Boldogságóra a Cica csoportban – Téma: Megküzdési stratégiák – Ne félj!

A Boldogságóra témája a félelmekkel való megküzdés, a bátorság fejlesztése volt. A foglalkozást a „Villámlazítás” nevű relaxációs gyakorlattal kezdtük, amely segített a gyerekeknek lecsendesedni, testileg-lelkileg felkészülni az előttük álló kalandokra. A relaxációhoz nyugodt légkört és kényelmes helyet biztosítottam.
Ezután Bagdi Bella „Ellazulni jaj, de jó…” című dalát hallgattuk meg, amely közben a gyerekek finoman megsimogatták az arcukat, karjaikat, hátukat, lábukat – így testükön keresztül is megtapasztalhatták az ellazulás érzését. A zene és az érintés megnyugtató hatással volt rájuk, jó alapot teremtett a további munkához.
A foglalkozás bevezetésében izgalmas játékos elemként „Bátorságpróbát” tartottunk. A gyerekek képzeletben levelet kaptak Pók nénitől, aki próbára tette őket: bátran ki kellett szabadítaniuk kedvenc játékaikat. A próba részei voltak:
– közös éneklés,
– rajz készítése Pók néninek,
– kincskeresés, ahol rejtett tárgyakat kellett megtalálniuk a teremben.
Ezek a feladatok játékosan fejlesztették a bátorságot, együttműködést és önbizalmat.
A mesehallgatás előtt csengettyűvel és Boldog Dóra mondókájával hívtam a gyerekeket a mese világába:
„Kerekerdő kalandra hív téged… mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll…”
A mese Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséje volt, amely mély és inspiráló módon beszél a nehézségek leküzdéséről, arról, hogyan találjuk meg belső kulcsunkat a félelmek legyőzéséhez. A mese után beszélgettünk:
– Ha lenne egy aranykulcsod, mit nyitnál ki vele?
– Kinek adnád oda?
– Ha lenne három kívánságod, mi lenne az?
– Szoktál álmodni?
A beszélgetés során minden gyermek lehetőséget kapott a gondolatai megosztására, a visszahúzódóbbakat külön bátorítottam.
Ezután kiszíneztük a munkafüzet 42. oldalán található illusztrációt, ami segített a meseélmény elmélyítésében.
A foglalkozás lezárásaként „Hajótörés” játékot játszottunk, ahol a gyerekek egy pokrócon utaztak, amely a tutaj szerepét töltötte be. A cél az volt, hogy mindenki együtt maradjon rajta, ahogy az egyre kisebb lett. Ez a játék nemcsak a fizikai együttműködést fejlesztette, de segített felismerni: együtt könnyebb megküzdeni a nehézségekkel.
A zárófeladat során minden gyermek kiszínezte a megküzdés jelét a munkafüzetében, és elmondhatta, hogyan lett bátor egy-egy nehéz helyzetben.
A foglalkozás során a gyerekek megtapasztalhatták, hogy a félelem természetes érzés, de le lehet győzni – és ebben sokszor segít egy jó barát, egy bátor gondolat vagy akár csak egy kedves mosoly.

A havi foglalkozás alkalmával a gyermekek megismerkedtek az Aranykulcs című mesével. Melyet a fiúk és lányok is nagy érdeklődéssel hallgattak. A rövid visszatért mondókát az ügyesebbek a mese végén már mondogatták.
Sárkányos színezőt még udvaron töltött időben is színezék.
Munkafüzet 47. oldalán lévő feladat nagyon érdekes volt. Hol érzed a boldogságot? Szinten egy két kivétel nélkül a mellkas területére helyezték de a félelmet szimbolizáló fekete színt a gyomor és fej területén színezék.

A havi foglalkozás alkalmával a gyermekek megismerkedtek az Aranykulcs című mesével. Melyet a fiúk és lányok is nagy érdeklődéssel hallgattak. A rövid visszatért mondókát az ügyesebbek a mese végén már mondogatták.
Sárkányos színezőt még udvaron töltött időben is színezék.
Munkafüzet 47. oldalán lévő feladat nagyon érdekes volt. Hol érzed a boldogságot? Szinten egy két kivétel nélkül a mellkas területére helyezték de a félelmet szimbolizáló fekete színt a gyomor és fej területén színezék.

Ebben a hónapban a megküzdési technikákat gyakoroltuk.

Tevékenységünket a jégvilágban elő állatokhoz kapcsoltuk, kiemelten a jegesmedvéhez. Egy kis rövidfilmet néztünk meg a jegesmedvéről, életkörülményeiről. Beszélgettünk a filmben látott állatok viselkedéséről, élelemszerzésük nehézségeiről. A gyerekek is megoszthatták, hogy számukra mik okoznak nehézséget, kihívást.

Létrehoztunk egy jégvilágos sarkot, melyben elhelyeztük a jegesmedvét is, amit közösen festettünk.

A hét során a gyerekekkel a megküzdési stratégiák témáját jártuk körül, játékos, életkoruknak megfelelő formában. A célunk az volt, hogy segítsünk nekik felismerni saját érzéseiket, és megtanuljanak egyszerű, pozitív módokat arra, hogyan kezeljék a bennük felgyülemlő feszültséget, szomorúságot vagy dühöt.
A foglalkozást egy beszélgetéssel indítottuk, ahol körben ülve arról meséltek, mit éreznek bizonyos helyzetekben – például amikor elveszik a játékukat, vagy ha valaki nem játszik velük. Plüssfigurákkal, érzelemkártyákkal és arcmimika-gyakorlatokkal segítettük a felismerést és a megfogalmazást. Külön figyelmet szenteltünk annak, hogy a gyerekek lássák: minden érzés megengedett, és nem baj, ha néha mérgesek vagy szomorúak – a fontos az, hogy tudjuk, mit tehetünk ilyenkor.
Relaxációs mesét hallgattak a szőnyegen, mely során ellazultak és megtanulták, hogy ha egy képzeletbeli labdát vesznek a kezükbe nehéz helyzetekben, akkor az segíthet átvészelni az izgulást, félelmet és egyéb nehéz helyzeteket.
Ezután bábozásra és szerepjátékra került sor, ahol eljátszottunk különféle mindennapi konfliktushelyzeteket – például sorban állásból eredő vitát vagy egy játék elvesztését. Ezekre közösen kerestünk működő, megnyugtató megoldásokat: elmondani az érzéseinket, valamint légzőgyakorlatokat is alkalmaztam.
Elővettük a képzeletbeli lufinkat, amibe beletettük minden félelmünket, elhangzott a pók, boszorkány, sötétség, dínó stb. bekötöttük a lufink száját, és elengedtük jó magasra. Ezzel elszállt minden bennük lévő félelem.
A gyerekek meghallgatták az Égig érő paszuly című mesét, majd ők is tornyot építettek építőkockából és lego duplóból.
Végezetül kiszínezték a megküzdés jelét.