Az elsős Csoda-csapatom ebben a hónapban a tanító néni párjaimnak is megmutatta vidám éneklését, hiszen az Egészséghét projekthetünk alatt nemcsak az egészséges ételekről/italokról beszélgettünk, hanem kiemeltük az aktív mozgás, a pihentető alvás és a lelki boldogság jelentőségét is. A Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dal kulcsmondata („mondd, hogy szeretlek…”) jó alap volt a Boldogságóránk bevezető beszélgetéséhez is, mely során megállapítottuk, hogy minél boldogabbak vagyunk, annál jobbak a kapcsolataink társainkkal, a környezetünkkel.
A Csak tekintettel játék során az első önkéntes jelentkezőnk ügyesen mutogatta el az osztálynak a feladatot. Amikor magára ismert a másik fél, hogy most neki kell cselekednie, onnantól felgyorsultak az események, és szinte pillanatok alatt rájött, hogy ki kell jönnie, és a tanító nénit „kell” megölelnie. Nagy mosollyal tette meg, de a többiek is örültek, hiszen kezdődhetett újra a mutogatás. Amint a körülmények engedik, ölelés-napot tartunk, hogy ebből a jó érzésből másnak is jusson.
A játékos feladat után az Egy barátság története című mesét olvastam fel a gyerekeknek. Megbeszéltük, hogy nem csak mackóéknál éri meg szépen, kedvesen bánni egymással, barátokat a való életben is odafigyeléssel, szeretettel szerezhetünk. És hogy hogyan tudunk egymással kedvesek lenni? Például úgy, ha elmondjuk nekik a pozitív tulajdonságaikat. A gyerekek három puzzle elemei közül húztak, így alkotva 3 csapatot a rajtuk lévő színek alapján. Mikor bekerültek az adott csoportba, a csoport utolsó tagjának kellett belenézni a szemébe, és elmondani neki, hogy milyen jó dolgokat tud az adott illetőről. A feladat nehézsége volt, hogy ezek a kis elsősök még nem rendelkeznek akkora szókinccsel, hogy ne ismétlődnének sokszor a jó tulajdonságok, de a dicséretet adó, illetve a dicséretet kapó oldalán sem volt egyszerű állni. Bízom benne, hogy majd ezt is megszokják.
Minden csapattag pozitív, örömteli dolgot rajzolt a saját puzzle darabjára, majd következett az összeillesztés. Lelkesen dolgoztak együtt, és lassan, de összeállt a közös SZÍV!
Az órát rövid meditálással, illetve az óra mondatával zártuk: „mondd, hogy szeretlek…” <3

Társas kapcsolatok

Az osztályunkba 25 gyerek jár. Nagyon sox rosszindulatúak egymással. Beszélgetésünk során viszont az derült ki, hogy szinte mindenki mindenkinek a barátja. Ennek nagyon megörültünk, hiszen akkor csak a jót akarhatjuk egymásnak és ezáltal mi is jobbak leszünk. 🙂
Hagyomány nálunk ,hogy hétfői napokon, vagy egyéb jeles/ különleges események után beszámolunk1másnak:
— A legjobb dolog, ami történt velem……….– A legrosszabb, ami történt velem……
Ez ugyanolyan játék, mint a Van 1 jó hírem. Mi maradtunk a megszokottnál. 1 hetes karanténunk 🙁 után mindenkinek az volt A legjobb dolog, ami történt velem:– hogy újra együtt lehetünk. 🙂
Levelet írtunk a barátainknak,ezen felbuzdulva, a Télapónak is, leveleinket bedobtuk a postaládába.
Mézeskalács szíveket készítettünk az iskola faliújságjára. Belerajzoltuk a barátainkat és, hogy miért szeretjük őket.

A mai boldogságórán Barátságtánc-ra perdültünk. Minden kisgyereknek valamilyen módon (szavak nélkül) kellett üdvözölni egymást. A hónap témája: a társas kapcsolatok ápolása.

A gyerkőceink őszinte lelkesedéssel fogadták a hónap feladatait. Közös döntéssel a Jó hírem van! feladatot választották, de ragaszkodtak hozzá, hogy üdvözölhessék egymást kézzel-lábbal nagy kacajok közepette. Még a legvisszahúzódóbb tanulók is jelentkeztek üdvözlésre, aminek kiváltképp örültem!
Először is megrajzolták a postást, utána sorra megfogalmazták a jó hírüket és azt levélpapírra is vetették egy-egy csodálatos rajzzal illusztrálva. Közben kitalálták, hogy kinek címezik a jó hírt az osztálytársaik közül. Természetesen a borítékok sem maradtak el egyedi díszítéssel kicicomázva, bélyeggel ellátva. Közben megtanultuk modern világunkban a már kissé elfeledett boríték címzésének szabályait is, ami örömteli emlékeket ébresztett bennem…felidézve gyermekkoromat. 🙂
És egy újabb jó móka volt kézbe venni a postástól a nekünk címzett borítékot és elolvasni a nekünk írt levelet, megcsodálni a nekünk rajzolt képet!

Boldogságóránkat a havi dal meghallgatásával kezdtük.A gyerekek lelkesen osztották meg jó híreiket. Apró lapocskákra lerajzolták a friss híreket, amiket beledobtunk a képen látható kincsesládánkba. Szerencsére mindenkinek sok jó híre volt. A gyerekek együtt örültek egymás örömeinek. Mosollyal és tapssal éltettük a jó híreket. A rajzok készítésénél téma akadt bőven. Jó volt látni és hallani milyen apróságoknak is tudnak örülni. Az alkotások szépen gyűltek kis ládikánkba. Megegyeztünk abban, hogy továbbra is megosztjuk egymással örömünket.