Hála

Hála

A szeptemberi boldogságórákon A hála gyakorlásáról beszélgettünk a gyerekekkel. A hála gyakorlása kisiskolás korban különösen fontos, mert segíti a gyermekeket abban, hogy észrevegyék a mindennapok pozitív eseményeit, értékeljék mások segítségét, és tudatosabban figyeljenek arra, ami örömet okoz számukra. A 9–10 éves gyermekek már képesek saját érzéseikről beszélni, mások érzéseit felismerni, valamint összefüggéseket keresni a történések és a saját érzelmeik között. A hála gyakorlása során megtanultuk:
• észrevenni a mindennapi apró örömöket;
• felismerni mások segítségét és kedvességét;
• kifejezni érzéseiket és köszönetüket;
• pozitívabban szemlélni saját élethelyzetüket;
• értékelni a család, a barátok és az osztályközösség szerepét;
• figyelni arra, hogy ők maguk is okozhatnak örömet másoknak.
Konkrét gyakorlatokat végeztünk el:
1. Hálaóra – „Ma ezért vagyok hálás…”
A tanóra elején minden gyermek mondhat egy dolgot, amiért aznap hálás volt.
2. Hálabefőtt
Az osztályban elhelyezünk egy befőttesüveget. A tanulók kis papírokra írhatták le azokat a dolgokat, amelyeknek örültek, vagy amelyekért hálásak. A hónap végén közösen elolvastunk néhány üzenetet.
3. Hála-képeslap
A gyerekek készítettek egy kis rajzos képeslapot valakinek, akinek szerették volna megköszönni a segítségét, szeretetét vagy kedvességét.
4. „Köszönöm, hogy…” kör
A tanulók egymásnak mondtak egy-egy rövid, őszinte mondatot:
„Köszönöm, hogy ma segítettél nekem.”
„Örülök, hogy a padtársam vagy.”
5. Hála-napló
Hetente néhány alkalommal a gyermekek három mondatot fejeztek be:
• Ma annak örültem, hogy…
• Hálás vagyok azért, hogy…
• Valaki ma jót tett velem, mert…
6. Hófehér hála
3 papírból kivágott hópehelyre az alábbi kérdésekre válaszokat írtak:
1. Hála az új napért: Milyen jó dolognak örültél ma?
2. Hála valakiért: Ki az, akiért hálás vagy, hogy része az életednek? Miért vagy hálás neki?
3. Hála önmagadért: Milyen tulajdonságodért, képességedért vagy tettedért lehetsz hálás magadnak?
7. A magyar népmese napja (szeptember 30.)
Ezen a napon játékos feladatokat oldottunk meg. Bekapcsolódtunk az iskolai rajzpályázatba is, ahová kedvenc meséjükről készített illusztrációval neveztek be.
A hála gyakorlásának célja nem az volt, hogy a gyermekeket arra tanítsuk, hogy mindig „pozitívan” kell gondolkodniuk, hanem hogy észrevegyék és értékeljék a jó dolgokat, miközben érzéseiket szabadon megélhették. A gyakorlatok erősítették az empátiát, a társas kapcsolatokat, az összetartozás érzését és az osztályközösség pozitív légkörét.
Záró gondolat a gyerekeknek:
„A boldogság nem mindig a nagy dolgokban rejlik. Néha elég megállni egy pillanatra, és észrevenni azt a sok apró jót, ami körülvesz bennünket.”

Képek