A szülők többsége hisz abban, hogy következetesség nélkül nincs sikeres és eredményes nevelés. Ez így is van. De semmi esetre sem szabad elfelejteni, hogy a humor, egy kis lazaság, és a pozitív látásmód csodákra képes. Olyan nevelési szituációkban is a segítségünkre lehet, amelyekben amúgy pattanásig feszítenénk a húrt.

Sajnos azonban kevesen vagyunk született optimisták. Pedig pozitív mintát csak akkor adhatunk a gyerekeinknek, ha mi magunk is pozitívak vagyunk.

A poharunk félig teli vagy félig üres? Min múlik a válasz?

Optimista az, aki a képes a dolgokat a jó oldalukról nézni, aki mindent fele olyan rossznak lát, vagy dupla olyan jónak, mint első látásra – mondja egy régi mondás. Aki a szépre emlékezik, aki másoktól is a jót várja el, és ezzel a saját hétköznapjait is megkönnyíti. Ebben segíti az is, hogy a nehéz helyzetben nem adja meg magát könnyen, a kudarcokból is kihámozza azt, ami a későbbiekben hasznára válhat.

Hogyan lesznek a gyerekeink optimisták?

Mindannyian az kívánjuk a gyerekeinknek, hogy magabiztos, öntudatos és sikeres felnőttekké váljanak. Hogy képesek legyenek a világra nevetni, érzelmileg stabil emberek legyenek. Hogyan lesz gyermekünk optimista?

Tanulható ez a képesség, vagy vannak olyanok akik született optimisták? Lehet ezt a képességet tudatosan fejleszteni? Egészen biztosan!

Fejlesszük gyerekeink erősségeit!

Nem kell folyton bohóckodni ahhoz, hogy optimizmust sugározzunk. Alapvetően elég annyi, ha felismerjük gyerekeink erősségeit, és ezek fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Ha megmutatjuk nekik, miben jók, és ebben meg is erősítjük őket, nagyobb lesz az önbizalmuk is, és hamarosan önállóan is jobban fognak boldogulni. Akkor is, ha elsőre ez még nehéznek és hosszú folyamatnak tűnik.

De előtte legyünk egy kicsit önkritikusak, és tegyük fel magunknak a kérdést: Az élet melyik területe fontos a számunkra? Tudjuk-e humorral kezelni a hétköznapi stresszes helyzeteket? Nem magasak-e a gyerekeink felé támasztott elvárásaink?

Az optimizmus tanulható

A mai mapig nem bizonyított, hogy az optimizmus velünk született adottság-e. Mint ahogyan az sem bizonyosodott be tudományosan, hogy megéri-e optimistának lenni. Nem jártak-e jobban azok a korabeli pesszimisták, akik számítottak a vadállatok támadásra, mint azok, akik bíztak a menekülési képességeikben. Annyit azonban már tudunk, hogy egy bizonyos szintig az optimizmus tanulható. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy valamennyiünkben van egy bizonyos szintű velünk született pozitív beállítottság.

Ez a pozitív beállítottság és a nevetés egészséges – ezt már az orvostudomány is alátámasztotta. A nevetés boldogsághormonokat termel, és ez nemcsak jó érzést vált ki belőlünk, de gyulladáscsökkentő hatása is van. Csökken a fájdalomérzet, és erősödik az immunrendszer is.

Azok a gyerekek, akiket szerető család vesz körül, akiknél nem ritka az ölelés, a cinkos összekacsintás, a viccelődés, ahol a vacsoraasztalnál gyakori vendég a nevetés, nagyobb bizalommal tekintenek a jövőbe, és sokkal nyitottabbak az emberekre, a környezetükre. A humor nemcsak a stressz legyőzésében segít, de támogatja a kreatív és alkotó gondolkodást, és a konfliktushelyzetben is segíti a megoldást.

A nevelés pozitív iránya

A nevelés célja optimista emberek nevelése kell, hogy legyen, olyan embereké, akik képesek egy-egy problémán anélkül gondolkozni, hogy pánikba esnének.

A boldog élet három alapköve a pszichológusok szerint: önbizalom, empátia és optimizmus. Ezeknek az alapköveknek a letétele a szülők feladata már a gyermek születésétől kezdve. Ha a gyerek érzi, hogy komolyan veszik, támogatják és segítik, még ha mindentől nem is tudják megóvni, de mellette állnak, akkor erős és magabiztos személyiséggé válik.

Fontos azonban, hogy ha szükséges a kritika, a „szidás”, az mindig az adott viselkedésre, az „itt és most”-ra, az adott szituációra vonatkozzon, és ne a gyerekre. A soha és a mindig a pesszimisták szavajárása, azt az érzést kelti a gyerekben, mintha nem lenne választási lehetősége.

De mindenki előtt ott a választás. Mindenki választhatja a boldogságot, az optimista nézőpontot.

Hiszen tudjuk: minden fejben dől el.

forrás: www.t-online.de