Boldog Dóra megérkezett

Új intézményigazgatóként a 2026/2027-es nevelési évben intézményünk három csoportjában kezdtük meg a Boldogságóra program megvalósítását. A foglalkozások célja, hogy a gyermekek játékos, élményszerű tevékenységeken keresztül ismerkedjenek meg az érzelmek világával, fejlődjön érzelmi intelligenciájuk, empátiájuk, önismeretük, valamint megtapasztalják a pozitív gondolkodás és az egymásra figyelés örömét. A Cica és a Süni csoportban én vezetem a boldogságórákat, míg a Méhecske csoportban kolléganőm foglalkozik a gyermekekkel.

Az első alkalommal a hála témakörét dolgoztuk fel, amely kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy a gyermekek felismerjék és megfogalmazzák, mi mindenért lehetnek hálásak a mindennapjaikban.

A Cica csoportba egy gyönyörű, mesebeli várral és Boldog Dórával érkeztem, hogy már a foglalkozás kezdetén megteremtsem a gyermekek érdeklődését felkeltő, varázslatos hangulatot. Egy mesére hívó mondóka segítségével közösen elindultunk a képzelet világába, és megismerkedtünk Süni és Nyuszi születésnapi kalandjával. A történet érzelmi ráhangolódást biztosított, és előkészítette a háláról való közös gondolkodást.

A mese után beszélgettünk arról, mit jelent hálásnak lenni, és mi mindenért érezhetünk hálát a saját életünkben. A hála szimbólumának egymásnak történő továbbadásával minden gyermek lehetőséget kapott arra, hogy megossza gondolatait a többiekkel. Igazán megható és értékes megfogalmazások születtek, amelyek jól tükrözték a gyermekek saját élményeit, családi kapcsolatait és szeretetteljes kötődéseit.

Elhangzott például:„Hálás vagyok, mert apa horgászni visz, és óriási pontyot is fogtunk.” Egy másik gyermek így fogalmazott: „Hálás vagyok, mert van egy kistestóm, akit jó dolgokra taníthatok.” A legszívmelengetőbb gondolatok között pedig ez is elhangzott: „Hálás vagyok, mert anya szeret engem.”

Ezek a spontán, őszinte gyermeki megnyilvánulások megerősítettek abban, hogy milyen fontos teret adnunk az érzelmek kifejezésének, a személyes élmények megosztásának és egymás meghallgatásának. A gyermekek számára a hála elsősorban a mindennapi szeretetben, a közös élményekben és a családi kapcsolatokban válik megtapasztalhatóvá.

A foglalkozás következő részében az érzelmek testi kifejezésére és a gyengédség megtapasztalására helyeztük a hangsúlyt. Egy kedves hátsimogatás formájában adtunk tovább egymásnak pozitív érzéseket. Megható volt megfigyelni, hogy a gyermekek mennyire különbözően fogadták ezt a szeretetteljes gesztust: volt, aki kissé félénken, bizonytalanul élte meg, másokat pedig annyira megérintett a pillanat, hogy könnyek jelentek meg a szemükben. Ez a tevékenység lehetőséget adott a bizalom, az egymás iránti figyelem és az érzelmi biztonság megtapasztalására, miközben minden gyermek saját érzéseinek megfelelően kapcsolódhatott a közös élményhez.

A ráhangolódást és az érzelmi megélést mozgásos, feszültségoldó tevékenységgel folytattuk. A „Megforgatom a karom, pedig nem is akarom” kezdetű mondókára közösen megmozgattuk testünket, majd Bagdi Bella boldogságdalát hallgattuk meg. A zenére együtt mozogtunk és táncoltunk, felszabadultan megélve a közös játék és az együttlét örömét. A zene és a mozgás vidám, oldott légkört teremtett, és segített a gyermekeknek abban, hogy a foglalkozás során megélt érzéseiket mozgásban is kifejezhessék.

A foglalkozás zárásaként minden gyermek egy szívecskét színezhetett ki, amelyet a csoporton belül bárkinek odaajándékozhatott. Ez az egyszerű, mégis sokatmondó tevékenység tovább erősítette az egymás iránti szeretet, a kedvesség és az ajándékozás örömének megélését. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy nemcsak tárgyakkal, hanem figyelmességgel, kedves szavakkal és apró gesztusokkal is örömet szerezhetünk egymásnak.

A hála témájára épülő boldogságóra tartalmas, érzelmekben gazdag és örömteli élményt nyújtott a gyermekek számára. A mese, a beszélgetés, a szimbólum továbbadása, a testi érintésen alapuló szeretetkifejezés, a mozgás, a zene és az alkotás egymásra épülve segítették a téma feldolgozását. A gyermekek aktívan bekapcsolódtak a tevékenységekbe, bátran osztották meg gondolataikat, és örömmel vettek részt a közös élményekben.

Számomra, intézményigazgatóként is különösen fontos és felemelő tapasztalat volt ez az alkalom. Jó érzés volt a gyermekek között lenni, közvetlenül megtapasztalni őszinteségüket, érzékenységüket és szeretetüket. Megerősített abban, hogy a Boldogságóra program nem csupán egy-egy különleges foglalkozást jelent, hanem olyan szemléletet is közvetít, amely a mindennapi óvodai életünk részévé válhat. Bízom benne, hogy a közösen megélt pillanatok hozzájárulnak ahhoz, hogy gyermekeink nyitottabbá váljanak saját érzéseik felismerésére, mások elfogadására, a hála kifejezésére és az apró örömök észrevételére.