Az idei tanévben hetedik évfolyamos lett a Mosolyka csoportom, osztályom. Serdülőkorba léptek, ezért már nehezebb velük beszélgetni és lelkileg kapcsolódni. Ebben az életkorban nagy testi, hormonális és érzelmi változásokon mennek keresztül. Egyre fontosabb számukra az önállóság és a kortársak véleménye, miközben még tanulják kezelni az erős érzéseiket. Nehezebben nyílnak meg, érzékenyebbek, hangulatingadozóbbak, zárkózottabbak, és előfordulhat, hogy a pedagógusok kérdéseit vagy tanácsait kontrollként élik meg. Sokszor nem az a baj, hogy nem akarnak beszélni, hanem hogy még ők maguk sem tudják pontosan megfogalmazni, mit éreznek. Osztályomban magas a pszichés és magatartási problémával küzdő gyermekek száma, többen beilleszkedési nehézséggel is küzdenek. Továbbra is hiszem, hogy a Boldogságóra program minden területen segítséget, kapaszkodót nyújthat a problémák leküzdésében.
Szeptember hónapban a Hála gyakorlása a téma. A Boldogságórát egy relaxációs feladat elvégzése után a tavalyi tanév kilépőkártyáinak felidézésével, átgondolásával indítottuk. Ezután arról beszélgettünk, hogy az elmúlt napokban, hetekben kinek és miért lehettünk hálásak. A munkafüzetben megoldottuk a „Hála azoknak, akik révén az vagyok, aki vagyok” feladatot, majd elkészítettük a Hála napocskánkat, amit a termünkben kihelyeztünk.
A hála gyakorlása
Beszélgetünk arról, mi a hála, miért lehetünk hálásak. Majd egy mese feldolgozása közben is foglalkoztunk vele. Majd elkészítettük az osztály közös hálabefőttjét. Amit jól látható helyre tettünk az osztályban. Megegyeztünk, hogy a tanév végén kinyítjuk és megnézünk, ki miért volt hálás a tanév elején. Aki gyorsabb volt, a színezőt is elkészítette.
A gyerekekkel Háladal hallgatása közben szenzoros játékkal relaxáltunk, majd Hálanapocskát rajzoltunk,aminek a sugaraira mindenki odaírta kinek vagy minek hálás. A foglalkozás végét egy Hálameditációval zártuk,ami nagyon tetszett a diákoknak.
A gyerekekkel játékból egy csodálatos, virágos rétre sétáltunk – amit egy virágos takaró jelenített meg – , itt a gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek és beszélgettünk arról, hogy milyen nyugalom és csönd van a réten és ez milyen jó érzés. Elmeséltem nekik „Jancsi báb” segítségével a Csodakantár című mesét. A mese után beszélgettünk arról: – hogy ki volt, aki segített Jancsinak és miért? – Volt-e már olyan, hogy ők segítettek valakinek, vagy valaki megköszönt nekik valamit?! Ki mivel tud köszönetet nyilvánítani? A szüleik mivel köszönnek meg valami kedvességet, segítséget?
A beszélgetést követően aki akart, készíthetett egy hála-kártyát, amit annak adhat majd oda, aki nagyon kedves és segítőkész vele.
Egy egész hetemet, egy nagyon szép és fontos téma, a hála és az egymás iránti megbecsülés köré építettem fel, amit sikerült összekapcsolnom az ősz sajátosságaival.
A célom az volt, hogy a hála ne egy elvont fogalom legyen a gyerekek számára, hanem a mindennapi tetteikben, játékaikban és kommunikációjukban is megélhető élménnyé váljon.
Összességében a gyerekek nyugodt, elmélyült hangulatban várták a meséket. A mesék feldolgozása során látszott, hogy a történetek megérintették őket, a beszélgetésekben pedig nyitottan fogadták a hála gondolatát.
Külső világ tevékeny megismerése során, a szociális tartalom feldolgozásánál a köszönöm, kérlek, szívesen szavak elmélyítését szerepjátékokkal segítettem. Örömmel láttam, hogy a szituációs játékok során milyen természetessé vált számukra a szavak használata.
A matematika területén a gyűjtött őszi termések válogatása, párosítása és a sorozatalkotás nagyon motiváló volt számukra, a tapasztalati tanulás révén a számlálás és a mennyiségi viszonyok összemérése észrevétlenül valósult meg.
Az Őszi fa elkészítése a hét egyik legszebb pillanata volt. Az ecset- és ujjfestés technikai élménye mellett különösen értékesnek tartom, ahogy a gyerekek megfogalmazták az „Azért vagyok hálás, mert…” mondataikat. Megható és tanulságos volt látni, hogy mi mindennek tudnak örülni.
A mozgásos feladatoknál (páros gyakorlatok, labdaátadások) a gyermekeknek nemcsak a mozgáskoordinációjuk és egyensúlyérzékük fejlődött, hanem megtapasztalták az egymásra való figyelést és az együttműködést is.
A zenei nevelésben a csörgős ritmusjátékok jól szemléltették az egyenletes lüktetés, illetve a ritmus közötti különbséget, a dalosjátékok többszöri közös eljátszása pedig a társas kapcaolatok alakításában kiemelkedő szerepet játszott. Bagdy Bella Hála dala pedig tökéletes érzelmi töltetet adott a tevékenység lezárásának.
Úgy érzem, a hét folyamán sikerült a gyermekek teljes személyiségét megszólítanom. Nemcsak a kognitív, finommotoros és mozgásos készségeik fejlődtek, hanem láthatóan erősödött az egymás iránti odafigyelésük és a csoport összetartása is.
A jövőben figyelni fogom, hogy a mindennapi szabad játék és a napi rutinok során mennyire épültek be a héten gyakorolt udvariassági normák és a megbecsülés apró gesztusai.
Az idei tanévben új osztállyal tartom a Boldogságórákat. Zenével, beszélgetéssel kezdtük az órát. Majd közösen elkészítettük a hála falunkat.
A második óvodai Boldogságóra-foglalkozásunkat ismét Szívmanó varázscsengettyűjének hangja indította. Nagy öröm volt számomra, hogy a gyerekek már maguktól mondták: „Most belépünk Szívmanó Boldogságkertjébe!” A visszatérő rituálé így már a második találkozás alkalmával ismerőssé vált számukra, és segítette az érzelmi ráhangolódást.
A Boldogságkertben ezúttal egy új barát várt ránk: Sün Soma, aki az őszi avar alól bújt elő. Soma segítséget kért a gyerekektől, hogy együtt gyűjtsük össze az ősz ajándékait. A gyerekek egyesével keresték meg és hozták el neki az almát, körtét, szőlőt, mogyorót, diót, mandulát, galagonyát és naspolyát.
A gyűjtögetés közben nemcsak megneveztük a terméseket, hanem közelebbről is megvizsgáltuk őket. Kiderült, hogy a mandula, a naspolya és a galagonya több gyermek számára még ismeretlen. Megnéztük, megtapintottuk, majd meg is ízleltük az ősz finomságait. Így a tapasztalatszerzés több érzékszerven keresztül valósulhatott meg.
A foglalkozás középpontjában továbbra is a hála állt. Arra irányítottam a gyerekek figyelmét, hogy mindaz, amit összegyűjtöttünk, a természet ajándéka. Nemcsak elvettük az almát a fától, hanem meg is álltunk egy pillanatra, és megköszöntük az almafának az almát. Ugyanígy beszélgettünk arról is, mennyi mindent kapunk a fáktól, bokroktól és a természettől.
A mozgás és a játék sem maradhatott el. Megtanultunk egy rövid sündisznós versikét – „Csizmát húz a sündisznó, almát szedni volna jó…” –, amelyet közösen el is játszottunk. A mondóka, a mozgás és a szerepjáték vidám módon kapcsolódott Sün Soma történetéhez.
Az élményt egy Sün Somás színezővel is továbbvittük. Miközben a gyerekek életre keltették saját kis sünijüket, lehetőség nyílt a foglalkozáson átélt élmények felidézésére és elmélyítésére. A színezés egyúttal játékosan fejlesztette a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a figyelmet és a kitartást is.
A foglalkozás során a hála gyakorlása természetesen fonódott össze a környezeti neveléssel, az érzékszervi tapasztalatszerzéssel, a szókincsbővítéssel, a figyelem és az emlékezet fejlesztésével, valamint a mozgásos, alkotó és közösségi élménnyel.
A mai alkalom számomra egyik legszebb pillanata mégis az volt, amikor a varázscsengettyű megszólalt, és már nem nekem kellett elmondanom, hová érkeztünk. A gyerekek tudták: Szívmanó Boldogságkertjébe lépünk. 💚
Úgy érzem, a kertünk lassan valóban életre kel – és benne a hála apró magjai is tovább növekednek. 🌱🦔🍎
Az új nevelési év kezdeti időszakàban nagy hangsúlyt fektetünk arra hogy szeretetteljes,családi légkörben szokjanak vissza a gyerekek az ovis életbe. Felsoroltàk,hogy miért hálásak, elmesélték kinek hogy telt a nyári szünet. A legnagyobb hála azért jár,mert jó képességű, kedves gyerekek csoportja indítja a nagycsoportot. A sok játék mellett elkezdődtek a közös tevékenységek sora is,ahol még több időt és lehetőséget kapnak a gyerekek arra,hogy egymással még jobban megismerkedjenek, kooperáljanak.
Változatos feladatokon keresztül dolgoztuk fel a 7. osztályban a hála gyakorlásának témáját.
Az ötletet az adta, hogy hosszú távon hogyan tudjuk megélni a mindennapi hálát. A 45 perces órát Hálakörrel kezdtük, mely megadta az óra alaphangulatát, és segített a ráhangolódásban. Majd a Hálafa készítése alkalmat adott egymás megismerésére is. Központi feladat a „Hálabefőtt” elkészítése volt. Minden nap beleteszünk majd egy hálacetlit, és ráírunk egy olyan dolgot, amiért hálásak lehetünk, vagy egy olyan személyt, akiért hálásak lehetünk, aki segítette aznap az utunkat. A befőttet megőrizzük (a felbontási idő közös megegyezés függvénye). Felbonthatjuk egy hét múlva, egy hónap múlva, félév múlva, vagy akár év végén és áttekinthetjük az eltelt időszakban, hogy miért, vagy kiért voltunk hálásak.
A boldogságóra után a tanulók minden nap önállóan teszik a hálakártyákat az üvegbe. Egyfajta rendszert is visz az életükbe. A közös tevékenységeken keresztül jobban megértették, hogy kiért, vagy miért lehetnek hálásak.
A Hálafa és a Hálabefőtt minden nap emlékezetet minket arra, hogy legyünk hálásak, örüljünk az apró dolgoknak is. A reggeli Hálakört igénylik a felső tagozaton is. Megtartjuk minden hétfő reggel a körünket, ráhangolódunk a napra, a hétre.
