TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A foglalkozást a Napimádás és Tüdőtakarítás relaxációval indítottuk.
A témát egy telefonos játékkal vezettük be. „Felhívva” barátunkat érdeklődtünk egymás felől, elmondtuk hogyan érezzük magunkat, megköszönve a hívást és érdeklődést.
Egy rövidebb, de szívhez szóló mesét találtam a téma feldolgozásához: Mihail Pljackovszkij: Lecke barátságból, melyet bábokkal meséltem el a gyerekeknek. A két kis veréb: Csip és Csirip történetén keresztül ismerhették meg, mi is az az önzetlen barátság .
Ezt követően arról beszélgettünk, kinek van olyan barátja, aki ilyen fontos számára. A szeretet lángját, ne hagyjuk kihűlni… dalocskára körbeadtuk a szeretetmécsest, akinél a végén megállt, az odaadhatta a választott barátjának és elmondhatta neki miért szereti őt, mit szeret vele együtt csinálni.
Ezt követően egy párválasztó énekes játékkal (Kinek nincsen párja…) mindenki párt választott magának. A Mit csinál a kis kezem? mondokát eljátszva megsimogatták, csiklandozták egymást.
Majd beszélgettünk arról, hogy időnként a barátok közt is előfordul veszekedés, de mindent meg lehet beszélni, és hogy fontos a megbocsátás. Párt választva ezt is „eljátszottuk”, elővettük a legharagosabb nézésünket, majd egy vicces békülős mondókával el is simítottuk azt. („Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság? Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”) Nagyon élvezték a közös játékot, több alkalommal, párcserével is eljátszottuk kérésükre.
A foglalkozást egy mozgásos, ölelős játékkal, és a Ha boldog vagy dal közös eléneklésével, mutogatásával zártuk le.

Boldogságóránkon a társas kapcsolatok, az együttműködés és a csapatmunka fontosságával foglalkoztunk. A foglalkozás során a gyermekek kooperatív játékokon keresztül tapasztalhatták meg, milyen jó érzés együtt gondolkodni, egymásra figyelni és közösen cselekedni.
A játékos tevékenységet egy beszélgetéssel vezettük be, majd „levelet adtunk fel a Mikulásnak” egy postásjáték segítségével. Körben állva, kézfogással adtuk tovább a „levelet”, megtapasztalva az összetartozásról és az együttműködés élményét. A közös kézfogásból ezután különböző formákat alakítunk ki, például kört, háromszöget, négyzetet és szívet.
Ezt követően “szópostát” játszottunk, majd egy harangjáték során a gyermekek különböző hangerőn szólaltattak meg hangzókat, egymásra és a jelre figyelve. A foglalkozás végén egy “Találd ki, ki vagyok!” játék következett, ahol a „Mikulás” tapintás alapján próbálta felismerni társait, ezzel erősítve az egymás iránti figyelmet és bizalmat.

Társas kapcsolatok témakört választottam januárra. Ez a téma egyébként rendszeresen visszatérő csoportunkban.
A relaxációs gyakorlatok után egy olyan feladat következett, amikor is mindenkinek figyelni kellett a mellette lévő társára: egy kézgyakorlatot indítottam el, amit egymás után mindenkinek utánoznia kellett. Ezt többféle változatban is elismételtük. Az egymásra figyelést egy másik játékban is gyakoroltuk. Egy gyerek kiment a csoportból és egy másikat elbújtattunk a takaró alá. A bejövőnek ki kellett találni, hogy ki hiányzik a szőnyegen ülő gyerekek közül.
Kihangsúlyoztam az egymásra figyelés, egymásnak segítés fontosságát.
Ezután Vivaldi: Tél című művéből hallgattunk meg egy részletet csukott szemmel. Mikor vége volt a zenének, megkérdeztem, hogy ki mire gondolt közben. Legtöbben a családjukkal kapcsolatos dolgot mondtak. Egy kislánynak 2 éve halt meg az apukája és ő is azt mondta, hogy zenehallgatás közben arra gondolt, hogy anyával, apával és a testvérével szánkóznak. Egy különleges élmény volt őt hallgatni, mert nagyon természetes hangon mondta-úgy éreztem akkor,mintha valóban átélte volna az előző percekben ezt az élményt.

Süni irigy lesz című mesével vezettem fel a témánkat, majd beszélgetésbe, közös gondolatébresztésbe kezdtünk, milyen is egy igazi, jó barát. Elővettük a szívecskés jeleinket, a hiányzókét is, és mindenki annak adta oda, aki az ő legjobb barátja. Lelket simogató volt látni, ha valaki kölcsönösen kapott szívecskét a barátjától, illetve, hogy gondoltak a hiányzó társaikra is. Végezetül lehetett barátság karkötőket készíteni egymásnak ajándékba.

A társas kapcsolatok, az egymáshoz való alkalmazkodás, a kialakuló barátságok, a már kialakult barátságok erősítése, a jó közösségi érzés fenntartása nagyon fontos feladatunk. Nem is gondolunk arra, hogy az udvariassági formulák, amelyek nekünk felnőtteknek sokszor csak formálisak, a kisgyermekeknek mennyire fontosak. Az ahogyan üdvözöljük egymást reggel meghatározhatja az egész napunkat. Jólesik egy vigasztaló szó, felénk nyújtott kéz, a kérem, a köszönöm és az egymásért végzett munka is nagy érték. Olyan jó együtt játszani, építeni, babázni, társasozni, tevékenykedni és barátoknak lenni, egymás jó tulajdonságait felfedezni. Jó érzés együtt lenni, és igen, hogy milyen az igazi barátság itt az óvodában tanulják, érzik meg a gyermekek.