A mai boldogságóra keretében a társas kapcsolatok erősítésére, a közösségi élmények mélyítésére és az együttműködési készségek fejlesztésére helyeztük a hangsúlyt. A tevékenységeket úgy állítottam össze, hogy a gyermekek játékos formában élhessék meg a kapcsolódás örömét, miközben egymás felé való nyitottságukat és empátiájukat is gyakorolhatták.
A foglalkozást barátságkarkötők készítésével kezdtük. A gyerekek párokban vagy kisebb csoportokban dolgoztak, közben Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalát hallgattuk, amely hangulatában is segítette a ráhangolódást a szeretetteljes, elfogadó kapcsolatok témájára. A közös alkotás során számos spontán beszélgetés alakult ki arról, kinek mit jelent a barátság, és kinek szeretnének karkötőt készíteni.
Ezt követően teadélutánt tartottunk, amelyben közös játékok kaptak szerepet. A „Ki vagyok én?” játék során a gyerekek fejére erősített kártyák szereplőit, tárgyait kellett kitalálniuk a társak körülírásai alapján. Ez a tevékenység különösen jól fejlesztette a figyelmet, az együttműködést és az egymásra való odafigyelést.
A program része volt a székfoglaló játék is, amely mindig nagy lelkesedést vált ki a csoportból. Emellett játszottunk seprűs kiesős játékot is: a zene megállásakor az eszközt kézben tartó gyermek esett ki. A mozgásos játékok után felszabadultan táncoltunk, és figyeltünk arra is, hogy mindenki legalább egyszer mindenkivel együtt táncoljon, ezzel is erősítve a közösség kohézióját.
A foglalkozás oldott hangulatát tovább növelte, hogy közben lehetőségük volt apró rágcsálnivalókat és édességet is fogyasztani, ami a társas együttléthez meghitt, barátságos atmoszférát teremtett.
Összességében a mai alkalom vidám, aktív és együttműködő légkörben telt. A gyerekek élményekben gazdagon, egymásra figyelve és egymást támogatva vettek részt a programokban, ami nagymértékben hozzájárult társas kapcsolataik pozitív alakulásához.

Az osztállyal a dominó világnap alkalmával készítettünk közösen egy élő dominót. A tanulók kartonlapokra rajzoltak dominó elemeket figyelve a számok szerinti kapcsolódási lehetőségekre. Nagyon élvezték az alkotást, de főleg a legvégét. Mindenki magához vette a saját darabját és a számok szerint lefeküdtek a padlóra. Együtt alkották meg a dominó képet.
Ezzel nagyon fontos üzenetet is szerettünk volna közvetíteni. Mégpedig, hogy mindenkivel tudunk találni valami közös kapcsolódási pontot a környezetünkben, közösségekben. Ne zárkózzunk el a másiktól, csak mert lehet hogy elsőre nem annyira szimpatikus. Maradjunk elfogadóak és nyitottak!