Ha megbocsátásról van szó, leggyakrabban a másoknak szánt megbocsátásról beszélünk. Pedig az már egy következő lépcsőfok. Először magunkban kell rendet tenni, hogy mások felé is rendben legyünk.

„Ó, Atyám, de szerencsétlen vagyok!” – mondjuk gyakran magunak, esetleg „Ennyit esetlenkedni is csak én tudok! Micsoda szégyen…!” Sorolhatnám az önvádlás választékos formáit, amit a legtöbben alkalmazunk nap mint nap, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt szerettük volna. Hogy miért húztam át ezeket a mondatokat? Mert amikor önmagunkat ostorozzuk, saját kezűleg romboljuk le az önbecsülésünket. Azt az alapot, melynek a legerősebbnek kellene lennie, hogy helyt tudjunk állni az életben. Tudatosan küzdenünk kell azért, hogy törölni tudjuk ezeket, illetve kellemesebb gondolatokra cseréljük őket.

Tegyél egy próbát!

Kezdd el most! Figyeld meg a gondolataidat 10 percenként! Állítsd be a telefonod, hogy jelezzen! Írd le azt a gondolatot, amire 10 percenként gondolsz! A nap végén nézd meg, hogy a pozitív vagy a negatív gondolatok voltak-e túlsúlyban!

Miért fontos ezt tudnod?

Mert a gondolataink érzelmeket váltanak ki belőlünk. Ezek az érzelmek fizikai reakciókat indítanak el a szervezetünkben, amiknek igen komoly hatása van például az immunrendszerünkre és a mentális jóllétünkre.

Ha sokszor gyötröd magad önvádló gondolatokkal, rendszeresen aggódsz olyan dolgok miatt, amikre nem lehetsz hatással (például, hogy esik az eső és emiatt bosszankodsz), akkor a szervezeted és a lelked is komoly stresszhatásnak van kitéve.

„Charlotte van Oyen-Witvliet pszichológus egy vizsgálat során arra kérte az önkénteseket, hogy gondoljanak olyan valakire, akire haragszanak, közben figyelte a pulzusukat, az arcizmaikat és a verejtékmirigyeiket.
Egyértelműen látszott, hogy amikor felidézték a sérelmüket, megemelkedett a vérnyomásuk, illetve a pulzusuk, és jobban kezdtek izzadni. A történet felidézésétől szomorúak lettek, dühösek, indulatosak. Amikor arra kérték őket, hogy érezzenek együtt azzal, aki megbántotta őket, és képzeljék el, amint
megbocsátanak neki, a stresszreakció visszatért a normális állapotba.
A sérelem tartogatása, vagyis a megbocsátás hiánya megakadályozza fontos hormonok előállítását és a sejtjeink fertőzés elleni küzdelmét is gyengíti.
(Everett L. Worthington Jr és Michael Scherer)”

Bagdi Bella: Iránytű a boldogsághoz, Mental Focus Kiadó, Budapest, 2018. 316.old.

A emberek többsége a legtöbb időt a múlt miatti bánkódással vagy a jövő miatti szorongással tölti. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy mindennapjaik 70 százalékában szenvednek. Aztán, amikor ez tudatosul bennük, akkor gyakran hangzik el, hogy „Mérges vagyok magamra, mert…”. És már örvénylik is az a bizonyos negatív spirál. Évek alatt adagolva, ezek a bosszúságok elvezetnek a magas vérnyomás, szív- és érrendszeri problémák, reflux, asztma, cukorbetegség, depresszió és egyéb komoly betegségek kialakulásához.

Mit tehetsz, hogy ezt megelőzd?

Légy elnéző és bocsáss meg magadnak! A haragot cseréld fel a megértéssel önmagad felé! Törekedj a belső harmóniára! Hiszen tudod, egyetlen olyan társad van az Életben, aki mindvégig veled van. Ez a társ, TE vagy. Óvd meg magad a belső veszélyforrásoktól! Ha azt veszed észre, hogy aggódsz, ne vádold magad, mert attól csak még rosszabb lesz a hangulatod. Bocsáss meg magadnak a rossz érzések miatt. Légy hálás, hogy észrevetted ezt a negatív állapotot, így tudatosan tehetsz azért, hogy jobb kedved legyen. Ezt a mintát követni fogják gyermekeid és tanítványaid is, ami fantasztikus előrelépés lenne egy boldogabb nemzedék építése felé.