Arról beszélgettünk, hogy kinek hogyan kezdődött a reggel, milyen, sokszor fel sem tűnő apróságok történnek velünk a mindennapokban, amikért hálásak lehetünk, de szinte természetesnek vesszük. (reggeli ébresztő pár kedves szóval, csomagolt tízórai és finomságok, napi jókívánságok…stb.) Összegyűjtöttük, hogy kinek, minek, miért lehetünk hálásak a nap 24 órájában.
A hála gyakorlása
A Boldogságórák bevezetését a nagycsoportosaink számára szeptemberben kezdtük. A szeptemberi témánk, „a hála gyakorlása”, melynek feldolgozását beszélgetőkörrel kezdtük. Beszélgettünk arról, hogy mi az a hála, miért lehetünk hálásak. Játszottunk Hálasziget játékot. A gyerekek képzeletben elutaztak egy lakatlan szigetre ahová magukkal vihették mindazokat a személyeket és dolgokat, akikért vagy amelyekért hálát éreznek. Minden gyerek mesélt arról, hogy kiket választanának. Sokan a családtagjaikat, barátaikat, kedvenc játékaikat vagy akár háziállataikat említették. A játék során nemcsak a hála érzését gyakorolták, hanem egymásra is figyeltek, hiszen meghallgatták társaik gondolatait, majd közösen felidézték, ki mit vinne magával a szigetre. Majd ezt követően meghallgattuk közösen A hála erősségdalát is. Szeptember 26.-át vagyis a „tiszta hegyek napját” választottuk a hónap nevezetes napjaként. Ezen a napon közösen megnéztük Bartos Erika: A megsértődött Gellért-hegy című meséjét, majd a témafeldolgozó kérdések alapján beszélgettünk a meséről. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese, aktívan kapcsolódtak be a beszélgetésbe. A beszélgetés után örömmel színezték ki a Gellért-hegy színezőt.
Zajzoni Rab István középiskola
Türelmes, odaadó munkával készültek el virágcsokraink. Vasárnap ezzel köszönték meg az anyukáknak a szeretetet, gondoskodást.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Az idei tanévben új osztályt kaptam, az ötödikesek osztályfőnöke lettem. Hálás vagyok értük, mert már most látom, hogy egy szuper kis csapat leszünk.
Elmagyaráztam nekik, hogy miről is szól a boldogságóra, és azt vettem észre, hogy nagyon érdeklődőek, vevők voltak erre az egészre. A szeptemberi témát több órán keresztül dolgoztuk fel. Az elején beszélgettünk róla, majd volt színezés és zenehallgatás. Napszakonként is meghatároztuk, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, aztán hála kis lapot készítettünk egy olyan személynek, akinek valamiért hálásak vagyunk.
A legmeghatóbb pillanat az volt, mikor az egyik kis diákom azt mondta, hogy nem tudja pontosan, hogy az a történet, amit szeretne mesélni ide illik-e ehhez a témához. Mondtam neki, hogy csak mesélje el, és majd meglátjuk. Az egyik híres focistáról mesélte, (még én is felismertem a nevét 🙂 ) hogy kis korában haragudott, mivel nem volt focicsukája, aztán találkozott egy tolószékes emberrel, akinek nem volt lába. Ezután hálás volt a focista azért, hogy egyáltalán neki van lába. Hát persze, hogy ide illik ez a történet! De még mennyire! Örülök, hogy saját történeten keresztül tudtak kapcsolódni a témához.
A tanulószobás foglalkozáson az 5-6. osztályos tanulók maguk tervezte pólókon mondták el, kinek, minek, miért hálásak.
Az Őszinteség / hitelesség szövegrészt meghallgatták a gyerekek, majd a dalt és a szöveges hanganyagot. Ezt követően az igaz-hamis játék keretében mindenki írt magáról állításokat, amelyeket felolvastak és az osztálytársak reagáltak igaz, vagy hamis visszajelzéssel.
Az első boldogságóra foglalkozást a Szivárvány csoport 3–4 éves gyermekeinek tartottam, a hála témakörének bevezetésével. Már a foglalkozás előtt igyekeztem különleges hangulatot teremteni: bevittem a csoportszobába a „Boldogságvárat”, egy nagy, színes rajzot, amelynek lépcsőin hónapról hónapra haladunk majd felfelé az egyes témák mentén. A gyerekek azonnal észrevették az újdonságot, köré gyűltek, kérdezgettek, és láthatóan izgatottá váltak. Nagy örömmel fogadták, amikor elmondtam nekik, hogy most az első lépcsőfokra lépünk együtt.
A foglalkozást relaxációval indítottuk. A „Napimádás” gyakorlat során körben állva, lassú, tudatos mozdulatokkal lélegeztünk. A gyerekek karjukat felemelve beszippantották a levegőt, majd hangosan kifújták, miközben elképzeltük, hogy minden rossz érzést kiengedünk magunkból. Bár ebben a korosztályban még kihívást jelent a figyelem tartós fenntartása, meglepően szépen bekapcsolódtak, és élvezték a hangos, játékos légzést. Ezt követően a „Szép nap, ölelj most át engem” című dalt énekeltük, tapsolással és dobbantással kísérve. A zene gyorsan oldotta a kezdeti feszültséget, vidám, felszabadult légkört teremtett.
A téma bevezetését az „Add tovább a falevelet!” játékkal valósítottam meg. A gyerekeknek figyelniük kellett egymásra, miközben a leveleket körbeadták, ami jól fejlesztette az együttműködést és az egymásra figyelést. A játékot versmondással egészítettük ki, amit hamar megszerettek, és néhányan már együtt mondták velem a sorokat.
A mesehallgatás során Bezzeg Andrea „A hálafa története” című meséjét mondtam el. A gyerekek figyelmesen hallgatták, különösen megérintette őket az öreg fa szomorúsága és az állatok kedvessége. A feldolgozás során egyszerű, személyes kérdésekkel segítettem őket a kapcsolódásban. Többen meg tudták fogalmazni, minek örültek aznap, és kinek mondanának köszönetet, ami ebben az életkorban fontos első lépés a hála tudatosítása felé.
A foglalkozást alkotó tevékenységgel zártuk: kiszínezték a hála jelét, majd közösen elhelyeztük a Boldogságvár első lépcsőfokára. Ez szimbolikus és motiváló lezárást adott az alkalomnak. A végén minden gyermek elmondhatta, kinek adna hálavirágot, ami meghitt, érzelmekkel teli pillanatokat hozott és tenyérlenyomatokból hálafát festettünk.
A foglalkozás sikeres volt, a gyerekek nyitottan, örömmel és aktívan vettek részt benne. Megerősítést kaptam abban, hogy már ilyen fiatal korban is érdemes a hála témájával foglalkozni, hiszen megfelelő támogatással képesek azt megérteni és kifejezni.