A foglalkozást a szőnyegen körben ülve kezdtük beszélgetéssel. Mindenki elmondta ki a legjobb barátja és mi az, amit a barátjában a legjobban szeret. Miért a barátom? Milyen a jó barát? Milyen tulajdonságai vannak? Mitől működik jól egy barátság? Elolvastam egy történetet a barátságról. Elmondták a véleményüket a főszereplőről, akinek azért nem volt barátja, mert csúnya volt. Te lettél volna a barátja? Mit mondtál volna neki? Ki az, aki baráti kezet nyújtott volna neki? Ezután mindenki a padjánál színes papíron körbe rajzolta a kezét és az ujjakba beleírta azokat a tulajdonságokat, amelyekkel szerinte egy jó barát rendelkezik. Közben beszélgettünk arról, miért tesznek minket boldogabbá a barátok, és hogy mennyire fontos az osztályban is, hogy egymást segítsék, mindig segítő kezet nyújtsanak egymásnak. Készítettünk egy kis faliújságot a baráti, segítő kezekből, amelyet az osztályban kifüggesztettünk.

Az órán olyan párt kellett választania a gyerekeknek, akikkel ritkábban szoktak beszélgetni, játszani. Külön rajzlapra készült a mű, de mégis együttműködve, mert a képeknek valamilyen módon passzolniuk kellett egymáshoz. Meg kellett találni a „közös nevezőt”! A rajz óra tényleg különlegesre sikerült!

A napközis foglalkozást a jó hír feladattal kezdtük, a tanulók pár percben átgondolták a megosztani kívánt élményüket. Nagy ujjongások és tapsolások hallatszottak minden beszámoló után. A barátságtánc feladat váltotta ki a legnagyobb örömet, 4 fős csoportokban dolgoztak, aminek kialakítása rájuk volt bízva. A koreográfiák megalkotása és a zene kiválasztása zökkenő mentesen jó hangulatban telt. Az elismerő levelek átadása után volt olyan tanuló akinek könny csordult a szemébe. Élveztük a feladatokat, várjuk a következő Boldogság órát.