Boldogságóra vázlat
A foglalkozás helye: Csillagfürt EGYMI, Zümi csoport
Ideje: 2026.09.18.
A foglalkozást vezeti: Borsodi Ádámné
Foglalkozás témája: A hála gyakorlása
A foglalkozás célja: A társas kapcsolatok erősítése.
A foglalkozás feladatai: Az egymásra figyelés képességének fejlesztése, erősítése. Elfogadás, kapcsolatteremtés kialakítása. Pozitív tulajdonságok megismerése, felismerése, megnevezése.A hála értelmezése, szimbólumának megismerése. Kommunikációs készség, szókincsbővítés, grafomotoros készség fejlesztése.
1. Motiváció: Bagdi Bella: Szép nap dalára közös tánc, dőlöngélés, kézfogással körben.
2. Téma feldolgozása mese bábozással: A kis süni és a hála mese bábozása.
3. Mese elbábozása a gyerekekkel közösen.
4. Beszélgetés a meséről képek és a plüssjátékok segítségével.
5. Feladat: Meséhez kapcsolódó feladatlap megoldása, a hála fogalmának értelmezése.
6.Feladat: Előre kiválogatott és kivágott képekből, eszközökből kiválasztja minden gyermek, hogy miért hálás.
Hoztam nektek képeket, tárgyakat. Nézzétek meg őket és válasszátok ki, hogy ti melyikért vagytok hálásak! Mire esett a választásod?
7. Lezárás: A Hálafa elkészítése közösen krumplinyomdával. A fa levelei a hála jelképe: a szív forma.

Boldogságóra reflexió: A Hál gyakorlása

Az órakezdő mozgásos relaxációs gyakorlat alatt élvezték a dallal kísért mozgást, énekelték a már ismert dalt és utánozták a kísérő mozdulatsorokat a csoport tagjai. A téma feldolgozásához a gyerekek számára az életkori és egyéni sajátosságokat figyelembe véve A kis süni és a hála meséjét mutattam be plüssökkel, amely nagyon érdekelte a gyerekeket és fenntartotta a motivációjukat, érdeklődésüket, majd ők is elbábozták a mesét segítséggel. Nagy figyelemmel hallgatták a mesét és a feldolgozást a meséhez kapcsolódó képek, valamint a feladatlap segítségével értelmezték. Adott képek és tárgyak közül kiválasztották, hogy ők miért hálásak és átbeszéltük a választott képen szereplő tárgyakat, gyűjtőfogalmakat. A tevékenység zárásaként közösen hálafát dugónyomdáztak a gyermekek, amelynek levelei a hála jelképét: a szívet formázták. A közös bábozás, a meséhez kapcsolódó feladatok a hála megértéséhez, saját érzéseik megfogalmazásához, nem beszélő gyermekeknél azok kiválasztásához biztosított több szempontú megközelítést és megértési lehetőséget. A közös hálafa nyomdázása a vizuomotoros képességek fejlesztése mellett az empátia, tolerancia és türelem fejlesztésére is jó lehetőséget nyújtott.
Én nagyon pozitívan éltem meg az óra különböző pillanatait. A gyerekek a tevékenység végére nyitottabbakká váltak társaik felé, a közös ringatózásnál, körbejárásnál, a közös alkotásnál az eleinte félénk, tartózkodó gyerekek is bátran teremtettek kapcsolatot társaikkal. Az életkori és egyéni sajátosságoknak megfelelő, vidám hangulatú, minőségi időt töltöttünk el együtt.

Szeptemberben a hála érzésével és annak fontosságával ismerkedtünk meg a gyermekekkel. Célom az volt, hogy felismerjék, mennyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban és megtanulják értékelni az élet apró örömeit.

A foglalkozás egyik kiemelt tevékenysége a „Hálahíd” játék volt, amely során a gyermekek a Morcos mezőről indulva juthattak el a Szív szigetre. A két helyszínt egy öt lépésből álló hálahíd kötötte össze, amelynek minden lépcsőfokához egy-egy testrész kapcsolódott. A gyermekek lépésről lépésre haladva megnevezték az adott testrészt és elmondták, miért hálásak érte, mire tudják használni, és hogyan segíti őket a mindennapokban. A játék során megtapasztalhatták, hogy saját testünk és annak működése is olyan érték, amelyért hálásak lehetünk.

A hálahídon való áthaladást követően közösen beszélgettünk arról is, hogy a testrészeinken kívül mi mindenért érezhetünk hálát. Szóba kerültek a családtagjaink, a szüleink és szeretteink gondoskodása, a barátaink, az óvodai közösségünk, valamint azok az élmények és apró örömök, amelyek szebbé teszik a mindennapjainkat. A gyermekek lehetőséget kaptak arra, hogy saját gondolataikat és érzéseiket is megosszák egymással.

A téma feldolgozását mesékkel is színesítettük. Felolvastam a „Pillanatkapitány kincsesládája” című mesét, valamint az ajánlott „Az aranyhal” című történetet is. A mesék segítségével tovább gondolkodhattunk az értékekről, a jóságról, valamint arról, hogy mi minden jelenthet igazi kincset az életünkben.

A mesehallgatást követően a gyermekek kiszínezték az „Az aranyhal” meséhez kapcsolódó színezőt, amely lehetőséget adott a meseélmény elmélyítésére és az alkotó tevékenységre is.

A szeptemberi foglalkozások során arra törekedtem, hogy a gyermekek megtapasztalják: a hála nemcsak a nagy dolgokért érzett örömöt jelenti, hanem a mindennapok apró csodáinak észrevételét is. Megerősítettem bennük, hogy a szeretet, a család, a barátság, az egészség, a segítségnyújtás és az együtt töltött idő mind olyan értékek, amelyekért érdemes hálásnak lennünk. A közös játékok és mesék hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek nyitottabbá váljanak saját érzéseik kifejezésére és felismerjék, mennyi értékes dolog vesz körül bennünket nap mint nap.

2026. Szeptember
Hála hónapja
Idén a vegyes életkorú csoportom kor szerinti megoszlása a kisebbek felé billen, 14 kiscsoportos korú, ebből három még nem töltötte be a három évét sem. Természetesen Dórit vettük elő a dobozából, és megismerkedtünk vele, hiszen sokan nem ismerték. Elmondta, miért jött, és miről szeretne beszélgetni. Mit jelent a hála, mikor gyakorolhatjuk a hálát, és hogyan. Hála virágokat színeztünk, vágtunk, és vihettek haza a gyerekek, gyakoroltuk, mit lehet vele csinálni, hogyan lehet vele meglepni a szülőket, testvéreket, nagyszülőket. Visszajelzésként érkezett külön vált szülőknél levő kislány apukájának a hűtőben rejtette el a virágot. „Az én virágomat apának a hűtőbe tettem, és fel kellett olvasztani!” Mondom, „akkor a fagyasztóba tetted? Igen!” Legalább jót mosolyogtunk a történteken. Készítettünk hálaláncot, amit a folyosón a táblánkra tettünk ki, olyan hosszú lett, hogy körbe érte. Csináltunk óriás Hála virágot is, kis csoportokban, a maguk által választott technikával. Volt tépés ragasztás, színezés, a piciknek pedig szintén színezés, de úgy, hogy a virág gyakorlatilag nem is látszik. Rajzoltunk családot is, kinek milyen sokan élnek a családjukban. Süniket színeztünk, a tüskéit mozaikosan mindenféle színűre. Játszottunk „Azért vagyok hálás Neked, mert….” és egymás kezét fogva hálát adtunk egymásnak. Gyakoroltuk a versünket a háláról, amit már tavaly tanultunk, és a zenét is meghallgattuk a háláról Bella előadásában, az erősség képet kiraktuk a szekrényre. Táncoltunk többször is zenére, mondókáztunk, énekeltünk sokat. A délutáni mese Holly Webb könyve volt, amelyben egy menhelyről befogadott kiscicáról mesél. Meséltem nekik igaz történetet a kislányról, aki a szomszéd idős nénin segít, aki mozgáskorlátozott. A kiskakas gyémánt félkrajcárjáról, A kiscipóról, A Tücsök és Hangyáról, ennek versét is tanultunk, Az öreg halász, és nagyravágyó feleségéről. Mindenhol megbeszéltük, hogy hol érezzük a hálát. Azt is megbeszéltük, hogy az óvodában dolgozóknál is lehetünk hálásak, és hogy miért. A Hála Világnapján a folyosóra tettem ki hálavirágokat, hogy aki arra jár, és szeretne, vihet a szeretteinek, és kiplakátoltam az ünnepet. Mi is színeztünk, és hazavitték a gyerekek. Hálaláncot készítettünk egymás kezét fogva, megnéztük, hogy az is milyen hosszú. A Szív Világnapját is megbeszéltük, hiszen az érzelmeinket a szívünkben érezzük, itt játszottunk az érzelmek mutatásával, és hogy hol érezzük a testünkben a szeretetet, hálát, dühöt, szomorúságot, örömöt, boldogságot. Pillanatkapitány meséjét is megismerték, és gyakoroltuk a kincsek gyűjtését, ami nagyon tetszett nekik, mutatták a kis kezükkel, ahogy beteszik a szívükbe a kincset. Volt is lehetőségük erre, hiszen sétáltunk, voltunk játszótéren kétszer is, és a szüreti hét örömére egy falubeli lovaskocsikázást is kaptunk egy anyukánktól, ami nagyon jól sikerült, mert a látvány, az élmény leírhatatlan. Erdőben, lovardák mellett, szántóföld mellett, és Budára való kilátással utaztunk. Itt is volt egy emlékezetes gyerekszáj: Amikor koppant a kocsi alja a dimbes-dombos talajon, Domi azt mondta: „leért a kipufogó!” Főztünk almakompótot, szőlőt szüreteltünk egy kisgyermeknél. A Magyar Népmese napjára pedig az óvoda dolgozóiból összeállt egy kis színházi társulás, és a gyerekek örömére eljátszották a Szállást kérő róka című mesét.

A hála gyakorlása

A foglalkozás kezdetén meghallgattuk és megtanultuk Bagdi Bella: „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát, majd kézen fogva táncoltunk is erre a dallamra.
A tánc után a gyerekek körém gyűltek, kört alkottunk a szőnyegen és beszélgetést kezdeményeztem. Elmeséltem nekik, hogy ma, amikor ezen a csodás őszi reggelen felébredtem, örültem, hogy süt a Nap, megköszöntem ezt és hálát éreztem a szívemben ezért is.
A téma bevezetéseként eljátszottuk az „Add tovább a falevelet!” című játékot. Először egy, majd két falevelet adogattunk körbe. Ügyesen figyeltek egymásra a játék során, nem érték egymást utol a színes falevelek.
Közösen elmondtuk a „Kerekerdő kalandra hív téged” kezdetű mesehívó mondókát, majd elmeséltem „A hálafa története” című mesét. A mese meghallgatása után az asztalnál ülve mindenki kivágta a körbe rajzolt kis kezét, majd különböző színűre színezte ki az ujjaikat, közben öt dologra gondoltak, amiért hálásak lehetnek. A gyermekek felragasztották ovis jeleiket is a tenyerük közepébe. Amikor a fára felkerült egy-egy „levél” vagyis a kiszínezett tenyerük, mindenki megnevezte azt az öt dolgot, amiért hálával gondoltak.
Ezután kiválasztottak egy személyt, akinek nagyon hálásak valamiért és le is rajzolták őt. Színezés következett, a gyermekek kiszínezték azokat a tárgyakat, amelyek a szobájukban is megtalálhatóak és, amelyekért szintén hálásak.
A gyerekek aktívan és boldogan vettek részt a foglalkozáson. Teljes átéléssel táncoltak, őszintén megnyílva beszéltek érzéseikről, a mese szinte elvarázsolta őket és a végén vidáman helyezték be rajzukat a nagy befőttesüvegbe, így elkészült a hálabefőttje. A díszes befőttesüveget a csoportszoba előtti polcra helyeztük, tettünk üres jegyzetlapokat és ceruzát mellé, ebbe bárki belehelyezheti azt, amiért, akiért hálás. Bízunk benne, hogy hamar meg fog telni ez a befőttesüveg.
Azért, hogy jusson eszünkbe, hogy mi mindenért lehetünk hálásak hálakövet is festettünk, ezt is kis borkánokba helyeztük, a csoportszobába helyeztük, de Advent kezdetén haza fogjuk vinni otthonainkba ezeket a színes hálaköveket, hogy nemcsak mi, hanem a család többi tagja is adjon hálát a sok hétköznapi csodáért.
Hálatelt szívvel gondolunk vissza erre az élményteli foglalkozásra.
Hám János Óvoda, Szatmárnémeti
Lángocska nagycsoport