Amikor a boldogságóra közösséget formál
- Írta: Boldogságóra,
- Megtekintve: 17
Három évvel ezelőtt, a 2023-2024-es tanévben kaptam meg jelenlegi osztályomat ötödik évfolyamon. Ők voltak az első tanítványaim, akikkel felső tagozaton végigkísérhettem a Boldogságóra Programot három évét. Nem teljesen újként találkoztak vele, hiszen harmadik és negyedik osztályban alsós kollégám már tartott számukra boldogságórás foglalkozásokat. Miközben hónapról hónapra igyekeztem átadni nekik az egyes témák üzenetét, én magam is rengeteget tanultam tőlük.
Három év tapasztalata természetesen még nem elegendő ahhoz, hogy a program hosszú távú hatásairól általános érvényű következtetéseket vonjak le. A saját osztályom története azonban meggyőzött arról, hogy a Boldogságóra Program jelentős szerepet játszhat egy közösség fejlődésében. Ezért szeretném megosztani a saját élményeinket.
Az 5. b osztály az évfolyamon belül a gyengébb tanulmányi eredményű és szorgalmú, problémásabb magatartású osztálynak számított. Ötödik osztály elején a gyerekek rendkívül impulzívak, fegyelmezetlenek és öntörvényűek voltak. Figyelmüket nehéz volt lekötni, feladataikat gyakran félvállról vették, sokszor hiányzott a felszerelésük vagy a házi feladatuk. Nem egyszer egymást is bántották vagy csúfolták. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy néhányan a sötétítőfüggöny mögé bújtak, mások négykézláb másztak a tanteremben egy-egy leesett tárgy után. Ezekhez képest a tollcsattogtatás vagy a széken hintázás már-már jelentéktelen rendbontásnak tűnt. Több évtizedes pedagógusi tapasztalattal a hátam mögött is voltak pillanatok, amikor elgondolkodtam azon, hogyan fogom ezt a közösséget „megszelídíteni”, valódi osztállyá formálni.
A Boldogságóra Program nem csodaszer volt, de rendkívül hatékony pedagógiai eszköznek bizonyult. Havonta két-három foglalkozást tartottam számukra, és már az első félév végére jól érzékelhető változást tapasztaltam. Nyitottabbá váltak egymás felé, türelmesebbek lettek önmagukkal és társaikkal szemben, egyre inkább képesek voltak odafigyelni egymás érzéseire és a körülöttük lévő világra.
Hatodikban az Erősség Programmal folytattuk. Nagy örömmel fedezték fel az erősségeiket, és ami megmelengette a szívemet, észrevették mások erősségeit és fel is hívták rá a társaik figyelmét is. Kollégáimnak is feltűnt, hogy a gyerekek látványosan fejlődtek az empátia, az együttműködés, az önreflexió, az érzelemszabályozás, az önbizalom és a közösségi felelősségvállalás területén. Év végén lehetőségünk volt arra, hogy négy diáknagykövetet delegáljunk a programba. Azóta a gyerekek még lelkesebbek, érzik, hogy tétje van annak, hogyan dolgoznak a foglalkozásokon.
Hetedik osztályban az Önbizalom Programmal folytattuk a munkát. A tanév során többször ők maguk kérték, hogy egy teljes hónapon át minden nap írhassanak egymásnak pozitív üzeneteket. Az üzeneteket hol befőttesüvegekben, hol dossziékban gyűjtötték össze, majd egy hónap elteltével együtt olvasták el őket. Megható volt látni az örömüket, amikor megtapasztalták, milyen sok értéket látnak bennük a társaik. Azt is észrevettem, hogy akármilyen versenyre, programra akarom őket bevonni, mindig lelkesen jelentkeznek, a feladatokat lelkiismeretesen megoldják és szép helyezéseket érnek el vagy ügyesen szerepelnek. Szorgalmi feladatokat vállalnak, és általában mindent megtesznek, amit kérek.
A legszembetűnőbb változást a Határtalanul program hatnapos erdélyi kirándulásán tapasztaltam. A két hetedik osztály együtt utazott. Míg a másik osztályban a szokatlan összezártság miatt gyakoriak voltak a konfliktusok, a sértődések és az egymásra mutogatások, addig az én tanítványaim végig békésen, egymást segítve működtek együtt. Sőt, több alkalommal még a másik osztály vitáinak elsimításában is próbáltak segíteni.
Azt, hogy a szülők mit tapasztalnak a boldogságórák hatásaiból, elég nehéz felmérnem, mert a szülők egy része kevéssé kapcsolódik be az iskola életébe. Voltak, akik megjegyezték, hogy tapasztalják, mennyire megkomolyodott, kinyílt, szorgalmasabb lett a gyerekük két-három év elteltével. S ez is egyfajta pozitív visszajelzés.
S hogy hol van a sikertörténet a fentebb leírtakon kívül? A közösség fejlődése nemcsak számomra volt szembetűnő, hanem az iskola vezetése számára is. Az intézményvezetőnk jelölte az osztályt a tankerületi pályázaton Az év osztálya díjra, amelyen első helyezést értünk el. A tanévzáró ünnepségen maga a Berettyóújfalui Tankerületi Központ igazgatója adta át az osztálynak járó elismerő oklevelet és pénzjutalmat, és ennek súlyát a gyerekek is átérezték.
S hogy mi minden állt a pályázat szövegében? Idézek belőle: „A Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola a 7. b osztályt Az év osztálya tankerületi kitüntetésre jó tanulmányi eredményei, példamutató közösségi munkája és sokoldalú aktivitása miatt ajánlja. A 7. b osztály tanulói nagyon aktívak a tanulmányi, művészeti és sportversenyeken, városi, megyei, tankerületi és országos szinten is számos dobogós helyezést és elismerést szereztek. Különösen erős az osztály közösségi összetartása, befogadó szemlélete és közösségi szerepvállalása. Aktívan részt vesznek az iskola és a város ünnepségein, jótékonysági programjaiban, kulturális rendezvényein és sportéletében. A tanulók segítőkészsége, kreativitása, felelősségtudata és egymás támogatása példaértékű az iskola közössége számára. A 7. b osztály nemcsak eredményeivel, hanem emberi értékeivel, összetartó közösségével és aktív közéleti szerepvállalásával is méltó a tankerületi kitüntetésre.”
S a pályázat szövegében szó esik a Boldogságóra Programról is: „Az osztály kiemelkedő szerepet vállal a Boldogságóra Integrált Programban is, amelynek keretében országosan ismertté váltak közösségi és értékteremtő tevékenységeik. Az osztályból négy tanuló boldogságórás diáknagykövetként segíti a program megvalósítását. A diáknagykövetek aktívan kapcsolódnak be a program eseményeibe és országos kezdeményezéseibe. A tanév elején bemutatkozó kisfilmet készítettek, majd részt vettek a szeptember 21-i hála világnapi országos programokban, ahol hálakártyákat és hálaokleveleket adtak át az iskola valamennyi osztályának. November 11-én jelen voltak a budapesti Boldogságórás címátadó ünnepségen, ahol aktív szerepet vállaltak: táncoltak, könyvjelzőket osztogattak, valamint segítették az oklevelek átadását is. Március 20-án, az erdélyi kirándulás idején, a boldogság világnapja alkalmából apró ajándékokkal kedveskedtek a hetedik évfolyam tanulóinak, délután pedig boldogságórás foglalkozáson vettek részt aktív közreműködőként, segítőként. Emellett a diáknagykövetek szerepelnek abban a promóciós kisfilmben is, amelyet a Boldogságóra Integrált Program készít azon intézmények számára, amelyek még nem kapcsolódtak be a programba. Az osztály boldogságórás tevékenysége országos szinten is ismertté vált. Az osztályfőnök a tanév során négy alkalommal számolt be az osztályban megvalósuló programokról és közösségi eseményekről, amelyek a Boldogságóra Integrált Program honlapján is megjelentek.”
Hiszem, hogy nem véletlenül éppen ez a tizennyolc fős osztály nyerte el a Berettyóújfalui Tankerületi Központ kitüntetését. Meggyőződésem, hogy ebben a Boldogságóra Programnak is fontos szerepe volt. Természetesen szükség volt még hozzá következetes pedagógiai munkára, a kollégák támogatására, a gyerekek kitartására és sok közösen megélt élményre is.
Ugyanakkor őszintén hiszem, hogy a Boldogságóra Program adta azt a szemléletet és azokat a közös élményeket, amelyekre ez a közösség fel tudott épülni. Megtanulták felismerni egymás értékeit, kimondani az elismerést, odafigyelni egymás érzéseire, segíteni a másikat és örülni egymás sikereinek. Ezek azok a készségek, amelyek nemcsak az iskolai években fontosak, hanem felnőttként is végigkísérhetik őket.
Ezért számomra a Boldogságóra Program legnagyobb eredménye nem egy oklevél vagy egy díj, hanem az, hogy olyan fiatalok formálódhatnak általa, akikből reményeim szerint felelősségteljesebb, együttműködőbb és empatikusabb felnőttek lesznek. Ez az a hosszú távú hatás, amelyben igazán hiszek, és ezért szeretném a jövőben is minden osztályommal végigjárni ezt az utat.
Szerző: Papp Judit, Boldogságóra Pedagógus Nagykövet, Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Kaba
Judit beszámolói a boldogságórás foglalkozásokról itt tekinthetők meg.