Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Évnyitó + Boldogságóra 1.
A HÁLA gyakorlása
Az első osztályosoknak elkezdődött a tanév. Az évnyitón már ott voltam a Református Templomban és egy kis ajándékkal kedveskedtem a még kicsit bátortalan elsősöknek. Ahogy odaérkeztem, a gyerekek örömmel köszöntöttek. Odaültem közéjük, hogy ezzel is segítsem a tanító nénik munkáját. Már hagyománnyá vált, hogy egy kis kitűzővel kedveskedek az első osztályosoknak. A kitűzőket rá van írva: Hurrá, irány az első osztály!” Egy kisfiú és egy kislány megy rajta iskolatáskával a hátán. Nagyon büszkén viselték a gyermekek, amíg hallgatták az igazgatóhelyettes bácsi megnyitó, köszöntő beszédét. Nem voltak megijedve, mert több alkalommal jártak már a szüleikkel a templomban.
A tanító néninek nagyon hálás voltam, mert a vizuális kultúra óra keretében tarthattam meg az első Boldogságórát. Először kint voltunk az udvaron, mert nagyon jó idő volt és kihasználtuk ezt a lehetőséget, szívtuk magunkba a „D” vitamint, amíg még lehetséges.
A Hála gyakorlása mindig aktuális téma a gyermekeknél. Hogy kinek és miért lehetnek hálásak, azt különbözően fogalmazták meg. Bagdi Bella zenéjének meghallgatása felidézte bennük az óvodában tanultakat, azokat az érzéseket, amelyek kellemesek voltak számukra.
Megbeszéltük azt is, hogy a gyönyörűen felépített és felújított Iskolájukért hálásnak kell lenniük. Nem minden gyermek járhat ilyen jólfelszerelt Általános Iskolába. Van tornacsarnok, uszoda, ahol úszni is tanítják a gyermekeket. Lehetőség van hangszereken gyakorolni: gitár, furulya, trombita, zongora. Az udvaron műfüves pálya is segíti a gyermekek mozgásos tevékenységeit.
Ahogy a beszélgetésünk végére értünk maradtam még és segítettem a tanító néninek a vizuális kultúra órán, mert megkért rá. Szőlőfürtöt ragasztottak krepp-papírgalacsinból. Egész jól sikerültek az elkészült alkotások. A gyermekek egyik kedvenc őszi gyümölcse a szőlő.
A végén kapott minden gyermek egy rajzlapot, amire rá kellett rajzolniuk a kezüket HÁLA KÉZ, valamint a HÁLA VIRÁGOT is. Nagyon ügyesen megcsinálták, hiszen az óvodában is készítettünk már hasonlót. Minden gyermek elővette a tolltartóját és a színes ceruzákkal szépen kiszínezték.
Az óvoda-iskola átmenet segítése Boldogságórákkal már több éve bebizonyosodott, hogy jó választás volt a Mesterprogramomnak.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
A hála gyakorlása
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
NAGYCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 1.
A HÁLA GYAKORLÁSA
A nagycsoportosokkal már az előző nevelési évben is találkoztam, hiszen középső csoportban is tartottam nekik Boldogságórákat. Mosolyogva és izgatottan vártak. Nagyon sok gyermek van ebben a nevelési évben ebben a csoportban. 29 fő a nagycsoport létszáma. Nagyon sok az SNI-s gyermek és vannak közöttük túlmozgékonyak is. Ezért is jó számukra a Boldogságóra, mert mozgással kezdünk minden alkalommal. A témák pedig a gyermekek érzelmi intelligenciáját fejleszti, erősíti. Először tornásztunk, hogy megmozgassam őket egy kicsit. Ezekért a mozgásokért mindig nagyon hálásak a gyermekek.
3. „Napimádás”,
4. „Fújj-fújj”,
5. „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”,
7. „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok… kitárom a világom”.
Most ősz van, a gyermekek is tudják, de nagyon megtévesztő az időjárás, mert nyári melegek vannak még így szeptember tájékán is. A költöző madarakról viszont nagyon jót beszélgettünk. Úgy mozogtunk, mint a fecskék és a gólyák, akik repülnek a szárnyaikkal. Kismadarak és nagymadarak is voltunk. Hol gólyaként röpültünk, hol pedig kisfecskeként.
A mesénk, Lukács Elvira: A hálás kisfecske című mese volt. Aktuális az ősz kapcsán, hiszen a költöző madaraink már útrakészen állnak, hogy melegebb helyre költözzenek, mire eljön a tél.
A mesét figyelmesen hallgatták. Mivel többen kérték, hogy meséljek még, ezért elmondtam nekik a Hálafa történetét is.
Nagyon tetszett a beleérző hozzászólásuk a gyermekeknek, ezért én is hálásan megköszöntem, hogy olyan szépen csendben végig hallgatták a mesét és figyeltek.
Meghallgattuk Bagdi Bella dalát: Szép nap ölelj most át engem. A gyermekek a szőnyegen fekve, átéléssel hallgatták. Én is ott voltam közöttük a szőnyegen. Alig fértünk el, de: „sok jó ember kis helyen is elfér!” Még volt egy feladat számukra, aminek azért örültek, mert szeretnek színezni egy páran. A kezüket körbe rajzoltuk és nekik kellett a virágot a közepébe berajzolni, hogy szépen kiszínezhessék. Akiknek nem sikerült, azoknak segítettünk, megmutattuk, hogy hogyan kell. Hálás vagyok a szép színes hálakezekért a hálavirágokkal!
A végén elköszöntünk egymástól és a gyerekek folytatták az óvónénivel a játékos tevékenységeket.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KÖZÉPSŐ CSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 1.
A HÁLA GYAKORLÁSA
Egy kis mozgással kezdtük a Boldogságórát, relaxációs gyakorlatokkal:
3. „Napimádás”,
4. „Fújj-fújj”,
5. „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”,
7. „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok… kitárom a világom”.
A héten gyümölcs hetünk is van és a szülők nagyon sok őszi gyümölcsöt hoztak. Megnéztük, megtapintottuk, megbeszéltük a színét, a formáját, a méretét, azután illatoztuk, majd a tevékenység végén meg is kóstoltuk. Édes, vagy savanyú? Ki melyiket szerette. Hálásak voltunk ezekért a gyümölcsökért! Olyan sok volt, hogy kitartott egész héten keresztül, így minden nap tudtunk finomságot enni, ami ráadásul egészséges is.
Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem című dalát ülve hallgattuk. A gyerekek ráéreztek a dal hangulatára, mert figyelmesen csendben hallgatták és a végén már énekelték is a dalt. Amikor a végére értünk, kérték, hogy hallgathassák újra:” – még egyszer!” kiáltották kórusban. A mesénk, Lukács Elvira: A hálás kisfecske című mese volt. Aktuális az ősz kapcsán, hiszen a költöző madaraink már útrakészen állnak, hogy melegebb helyre költözzenek, mire eljön a tél. „Boldog Dóra”, a kislány báb volt a segítőm a mesélésben.
A hét folyamán Körbe rajzoltuk a kezünket és az ősz színeivel kellett kiszínezni az ujjakat, majd egy hálavirágot is rajzoltak a gyerekek a kézbe. Néhány gyermeknek nagyon jól sikerült. A hetet egy finom gyümölcsös sütivel zártuk, amit a dajka nénivel készítettek el a gyerekek. Hálásak vagyunk neki!
Ez az ősz most még kegyes hozzánk, mert jó az idő, ezért sokat tartózkodhatunk a szabadban. Az udvari játékok kedvelt időtöltése a kiscsoportosoknak is. Jókedvűen szaladgálnak, csúszdáznak, mászókáznak, homokoznak, hintáznak. Több gyermeknek van az óvodában nagyobb testvére, ezért az udvaron a találkozás öröme még nagyobb. Hálásak vagyunk a jóidőért, a napsütésért, a kellemes időtöltésért, egyszóval: mindenért.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Szeptemberben a Boldogságóra keretében a hála gyakorlásával foglalkoztunk az 1. C-ben. A gyerekek játékos és élményalapú feladatokon keresztül beszélgettek arról, hogy miért és kinek lehetünk hálásak a mindennapokban. Megtanultuk észrevenni az apró örömöket, a kedves gesztusokat. Közös beszélgetések során mindenki megfogalmazhatta, miért érzett hálát, majd a végén egy közös „Hála virágot” színeztek ki.
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtanulják értékelni azt, amijük van és észrevegyék a mindennapokban rejlő apró, jó dolgokat.
Miért vagyok hálás?
Cél: A gyermekek figyelmének felkeltése a mindennapi örömök iránt, a hála és a köszönet érzésének megismertetése, az egymás iránti figyelmesség és empátia fejlesztése.
Óvodáskorban a hála legegyszerűbb formája a köszönet kifejezése. A gyermekek megtanulhatják, hogy megköszönjék, ha valaki segít nekik, kedves hozzájuk vagy megoszt velük valamit. A vegyes életkorú csoportban a nagyobb gyermekek példát mutathatnak a kisebbeknek, miközben egymást is segítik.
A hála témáját játékos tevékenységeken keresztül dolgozhatjuk fel. Beszélgetőkörrel kezdtük meg a foglalkozást és feldolgoztukk az Aranyhal című mesét, majd megkérdeztem tőlük, hogy ki miért hálás, minek örültek aznap, vagy ki tett velük valami kedveset. A kisebbek csak megnevezték a kedvenc játékaikat vagy az anyukájukat, a születésnapjukat, a nagyobbaktól, azt is megkérdeztem, hogy miért hálásak érte. Ők ügyesen összetett mondatokban fogalmazták meg a gondolataikat.
A pedagógus példamutatása is nagyon fontos, hiszen a gyermekek elsősorban a környezetükben látott viselkedésből tanulnak. A rendszeresen kifejezett köszönet, kedvesség és figyelmesség hozzájárul az empátia, az együttműködés és a pozitív közösségi kapcsolatok fejlődéséhez.
Bevezettünk egy játékos köszönési formát a reggelekre, így mindenki kiválaszthatja, hogy hogyan szeretne köszönni az adott napon, éppen mihez van kedve. Lehet öleléssel, pacsival, kézfogással és ökölpacsival. A gyerek nagyon élvezik ezt a kis rituálét.
A hála gyakorlása ezért nemcsak egy foglalkozás része lett, hanem a mindennapi óvodai életünk természetes részeként is megjelent..
A hála témakörben a középső csoportos gyerekekkel egy hálakertet alakítottunk ki.
Ennek első lépéseként a gyerekek kiválaszthatták, hogy milyen színű virágot szeretnének festeni. Festést, száradást követően ragasztás technikával a virágok bibéjét is feltették a virágukra. Végül zöldre festett hurkapálcikát tettünk a virágok szárának, amit ráragasztottunk a szirmok mögé.
Ezek után a szülőket is bevonva a feladatba, a gyerekek hazavihették a virágaikat és a szüleikkel együtt megfogalmazták, hogy mièrt hálásak.
A szülők felírták a virágok elejére és miután visszahozták az óvodába, a folyosón egy falon helyeztük el egy zöld háttéren.
Nagyon hangulatossá varázsolta az óvoda közösségi terét, a gyermekek és szüleik a mi és más csoportokból is szeretettel olvasgatták a feliratokat.
A gyermekek tapasztalják meg, milyen jó érzés kedvességet kapni és adni. Alakuljon bennük a hála, az egymásra figyelés, a segítőkészség és az empátia. Ismerjék fel, hogy apró figyelmességekkel is örömet tudunk szerezni társainknak.A tevékenységet beszélgetőkörrel kezdjük. Arra ösztönzöm a gyermekeket, hogy meséljenek arról, mikor érezték már azt, hogy valaki kedves volt hozzájuk. Megbeszéljük, hogyan esik nekünk, amikor valaki segít, megvigasztal, megoszt velünk egy játékot, vagy egyszerűen csak kedvesen szól hozzánk.
Beszélgetünk arról is, hogyan tudjuk kifejezni a hálánkat. A gyermekek példákat mondhatnak: „Köszönöm!”, „Nagyon jól esett!”, „Én is segítek neked.”, illetve egy öleléssel, mosollyal vagy kedves gesztussal is kifejezhetjük hálánkat.
Ezután bevezetem a „Titkos jótevő” játékot. Minden gyermek számára titokban kijelölök egy társat, akinek aznap apró kedvességekkel szerezhet örömet. Fontos szabály, hogy a jótevő személye maradjon titokban.
Amikor elkezdtük újra az óvodát, és a nyár után újra találkoztunk a gyerekekkel, nagy öröm és hála volt a szívemben. Az első boldogságórán felvettem a boldogórás pólómat, és amikor a gyerekek megláttak, hogy készülök, nagy örömmel öleltek át! „ De jó! Megint lesz boldogságóra? Mit fogunk most csinálni?” –kérdezték. Boldog és hálás voltam, hogy őszinte, tiszta, kíváncsi, „virág magocskákkal” foglalkozhatom, akiket táplálhatok, gondozhatok, nevelhetek, és akikből erős, szép palánták cseperednek majd.
Az első foglalkozásnak „ A Hála virágoskertje” címet adtam, mely most az én virágoskertem volt. Egy kisfiú reggel egy gyönyörű őszi cserepes virággal érkezett a csoportba. A gyerekek megcsodálták, és elkezdtünk beszélgetni a virágokról. Közben meséltem a gyerekeknek a virágról, amellyel ráhangoltam őket a témára. „Azt hiszem, egy olyan kertből érkezett ez a virág, ahol különleges virágok nőnek! Ezek a virágok akkor nyílnak ki, ha valakinek hálásak vagyunk.” Aztán beszélgettünk: Mit jelent az, hogy hálás vagyok? Miért lehetünk hálásak egy másik embernek? Lehetünk-e hálásak egy állatnak, egy helynek, egy szép élménynek? A gyerekek ráhangolódtak, és saját példával meséltek az élményeikről. Ezután elővettem egy kis virágmagot, amelyet körbe, kézről-kézre adtunk. Közben meghallgattuk a Bagdi Bella: Szép nap című dalát. Ezzel szerettem volna őket lecsendesíteni, hogy a belső gondolataikban is ráhangolódjanak a témára. A téma feldolgozását egy saját mese elmondásával folytattam, a kis magocska történetével, aki virággá változott. Az aprócska mag szeretett volna szép nagy virág lenni, de nem tudta hogyan kell növekedni. Így hát segítségére voltak a nap, az eső, a szél. Amelyek melegítették, öntözték, simogatták. Gyönyörű, nagy virág lett belőle. A virág nagyon hálás volt, mert tudta, hogy azért lett ilyen szép, mert sokan segítettek neki. Attól a naptól kezdve, ha valaki arra járt, mindig egy picit meghajtotta a fejét. Így mondott köszönetet. És ettől a kertben mindenki egy kicsit boldogabb lett. A mese után beszélgettük a gyerekekkel. „Vajon mit érzett a kis mag, amikor segítettek neki? Miért mondott köszönetet? Neked segített már valaki? Te hogyan tudsz örömet szerezni valakinek?” Lelkesen meséltek az érzéseikről. Ez után egy mozgásos, dramatikus játékkal eljátszottuk a kis mag növekedését. A gyerekek voltak a kis magok, akik megnőnek, és kinyílnak. Én voltam a nap, eső, szél, aki segített nekik ebben. „Földben pihen a kis mag- összekuporodnak, „Megérkezik a Nap.”- Lassan felemelik a fejüket. „ Esőcseppek hullanak.”-ujjaikkal finoman kopogtatnak a talajon. „Nő a kis hajtás.”- lassan felegyenesednek, „Kinyílik a virág”-Karjaikat széttárják. Közben a kezemmel érintettem a kis hátukat, fejüket a szövegnek megfelelően. (simogatással, finom kopogással stb.) Célom volt, hogy fizikai érintéssel is érezzék a gondoskodás, törődés erejét, mely segíti őket a növekedésben, fejlődésben. ( Fontos számukra a testi kontaktus.) Majd „a virág gondol egy dologra, miért hálás.”- a gyerekek becsukhatták a szemüket néhány pillanatra, és magukban gondoltak valamire. Majd visszaereszkedtek „magocskává”, és újra kezdtük. Ezután „hangosan” is kibontottuk a témát, eljátszottuk a „Köszönöm neked” társas játékot. Körbe adtunk egy kis plüss hála mackót, ami az ölében egy szívecskét tart. Akinél volt éppen a mackó, az mondhatott egy köszönömöt, bárkinek, vagy bárminek. Különösen kedves játékká alakult át, amikor néhány gyermek odament a társához, és személyesen mondott neki valamit, amiért hálás volt. A társ felé való hála kifejezésének, fejlődésének ez egy különleges színfoltja volt a játék során, ami nagy örömmel töltött el. Különösen azért, mert a gyerekek kezdeményezték, és spontán megjelent az empátia, és a pozitív társas visszajelzés a játék során. Ezt követően mozogtunk egy kicsit. A „mesebeli virágok”-gyerekek útra keltek, világot láttak, szerencsét próbáltak. Közben jött az eső, a szél, a nap. Az instrukciókra: Nap- megálltak, karjukat széttárták, Eső-felálltak a székre-magasra nőttek, szél- forogtak körbe. Ezzel a játékkal a térben, mozgásban is érzékelhették a gyerekek a mese üzenetét: Milyen módon kapott segítséget, és figyelmességet a kis magocska, amiért hálás volt. A téma lezárásaként mindenki megalkothatta a saját maga virágát, melyekből egy szép Hálakertet készítettünk. A rajzolás, vágás, színezés, ragasztás közben hallgattuk a Bagdi Bella- Hála dalát. Közben a gyerekek meséltek arról amit rajzolnak. Majd az összes hála virágot felragasztottuk a plakátra, amit kihelyeztünk a folyosóra. Azt gondolom az első boldogságórán sikerült átadnom a gyermekeknek azt az üzenetet: hogy észrevenni a jót jó érzés, és a köszönet a másik embernek is örömet szerez! De a legnagyobb hálaüzenetet én kaptam: hogy egy fantasztikus gyermek „virágoskertben” gondozhatom a magocskákat, palántákat!
A Boldogságóra program keretében ebben a hónapban a hála került a középpontba. Úgy gondolom, ez egy igazán fontos téma, hiszen a mindennapok során sokszor természetesnek vesszük azt a sok jót, amit egymástól és a környezetünktől kapunk.
A téma kidolgozását beszélgetőkörrel indítottunk el. Kíváncsi voltam, vajon mit jelent a gyerekek számára a hála. Egymás után fogalmazódtak meg szebbnél szebb gondolatok arról, hogy kinek hálásak és miért. Szóba kerültek a családtagok, barátok, osztálytársak és egészen apró dolgok is, amik mellett a hétköznapokban elsétálunk.
A beszélgető kört egy játékkal folytattuk. Minden gyermek húzott egy nevet az osztályból. A feladat az volt, hogy egy hétig, próbáljanak azzal az egy gyermekkel különösen figyelmesen viselkedni, előzékenynek lenni. Törekedjenek arra, hogy minél vidámabban teljen számára az iskolában töltött idő. A cél az volt, hogy megtapasztalják, milyen sokat jelenthetnek az apró dolgok is. Például egy mosoly, egy gesztus, egy kedves szó, vagy csupán az, ha odafigyelnek egymásra. Érdekes volt látni, ahogyan a hét folyamán próbálták kitalálni a gyerekek, vajon ki lehet az ő „titkos kedvesük”. Egyre jobban próbáltak figyelni egymás apró gesztusára. A hét elteltével mindenki leírta egy kislapra, hogy szerinte ki húzhatta Őt és miből gondolja ezt. Érdekes volt látni, milyen ügyesen kitalálták a titkos kedvesüket. A játék közben megtanulták észre venni és értékelni mások figyelmességét.
A hónap utolsó napján elkészítettük az osztály Hála virágját, melyhez minden tanuló hozzátette saját érzéseit, gondolatait. Újra előtérbe került a kérdés: Kinek és miért vagyok hálás? A Hálavirág a közös alkotás öröme mellett egy emlékeztetővé vált arra, hogy a boldogsághoz sokszor nem nagy dolgokra van szükség. Elég lehet egy kedves szó, egy mosoly, vagy egy bátorító szó.
A témakör során megtapasztalhattuk a gyerekekkel, hogy milyen érzés adni, figyelni és kedvesnek lenni másokkal és milyen jó érzés, mikor valaki ugyanezt adja nekünk.
Seresné Cselei Anita
