Boldogságóra Program

Amikor elkezdtük újra az óvodát, és a nyár után újra találkoztunk a gyerekekkel, nagy öröm és hála volt a szívemben. Az első boldogságórán felvettem a boldogórás pólómat, és amikor a gyerekek megláttak, hogy készülök, nagy örömmel öleltek át! „ De jó! Megint lesz boldogságóra? Mit fogunk most csinálni?” –kérdezték. Boldog és hálás voltam, hogy őszinte, tiszta, kíváncsi, „virág magocskákkal” foglalkozhatom, akiket táplálhatok, gondozhatok, nevelhetek, és akikből erős, szép palánták cseperednek majd.
Az első foglalkozásnak „ A Hála virágoskertje” címet adtam, mely most az én virágoskertem volt. Egy kisfiú reggel egy gyönyörű őszi cserepes virággal érkezett a csoportba. A gyerekek megcsodálták, és elkezdtünk beszélgetni a virágokról. Közben meséltem a gyerekeknek a virágról, amellyel ráhangoltam őket a témára. „Azt hiszem, egy olyan kertből érkezett ez a virág, ahol különleges virágok nőnek! Ezek a virágok akkor nyílnak ki, ha valakinek hálásak vagyunk.” Aztán beszélgettünk: Mit jelent az, hogy hálás vagyok? Miért lehetünk hálásak egy másik embernek? Lehetünk-e hálásak egy állatnak, egy helynek, egy szép élménynek? A gyerekek ráhangolódtak, és saját példával meséltek az élményeikről. Ezután elővettem egy kis virágmagot, amelyet körbe, kézről-kézre adtunk. Közben meghallgattuk a Bagdi Bella: Szép nap című dalát. Ezzel szerettem volna őket lecsendesíteni, hogy a belső gondolataikban is ráhangolódjanak a témára. A téma feldolgozását egy saját mese elmondásával folytattam, a kis magocska történetével, aki virággá változott. Az aprócska mag szeretett volna szép nagy virág lenni, de nem tudta hogyan kell növekedni. Így hát segítségére voltak a nap, az eső, a szél. Amelyek melegítették, öntözték, simogatták. Gyönyörű, nagy virág lett belőle. A virág nagyon hálás volt, mert tudta, hogy azért lett ilyen szép, mert sokan segítettek neki. Attól a naptól kezdve, ha valaki arra járt, mindig egy picit meghajtotta a fejét. Így mondott köszönetet. És ettől a kertben mindenki egy kicsit boldogabb lett. A mese után beszélgettük a gyerekekkel. „Vajon mit érzett a kis mag, amikor segítettek neki? Miért mondott köszönetet? Neked segített már valaki? Te hogyan tudsz örömet szerezni valakinek?” Lelkesen meséltek az érzéseikről. Ez után egy mozgásos, dramatikus játékkal eljátszottuk a kis mag növekedését. A gyerekek voltak a kis magok, akik megnőnek, és kinyílnak. Én voltam a nap, eső, szél, aki segített nekik ebben. „Földben pihen a kis mag- összekuporodnak, „Megérkezik a Nap.”- Lassan felemelik a fejüket. „ Esőcseppek hullanak.”-ujjaikkal finoman kopogtatnak a talajon. „Nő a kis hajtás.”- lassan felegyenesednek, „Kinyílik a virág”-Karjaikat széttárják. Közben a kezemmel érintettem a kis hátukat, fejüket a szövegnek megfelelően. (simogatással, finom kopogással stb.) Célom volt, hogy fizikai érintéssel is érezzék a gondoskodás, törődés erejét, mely segíti őket a növekedésben, fejlődésben. ( Fontos számukra a testi kontaktus.) Majd „a virág gondol egy dologra, miért hálás.”- a gyerekek becsukhatták a szemüket néhány pillanatra, és magukban gondoltak valamire. Majd visszaereszkedtek „magocskává”, és újra kezdtük. Ezután „hangosan” is kibontottuk a témát, eljátszottuk a „Köszönöm neked” társas játékot. Körbe adtunk egy kis plüss hála mackót, ami az ölében egy szívecskét tart. Akinél volt éppen a mackó, az mondhatott egy köszönömöt, bárkinek, vagy bárminek. Különösen kedves játékká alakult át, amikor néhány gyermek odament a társához, és személyesen mondott neki valamit, amiért hálás volt. A társ felé való hála kifejezésének, fejlődésének ez egy különleges színfoltja volt a játék során, ami nagy örömmel töltött el. Különösen azért, mert a gyerekek kezdeményezték, és spontán megjelent az empátia, és a pozitív társas visszajelzés a játék során. Ezt követően mozogtunk egy kicsit. A „mesebeli virágok”-gyerekek útra keltek, világot láttak, szerencsét próbáltak. Közben jött az eső, a szél, a nap. Az instrukciókra: Nap- megálltak, karjukat széttárták, Eső-felálltak a székre-magasra nőttek, szél- forogtak körbe. Ezzel a játékkal a térben, mozgásban is érzékelhették a gyerekek a mese üzenetét: Milyen módon kapott segítséget, és figyelmességet a kis magocska, amiért hálás volt. A téma lezárásaként mindenki megalkothatta a saját maga virágát, melyekből egy szép Hálakertet készítettünk. A rajzolás, vágás, színezés, ragasztás közben hallgattuk a Bagdi Bella- Hála dalát. Közben a gyerekek meséltek arról amit rajzolnak. Majd az összes hála virágot felragasztottuk a plakátra, amit kihelyeztünk a folyosóra. Azt gondolom az első boldogságórán sikerült átadnom a gyermekeknek azt az üzenetet: hogy észrevenni a jót jó érzés, és a köszönet a másik embernek is örömet szerez! De a legnagyobb hálaüzenetet én kaptam: hogy egy fantasztikus gyermek „virágoskertben” gondozhatom a magocskákat, palántákat!

Képek