A Boldogságóra keretében szolfézsos növendékeimmel a társas kapcsolatok erősítésére és a közös élményszerzésre helyeztük a hangsúlyt. Az intézmény melletti kottás korlátnál együtt énekeltük a „Tavaszi szél vizet áraszt” című népdalt, miközben megtapasztaltuk a közös éneklés örömét és közösségformáló erejét. A vidám, oldott hangulat hozzájárult az egymásra figyelés, az összetartozás és a pozitív érzelmek erősítéséhez.
Társas kapcsolatok ápolása
Az óvoda után az iskola az első olyan színtér, ahol a gyerekeknek meg kell tanulniuk szoros közösségben, szabályok mentén együttműködni. A projekt célja az volt, hogy a tanulók felismerjék: együtt többre vagyunk képesek, mint egyedül.
A mellékelt rajz a projektünk záróakkordja volt, amely több napos előkészületet igényelt.
• A Puzzle-módszer: A rajzot négy különálló részre osztottuk, amelyen különböző csoportok dolgoztak. A gyerekek csak a végén látták, hogyan áll össze a kép. Ez megtanította nekik, hogy mindenki munkája – legyen az bármilyen kicsi – nélkülözhetetlen a közös sikerhez.
A projekt végére a gyerekek nemcsak egy szép rajzzal lettek gazdagabbak, hanem azzal az érzéssel is, hogy tartoznak valahová. Ez a közös „Életfa” ott függ az osztályfalunkon, emlékeztetve minket minden nap arra, hogy ebben az osztályban, mi egy nagy család vagyunk.
Beszélgettünk arról, hogy milyen személyekkel vagyunk kapcsolatban. Kik azok akikkel napi szinten, akikkel ritkábban, szorosabban, illetve távolabbról vagyunk kapcsolatban. Kik azok akikre mindig számíthatunk? A családi, a baráti kapcsolatok fontosságát domborítottuk ki. Készültek rajzok azokról a személyekről, akikkel szoros kapcsolatban vannak a gyerekek.
Mindenkinek szüksége van társra, társakra. Ez nem csak a párkapcsolatokra vetül ki, hanem a családi kapcsolatokra, barátságokra, és a kollegiális viszonyokra is. Az élet különböző területein különböző társakra van szükségünk. Minden embernek szüksége van arra, hogy a jó és rossz élményeit meg tudja osztani valakivel. Amikor bizonytalan, akkor tanácsot, amikor nehézségbe ütközik, akkor pedig segítséget tudjon kérni.
Ezeket a kapcsolatokat viszont nem elég fenntartani, ápolni is kell. Azok a kapcsolatok, melyekkel nem foglalkozunk, nem törődün, vagy túl sok rossz érni, előbb-utóbb megfakulnak. Ezért fontos, hogy beszélgessünk, közös programokat szervezzünk, hiszen ilyenkor ezek az együttlétek feltöltik a kapcsolatokat pozitív energiákkal.
A gyerekeknél a társas kapcsolatok főként a családban és a batátságokban, illetve az óvodai környezetben van jelen. Gyakran megsértődnek, összevesznek, a fontos az, hogy ezeket a „problémákat” meg tudják beszélni vagy önállóan, vagy külső segítséggel. A gyerekek játékokon keresztül tartják egymással a kapcsolatot, szüleikkel a napjuk elmesélésében, a meséken keresztül.
Ezt a témakört apránként kezdtük el boncolgatni a gyerekekkel, hogy pontosan mit is jelenthet. Mit jelent a társ, a kapcsolat, és az ápolás? Mit jelenthet például a társasjáték?
Igyekeztünk a csoport mindennapjait úgy alakítani 1-1 játékkal, hogy folyamatosan kapcsolatban álljanak a gyerekek egymással.
Ilyen játékunk volt például az „Éhes kígyó”: A gyerekek megfogják egymás vállát, ezzel kígyót alkotnak. Az első gyerek, azaz a kígyó szája felvesz valamit, amivel megeteti a kígyót, ezt továbbadja hátrafelé. A kígyó végén pedig egy zsák van, amibe belekerülnek az ételek.
A téma zárásakor a gyerekek külön külön kis csoportokban építkeztek. Mindenki mást. Volt aki állatkertet, éttermet, űrbázist… A legvégén pedig egy nagy teret építettünk közösen belőle, ahol mindenkinek megvolt a saját feladata. Voltak szállítók, voltak szakácsok, voltak állatgondozók, stb. Mindenkinek volt egy sqaját feladata, de mindenkinek mindenkivel kapcsolatot kellett tartania. Szóltak, amikor elfogyott az étel, amikor az űrhajóval állatokat mentettek, amikor főzni kellet, amikor el kellett szállítani valamit.
„A 9 éveseimmel ma láthatóvá tettük azt, ami egyébként láthatatlan: a barátságunkat és az egymásra figyelésünket. A fonalháló-játék során a gyerekeknek meg kellett fogalmazniuk, miért hálásak a társuknak, vagy miért tartják őt jó barátnak. A TANAK-os tanítványaimnak a fizikai szál megtartása segített abban, hogy valóban koncentráljanak a másikra. Ahogy a háló sűrűsödött a kör közepén, úgy láttam rajtuk az elégedettséget: ‘Nézd, tanító néni, milyen erős ez a háló, megtart minket!’. Ez a kép emlékeztet minket arra, hogy senki sincs egyedül, és mindenki a közösségünk fontos tartópillére.”
A boldogság program keretén belül a társas kapcsolatok témakörét ezúttal a 9.E osztállyal egy igazán élményalapú és vidám csapatfeladat segítségével dolgoztuk fel.
A „varázsszőnyeg” játék során a tanulóknak közösen kellett megoldaniuk egy kihívást: úgy átfordítani a lepedőt, hogy közben senki ne lépjen le róla. A feladat elsőre egyszerűnek tűnt, de hamar kiderült, hogy csak együttműködéssel, odafigyeléssel és jó kommunikációval lehet sikeresen teljesíteni.
A játék során a diákok megtapasztalhatták, milyen fontos a bizalom, az egymásra figyelés és a közös gondolkodás egy közösségben. Az óra sok nevetéssel, kreatív megoldásokkal és közös sikerélményekkel telt.
A novemberi Boldogságóra témája a „társas kapcsolatok” volt, melynek során a gyerekek a közösséghez tartozás élményét és egymás elfogadásának fontosságát tapasztalhatták meg. Ennek keretében „varázsfonal” játékot játszottunk: a gyermekek körben ültek, és aki a gombolyagot kapta, egy kedves gondolatot, pozitív élményt vagy jókívánságot mondott a társainak, majd továbbadta a fonalat.
A játék végére egy pókhálószerű fonalszerkezet alakult ki, amely jelképesen is összekötötte a csoport tagjait. A gyerekek örömmel vettek részt a tevékenységben, és szívesen fogalmaztak meg egymás felé kedves, megerősítő gondolatokat. A közös élmény segítette annak megtapasztalását, hogy mindenki fontos része a közösségnek, és tetteink, szavaink hatással vannak egymásra.
Csapatban dolgozni lehet kihívás és lehet élmény is. Nem mindig az elképzeléseink szerint alakulnak a dolgaink, kapcsolataink. Az iskolában is megtörténik, hogy nem abba a csapatba kerülünk, ahová szeretnénk. Ekkor lehetünk dühösek, csalódottak, de az is lehet, hogy elfogadjuk a helyzetet, s így lehetőségünk nyílik, arra, hogy társunkat egy másik oldaláról ismerjük meg. Egy olyan oldaláról, amihez már tudunk kapcsolódni. A közös feladattal éppen ez volt a célunk, hogy felfedezzük egymásban a szerethetőt, a közösen megoldott feladat öröme közelebb hozzon minket egymáshoz.
Kik azok az emberek akikkel életünkben kapcsolatba kerülünk egészen kicsi korunk óta. Mitől lesz egy-egy kapcsolat fontosabb, mint másik, melyek a legfontosabb kötődések. A barátságról beszélgettünk. A gyerekek történeteket meséltek, hogyan találkoztak és miként alakultak ki a baráti kapcsolataik. Szívesen rajzoltak karikatúrát egymásról, jó hangulatú óra volt.