Osztályunk első boldogságórás foglalkozása volt a mai, hiszen elsős kisgyerekek a Csipetkék. Indításként Bagdi Bella Hálás vagyok dalát hallgattuk meg. Ehhez kapcsoltam egy magyarázó-beszélgető kis részt: mit is jelent az, ha hálás valaki? Most még inkább ahhoz kötötték a gyerekek,hogy megköszönünk valamit, például: levette valaki a táskámat, megköszönöm; anyának hálásan megköszöntem, hogy finom kaját tett nekem. A mai reggelünk mókás kis történettel indult (szerencsére az érintett kisfiú is jót derült ).Az egyik kis tanítványom otthon felejtett egy igen fontos ruhadarabot , amire úszásnál lett volna szüksége. Édesanyja természetesen rögtön behozta az iskolába. A kisfiú volt az első, aki a következő kérdésemre: Ma miért lehetsz hálás? rögtön rávágta: azért mert anyukám behozta nekem a ruhát. Nagyon aranyos gondolatokat osztottak még meg egymással: hálás vagyok a kiskutyámnak, mert este odabújt hozzám, és mindig megvéd; anyának,mert megölel;apának,mert sokat dolgozik, hogy pénzt keressen, amiből ellát bennünket. A foglalkozás zárásaként Hála-fát készítettünk, melynek leveleire rajzolhatták le a gyerekek, kinek/minek/miért lehetnek hálásak. A rajz készítése közben a hónap meséjét olvastam el a kismókusról, aki elfelejtette megköszönni mások jóságát. Tanulságos alkalom volt.
A hála gyakorlása
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
A szeptemberi boldogságórákon A hála gyakorlásáról beszélgettünk a gyerekekkel. A hála gyakorlása kisiskolás korban különösen fontos, mert segíti a gyermekeket abban, hogy észrevegyék a mindennapok pozitív eseményeit, értékeljék mások segítségét, és tudatosabban figyeljenek arra, ami örömet okoz számukra. A 9–10 éves gyermekek már képesek saját érzéseikről beszélni, mások érzéseit felismerni, valamint összefüggéseket keresni a történések és a saját érzelmeik között. A hála gyakorlása során megtanultuk:
• észrevenni a mindennapi apró örömöket;
• felismerni mások segítségét és kedvességét;
• kifejezni érzéseiket és köszönetüket;
• pozitívabban szemlélni saját élethelyzetüket;
• értékelni a család, a barátok és az osztályközösség szerepét;
• figyelni arra, hogy ők maguk is okozhatnak örömet másoknak.
Konkrét gyakorlatokat végeztünk el:
1. Hálaóra – „Ma ezért vagyok hálás…”
A tanóra elején minden gyermek mondhat egy dolgot, amiért aznap hálás volt.
2. Hálabefőtt
Az osztályban elhelyezünk egy befőttesüveget. A tanulók kis papírokra írhatták le azokat a dolgokat, amelyeknek örültek, vagy amelyekért hálásak. A hónap végén közösen elolvastunk néhány üzenetet.
3. Hála-képeslap
A gyerekek készítettek egy kis rajzos képeslapot valakinek, akinek szerették volna megköszönni a segítségét, szeretetét vagy kedvességét.
4. „Köszönöm, hogy…” kör
A tanulók egymásnak mondtak egy-egy rövid, őszinte mondatot:
„Köszönöm, hogy ma segítettél nekem.”
„Örülök, hogy a padtársam vagy.”
5. Hála-napló
Hetente néhány alkalommal a gyermekek három mondatot fejeztek be:
• Ma annak örültem, hogy…
• Hálás vagyok azért, hogy…
• Valaki ma jót tett velem, mert…
6. Hófehér hála
3 papírból kivágott hópehelyre az alábbi kérdésekre válaszokat írtak:
1. Hála az új napért: Milyen jó dolognak örültél ma?
2. Hála valakiért: Ki az, akiért hálás vagy, hogy része az életednek? Miért vagy hálás neki?
3. Hála önmagadért: Milyen tulajdonságodért, képességedért vagy tettedért lehetsz hálás magadnak?
7. A magyar népmese napja (szeptember 30.)
Ezen a napon játékos feladatokat oldottunk meg. Bekapcsolódtunk az iskolai rajzpályázatba is, ahová kedvenc meséjükről készített illusztrációval neveztek be.
A hála gyakorlásának célja nem az volt, hogy a gyermekeket arra tanítsuk, hogy mindig „pozitívan” kell gondolkodniuk, hanem hogy észrevegyék és értékeljék a jó dolgokat, miközben érzéseiket szabadon megélhették. A gyakorlatok erősítették az empátiát, a társas kapcsolatokat, az összetartozás érzését és az osztályközösség pozitív légkörét.
Záró gondolat a gyerekeknek:
„A boldogság nem mindig a nagy dolgokban rejlik. Néha elég megállni egy pillanatra, és észrevenni azt a sok apró jót, ami körülvesz bennünket.”
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
A mai napon különleges és élménydús utazásban volt része a Virágok csoportnak, hiszen a Magyar Népmese Napja alkalmából ellátogattunk a helyi könyvtárba. A látogatás célja nemcsak a könyvek világával való ismerkedés volt, hanem nagy mesemondónk, Benedek Elek emléke előtti tisztelgés is.
A könyvtárba érkezve a gyerekek csillogó szemmel vették birtokba a gyermekrészleget. Nagy örömmel böngészték és nézegették a színes, izgalmas gyerekkönyveket, miközben ismerkedtek a könyvtári környezettel és a könyvek birodalmával.
A szabad nézelődés után a könyvtáros néni hívta össze a csoportot, és egy varázslatos magyar népmesét olvasott fel a gyermekeknek. A kicsik feszült figyelemmel, tátott szájjal hallgatták a történetet, teljesen elmerülve a népmesék csodálatos világában. A közös mesehallgatást követően a gyerekek még egy kicsit elidőztek a polcok között, és önfeledten lapozgatták a számukra legkedvesebb köteteket.
A délelőtt zárásaként egy kreatív, kézműves foglalkozásra került sor. A gyerekek nagy szorgalommal és ügyességgel egy szép képkeretet készítettek, amelybe büszkén helyezték el Benedek Elek fotóját, méltó emléket állítva ezzel a „Nagy Mesemondónak”.
Ez a mai látogatás nemcsak a könyvek szeretetét alapozta meg a gyerekekben, hanem közelebb hozta hozzájuk a magyar népmesék értékes és tanulságos világát is.
A foglalkozássorozat cél- és feladatrendszere
A hatodik osztályos korosztály számára a hála témaköre kiemelten fontos a kiskamaszkori érzelmi hullámzások kezelésében, az empátia fejlesztésében és az osztályközösség megerősítésében. A négy egymásra épülő foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók az elméleti megközelítéstől és a belső reflexiótól eljussanak a mindennapi cselekedetekig, végül pedig a közösségi szintű összetartozás megéléséig. A folyamat zárásaként a diákok megtapasztalhatták, hogy az egyéni hálák és jócselekedetek hogyan képesek látható hidat képezni az emberek és az osztály tagjai között.
A megvalósított tevékenységek és a foglalkozások menete
Első óra: Az önzetlenség és a köszönet ereje
• Ráhangolódás: A foglalkozássorozatot Bagdi Bella „Jól érzem magam” című dalának közös meghallgatásával indítottuk, ami megteremtette a nyitott, befogadó hangulatot.
• Történetfeldolgozás („Egy pohár tej”): Közösen elolvastuk és elemeztük a szegény fiúról és az őt egy pohár tejjel kisegítő kislányról szóló tanulságos történetet. A diákokkal irányított beszélgetés keretében jártuk körbe az önzetlenség és a köszönet hosszú távú hatásait.
• A mi hálapoharunk: A történet szimbólumára építve a gyerekek papírból kivágott poharakra írták vagy rajzolták le, hogy ki az a személy az életükben, akinek tiszta hálával tartoznak.
Második óra: Önreflexió és tudatosítás – „10 dolog, amiért hálás vagyok”
• Önismereti munka: A tanulók önállóan, csendes elmélyülésben gyűjtöttek össze és írtak le pontosan 10 olyan dolgot a saját életükből, amiért hálásak. A hangsúlyt a tárgyi eszközök helyett a belső tulajdonságokra, megélt pozitív élményekre és emberi kapcsolatokra helyeztük.
• Megosztás: Az önként jelentkezők felolvasták a listáik legfontosabb pontjait, ami közelebb hozta egymáshoz a csoport tagjait.
Harmadik óra: A hála mint cselekedet – A Hálaútlevél projekt
• A Hálaútlevél bevezetése: A belső megélést gyakorlati tettekre váltottuk egy többnapos kihívás keretében, ahol a diákoknak négy területen kellett hálát gyakorolniuk és erről beszámolniuk:
1. Hála séta: 3 szép dolog észrevétele a természetben vagy a környezetben.
2. Hála levél: Köszönőlevél írása egy fontos személynek.
3. Hála ajándék: Apró, saját kezűleg készített figyelmesség átadása.
4. Hála jó tett: Önzetlen segítségnyújtás otthon vagy az iskolában
5. Hála-látogatás: A legbátrabb kihívás, amely során a diákok a korábban megírt hálalevelüket nem postán vagy üzenetben küldték el, hanem személyesen keresték fel a kiválasztott személyt (pl. nagyszülőt, korábbi tanárt, barátot), és szemtől szembe, hangosan olvasták fel neki a köszönetüket.
Negyedik óra: Közösségi szintézis – A Hálahíd készítése
• Élménybeszámolók és reflexió: Az órát a Hálaútlevél kihívás tapasztalatainak megbeszélésével indítottuk. A tanulók megosztották, milyen érzés volt elvégezni a jó tetteket, és hogyan reagált a környezetük a hálalevelekre vagy ajándékokra.
• Kreatív csoportmunka (A Hálahíd): A havi téma zárásaként egy nagyszabású, közös vizuális projektet valósítottunk meg. A diákok színes papírcsíkokra írták fel azokat a dolgokat, amelyekért egymásnak, a tanáraiknak vagy az osztályközösségnek hálásak. Ezeket a papírcsíkokat láncszemekként egymásba fűzve, vagy téglákként egymás mellé ragasztva felépítettük az osztály Hálahídját.
• Zárókör: A híd szimbolizálta, hogy a hála összeköti őket, átsegít a nehezebb napokon, és erős megtartó erőt biztosít a közösségnek.
Tapasztalatok, pedagógiai reflexiók
A négyórás folyamat rendkívül mély és eredményes tanulási ívet írt le. A kiskamaszok kezdeti zárkózottságát az egymásra épülő, kreatív feladatok teljesen feloldották. A negyedik órára a diákok már pontosan értették, hogy a hála nem egy passzív állapot, hanem egy olyan aktív erő, amellyel formálni tudják a saját és társaik hangulatát.
A Hálahíd elkészítése fantasztikus csapatépítőnek bizonyult. Megható volt látni, ahogy a gyerekek felismerték és nevesítették egymás érdemeit (pl. „köszönöm, hogy megnevettetsz, ha szomorú vagyok”, „hálás vagyok, mert segítettél a matekban”). Ez a vizuális alkotás mostantól az osztályterem központi helyén díszeleg, emlékeztetve őket a megélt pozitív élményekre és a csoport egységére. A szeptemberi Boldogságóra-program sikeresen megalapozta a tanév érzelmi biztonságát.
Boldogságóra a 2. c osztályban
A boldogságfokozó hála – összekötve a Magyar Népmese Napjával
A szeptemberi Boldogságórát egy különleges ünnephez, a Magyar Népmese Napjához kapcsolva tartottuk meg a 2. c osztályos tanulókkal. Az óra célja az volt, hogy a gyerekek a népmesék varázslatos világán keresztül értsék meg és éljék át a hála és a jócselekedetek fontosságát.
Az órát a Kiskondás című népmese felolvasásával kezdtük. A történetben megjelenő segítőkész és hálás szereplők remek alapot biztosítottak a beszélgetéshez. A mese után közösen körbejártuk a hála fogalmát: a gyerekek megfogalmazták, mit jelent számukra a köszönet, és hogyan szül a jóság újabb jóságot a mindennapokban.
A motivációs beszélgetést kreatív csoportmunka követte. A diákok nagy lelkesedéssel színes faleveleket nyírtak ki papírból, amelyekre felírták, hogy kinek és miért hálásak. A feladat során két gyönyörű Hála-fát készítettünk el közösen:
A Családi Hála fára a szülőknek, testvéreknek és nagyszülőknek szóló kedves üzenetek, gondolatok kerültek fel. Az Iskolai Hála fát a barátoknak, osztálytársaknak és a pedagógusoknak szánt elismerő szavak, köszönömök díszítik.
A gyerekek rendkívül büszkék voltak a közös alkotásokra. Az óra nemcsak a kreativitásukat fejlesztette, hanem érezhetően erősítette az osztályközösséget, az egymásra figyelést és az érzelmi intelligenciájukat is. Nagyon jó volt látni, milyen korán és milyen pontosan képesek megfogalmazni a szeretetet és a köszönetet.
Hoffmann Sándorné
tanító
A hála bennünk születik
Mesehallgatással hangolódtunk a téma feldolgozására, melyben egy kis virág fejezte ki háláját a napsütésért, a szélért, az esőért. Beszélgetőkörünk ezekkel a gondolatokkal inspirálódva a mindennapok apró eseményeit, tárgyait összegyűjtve beszélgettünk a háláról.
Ámulva vették számba azokat a rutinszerű apróságokat, amelyek hiánya, gyökeresen megváltoztatná mindennapjaikat.
Körbeálltak, egymásnak dobálták a labdát, és mindegyikük elmondta, miért hálás annak a társának, akihez a labda került.
Interjút készítettek egymással arról, hogy ki miért hálás azon a napon.
A program zárásaként a gyerekek kézműves tevékenység keretében hálafát rajzoltak, amelyen kifejezték és megjelenítették, miért éreznek hálát a családjuk, az iskolájuk, a lakóhelyük vagy az edzőjük iránt.
A hála odafigyelés önmagunkra, egymásra és a környezetünkre. A hála érzése örömöt, elégedettséget teremt bennünk, amely által boldogabbá válhatunk, és boldogabbá tehetjük a környezetünket is. A 4. c1. osztály tanulói a foglalkozásokon megtanulták, mennyire fontos észrevenni és értékelni a körülöttük lévő dolgokat, és hálás szívvel gondolni rájuk.
„A hála megtölti az életet széppel és boldoggá teszi a szívet”
Albert Schweitzer
Fülöpné Dombi Ottilia
tanító
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
Nagy szeretettel köszöntünk minden boldogságórás diákot és pedagógust az ÚJ TANÉVBEN, nagyon hálásak vagyunk, hogy köztetek lehetünk. Reméljük a 2026/2027-es tanévben is sok élménnyel, jóérzéssel leszünk gazdagabbak.
Most ismerkedünk egymással, a sulival, a tanítási órákkal, a betűkkel és a számokkal, no meg a BOLDOGSÁGÓRÁKKAL. Első b osztályosok vagyunk, és év végére szeretnénk eljutni a Boldogság várába, aminek 10 tornya van, és 10 lépcsőfok vezet arany kapujához a boldogságfokozó technikákat jelölve. Már az első lépcsőfokra fel is került a hála virága, amit a Kerekerdő tündéreitől kaptunk. A tündérek meséjéből megtanultuk, hogy a hála, a szeretet és a jószó elűzi a szomorúságot, meggyógyítja a beteg lelket. A rosszkedv elűző dalocskával még vidámabbak lettünk, hálavonatoztunk, és a szeretetgombócunk töltelékét jól megölelgettük.
Megrajzoltuk, miért vagyunk hálásak a különböző napszakokban, kiszíneztük a meggyógyított, boldog hálafánkat.
Kodolányi János Német Nemzetiségi Általános Iskola és AMI Geresdlaki Német Nemzetiségi Tagikolája
A kis elsőseimmel megismerkedtünk a A hálás kisfecske történetével. Kérdések segítségével feldolgoztuk, majd testnevelés órán „fecskévé varázsolódtunk” a Fecskeászana, valamint „ajándékokká” változtunk az Ajándék ászana versikék segítségével. A gyerekek nagyon élvezték…
Etika órán hálavonatot készítettünk a faliújságra a Hála színező segítségével, melyre a gyerekek a következő gondolatokat súgták a fülembe: A mai napon hálás vagyok: mert nem lettem beteg, mert az iskolába rollerrel mehettem, mert jó idő volt, mert nagyon jó volt a napom…
Hálából épülő jövőkép – szeptember a Boldog Kollégiumban
A 2026/2027-es tanévet új lehetőségekkel kezdtük: intézményünk elnyerte az Örökös Boldog Kollégium címet. Vállaltam, hogy Boldogságórákat tartok a saját csoportomban és az önismereti foglalkozásokon, hétről hétre párhuzamosan kapcsolom össze az Alapprogram és az Önbizalomprogram témáit.
Létrehoztam a Boldog Kollégium Munkacsoportot, amelyhez tizenkét kollégám csatlakozott. Óravázlataink és ötleteink megosztásával segítjük egymást, hogy ez a szemlélet minél több kollégistához eljusson. Elindítottam a Diáknagyköveti Lélekműhely szakkört is, amelyhez tizennyolc diák jelentkezett segítőnek. Így a pedagógusok közös munkája mellett a fiatalok is alakítói lehetnek a kollégium támogató közösségének.
A Kaposvári Klebelsberg Középiskolai Kollégiumban a 2026/2027-es tanév első hónapjában párhuzamosan dolgoztam a Boldogságóra Alapprogramjának hála témájával és az Önbizalomprogram motiváló jövőkép témájával. A két terület természetesen kapcsolódott egymáshoz: amikor a diákok felismerték, mi mindenért lehetnek hálásak, könnyebben észrevették saját erőforrásaikat is. Ezekre támaszkodva már arról is tudtunk beszélgetni, milyen jövőt képzelnek el maguknak, és mit tehetnek érte most.
A tanév elején megújult a kollégium Boldogságsarka. A hála és a motiváló jövőkép plakátjai, az idézetek, a könyvek és a pihenésre hívó hely együtt teszik láthatóvá a havi témákat. Az „Egy mondat, ami rólad szól” felületen a diákok egymásnak szóló kedves gondolatokat hagyhattak. A színes üzenetekből közös alkotás született. A sarokban a Lélekműhely és a Boldogságóra diáknagyköveti tevékenységéhez kapcsolódó felhívások is helyet kaptak, hogy a kollégium más csoportjaiból érkező fiatalok is bekapcsolódhassanak.
A saját csoportommal a szilencium előtti közös húsz percekben is rendszeresen foglalkoztunk a havi témákkal. Fontosnak tartom, hogy a Boldogságóra szemlélete a mindennapokban is jelen legyen: ezek a rövid találkozások alkalmat adnak a figyelemre, a beszélgetésre és a kapcsolódásra.
Miután átbeszéltük a tanév eleji házirendi tudnivalókat, plüssöt körbeadva arra kértem a diákokat, gondoljanak vissza a nyárra, és mondják el, mi mindenért hálásak. A válaszokból nemcsak örömteli élmények, hanem egymás nyarának fontos történései is kirajzolódtak. Egy következő alkalommal visszaadtam nekik a tanév végén készített nyári boldogságtervüket. Miután újraolvasták, a plüss segítségével arról beszélgettünk, mi valósult meg az elképzeléseikből. Sok pozitív választ kaptunk. A diákok maguk fogalmazták meg, miért hasznos célokat kitűzni és leírni. Ez a beszélgetés vezetett át bennünket a motiváló jövőkép témájához. A 11.f önismereti csoportommal is ugyanígy kezdtük a tanévet.
A hála további elmélyítésére hálakártyákat is használtunk. Mindenki húzott egy pozitív, megerősítő gondolatot, amelyet sorban felolvastak egymásnak. Ezek az egyszerű tevékenységek együtt már egy teljes Boldogságóra tartalmát adták. Számomra különösen értékes tapasztalat, hogy a havi témákhoz nem mindig nagy programokra van szükség: a rendszeres, rövid találkozásokban elültetett apró „magocskák” hatását is érzem a csoportomon.
Az önismereti foglalkozásokon két egymásra épülő, 90 perces óravázlattal dolgoztam a motiváló jövőkép témáján. Az Önbizalom hegyén című foglalkozás játékos, páros és kiscsoportos feladatai a jelenlegi erősségek, a támogató kapcsolatok, a lehetséges akadályok és a következő apró lépés felismerését segítették. A hegy, amely ködbe burkolózott című mese és a jövőbeli önmagukkal való képzeletbeli találkozás lehetőséget adott az elmélyülésre. A diákok a hegytetőről jelenlegi önmaguknak írtak képeslapot. A mese és a relaxáció nagyon tetszett nekik; újabb ilyen alkalmat kértek.
A következő óravázlat, A saját utam az önbizalom hegyén, tovább vitte ezt a gondolatot. Az alkalom elején a földre helyezett képek közül választva mondhatták el, miért hálásak aznap. A képeslapokhoz és a saját jövőképükhöz visszatérve egymás értékeire is figyelmet fordítottunk. Házi feladatként mindenki húzott egy nevet, és egy héten át azt figyelte meg, milyen tulajdonságaiért, tetteiért lehetnek hálásak a kihúzott diáknak. A megfigyeléseiket a füzetükbe írták; a feladatot a társukról összegyűjtött gondolatok felolvasása követte. Így a hála kifejezése egyben konkrét, személyes megerősítéssé is válik.
Szeptemberben elindult a Lélekműhely szakkör. Az első alkalom az ismerkedésről, a biztonságos légkör kialakításáról és a közös munka megalapozásáról szólt. A résztvevők bemeneti kérdőívet töltöttek ki, hogy jobban megismerhessem az érdeklődésüket és a szakkörrel kapcsolatos várakozásaikat. Hosszabb távon olyan közösséget szeretnénk építeni, amelynek tagjai saját ötleteikkel is hozzájárulnak a kollégium életéhez, és figyelmükkel, kezdeményezéseikkel másoknak is örömet szereznek.
A mesék és relaxációk több foglalkozásunknak is fontos részét adták. Segítették, hogy a diákok a beszélgetéseken túl képekben és érzésekben is kapcsolódjanak az önbizalom, a hála és a jövőkép témájához. A csoportom tagjai az első héten megkapták a frissen mosott pihenő- és relaxációs párnáikat is, amelyeken kényelmesen elhelyezkedhetnek ezekhez az alkalmakhoz.
A közös munkát intézményi szinten a Boldog Kollégium Munkacsoport is erősíti. Azon dolgozunk, hogy a Boldogságóra szemlélete egyre több csoporthoz és kollégiumi helyzethez kapcsolódjon. A szeptemberi, POK által szervezett szakmai délutánon az érdeklődő pedagógusoknak is bemutathattam kollégiumunk jó gyakorlatát, korábbi beszámolóinkat, plakátjainkat, meséinket és a foglalkozásokhoz készített anyagokat.
Szeptemberben sokféle módon tettük fel ugyanazt a két kérdést: mi az, amiért ma hálásak lehetünk, és merre szeretnénk tovább indulni? A diákok válaszai megmutatták, hogy a hála és a jövőkép nemcsak a foglalkozások témája lehet. Helyet kaphat egy körbeadott plüss melletti beszélgetésben, egy újraolvasott nyári tervben, egy társunknak írt mondatban és a következő apró lépésünkben is.
A közösség összetartása egy nehéz helyzetben különösen kézzelfoghatóvá vált. Csoportunk egyik tagja súlyosan megbetegedett; érte mindennap közösen imádkoztunk. A diákokkal együtt jókívánságokat, biztató gondolatokat és személyes üzeneteket írtunk, majd közösen feldíszítettünk egy „gyógyító befőttnek” nevezett üveget, amelyet megtöltöttek ezekkel az üzenetekkel. Az osztályfőnökkel együtt meglátogattuk a fiút, és elvittük neki az ajándékot. A kezdeményezés lehetőséget adott a gyerekeknek arra, hogy a törődésüket tettekkel is kifejezzék, társuk pedig érezhesse: továbbra is a közösséghez tartozik, gondolunk rá és várjuk vissza.
Pedagógiai reflexió
Szeptemberben azt tapasztaltam, hogy a hála és a motiváló jövőkép akkor válik igazán személyessé, ha a diákok a mindennapjaikban is gyakorolhatják: észreveszik saját értékeiket, kimondják, amit egymásban becsülnek, és törődéssel fordulnak ahhoz, akinek szüksége van rájuk. A rövid, rendszeres együttlétekből bizalom és összetartás épül. Ezekre az apró, közösen megtett lépésekre szeretnék a következő hónapokban is támaszkodni.
ÓRAVÁZLATOK:
ÓRAVÁZLAT – Lélékműhely ¬¬– Diáknagyköveti szakkör
A második Lélekműhely: „Építsünk egy helyet, ahová jó megérkezni”
Időtartam: kb. 60 perc
Cél: megismerni egymást, átélni egy kis közös sikert, és együtt megfogalmazni, milyen legyen ez a szakkör.
Megérkezés
Szeretettel köszöntöm őket, majd: „Ma elkezdjük közösen kialakítani, milyen legyen a Lélekműhelyünk. Nem kell ügyesen szerepelni; kíváncsiak vagyunk egymásra.”
Bemutatkozás a plüssel
Valaki vagy valamin keresztül mutasd be magad. Körbeadjuk a plüsst a fenti kérdéssel. 10 perc
„Keress valakit, aki…”
Mindenki keressen egy társat, akivel van valami közös bennük, majd egy másikat, akitől valami újat vagy meglepőt tudott meg. A végén néhányan elmesélhetik a felfedezésüket.
A mi Lélekműhelyünk – közös alkotás
Nagy csomagolópapírra rajzoljatok egy házat, kertet vagy szigetet. Mindenki írjon vagy rajzoljon rá két dolgot: „Mit hozok én ebbe a közösségbe?” és „Mire van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam itt?”
Közös alapok
Nézzétek meg az alkotást, és válasszatok belőle 3–5 egyszerű közös vállalást. Például: meghallgatjuk egymást; lehet nemet mondani; nem nevetjük ki a másikat; vigyázunk arra, amit valaki bizalommal elmond.
Záró Mesés relax
A fény, amit együtt vittünk
Helyezkedj el kényelmesen. A szemedet becsukhatod, de nyitva is tarthatod; nézhetsz egy pontra magad előtt. Figyeld meg, ahogy a lábad megtámaszkodik a földön. Vegyél egy nyugodt levegőt… aztán engedd ki lassan.
Képzelj el egy hosszú folyosót egy régi épületben. Sok ajtó nyílik róla, és mindegyik mögött másféle történet él. Valahol nevetés hallatszik, máshol halk beszélgetés. Van olyan szoba is, ahol most csend van.
A folyosó végén nyitva áll egy ajtó. Fény szűrődik ki rajta. Belépsz, és meglátod, hogy a terem közepén egy nagy asztal áll. Körülötte néhány szék, az asztalon pedig egy üres lámpás.
Lassan mások is érkeznek. Van, aki magabiztosan lép be. Van, aki előbb csak az ajtóból nézelődik. Valaki leül melléd, valaki távolabb választ helyet. Még nem tudtok sokat egymásról, de mindannyian eljöttetek.
Az asztalon kis papírlapok vannak. Az egyikre ezt írták:
„Mit tudsz te hozzátenni ahhoz, hogy itt jó legyen együtt?”
Elgondolkodsz. Talán tudsz figyelni. Talán szeretsz ötleteket adni. Lehet, hogy észreveszed, ha valaki kimarad. Vagy csak annyit tudsz ma hozzátenni, hogy itt vagy.
Ez is elég.
Képzeletben ráírod a válaszodat egy lapra, és a lámpás mellé teszed. A többiek is odateszik a sajátjukat. Mindegyik más. Ahogy nézed őket, észreveszed, hogy éppen ettől lesz gazdag az asztal.
Ekkor az egyikőtök az ablakhoz lép. Odakint már szürkül az ég. A kollégium egyik ablakában egy diák ül. Nem tudjátok, milyen napja volt. Talán hiányzik neki valaki. Talán csak arra vár, hogy valaki észrevegye.
„Vajon tehetünk érte valamit?” – kérdezi valaki halkan.
Nem születik rögtön nagy terv. Egyikőtök arra gondol, hogy egyszer meghívhatnátok teázni. Más szerint lehetne hagyni egy kedves üzenetet ott, ahol megtalálja. Valaki azt mondja: „Előbb talán csak megkérdezhetnénk, hogy van.”
Ettől az egyszerű mondattól apró fény gyullad a lámpásban.
Eszetekbe jut, hogy a segítség nem mindig nagy tett. Néha egy hely az asztalnál. Egy figyelmes kérdés. Egy közös séta. Vagy az, hogy nem akarjátok helyette megoldani a gondját, csak mellette maradtok egy kicsit.
A lámpás fénye lassan erősödik. Megvilágítja a lapokat, amelyeket az asztalra tettetek. Ekkor valaki megfordít egy másik papírt. Ez áll rajta:
„Miért lehetsz ma hálás?”
Körülnézel. Talán azért, mert valaki meghallgatott. Talán egy mosolyért. Talán azért, mert eljöttél, pedig nem tudtad, milyen lesz. Vagy azért, mert itt van idő arra, hogy együtt kitaláljátok a folytatást.
Nem kell kimondanod. Elég, ha magadban megőrzöl egy apró dolgot, amiért hálás vagy.
Aztán újra kinézel az ablakon. A folyosón túl sok szoba van, és sok ember. Még nem tudjátok, kikhez ér majd el a munkátok, és pontosan mit fogtok csinálni. Egy dolgot azonban már látsz: van egy asztal, amely köré újra leülhettek. Vannak társak, akikkel ötletelhettek. És van egy lámpás, amelybe mindenki hozhat valamit a saját fényéből.
Képzeld el, hogy néhány hónap múlva ismét belépsz ebbe a terembe. Mi az az egy közös élmény, amit jó lenne addigra megteremtenetek? Látsz magad előtt egy beszélgetést, egy alkotást, egy nevetést, egy gesztust valaki felé?
Időzz el egy kicsit ennél a képnél.
Most lassan figyeld meg újra, hol ülsz. Érezd a talajt a lábad alatt. Vegyél egy kényelmes levegőt. Ha készen állsz, nézz körül a teremben.
A történet lámpása képzeletbeli volt. Az viszont, hogy mi kerül majd a közös asztalotokra, a ti kezetekben van.
Zárókör
A plüss ismét körbejár: „Egy szóval vagy egy mondattal: mit viszek magammal a mai alkalomból?”
„Milyen egyetlen szót tennél ma a lámpás mellé?” Aki szeretné, elmondhatja; aki inkább megtartaná magának, az is rendben van.
ÓRAVÁZLAT – Saját csoportom és az Önismereti csoportomban is
A saját utam az önbizalom hegyén
Időtartam: 90 perc
Téma: Motiváló jövőkép, személyes erősségek és a következő lépés
Munkaformák: körbeszélgetés, kiscsoport, mozgásos játék, egyéni alkotás, galériaséta
Megérkezés – Hegyi légzés
Képeslap a hegytetőről – felolvasás kiscsoportban
A titkos megfigyelők üzenetei – hála- és erősségkör
Mozgásos energizáló játék
Határvonal – új állítások
Egyéni alkotás – Az én önbizalomhegyem
Galériaséta és pozitív üzenetek
85–90 perc
Zárókör – A következő lépésem
1. Megérkezés – Hegyi légzés
Idő: 5 perc
A tanulók körben helyezkednek el. Mondd el lassan:
„Helyezkedjetek el kényelmesen, és ha jólesik, hunyjátok le a szemeteket. Képzeljétek el, hogy ismét ott álltok az önbizalom hegyének lábánál. Vegyetek egy lassú, mély levegőt… Belégzéskor gyűjtsetek erőt, kilégzéskor pedig tegyétek le mindazt, ami most zavar vagy feszít benneteket.
Nem kell ma elérnünk a hegytetőt. Elég, ha megtesszük a következő lépést. Gondolj arra a mondatra, amelyet a jövőbeli önmagad üzent neked a képeslapodon.”
2. Képeslap a hegytetőről
Munkaforma: 4–5 fős kiscsoportok
Mindenki olvassa fel a saját képeslapját.
Bevezető tanári instrukció
„A múlt órán arra kértelek benneteket, hogy a hegytetőről, a jövőbeli önmagatok hangján írjatok üzenetet a jelenlegi éneteknek. Most kis csoportokban fogjuk meghallgatni egymás üzeneteit.
Nem elemezzük és nem minősítjük a hallottakat. Egyszerűen figyelünk egymásra. Minden felolvasás után csak ennyit mondunk: Köszönöm, hogy megosztottad velünk.”
A felolvasás után a csoportokban egyetlen rövid kérdésre válaszolhatnak:
„A saját üzenetedből melyik mondatot szeretnéd leginkább magaddal vinni ebben a tanévben?”
Aki nem szeretné az egész képeslapját felolvasni, kiválaszthat belőle egy mondatot. Ez megőrzi a személyes biztonságot.
3. A titkos megfigyelők üzenetei
Munkaforma: teljes kör
„Egy héten keresztül nem hibákat és hiányosságokat kerestetek, hanem valami egészen mást: azt figyeltétek meg, milyen értékeket ad egy társatok a környezetének, és miért lehetnek hálásak neki mások. Sokszor természetesnek vesszük mindazt a jót, amit valaki jelenléte jelent. Most ezt szeretnénk láthatóvá és hallhatóvá tenni.”
A plüsst mindig az a tanuló tartja, aki éppen beszél.
Ezután adja át a feljegyzést annak, akiről írta.
„Lehet, hogy olyasmit is hallottatok magatokról, amit eddig nem vettetek észre. Néha mások tükrében láthatóvá válik egy olyan értékünk, amelyhez mi már annyira hozzászoktunk, hogy természetesnek gondoljuk.”
4. Határvonal – Hol tartok most az utamon?
A terem egyik vége jelentse ezt:
„Egyáltalán nem igaz rám.”
A másik vége:
„Teljesen igaz rám.”
El tudom képzelni azt az embert, akivé válni szeretnék.
Tudom, melyek azok az értékek, amelyek fontosak számomra.
Van legalább egy célom erre a tanévre.
Tudom, mi lehet a következő apró lépésem.
Elhiszem, hogy képes vagyok fejlődni.
Észreveszem a saját sikereimet, még akkor is, ha azok kicsik.
El tudom fogadni, ha valaki megdicsér.
Könnyen ki tudom mondani mások értékeit.
Ha valami nem sikerül, képes vagyok újrakezdeni.
Tudok segítséget kérni, ha elakadok.
Kevésbé hasonlítom magam másokhoz, mint korábban.
Tudom, kik azok az emberek, akik támogatnak az utamon.
A bizonytalanság ellenére is képes vagyok megtenni egy lépést.
Úgy érzem, ebben a csoportban önmagam lehetek.
Kíváncsi vagyok arra, mi minden változhat bennem ebben a tanévben.
Lezáró tanári mondat
„Nem az a cél, hogy mindenki ugyanazon a ponton álljon. Mindannyian más helyről indulunk. Az önismeret abban segít, hogy észrevegyük, hol vagyunk most, az önbizalom pedig abban, hogy merjünk innen továbblépni.”
5. Alkotófeladat – Az én önbizalomhegyem
Munkaforma: egyéni alkotás
Minden tanuló kap egy A4-es lapot. Megkérem őket, hogy rajzoljanak egy nagy hegyet, amely a saját előttük álló tanévet és fejlődési útjukat jelképezi.
Nem a rajztudás számít. Használhatnak színeket, szavakat, jelképeket, újságképeket vagy egyszerű pálcikaábrákat is.
A plakát elemei
1. A hegy lába – Ahonnan indulok
Ide kerülhet:
hogyan érzem most magam;
mit tudok már önmagamról;
mire vagyok büszke;
milyen tapasztalatokat hozok magammal.
2. A hátizsák – Amit magammal viszek
A hátizsákba írják bele:
erősségeiket;
jó tulajdonságaikat;
korábbi sikereiket;
a most kapott társas visszajelzésből egy fontos mondatot.
3. Az útitársak
Rajzolják vagy írják fel:
kik támogatják őket;
kihez fordulhatnak segítségért;
milyen közösségekhez tartoznak.
4. A sziklák és a köd – Ami nehezítheti az utat
Kerülhet ide:
félelem;
halogatás;
önbizalomhiány;
mások véleménye;
kudarctól való félelem;
túlzott elvárások.
Fontos, hogy ne csak az akadályt írják le, hanem mellé egy lehetséges segítséget is.
Például:
„Félek a kudarctól – emlékeztetem magam arra, hogy a hiba is tanít.”
5. Az útjelző táblák – A következő lépéseim
Három kisebb, konkrét lépést írjanak fel:
amit már ezen a héten megtehetnek;
amit egy hónapon belül szeretnének megvalósítani;
amit a tanév végére szeretnének elérni.
6. A hegytető – A motiváló jövőképem
A csúcsra kerüljön:
milyen emberré szeretnének válni;
hogyan szeretnék érezni magukat;
mire szeretnének büszkék lenni;
milyen tulajdonságukat szeretnék megerősíteni.
7. A nap vagy a zászló – A saját mondatom
A hegy tetejére egy rövid személyes mottó kerüljön.
Példák:
„Képes vagyok lépésről lépésre fejlődni.”
„Nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy értékes legyek.”
„A saját utamat járom.”
„A ködben is megkeresem a következő jelzést.”
„Minden apró lépés közelebb visz.”
„Bátran elindulok, akkor is, ha még nem látok mindent.”
Tanári instrukció
„Ez a hegy nem egy tökéletes jövőt ábrázol. A saját utatokat mutatja: azt, ahonnan indultok, amit magatokkal visztek, az akadályokat, amelyekkel találkozhattok, és azt az irányt, amely felé haladni szeretnétek. Nem kell mindent megmutatnotok másoknak. A plakátotok annyira személyes lehet, amennyire számotokra biztonságos.”
Alkotás közben halk instrumentális zene szól.
6. Galériaséta – A hegyek találkozása
A gyerekek elhelyezik a plakátokat a teremben. Mindenki kap két öntapadó jegyzetlapot.
A galériaséta alatt csendben nézzék meg egymás munkáit, majd két különböző plakátra írjanak pozitív üzenetet.
Mondatkezdések:
„Megérintett a plakátodon…”
„Erőt ad számomra ez a mondatod…”
„A hegyedről az jut eszembe, hogy…”
„Azt kívánom neked, hogy…”
„Szerintem képes vagy arra, hogy…”
Szabály: csak támogató, tiszteletteljes üzenet írható. A végén a plakátokat egymás mellé tehetitek a falra. Így létrejön a csoport közös „Önbizalom-hegysége”.
8. Zárókör – A következő jelzésem
Körben adjuk tovább a plüsst. Mindenki fejezze be az egyik mondatot:
„A mai óráról azt viszem magammal, hogy…”
„Ma azt fedeztem fel magamban, hogy…”
„A következő apró lépésem…”
„Egy mondat, amely erőt adott nekem…”
„Most azért vagyok hálás a csoportnak, mert…”
Záró gondolat
„Ma nemcsak a saját hegyeteket láttátok meg, hanem egymás értékeit és útját is. Lehet, hogy nem ugyanazt a csúcsot keressük, és nem ugyanolyan tempóban haladunk, de útközben erőt adhatunk egymásnak. Az önbizalom nem azt jelenti, hogy soha nem félünk. Azt jelenti, hogy a bizonytalanság ellenére is megtesszük a következő lépést.”
A kész hegyeket megőrzöm, és a tanév végén újra elővesszük: akkor visszanézhetik, melyik útjelzőig jutottak el.