Magyar–lengyel találkozás a boldogság jegyében
- Írta: Boldogságóra,
- Megtekintve: 11
Egy nyertes nemzetközi pályázatnak köszönhetően iskolánkban, a kabai Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI-ban immár második alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy 14 felső tagozatos lengyel diák és három kísérő pedagógusuk hat napot töltsön nálunk. Októberben pedig a mi 14 tanítványunk és 3 tanáruk látogatnak el a testvértelepülésünkre, Dzierzkowicébe, hogy megismerjék a várost és környékét.
A pályázat egyik fontos célja a gyerekek kommunikációs képességének és angol nyelvi tudásának fejlesztése, de legalább ilyen fontos az egymás kultúrájának megismerése, a közös tanulás és az együtt szerzett élmények is. A lengyel gyerekek ezért részt vettek két angolóránkon, és – ami számomra különösen fontos volt – egy angol nyelven megtartott Boldogságórán is.
Azt már előre tudtuk, hogy angolul kell majd tanítanom. Azt viszont nem, hogy vajon működni fog-e egy Boldogságóra egy olyan gyerekcsoporttal, akikkel először találkozunk, és akik számára a Boldogságóra módszertana Lengyelországban nem igazán ismert.
Nos, működött. És talán még egy kicsit jobban is, mint reméltem. Az óra témája a hála volt. A prezentációmban ezért minden fontosabb kifejezés három nyelven szerepelt: magyarul, angolul és lengyelül. Nem akartam, hogy a nyelvi különbség akadály legyen, inkább azt szerettem volna, ha éppen ez váljon az óra egyik különlegességévé.
Az óra egy közös, vidám mozgással kezdődött, majd relaxációs gyakorlat következett. A gyerekeknek azt kellett lerajzolniuk, mit éreznek, illetve mit látnak „lelki szemeikkel” a zene hallgatása közben. A rajzokból kiderült, hogy a zene sokaknál nyugodt, kellemes érzéseket és természetközeli képeket hívott elő. Megjelent a napfény, a virág, a fa, a víz és több mosolygó arc is. Voltak, akik konkrét képet rajzoltak, mások inkább hullámzó vonalakkal próbálták megjeleníteni a zene által kiváltott érzést. A belső érzések lerajzolása még magyarul sem könnyű feladat, idegen nyelvi környezetben pedig különösen nagy kihívás lehet.
Ezután egy rövid mindfulness-gyakorlat következett. A gyerekek becsukták a szemüket, lassan lélegeztek, majd arra gondoltak, ki az az ember, aki jobbá teszi az életüket, hol van az a hely, ahol biztonságban érzik magukat, és mi az az egy dolog, amiért hálásak. Azt hiszem, itt már nem is volt szükség sok angol szóra. A mosoly, a csend és a figyelem mindent elmondott.
A következő feladatban húsz lehetőség közül kellett kiválasztaniuk azt a tíz dolgot, amelyért a leghálásabbak. Az eredmény számomra nagyon tanulságos volt. A lista élén a család, a barátok, a háziállatok és az otthon álltak. Vagyis a gyerekek számára a hála elsősorban nem a tárgyakhoz vagy a teljesítményhez, hanem az emberi kapcsolatokhoz és a biztonságot adó környezethez kapcsolódik. Magas helyen szerepelt még a zene és a sport, azaz azok a tevékenységek, amelyek örömet, kikapcsolódást és önkifejezési lehetőséget adnak.
Ezután egy rövid animációs film, A hála hatalma következett, majd a gyerekek egy tízkérdéses feladatlapon adhattak számot arról, mennyire értették meg a történetet és annak üzenetét. Az eredmény csaknem 90%-os lett. A gyerekek nemcsak a film konkrét eseményeit idézték fel jól, hanem a legfontosabbat is megértették: a hála segít észrevenni az életünkben meglévő jó dolgokat, és képes megváltoztatni azt, mire irányítjuk a figyelmünket.
A következő feladatban már nem kellett beszélni. Négy kategóriában – állat, növény, tárgy és étel – kellett lerajzolniuk, hogy milyen lehetne a hála. A rajzok ismét érdekes dolgokat árultak el. Az állatok között elsősorban kutyák és macskák jelentek meg, de volt ló, madár, hal, delfin, pillangó, sőt polip, csiga és dinoszaurusz is. A növényeknél a virágok és a fák domináltak. A tárgyak között mobiltelefonok, labdák és különböző személyes tárgyak szerepeltek, az ételeknél pedig a hamburger, a taco és a pizza bizonyult különösen népszerűnek. A legérdekesebb mégis az volt, hogy mennyire különböző dolgokat kapcsolnak a gyerekek a hálához. Ez jól mutatja, hogy a hála nagyon személyes élmény. Nem feltétlenül azt tartják értékesnek, amit egy felnőtt fontosnak gondol, hanem azt, amihez saját élményük, örömük vagy pozitív érzésük kapcsolódik.
Az óra végén egy közös magyar-lengyel Hála-falat készítettünk. Mindenki leírta a saját nyelvén, miért hálás éppen azon a napon. És itt történt valami, ami talán az egész óra legszebb eredménye lett. A lengyel gyerekek közül többen azt írták, hogy új embereket ismertek meg, hálásak azért, hogy Magyarországon lehetnek, a találkozásért, a vendégszeretetért, a kedves fogadtatásért, illetve azért, hogy együtt lehetnek társaikkal és tanáraikkal. Vagyis miközben egy órán keresztül a háláról tanultunk, ők maguk is megtalálták azt, amiért aznap hálásak lehettek. És talán éppen ez a Boldogságóra egyik legnagyobb ereje.
Nem kell hozzá tökéletes nyelvtudás. Nem kell hozzá különleges eszközpark. Nem kell hozzá hosszú magyarázat. A hála, a kedvesség, a barátság, a biztonság, a figyelem és az öröm olyan dolgok, amelyeket ugyanúgy értünk magyarul, lengyelül és angolul is.
Én ebben az osztályban negyedik éve tartok Boldogságórákat, havonta két-három alkalommal, elsősorban osztályfőnöki és etikaórák keretében. A gyerekekkel az évek során végigjártuk a program különböző területeit, foglalkoztunk a boldogságot növelő stratégiákkal, a jellem erősségeivel, az önismerettel és az önbizalommal, majd a mindfulness és az érzelemszabályozás kérdéseivel is.
A Boldogságóra Integrált Program egyik nagy előnye éppen az, hogy nem egyetlen tantárgyhoz kötődik. Beilleszthető osztályfőnöki órába, etikába, nyelvórába, művészeti foglalkozásba vagy akár egy nemzetközi csereprogramba is. A módszerek között megtalálhatók a páros és csoportos feladatok, a relaxációs és mindfulness-gyakorlatok, az aktivizáló feladatok és a szerepjátékok is. Ezért tudott működni most is, egy nemzetközi csoportban.
A nyelvi különbség ugyan jelen volt, de nem akadályozta meg a közös élményt. Sőt, talán éppen még közelebb hozott bennünket egymáshoz. S hogy mit tanultunk ezen a napon? Azt, hogy a boldogságról lehet beszélni, lehet róla rajzolni, lehet róla filmet nézni, lehet csendben gondolkodni, és lehet egyszerűen együtt megélni. A Boldogságóra pedig éppen ezért lehet nemzetközi program is. Mert bár más nyelven mondjuk, hogy hála, wdzięczność vagy gratitude, az érzés ugyanaz.
S ha egy magyar és egy lengyel gyerek egy közös óra végén ugyanazért tud hálás lenni (például azért, hogy új barátokat ismert meg), akkor talán már nem is olyan fontos, hogy melyikük honnan érkezett. A Boldogságóra összeköt. Nyelveket, kultúrákat és ami talán a legfontosabb, a gyerekeket.
Szerző: Papp Judit, Boldogságóra Pedagógus Nagykövet, Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI, Kaba