A Katicák most is örömmel várták a soron következő Boldogságóra foglalkozást. A mostani, társas kapcsolatok, hozzánk igen közel álló téma. A Katica csoport már 2018. szeptembere óta jár az oviba együtt, egy jól összeszokott kis csapat. Szeretik és tisztelik egymás, sok barátság alakult és még a szünetek alkalmával is sok időt töltenek együtt a barátok. Mi felnőttek is igyekszünk ezt az összetartozást erősíteni bennük, ezért is ruházzuk fel a „Katicákat” csupa jó tulajdonságokkal. Fontosnak tartjuk, hogy a Katicák legyenek barátságosak, kedvesek, segítőkészek, illedelmesek és tartsanak össze. Ezt az életérzést a szülők is átvették, így ők lettek a Nagy Katicák, akik szintén lelkesen segítenek bármiben, legyen szó adventi készülődésről, farsangi zsákbamacska szervezésről vagy udvari dekorálásról mindig számíthatunk rájuk. Ez a téma így különösen közel állt hozzánk, szívesen próbáltuk ki a javasolt feladatokat.

A témára hangolódás érdekében a szőnyegre ülve felpillantottunk a falunkra, amit „Hála falnak” neveztünk el, még az első foglalkozás kapcsán. Erre a falra került fel a Hála párnánk, és a gyerekek laminált jelei. A jeleket már ekkor úgy helyeztük el, ahová saját maguk szerették volna kérni – a barátaik mellé, közelébe. Kiskori fényképek is megtalálhatóak még a jelek körül, szintén a barátság erősítése miatt. Megbeszéltük kinek ki a két legjobb barátja, ami valakiknek nehéz döntésnek bizonyult, mert nem tudott csak kettőt választani. Rövid megbeszélés után mindenki megelégedett és nem történt sértődés. 🙂 Az otthon levő beteg barátokra is gondoltunk és képzeletben küldtünk nekik gyógypuszit. A gyerekek kíváncsian kérdezgették, hogy a nagy macink miért van a kosárba és miért takartam le levelekkel. Közösen meghallgathatták Hétvári Andrea Tavaszi ébresztő című meséjét. Ebből kiderült, mi történt mackóval és barátaival. Néhány rávezető kérdés után szépen felismerték a mese mondanivalóját. Megfogalmazták, hogy egy szeretetteljes dallal hívták elő, az állatok a medvét téli álmából, és milyen kedvesek, hogy meglepték őt születésnapjára. A gyerekek is örültek a medve születésnapjának, el is énekeltük neki a Jöttem karikán kezdetű éneket, amit köszöntésekkor egymásnak is eléneklünk. Kipróbáltuk csukott szemmel, milyen érzés lenne ha hangya mászna rajtunk, ha a szél érintkeznek a bőrünkkel, ha esőcsepp csordogálna az arcunkon. Elképzeltük, hogy egy barlangban vagyunk és jöttek a jelzők is, milyen lehet ott: hideg, sötét, visszhangzik. Elő is bújtunk a barlangokból és a kiválasztott barátokkal hármas – négyes csapatokat alakítottunk.Jöhetett is a „Barátságtánc”. Megbeszéltük, hogy minden csapatból egy valaki csak a kezét használva, egy valaki csak a lábát, egy valaki csak a fejét használva táncolhat. Bagdi Bella: Boldog vagyok zenéjére jót mulattunk. Ezután lehetőségünk volt, még néhány pajtás örömében osztoznunk. Kipróbáltuk a „Jó hírem van” játékot, és megbeszéltük előre a pozitív reakció mozdulatokat is, amiből a mesélő választhatott. A jó hírek egyike volt, hogy megtudhattuk hányat kell még aludni a Mikulás érkezéséig, hogy egy kislánynak kiderült fiú kistesója fog születni, illetve, hogy egy nagycsoportosnak már nő a maradandó foga 🙂 Minden hírnek örültünk, lábdobogással, háromszoros éljen, éljen éljen felkiáltással és tűzijátékos tapssal fejeztünk ki. A közös barátság szívünket is segítettek elkészíteni a gyerekek: a kartonból kivágott szív formába belerajzolták a jeleiket- barátaik mellé, és közösen kiszínezték a közepét. A Hálafal közelébe ragasztottuk fel a „Barátság szívet”, melyek köré többen is elkészítették a barátság virágjukat is. A héten még készültek barátságkarkötők, építettek együtt állatkerteket, a Mikulás házát, konfliktus esetén pedig használtuk a „barátsághőmérőt”, ami segített a gyorsabb békülésben. A hónap dalát már szinte meg is tanulták a gyerekek, hiszen éppen a Testünk témáról, testrészekkel, érzékszervekről tanulunk, így többször is hallgattuk, mozogtunk rá.
A hét lezárásaként a szeretet alagúton végighaladva egy új barátot kellett választaniuk, akivel sikerült egy jót együtt játszani, beszélgetni az előző napokban. Nagy örömömre, sokan választották egyetlen kiscsoportosunkat, akinek még kevesebb a barátja. Sokszor fogták a kezét, védelmezték, elhívták magukkal játszani, rajzoltak vele. Azt hiszem, ezért érdemes csinálni ezt a remek programot! Köszönjük!

A foglalkozás keretében arról beszélgettünk,hogy milyen fontos mindenki számára a társas kapcsolatok megléte. Elmondták,hogy mennyivel gazdagabbá teszi az életüket a jó társaság, a barátok megléte. A mese meghallgatása után egyéni beszámolók keretében mesélték el élményeiket.

Ugye mi jó barátok vagyunk?
Az óvodás gyermekek életében fontos szerepet tölt be az érzelem. Minden cselekvésük megnyilvánulásai az érzelmeiken keresztül közelíthető meg. A három éves gyermekek érzelmei még labilisak, de nagyfokú fejlődést mutatnak az óvodás kor végére, az intellektuális, erkölcsi, szociális és esztétikai érzelmek terén. A kisgyermekek a szüleiken túl már az óvónénihez és a társaikhoz is erős érzelmi szállal kötődnek. Növekszik társas igényük. A barátválasztás nagyon fontos a gyermekek életében. Eleinte külső jegyek, tulajdonságok alapján választanak barátot, társat. Később a nagyobbak már fontosabb szempontot is szem előtt tartanak, a belső értékek szerinti választást (jószívű, kedves, segítőkész). A baráti kapcsolatok eleinte labilisak, ám életkor előrehaladtával állandósulnak. A mi csoportunkba vegyes életkorú gyermekek járnak. Számunkra nagyon fontos, hogy a gyermekek fogadják el egymást, és minél több tartós baráti kapcsolatot tudjanak építeni. A mindennapokban nagy odafigyeléssel oldjuk meg a konfliktushelyzeteket, drámajátékokkal segítjük őket az elfogadásra (söprűs tánc, páros szobor játék, hálapercek, nyitott mondatok-azért szeretlek mert). Az óvodáskorú gyermekek életében fontos a boldogság, az állandó öröm érzése. A barátság kialakulásában is ennek van nagy szerepe, mert olyan társat választanak, akivel jól érzik magukat. A téma feldolgozása során, amikor megkérdeztem, miért Ő a legjobb barátod a következőket válaszolták:
– Azért, mert szeretjük egymást.
– Azért, mert mindig megegyezünk.
– Azért, mert meg tudjuk beszélni mit játsszunk.
– Azért mert azt szereti játszani, amit én.
– Azért mert ő is LEGO-zni szeret, mint én.
A gyermekek elsősorban az alapvető személyiségjegyek alapján döntik el kinek ki lesz a barátja. A gyermek saját attitűdje szerint választ. Szerencsére minden gyermekben ott rejtőzik az a pozitív vonás, amitől vonzóvá válik (vezéregyéniség, segítőkész, ragaszkodó, csendes stb…). A csoportunkban örömmel tapasztaljuk a baráti kapcsolatok jók, stabilak, kirekesztett gyermek nincs. Minden reggel örömmel várják egymást.