A csapatmunkáról beszélgettünk, képeket raktunk össze. Játszottunk Sziget-játékot.
Társas kapcsolatok ápolása
Könyvtári foglalkozáson vettünk részt. A programunkban szerepelt közös játék és verseny is.
Minden gyermek vidáman, felszabadultan töltötte a délutánt.
Az egész hetet a társas kapcsolatok ápolásának és a barátság fontosságának érzékeltetésére szántuk. A boldogságórán a relaxáció és a mese segített elcsendesedni, valamint tudatosítani az érzéseinket. Barátságvirágok nyíltak a csoportban. Mindenki kiszínezte a virágait és a barátainak a jelét belerajzolta a szirmokba. Elénekeltük és eltáncoltuk Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalt, amit a gyerekek nagyon szeretnek és naponta többször is kérik, hogy táncoljunk el.
**Téma:** Társas kapcsolatok, barátság, egymásra figyelés
**Korosztály:** Vegyes óvodai csoport (3–6 év)
**Időtartam:** 20–25 perc
Időpont: november
**Cél:**
* A barátság és az együttműködés erősítése
* Egymás elfogadásának, segítésének gyakorlása
* Pozitív közösségi élmények kialakítása
**Eszközök:**
* Puha labda
* Nagy csomagolópapír
* Zsírkréták
* Vidám zene
**Tevékenység menete:**
**1. Ráhangolódás – Beszélgetőkör (5 perc)**
-Relaxáció-„Fújj-fújj” (könyv 37. o)
-Ének- „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” (könyv 86o.)
-Dal: „Ha jó a kedved…”
**2. Játék – Barátság-labda (5–7 perc)**
* Labdadobás egymásnak
* Aki elkapja, mond valami kedveset egy társáról
(pl. „Szeretek veled játszani.”)
### **3. Mozgásos játék – Páros feladatok (5 perc)**
* Párokban egyszerű együttműködő mozgások: kézfogás, közös séta, labdagurítás
* Cél: együtt könnyebb, mint egyedül
### **4. Kreatív tevékenység (5–7 perc)**
* Közös „Barátságfa” készítése: kéznyomokkal vagy rajzokkal
* Minden gyermek hozzáteszi saját „barátság-levelét”
### **Lezárás:**
* Közös mondóka:
*„Jó barátnak lenni jó,
együtt szebb a sok napunk!”*
### **Fejlesztési területek:**
Szociális készségek, empátia, kommunikáció, együttműködés, közösségépítés.
A Boldogságóra keretében szolfézsos növendékeimmel a társas kapcsolatok erősítésére és a közös élményszerzésre helyeztük a hangsúlyt. Az intézmény melletti kottás korlátnál együtt énekeltük a „Tavaszi szél vizet áraszt” című népdalt, miközben megtapasztaltuk a közös éneklés örömét és közösségformáló erejét. A vidám, oldott hangulat hozzájárult az egymásra figyelés, az összetartozás és a pozitív érzelmek erősítéséhez.
Az óvoda után az iskola az első olyan színtér, ahol a gyerekeknek meg kell tanulniuk szoros közösségben, szabályok mentén együttműködni. A projekt célja az volt, hogy a tanulók felismerjék: együtt többre vagyunk képesek, mint egyedül.
A mellékelt rajz a projektünk záróakkordja volt, amely több napos előkészületet igényelt.
• A Puzzle-módszer: A rajzot négy különálló részre osztottuk, amelyen különböző csoportok dolgoztak. A gyerekek csak a végén látták, hogyan áll össze a kép. Ez megtanította nekik, hogy mindenki munkája – legyen az bármilyen kicsi – nélkülözhetetlen a közös sikerhez.
A projekt végére a gyerekek nemcsak egy szép rajzzal lettek gazdagabbak, hanem azzal az érzéssel is, hogy tartoznak valahová. Ez a közös „Életfa” ott függ az osztályfalunkon, emlékeztetve minket minden nap arra, hogy ebben az osztályban, mi egy nagy család vagyunk.
Beszélgettünk arról, hogy milyen személyekkel vagyunk kapcsolatban. Kik azok akikkel napi szinten, akikkel ritkábban, szorosabban, illetve távolabbról vagyunk kapcsolatban. Kik azok akikre mindig számíthatunk? A családi, a baráti kapcsolatok fontosságát domborítottuk ki. Készültek rajzok azokról a személyekről, akikkel szoros kapcsolatban vannak a gyerekek.
Mindenkinek szüksége van társra, társakra. Ez nem csak a párkapcsolatokra vetül ki, hanem a családi kapcsolatokra, barátságokra, és a kollegiális viszonyokra is. Az élet különböző területein különböző társakra van szükségünk. Minden embernek szüksége van arra, hogy a jó és rossz élményeit meg tudja osztani valakivel. Amikor bizonytalan, akkor tanácsot, amikor nehézségbe ütközik, akkor pedig segítséget tudjon kérni.
Ezeket a kapcsolatokat viszont nem elég fenntartani, ápolni is kell. Azok a kapcsolatok, melyekkel nem foglalkozunk, nem törődün, vagy túl sok rossz érni, előbb-utóbb megfakulnak. Ezért fontos, hogy beszélgessünk, közös programokat szervezzünk, hiszen ilyenkor ezek az együttlétek feltöltik a kapcsolatokat pozitív energiákkal.
A gyerekeknél a társas kapcsolatok főként a családban és a batátságokban, illetve az óvodai környezetben van jelen. Gyakran megsértődnek, összevesznek, a fontos az, hogy ezeket a „problémákat” meg tudják beszélni vagy önállóan, vagy külső segítséggel. A gyerekek játékokon keresztül tartják egymással a kapcsolatot, szüleikkel a napjuk elmesélésében, a meséken keresztül.
Ezt a témakört apránként kezdtük el boncolgatni a gyerekekkel, hogy pontosan mit is jelenthet. Mit jelent a társ, a kapcsolat, és az ápolás? Mit jelenthet például a társasjáték?
Igyekeztünk a csoport mindennapjait úgy alakítani 1-1 játékkal, hogy folyamatosan kapcsolatban álljanak a gyerekek egymással.
Ilyen játékunk volt például az „Éhes kígyó”: A gyerekek megfogják egymás vállát, ezzel kígyót alkotnak. Az első gyerek, azaz a kígyó szája felvesz valamit, amivel megeteti a kígyót, ezt továbbadja hátrafelé. A kígyó végén pedig egy zsák van, amibe belekerülnek az ételek.
A téma zárásakor a gyerekek külön külön kis csoportokban építkeztek. Mindenki mást. Volt aki állatkertet, éttermet, űrbázist… A legvégén pedig egy nagy teret építettünk közösen belőle, ahol mindenkinek megvolt a saját feladata. Voltak szállítók, voltak szakácsok, voltak állatgondozók, stb. Mindenkinek volt egy sqaját feladata, de mindenkinek mindenkivel kapcsolatot kellett tartania. Szóltak, amikor elfogyott az étel, amikor az űrhajóval állatokat mentettek, amikor főzni kellet, amikor el kellett szállítani valamit.
„A 9 éveseimmel ma láthatóvá tettük azt, ami egyébként láthatatlan: a barátságunkat és az egymásra figyelésünket. A fonalháló-játék során a gyerekeknek meg kellett fogalmazniuk, miért hálásak a társuknak, vagy miért tartják őt jó barátnak. A TANAK-os tanítványaimnak a fizikai szál megtartása segített abban, hogy valóban koncentráljanak a másikra. Ahogy a háló sűrűsödött a kör közepén, úgy láttam rajtuk az elégedettséget: ‘Nézd, tanító néni, milyen erős ez a háló, megtart minket!’. Ez a kép emlékeztet minket arra, hogy senki sincs egyedül, és mindenki a közösségünk fontos tartópillére.”