Mit mond a kínai közmondás?

Ha egy órád van arra, hogy boldog légy: aludj!
Ha egy napod: menj horgászni!
Ha egy heted: kertészkedj!
Ha egy hónapod: házasodj meg!
De ha egész életedben boldog akarsz lenni: szeresd a munkádat! Ha lehet: taníts!

Sok iskolában elhangzik a mondat: „Ide nem azért jössz, hogy jól érezd magad, hanem azért mert ez a kötelességed!” Hány és hány gyerek indul reggelente el otthonról, úgy, hogy retteg attól mi vár rá ott aznap! Szerencsére vannak ma már olyan iskolák, ahol más szellemiség uralkodik, és a katedra helyén már egy kis olvasósarok vagy akár egy pihenőszőnyeg is van.

Boldogság és iskola?

Néhány éve egy salzburgi kutatásban 9-13 éves gyerekeke kérdeztek arról, kivel, mikor és hol érzik magukat a legboldogabban. Nem születtek meglepő eredmények: a gyerekek többsége a vakáció idején, karácsonykor és az édesanyja, családja és barátai körében tölti boldogan az idejét. A legnépszerűtlenebbnek – sajnos csak csekély különbséggel – az iskola és a fogorvosi rendelő bizonyult.

De mit is jelenthet egy gyerek számára a boldogság? Édességek, drága játékok, új ruhák? És vajon mit tehet az iskola a gyerekek boldogságáért?

Az idősebb generáció tagjai nosztalgiával gondolnak vissza a saját gyermekkorukra: „A mi időnkben minden sokkal jobb volt! Lehet, hogy nem kaptunk zsebpénzt, új ruhát, de szabadabban éltünk, egyedül, gyalogosan mentünk reggelente az iskolába, útközben rengeteg élményt szereztünk.” A mai gyerekek ezt már ritkán élik át, busszal, autóval közlekednek és rengeteg időt töltenek egyedül a számítógép és a TV előtt.

 A médiából ömlik ránk az információ: a gyerekek túlterheltek, feszültek, zsúfolt a napirendjük, a szüleik ide-oda rángatják őket. A könyvesboltok polcain ott sorakoznak a könyvek rémisztő címekkel: „A gyerekkor vége”, „Mentsétek meg a gyerekeket!”

De tényleg ez a valóság? Hiszen minden korszak embere visszavágyott a gyerekkorába! Nem véletlen a mondás: Az idő mindent megszépít.

Ha a mai gyerekek boldogságát kutatjuk, tudnunk kell, hogy minden elképzelésünket befolyásolják a saját emlékeink-vágyaink. Azt gondoljuk, ami minket elkeserített, vagy boldogtalanná tett, az ugyanígy hat a mai gyerekekre is. De biztos ez?

Mindenki a saját életéért, boldogságáért felel, ami az egyiknek boldogság, az a másiknak maga a pokol is lehet.

Hogy működik ez a gyerekeknél? Mit jelent számukra a boldogság?

Pénzt? Dehogy! Azok a gyerekek, akiket nem halmoznak el ajándékokkal, pénzzel a szüleik, ugyanolyan boldognak vallották magukat, mint azok, akiket igen.

Lakóhely? Nem! A vidéken élő gyerekek sem érzik jobban magukat a betondzsungelben élő városlakóknál! És az egykék? Ők sem vallották magukat boldogtalanabbnak a nagy családban élőknél! Az elvált szülők gyerekei? Vagy akinek az anyukája soha nincs otthon, mert dolgozik? Ők sem panaszkodtak! A gyerekek sok mindenhez alkalmazkodnak. Egyik hagyományosan emlegetett közhely sem igazolódott be.

Akkor mi lehet az igazság?

Amit első helyen említettek a gyerekek az: a jó családi légkör, a biztonság, a dicséret és az elismerés.

„A leghálásabb a családomért vagyok, mert bármi elszúrok, rájuk mindenben számíthatok.”

„Miért vagyok boldog? Mert rendes szüleim, nagyszüleim, testvéreim és rokonaim vannak.”

A család estében nem is az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége számít:

„Anyukám mindig kitalál valamit, barkácsolunk, játszunk…”

„Apukám sokat segít a házi feladatokban.”

Második helyen az elegendő személyes tér szerepel. Azok a gyerekek, akik otthon szűkösen érzik magukat, nincs egy saját kis kuckójuk, ahová elvonulhatnak, sokkal pesszimistábban értékelik a saját helyzetüket.

Dobogós helyen végeztek a pozitív iskolai élmények!

„Boldog voltam, amikor ötöst kaptam matekból, pedig nem is tanultam sokat!”

„Az iskolai sikerek nekem és a szüleimnek is nagyon fontosak, nagy az öröm, amikor jó jegyet viszek haza!”

De az iskola nemcsak a tanulás miatt játszik fontos szerepet a gyerekek életében, ez az a hely, ahol barátokra lelhetnek. Egy nagyon fontos boldogságfokozó tényező lehet a szabadidős tevékenység és a barátokkal eltöltött idő.

Mi tehát a tanulság?

Aki otthon, a családja körében és az iskolában pozitív élményeket él át, sokkal valószínűbb, hogy boldognak érzi magát. Gyermekeink életét a család és az iskola alapvetően meghatározza és befolyásolja.

Mi az, ami biztosan boldogtalanná teszi a gyereket?

Ha rossz a hangulat, túl nagyok az elvárások, és magasak a követelmények. Minden hetedik gyerek retteg a feleléstől és a dolgozatoktól, és többségük gyűlöli a házi feladatokat is. Sajnos ma már az sem ritka, hogy valaki orvosi segítségre szorul.

Rengeteg kárt okozunk, ha egy jó szót sem kap a gyerek, csak szidást és állandó számonkérést hall, ha nem fogadjuk el a gyerekeket olyannak, amilyenek, és nem támogatjuk őket a saját útjuk megtalálásában.

De elvárhatjuk-e az iskolától, hogy boldoggá tegye gyerekeinket? Jogos elvárásunk, hogy a pedagógus ne csak oktassa, hanem nevelje is a rábízott csemetéket.  Teljesítmény, eredmények, vagy játék? Tudás vagy érzelmek közvetítése? Szó sincs a „vagy-vagy”-ról! A megoldás: is-is!

A sikerélmény ránk, felnőttekre is úgy hat, mint a csokoládé. Boldogsághormonok szabadulnak fel a szervezetünkben, és a teljesítményünk rengeteget javul.

Tehát a jó iskola feladata: tanulás és számonkérés, játék, szeretet és elfogadás. Az ész és az érzelem nem választható el egymástól, jó hangulatban, elfogadó, szeretetteljes légkörben a tanulás is sokkal jobban megy. Mi, pedagógusok tudjuk, hogy a gyerekek többsége a szeretett tanár órájára sokkal szívesebben megy, inkább az ő kedvéért tanul, mint a jó eredményért.

Az unatkozó, folyton letorkolt, frusztrált gyerekek teljesítménye sokkal gyengébb. Az elismert, jól értékelt gyerekek nyitottabbak, felszabadultak.

A megoldás felé

Finnország az új példakép az oktatás területén, de mi lehet a titka a sikereknek? Időben felismerték, hogy egy egész ország eredményessége függ az oktatástól – a gyerekek későbbi életminősége már az iskolában eldőlhet. Tanult emberekre van szükség, és erre anyagilag is hajlandóak áldozni. A tanulás mellett a család és a nevelés is jelentős szerepet kap. Egyszerű: amelyik gyerek jól érzi magát, az jól tanul, amelyik nem, az nem!

Az iskola befolyása csaknem akkora, mint a családé. Kihívások, pozitív hozzáállás, és legfőképp a bátorító szavak: „Meg tudod csinálni! Képes vagy rá!” Semmi sem tehet minket boldogabbá, mint az, ha a saját magunk által választott utat járjuk. Ehhez már gyerekkorban tapasztalatokat kell szerezni, sok mindent ki kell próbálni. Az iskola egyik feladata ennek a lehetőségnek a biztosítása.

Az a tanár, aki unalmas magyarázatok és folytonos fegyelmezés helyett inkább projektekben gondolkodik, és a gyerekeket önálló gondolkodásra készteti, csoportokban foglalkoztatja, már sokat tesz az útkeresés megkönnyítésében. A játék nemcsak arról szól, hogy valamivel üssük el az időt, jól felhasználva a tanulás fontos eszközévé válik. A flow-élmények elégedettebbé teszik a gyereket, a szülőt és a pedagógust is.

A gyerekek boldogságának alapkövei tehát: Elfogadás, elismerés, dicséret, támogatás!

Forrás: Prof. Dr. Anton Bucher: Was Kinder glücklich macht – Historische, psyhlogische und empirische Annäherungen an Kindheitsglück Wenheim, 2003. (Vortrag an der Pädagogischen Hochschule Zentralschweiz PHZ Luzern)