Az idei tanév első témájának középpontjában a hála érzésének felismerése és kifejezése állt. A gyerekekkel közösen felfedeztük, mi mindenért lehetnek hálásak a mindennapokban: a családjukért, barátaikért, a természet szépségeiért, az együtt töltött időért és az apró örömökért. Ehhez a gondolatkörhöz „Hála-bingót” készítettünk. Ezt követően a „hálaszemüveg” lencséin keresztül „megtapasztalták”, hogy a hála segít észrevenni és értékelni mindazt a jót, ami körülvesz bennünket. A foglalkozás során arra fókuszáltam, hogy a gyermekekben erősödjön a pozitív szemlélet, az egymás iránti figyelmesség és az öröm megélése.
Hálás szívvel tekintek vissza az iskolakezdésre, amely számtalan szép és értékes élménnyel ajándékozott meg diákot és pedagógust egyaránt.
A hála gyakorlása
A gyerekeknek a kéz formájába kellett öt állítást írniuk, hogy hol érzik magukat biztonságban, ki az aki szereti őket. Ebből készítettek plakátot.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A gyerekek 3 hópihét készítettek a hálafalra, hála az új napért, valakiért, önmagukért. A hópihe hátoldalára írták, hogy milyen jó dolognak örültek, kinek és miért hálásak, és milyenjó tulajdonságukért hálásak önmaguknak.
Szeptember hónapban a 4. osztályosokkal miért, kiért lehetünk hálásak témát dolgoztuk fel. Több órán keresztül is tudtunk foglalkozni a hálaadással. Többek között meghallgattuk „Bagdi Bella: „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát. „Köszönöm az érzékszerveimnek” (Köszönöm a fülemnek, köszönöm a szememnek…) játékot eljátszottuk.
Hála kincseket gyűjtöttünk, az Erősségeim kártya segítségével mindenki kereshetett
magában olyan erősségeket, amelyekért igazán hálás és szeret magában. Ezután osztálytársaiknak is elmondhatták, hogy kinek milyen erősségei vannak, kiben mit szeretünk, mit erősíthetünk.
Az erősségeinket kártyákra is felírtuk, tanterembe kitettük, hogy többször odanézhessenek a gyerekek és bármikor elolvashassák, erőt meríthessenek azokból.
A tanulók szépen kifejezték, elmondták magukról és társaikról is, hogy milyen pozitív tulajdonságaikért, képességeikért lehetnek hálásak. Jó volt látni, hogy a gyerekek ezen a napon még jobban igyekeztek egymásnak kedveskedni, egymásra figyelni.
Boldogságóra gyakorlat
Gyakorlat neve: „Köszönöm, hogy…”
A gyermekeket körbe ültetjük, középre pedig egy kis kosarat vagy dobozt helyezünk, amelybe őszi terméseket (alma, szilva, dió, falevél) teszünk. Beszélgetést kezdeményezünk arról, hogy mi az, aminek örülünk az óvodában és otthon. Egyszerű kérdésekkel segítjük a gyermekeket:
„Ki örült ma neked?” „Ki segített neked?” „Miért mondhatunk valakinek köszönetet?”
Ezután minden gyermek választhat egy termést a kosárból. A választott tárgyat a kezében tartva elmondhatja, hogy kinek vagy minek szeretne köszönetet mondani. A kiscsoportos gyermekeknél elfogadjuk az egy-két szavas válaszokat is, például: „Anyának.” „A mamának.” „A barátomnak.” „Az óvodának.”
A pedagógus saját példával is segíti a gyerekeket:
„Én ma azért vagyok hálás, mert együtt játszottunk.”
A gyakorlat végén közösen elmondjuk:
„Köszönöm, hogy itt vagytok velem!”
A hét folyamán a hála gyakorlását a mindennapi helyzetekben is erősítjük: megköszönjük egymásnak a segítséget, a közös játékot, az ölelést, a kedves szavakat. A pedagógus tudatosan felhívja a gyermekek figyelmét arra, hogy a „köszönöm” egy olyan szó, amellyel örömet szerezhetünk egymásnak.
A szeptemberi boldogság óra témája a hála.
Nagyon nehéz a 2,5 és 3 éves gyermekeknek megmagyarázni, hogy mi is ez a szó, mi is ez az érzés. Játékos formában történt a téma bevezetése.
Elsőként csengőszóra megérkezett hozzánk Boldog Dóra, aki a későbbiekben is látogatni fogja a kis Pandákat. Ha csengőszó érkezik, az bizony Dóra érkezését fogja jelenteni.
Boldog Dóra bemutatkozott, elmondta, hogy a Boldog várban él és nagyon vidám. Azonban olyankor ő is szokott szomorkodni, ilyenkor a kedvenc dalára táncra perdül, és utána sokkal jobb lesz a kedve. Bagdi Bella: Repülj velem zenéjére táncoltunk együtt Dórával.
A kislány haja varázspermettel van befújva, aminek csodálatos ereje van. Aki beleszagol jókedvű és vidám lesz. Ezért mindannyian megöleltük, megszaglásztuk Dórát. Mindenki nagy mosollyal fogadta a varázspermetet.
Ezután az arcunkkal eljátszottuk a különböző érzelmeket, (öröm, bánat, düh, meglepettség) és megbeszéltük, hogy az öröm a legjobb érzés.
Hála ölelést, simogatást adtunk egymásnak, amivel kifejeztük az érzést, hogy milyen jó, hogy együtt vagyunk!
Végezetül Dóra egy ajándékot adott a gyerekeknek, ami egy kis mosolygós kavics volt. Mindnekinek a hála köve. Ha olykor szomorúak, vagy csak hiányzik nekik valaki meg tudják ölelni, ami erőt ad számukra ahhoz, hogy jó kedvük legyen.
A hála olyan érzés, amely megtanít bennünket észrevenni és értékelni mindazt a sok apró örömöt, szeretetet és törődést, amely körülvesz bennünket. Ezt az érzést igyekeztünk megélni és közösen felfedezni a tanév első Boldogságóráján is.
Ebben a csoportban immár második tanéve valósulnak meg a Boldogságórák. A foglalkozások az értelmileg akadályozott tanulók összevont 2., 3., 4. osztályában zajlanak, halmozottan sérült, eltérő képességű gyermekek részvételével. Közülük többen nem beszélnek, vagy csupán néhány szóval, illetve nonverbális jelek segítségével tudják kifejezni magukat.
Minden foglalkozást – a becsengetést és a Boldogságóra képének felmutatását követően– egy szeretetteljes öleléskörrel kezdünk. Ennek során a gyermekek saját hangjukon, vagy a tablet kommunikációs programjának segítségével mondják egymásnak: „Örülök, hogy itt vagy!”
A közös ráhangolódást a „Napimádás” relaxáció követte. Ülő helyzetben, a mozgássérült gyermekek lehetőségeit figyelembe véve, együtt fújtunk ki magunkból minden rossz érzést.
Ezt követően képek segítségével felidéztük az előző évben tanultakat. Közösen beszélgettünk arról, mit jelent a hála, miért lehetünk hálásak, és hogyan fejezhetjük ki hálánkat. A téma könnyebb megértését számos, a gyermekek mindennapi életéből vett példával segítettük.
Majd Boldog Dóra köszöntötte a gyermekeket, csengetett, és elmondtuk a már jól ismert mondókát, ezúttal is mozgással kísérve. Ezt követően a „Maci bajban van” című bábelőadást játszottam el a gyermekeknek. A mese után közösen megbeszéltük, hogy kik és miért voltak hálásak a történetben. A gyermekek szituációs játékok segítségével maguk is eljátszották a történteket, miközben gyakoroltuk a hozzájuk kapcsolódó verbális és nonverbális jeleket.
Ezután minden gyermeknek lehetősége nyílt arra, hogy saját maga is megfogalmazza, miért hálás most. Színes fotók, valamint a beszédben akadályozott gyermekeket a tablet kommunikációs programjának képei és mondatai segítették gondolataik kifejezésében.
A foglalkozás következő meghitt pillanata a hónap dalának, a „Szép nap, ölelj most át engem” című dalnak a meghallgatása volt. A gyermekek örömmel mozogtak és táncoltak a zenére, amelynek hatására spontán ölelések is kialakultak közöttük. Végül az egész csoport egy nagy, közös öleléssel tette még bensőségesebbé a közös élményt.
A foglalkozás zárásaként mindenki hálavirágokat színezett és vágott ki, szabadon választott számban és színekben. Egy virágot a Boldogvár első lépcsőfokára ragasztottak fel, a többit pedig odaadhatták valaki(k)nek a csoportból, és/vagy haza is vihették.
A hónap további napjain reggelente minden gyermek kiválaszthatja, megfogalmazhatja majd, hogy aznap miért hálás. Így a hála érzése a mindennapok részévé válhat, és a gyermekek számára is újabb lehetőséget teremthet arra, hogy észrevegyék és megéljék a körülöttük lévő apró örömöket.
A közös élmények, a mosolyok, az ölelések és az együtt megélt pillanatok mind azt mutatják, hogy a hála kifejezéséhez nem mindig van szükség szavakra. Néha egy mosoly, egy ölelés vagy egy apró gesztus is elég ahhoz, hogy megmutassuk: örülünk egymásnak, és hálásak vagyunk azért, hogy együtt lehetünk.
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
Ezt a hálaóránkat most ötödikes gyerekekkel tartottam, ahol már évek óta tartok boldogság órákat. Az óra elején a3-as méretű papírra írtam szavakat: reggel, anya, iskola, tanítónk, este, udvar, apa, tesóm, család, otthon… Zenére sétáltak köztük, majd rá kellett állni egyre, amikor a zene véget ért. Amelyikre ráállt, egy gondolatot oszthatott meg azzal kapcsolatban , miért hálás. Ezt követően közösen gyűjtöttük össze mi mindent hallottunk egymástól, végül hálaingeket rajzoltunk, írtunk, ami gondolatok végül kikerültek az iskolai hála faliújságra.
A hála gyakorlása során meghallgattuk Bagdi Bella „Hála” című dalát, majd közösen elénekeltük, és játékos, táncos mozdulatokkal kísértük. A szőnyegen labda, illetve plüss segítségével elmondták a gyerekek,hogy mi mindenért hálásak a mindennapokban. Ezt követően a gyermekek virágokat színeztek ki, majd az elkészült virágokat közösen felragasztottuk az első lépcsőfokra. A virágokkal jelképeztük a hálás gondolatainkat, és közben a gyermekek megfogalmazhatták, hogy kiért vagy miért éreznek hálát. A tevékenység során a zene, a mozgás és az alkotás örömteli módon segítette a hála érzésének megélését és kifejezését
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
A foglalkozás témája: Hála – „Sün Samu és a fagylalt” című mese feldolgozása
A célom a hála érzésének megismertetése és elmélyítése, képessé váljanak tudatosan a jó dolgokra fókuszálni. Vegyék észre, hogy a mindennapokban mennyire sok olyan személy, esemény, tárgy vagy élmény vesz körül bennünket, amelyért hálásak lehetünk.
A mesét megismerték, majd közösségi élményt adva számukra ehhez kapcsolódó sünös mozgásos játékokat végezhettek, őszi dalokat tanulhattak. Végül saját sünöket alkottak, és elkészült a közös hálafa.
A fa a csoportszobában egy jól látható helyre kerül, körülötte pedig folyamatosan gyűlnek a gyermekek hálát kifejező sünjei.
Mindennapos hála-kör keretében ebéd előtt megbeszéltük a gyermekek aktuális jó élményeit, majd a saját sünét felhelyezhette a hálafa köré. A foglalkozás lezárását követően a hála gyakorlása a mindennapok részévé válik.
Differenciálásra is volt lehetőség, hiszen figyelembe vettem a gyermekek egyéni fejlettségét és kommunikációs sajátosságait.
A nehezebben megnyíló gyermekeket egyszerű kérdésekkel, választási lehetőségekkel segítettem:
„Annak örültél ma, hogy játszottál a barátoddal?”
„Az ölelésnek örültél?”
„Valaki segített neked ma?”
A gyermeknek nem kötelező azonnal megszólalnia. A cél nem a teljesítmény, hanem az érzelmek felismerésének és fokozatos megfogalmazásának támogatása. Így mindenki számára biztosítottam a pozitív élményt.
A tevékenység hosszabb távú célja, hogy a hála ne csupán egy foglalkozás témája legyen, hanem a gyermekek mindennapi gondolkodásának és közösségi életének természetes részévé váljon.
A foglalkozás során a gyermekek megtapasztalhatják, hogy a hála kifejezése örömet szerezhet önmaguknak és másoknak is. A Hálafa pedig napról napra gazdagodik, és a csoport közös „hálagyűjteményévé” válik.
