Kapcsolatok, amikkel egymáshoz kapcsolódunk…a szívünkben hordozzuk, és szeretettel ápoljuk.

„A barátok olyanok, mint a csillagok! Nem mindig látod őket, de tudod, hogy vannak!”
Ez a hónap a társas kapcsolatok köré épült fel. Különlegessé tette számunkra a kialakult világjárvány is, hiszen még inkább szükségünk van a szeretetteljes mosolyra, ölelésre, kedves szavakra.
Mit is jelent ez az idézet? Tettem fel ezt a nehéz kérdést az én kis bagolyfiókáimnak. S láss csodát, záporoztak a válaszok: A barátokra szükség van, segítenek, ha bajban vagyok, megvigasztal, játszik velem… Apró kis kobakukból ilyen okos gondolatok sorakoztak fel pár másodperc alatt.
Egyik nap mesebeli útlevéllel útnak indultunk közösen egy vándorútra, ahol csak egymásra számíthattak, segíthették egymást, s tették meg a virtuális próbatételeket. Visszarepültünk a múlt diafilmjei közé, hogy mesézhessünk, majd a mese kanapén mindenki elújságolta, elmesélte jó hírét, amelynek az osztály közösen örült, tapsolt, ujjongott. S talán ezek között a legtöbbször elhangzott és kiemelt jó hír volt a gyerekeknek, hogy jöhetnek iskolába, hogy együtt lehetünk, hogy velük vagyok, s szeretem őket. A barátság háló felállítása után megbeszéltük, hogy a szeretetünket öleléssel tudjuk a leginkább kimutatni, de a mai világjárvány most nem igazán kedvez nekünk, így újabb biztonságos köszönési formákat találtunk ki: pusziküldés, kacsintás, minden oké, könyök érintés, tánc, láb érintés… etc. Nagyon élvezték minden percét. A reggeli relaxációban piciny magocskák voltak a puha, vigyázó földben, de a kíváncsiság és a napocska cirógató napsugara felébresztette őket, s kikelve a magasba nyújtózkodtak. Közösen elénekeltük a Repülj velem dalt, ami már három hónapja örök kedvenc a csapatban. Sokat nevettünk, játszottunk. Kis filmek (Értékes vagy, szív szava) megnézésével értettük meg, mennyire szükségünk van a szeretetre, barátságra, társaságra. A hónap dalának éneklése közben a boldogságfüzetbe elkészültek a színezők, amelyen megjelenítették a lufikban a barátaik nevét, jelét, szeretteiket. Csillagokat gyűjtöttünk, mint a barátokat, párosan oldottunk meg mesebeli feladatokat. A Manó feladatuk ezután az volt, hogy a saját kezük körberajzolása után keressék meg barátjukat és rajzolják mellé az ő kezüket is. Ezzel is szimbolizálva az egységet, az összetartozást. Végül a barátságmanó hozott a gyerekeknek egy titkos szelencét, amelybe el lehetett bújtatni a jó hírekről készült rajzaikat. Nagyon élvezték minden percét a boldogságóráknak, s közösen örültünk, hogy még együtt lehetünk, segíthetjük, támogathatjuk egymást ebben a nehéz időben is. Együtt minden sikerülhet, közösen minden cél közelebb van, s így soha nem adjuk fel, mert jobb velük a világ.
„Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem ezt hívják szeretetnek.”

Manófalvi huncutságok részesei lehettek pénteken az 5. órában azok a tanulók, akiket a betegség nem tartott otthon. Benépesült a vadonatúj zöld (mű)gyepszőnyeg egy kis időre a manóházikók előtt. Volt páros ügyességi feladat, de egyéni és csapatos huncutságokra is jutott idő. Akkor pihentünk csak egy hangyányit, amikor B.Bella Boldogságdalát közösen hallgattuk-énekeltük-játszottuk . Közben az udvari tuják kint a hideg, metsző kassi szélben manóruhába öltözötten várakoztak ránk. Ez az új szelfipont iskolánkban-mindenkinek nagyon tetszett. Reménykedünk, hogy a Mikulás idén sem felejtkezik majd meg rólunk. Ugye, a tujamanók segítenek ebben! Nem maradtak így sem ajándék nélkül a gyerekek: kinek színes könyvjelző, kinek képeslap, kinek egyéb ajándék jutott a közelgő tél jegyében.

„A barátok olyanok, mint a csillagok! Nem mindig látod őket, de tudod, hogy vannak!”
Ez a hónap a társas kapcsolatok köré épült fel. Különlegessé tette számunkra a kialakult világjárvány is, hiszen még inkább szükségünk van a szeretetteljes mosolyra, ölelésre, kedves szavakra.
Mit is jelent ez az idézet? Tettem fel ezt a nehéz kérdést az én kis bagolyfiókáimnak. S láss csodát, záporoztak a válaszok: A barátokra szükség van, segítenek, ha bajban vagyok, megvigasztal, játszik velem…
Apró kis kobakukból ilyen okos gondolatok sorakoztak fel pár másodperc alatt.
Egyik nap mesebeli útlevéllel útnak indultunk közösen egy vándorútra, ahol csak egymásra számíthattak, segíthették egymást, s tették meg a virtuális próbatételeket. Visszarepültünk a múlt diafilmjei közé, hogy mesézhessünk, majd a mese kanapén mindenki elújságolta, elmesélte jó hírét, amelynek az osztály közösen örült, tapsolt, ujjongott. S talán ezek között a legtöbbször elhangzott és kiemelt jó hír volt a gyerekeknek, hogy jöhetnek iskolába, hogy együtt lehetünk, hogy velük vagyok, s szeretem őket. A barátság háló felállítása után megbeszéltük, hogy a szeretetünket öleléssel tudjuk a leginkább kimutatni, de a mai világjárvány most nem igazán kedvez nekünk, így újabb biztonságos köszönési formákat találtunk ki: pusziküldés, kacsintás, minden oké, könyök érintés, tánc, láb érintés… etc. Nagyon élvezték minden percét. A reggeli relaxációban piciny magocskák voltak a puha, vigyázó földben, de a kíváncsiság és a napocska cirógató napsugara felébresztette őket, s kikelve a magasba nyújtózkodtak. Közösen elénekeltük a Repülj velem dalt, ami már három hónapja örök kedvenc a csapatban. Sokat nevettünk, játszottunk. Kis filmek (Értékes vagy, szív szava) megnézésével értettük meg, mennyire szükségünk van a szeretetre, barátságra, társaságra. A hónap dalának éneklése közben a boldogságfüzetbe elkészültek a színezők, amelyen megjelenítették a lufikban a barátaik nevét, jelét, szeretteiket. Csillagokat gyűjtöttünk, mint a barátokat, párosan oldottunk meg mesebeli feladatokat. A Manó feladatuk ezután az volt, hogy a saját kezük körberajzolása után keressék meg barátjukat és rajzolják mellé az ő kezüket is. Ezzel is szimbolizálva az egységet, az összetartozást. Végül a barátságmanó hozott a gyerekeknek egy titkos szelencét, amelybe el lehetett bújtatni a jó hírekről készült rajzaikat. Nagyon élvezték minden percét a boldogságóráknak, s közösen örültünk, hogy még együtt lehetünk, segíthetjük, támogathatjuk egymást ebben a nehéz időben is. Együtt minden sikerülhet, közösen minden cél közelebb van, s így soha nem adjuk fel, mert jobb velük a világ.
Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem ezt hívják szeretetnek.”

Megtartott óráink nagyon vidáman teltek. A hónap elején boldogan vették a gyerekek a kezükbe az oklevelet. Megpróbálkoztunk egy videó készítésével. Néhány év videó szünet után ez az első, ami vágott videó, ezért kezdetleges, az elején pici üresjárattal. A kicsik élvezték a feladatot, bár nehezen jöttek rá az ízére. A hónap vége sajnos karanténnal telt, de szerencsére mindenki egészséges. Mire jön a Mikulás mindenki iskolában lesz. Jó egészséget minden társunknak!

Lehetünk-e boldogok barátok nélkül?
Miért fontos, hogy legyenek barátaid?
Gondold végig, miért fontos neked a barátság!
Készítsünk egy ajándék szívecskét és add át a barátodnak, és mondd el neki miért szereted!