téma jelentőségét. Pedagógiai célom a gyermekek érzelmi tudatosságának, empátiájának, társas érzékenységének és pozitív szemléletének erősítése, valamint annak elősegítése volt, hogy felismerjék a környezetükből érkező gondoskodás, segítségnyújtás és figyelmesség értékét.
A tevékenységet relaxációval vezettem be, amelynek során a gyermekeknek lehetőségük nyílt az elcsendesedésre, a napi élmények utáni megnyugvásra és a foglalkozásra való ráhangolódásra. Fontosnak tartottam, hogy a téma feldolgozását nyugodt, érzelmileg biztonságos légkör előzze meg, hiszen a személyes élmények, érzések és kapcsolatok felidézése megfelelő érzelmi feltételek mellett válhat igazán tartalmassá. A relaxáció alkalmazása egyúttal a figyelem összpontosítását és a belső élményekre való ráirányulást is segítette. A kislány, aki nem vette észre című mese feldolgozásával a gyermekek figyelmét a mindennapokban gyakran természetesnek tekintett, mégis jelentőséggel bíró eseményekre és emberi kapcsolatokra irányítottam. A történet alkalmat teremtett annak felismerésére, hogy a szeretet, a gondoskodás, a segítség és a másoktól kapott figyelem sokszor apró, hétköznapi cselekedetekben nyilvánul meg. A mese érzelmi feldolgozása során nem kizárólag a történet tartalmi megértésére helyeztem a hangsúlyt, hanem arra is, hogy a gyermekek megpróbálják értelmezni a szereplők érzéseit, felismerjék a viselkedésük mögött meghúzódó szándékokat, és saját élményeikkel is kapcsolatba hozzák a hallottakat. A történet segítette annak megértését, hogy a hála nem feltétlenül nagy eseményekhez kötődik, hanem a mindennapi élet apró örömeiben és az emberi kapcsolatokban. A szituációs játék során a gyermekek számára ismerős, az óvodai életben gyakran előforduló társas helyzeteket jelenítettem meg. A segítségnyújtás, a vigasztalás, a játék megosztása, a társ megvárása és a közös rendrakás olyan gyakorlati tapasztalatszerzési lehetőségeket biztosított, amelyekben a gyermekek megtapasztalhatták az egymásra figyelés és az együttműködés jelentőségét. A szerepjáték során a társas helyzetek többféle nézőpontból történő megélésére, a másik gyermek szükségleteinek felismerésére és a megfelelő érzelmi reakciók gyakorlására is lehetőség nyílt. Lényegesnek tartottam, hogy a köszönet kifejezése ne csupán elvárt udvariassági formulaként jelenjen meg, hanem fokozatosan kapcsolódjon a gyermekek saját érzéseihez és a másik ember cselekedeteinek értékeléséhez. A kreatív tevékenység során a gyermekek piros mozaikok felhasználásával díszítették a szív formáját. A szív szimbolikus jelentése jól kapcsolódott a foglalkozás érzelmi tartalmához, hiszen a szeretet, a törődés, a figyelmesség és a hála kifejezését jelenítette meg. Az alkotás lehetőséget biztosított az egyéni ötletek megvalósítására, az önálló munkavégzésre, valamint a finommotorika, a szem-kéz koordináció, a vizuális figyelem és a feladattartás fejlesztésére. A tevékenység közben arra ösztönöztem a gyermekeket, hogy gondoljanak azokra a személyekre, eseményekre és élményekre, amelyek örömet, biztonságot vagy segítséget jelentenek számukra. Az alkotótevékenység így nem csupán képi megjelenítése volt a témának, hanem lehetőséget adott a mese és a szituációs játék során felmerült gondolatok személyesebb elmélyítésére is.
A foglalkozás módszertani felépítésében tudatosan törekedtem a különböző tevékenységformák egymásra építésére. A relaxáció, a mesehallgatás és az érzelmi feldolgozás, a szituációs játék, majd a kreatív alkotás eltérő módokon biztosított lehetőséget a gyermekek bekapcsolódására. Ez különösen fontos az óvodáskorú gyermekek esetében, mivel az érzelmi tartalmak megértését és feldolgozását a személyes élmények, a játékos cselekvés, a szemléletes tapasztalatok és a közvetlen társas interakciók egyaránt támogatják. A tevékenység során a gyermekek egyéni sajátosságainak, kommunikációs lehetőségeinek és érzelmi fejlettségének figyelembevételére törekedtem. Fontosnak tartottam, hogy minden gyermek a saját lehetőségei szerint vehessen részt a feldolgozásban, és ne érezze kötelezőnek személyes élményeinek vagy érzéseinek megosztását. Célom az volt, hogy a gyermekek tapasztalatokon keresztül ismerjék fel a másoktól kapott segítség és figyelmesség jelentőségét, és fokozatosan képessé váljanak ezek érzelmi értékének tudatosítására.
A foglalkozás tapasztalatai alapján a hála témájának feldolgozását a továbbiakban is fontosnak tartom beépíteni a mindennapi óvodai nevelésbe. Tudatosan szeretném erősíteni azokat a helyzeteket, amelyekben a gyermekek felismerhetik egymás szükségleteit, segítséget nyújthatnak társaiknak, megélhetik a kölcsönös figyelmességet, és természetes módon fejezhetik ki köszönetüket. A későbbiekben is lehetőséget kívánok teremteni a pozitív napi élmények felidézésére, a segítő cselekedetek megbeszélésére és az egymás iránti megbecsülés kifejezésére. Saját pedagógiai munkám szempontjából megerősítést jelent, hogy az érzelmi nevelés akkor válhat igazán hatékonnyá, ha nem elszigetelt foglalkozásokban jelenik meg, hanem áthatja a gyermekek mindennapi tapasztalatait és a csoport életét. Hosszú távú célom olyan elfogadó, érzelmileg biztonságos közösség alakítása, amelyben a gyermekek megtapasztalhatják a kölcsönös segítségnyújtás, a figyelmesség, az együttműködés és az őszinte köszönet értékét, és ezek a tapasztalatok fokozatosan társas viselkedésük részévé válhatnak.

Süni csoport:
Ebben a hónapban a Boldogságóra program keretében a hálával foglalkoztunk,és beszélgettünk arról,milyen sok mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban.A gyerekek elmondhatták,kinek vagy minek örülnek,miért szeretnének köszönetet mondani,majd közösen Hála-hidat építettünk,amelyre mindenki felkerült valamilyen kedves gondolata.Megtanultuk,hogy a hála azt jelenti,hogy észrevesszük a jó dolgokat és ezeket az embereket,akik szeretettel,segítséggel vagy kedvességgel teszik szebbé a napjainkat!

Maci csoport:
„Hálakő”

A boldogságóránk lehetőséget adhat a hálát kifejező szavak gyakorlására.

Amikor hálásak vagyunk valamiért, olyankor könnyebben bennünk ragadnak a negatív gondolatok, egyik kizárja a másikat.

Elmondtam a gyerekeknek, hogy mit jelent hálásnak lenni, és hogyan hamar sikerülhet felidézni a legutóbbi pozitív élményt, amiért hálásak lehetünk. Sorolták egymás után az eseményeket.

Amikor kiderült, hogy a hála kapcsán köveket fogunk festeni, még izgatottabb lett a csoport.

Megbeszéltük, hogy ki miért lehet hálás, és így szebbnél szebb „hálakövek” születtek. Soma festették a gyerekek a köveket. Nagyon nagy figyelemmel és gondossággal készültek el a „hálakövek”. Minden gyerek készített, volt aki kettőt is.

A köveket persze száradás után mindenki haza vihette.

Nagyon is hálás vagyok azért, hogy a ilyen szép „hálakő” készült, és mennyi pozitív dolgot tudtak a gyerekek felsorolni, amiért hálásak lehetnek.

Katica csoport:

A katica csoport középsős gyerekeivel közösen emlékeztünk meg a nyári élményekről, miért vagyunk hálásak azok közül a dolgok közül, amit átélhettünk. Hálát adtunk,hogy újra egy közösségként kezdhetjük meg ezt az évet, immáron egy évvel idősebbekként. Bagdi Bella- Hálás vagyok című számára régi-új barátokkal táncoltunk közösen, és idéztük fel a Boldogság órák fantasztikus hangulatát.

Napsugár csoport:

Az új beszoktatós gyerekek számára az új közösség, társas kapcsolatok megélése volt az elsődleges cél. Megismerkedni az óvodai élet minden csínjával-bínjával