Adni legalább olyan boldogító, mint kapni!
- Írta: Boldogságóra,
- Megtekintve: 329
2023. november 16-án ellátogattunk a Hajdúnánási Református Egyházközség Idősek Otthonába a Kőrösi gimnázium képviseletében. Kis csapatunk Lovász-Balogh Edit tanárnő támogatásával, egy rövid műsor keretein belül adta át a kézzel, és a “lélekkel” fogható ajándékunkat.
A tanárnő segítségével lelkesen próbáltunk, gyakoroltunk, hogy közönségünkhöz méltó produkcióval állhassunk elő. Az előadást egy rövid istentisztelet előzte meg, amely már önmagában lélekmelengető volt. Kezdetben egy köszöntőt hallhattunk, majd egy gyönyörű Juhász Gyula verset. A következő percekben Dés László „Legyen úgy” című dalának előadásában, majd egy kedves, mindenki számára ismerős népdal éneklésében, és az ezt kísérő citerában gyönyörködhetett a hallgatóság. Végül a „Mesélek a bornak” című dallal koronáztunk meg műsorunkat. Mikor mindezek végére értünk, következett ajándékunk átadása. Hangszórók az időseknek, valamint ezekhez tartozó eszközök, melyeken többek között megtalálható hangoskönyvként a Biblia, illetve különböző dalok, melyek fiatalkori emlékeket idézhetnek fel az idősekben.
A visszajelzések, reakciók az egyes produkciók alatt, illetve az előadás végén számomra semmihez sem foghatóak. Szinte biztosak voltunk benne, hogy ez az esemény nem csak a hallgatóságnak lesz megható, mivel ilyen szívmelengető szeretetet azt gondolom, ritkán tapasztal az ember. Újra bebizonyosodott, hogy adni legalább olyan boldogító, mint kapni.
A legszebb ajándékot kaphattuk ma mi, diákok is, amikor szembesültünk azzal a hatalmas hálával és szeretettel, amivel meg lettünk jutalmazva. Ilyenkor lehet a legjobban észrevenni, hogy milyen sok dolgot tanulhatunk még az idősektől. Megláttuk, hogy az élet apró örömeit mindig értékelnünk kell, mert így lehetünk igazán teljesek.
Fontos tehát, hogy hallgassuk, tiszteljük meg, ápoljuk és szeressük őket. Általuk jobb emberré válhatunk, tapasztalataik pedig csak segíthetnek majd minket életünk során. Feltöltődve, hatalmas mosollyal az arcunkon távoztunk, és abban mind egyetértettünk, hogy minden adandó alkalmat kihasználva szeretnénk újra és újra visszatérni, hogy szeretetet adhassunk, és kaphassunk. Hálás vagyok, hogy megtiszteltek minket figyelmükkel, és egy annál sokkal nagyobb ajándékkal térhettünk haza, mint amivel mi magunk készültünk.
Horváth Hanna Dóra 12.b
Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium – Hajdúnánás