Miért fontosak a társas kapcsolatok, a személyes találkozások olyan nehéz időkben, mint amilyen egy világjárvány idején?
A társas, családi és baráti kapcsolatok fontosságát sohasem szabad alábecsülni, hiszen a biztos háttér lelki támaszt jelent, rengeteg öröm forrása, és számos élettani előnye is van, például erősíti az immunrendszert..
Azt is kimutatták, hogy aki jó viszonyt ápol másokkal és rendszeres társasági életet él, kevésbé van kitéve a stressznek és az abból eredő betegségeknek, mint a magányosok. Az is nyilvánvaló, hogy a kapcsolatoknak nem a száma, hanem a minősége számít.
Bizonyított tény, hogy a barátaink és szeretteink által nyúj¬tott támogatás igen jótékonyan hat ránk. Elősegíti az egészség megőrzését, és végső soron hosszabb életet tesz lehetővé.
Igaz, hogy mindenkinek szüksége van olykor az egyedüllétre, de leg¬alább ilyen lényeges annak felismerése, mennyi pozitívummal jár, ha időt és energiát fordít valaki személyes kapcsolatai ápolására.
Nagyfokú stressz idején szinte természetes reakció, hogy igyekszünk min¬denkit kerülni. Ennek oka, hogy ilyenkor az ember képtelennek érzi magát a kommunikációra, a környezetéhez való alkalmazkodásra. Márpedig ez egy ördögi kört indít el. Minél inkább begubózik valaki, annál jobban elszigete¬lődve érzi magát, és annál kevésbé nyílik meg másoknak. Csakhogy ezzel éppen a segítség lehetőségét utasítja el. Az, akihez lelki támaszért fordul, érté¬kesnek és hasznosnak fogja érezni ma¬gát, s joggal hiheti, hogy amikor ő kerül bajba, számíthat az embertársára.
A többség hajlamos a kapcsolatait adottnak, állandónak venni, legfőképp a hozzá közel állók vonatkozásában. Elvárja, hogy „magától” (bármiféle ener¬giaráfordítás, figyelmesség vagy ösztön¬zés nélkül) életben maradjanak, sőt gyümölcsözzenek társas viszonyai. Pedig ezeket is ápolni kell, különben fennáll a veszély, hogy elsorvadnak…
„… a boldog embereknek jobbak a társas kapcsolataik, mint a kevésbé boldog társaiknak.” (Sonja Lyubomirsky)