A februári Boldogságórát relaxációs bemelegítő gyakorlatokkal indítottuk:
Napimádás
„Fújj-fújj, széllé változunk”
„Totyog a liba”
„Almát szedj, ügyesedj – szőlőt szedj, ügyesedj”
„Hervad a virágom – éled a virágom”
Ezt követően Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó című dalát hallgattuk és mozgássorokkal kísérve, jó hangulatban végeztük a gyakorlatokat.
Ezután egymást köszöntöttük a megszokott módon, azonban a köszöntő végét kiegészítettük:
„Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy jó nap,
Köszöntelek Téged, erőt adunk Néked!”
Csörgődob kísérettel, név szerint sorban köszöntöttem a gyermekeket. A köszöntő végén minden gyermekkel közösen elénekeltük a „Szia Mindenki” dalt, amit nagy örömmel vártak, hiszen mindenki figyelte, mikor kerül sorra a neve.
Az óra témája a megküzdési stratégiák voltak. A fogalmat közösen értelmeztük:
„Mindenkinek vannak okos trükkjei arra, hogyan oldja meg a nehéz helyzeteket. Ezek a megküzdési trükkjeink.”
Beszéltünk arról, hogy ha valami elsőre nem sikerül – például egy vers megtanulása –, nem szabad feladni.
Önmagunk erősítésére pozitív megerősítő mondatokat fogalmaztunk meg:
– Koncentrálok.
– Lépésenként haladok.
– Nem adom fel.
– Nincs kapkodás.
– Holnap újra próbálom.
Papírszínház módszerrel dolgoztuk fel Az égig érő paszuly című mesét. A gyermekek szerint a történet tanulsága az volt, hogy a főhős bátran szembeszállt a nehézségekkel.
A mese után játékos feladat következett: a „boszi” csak akkor engedett ki bennünket, ha teljesítettük a próbáit. Például:
„A gyermekek egymás mögé sorakoztak terpeszállásban, majd az első gyermek a labdát a lábai között hátrafelé továbbította társának.”
Nyelvtörőkkel zártuk a boszi kívánságát.
Az óra végén elkészítettük a képzeletbeli „Puffin lekvárt”.
Minden gyermek beletette a saját eprét, jelképezve, hogy az ő ereje is része a közösségnek. Megbeszéltük, hogy ha ránézünk, eszünkbe jut: együtt erősek vagyunk.

Boldogságóra keretein belül ezen a héten a megküzdési stratégiákról beszélgettünk a gyerekekkel a heti témánkat bevonva.A téma feldolgozásában nagy segítséget nyújtott Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséje. Beszélgetőkör során a gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mik azok a dolgok amik őket negatívan érintette, vagy nehézséget okozott számukra. Miután a gyerekek elmondták ezek számukra ” rossz” dolgokat, azt a gyerekek által készített űrhajóval fellőttük az Űrbe, közben mondtuk a Beszállás dirr, durr mondókánkat. Miután minden negatív, nehézséget okozó dolgot fellőttünk az űrben, átbeszéltük, hogy hogyan is lehet ezeket a dolgokat megoldani. Nagyon jó történeteket hallhattunk és tanulhattak is a gyerekek egymástól.

A Boldogságóra Alapprogram havi témája a megküzdés gyakorlása volt, amelyet a Bogyó és Babóca csoportban játékos, élményközpontú formában dolgoztunk fel.
A hónapot beszélgetéssel indítottuk, ahol egyszerű, gyermekek számára is érthető módon idéztük fel Aaron Antonovsky folyó-metaforáját. Elképzeltük az életet egy folyóként, amely néha csendes és békés, máskor sodró és ijesztő. Megbeszéltük, hogy mindannyian beleeshetünk néha a „vízbe”, de megtanulhatunk úszni, segítséget kérni, és egymásnak mentőövet dobni. A gyerekek hamar megfogalmazták: a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy próbálkozunk akkor is, ha valami nehéz.
Meghallgattuk a Bátorság, erősség dalt, valamint Bagdi Bella „Ellazulni, jaj de jó!” című dalát, és beszélgettünk arról is, hogy a stressz energiáját hogyan fordíthatjuk a javunkra. Kiemeltük, hogy a kihívások erősebbé tehetnek bennünket – ahogyan a Mulan mesében is elhangzik: „Az a virág, ami csapások idején virágzik, a legritkább és a legszebb.”
Bevezető kaland – az akadálypálya
Egy napon a gyermekek nem tudtak bemenni a csoportba: az ajtó előtt egy fekete kendőt találtak. A „boszorkány” akadályokat állított eléjük. A tornatermet erdővé varázsoltuk, ahol különböző próbák várták őket: egyensúlyozó járás a „patak” fölött, köveken átlépés, függőhídon való átkelés. A gyerekek kitartóan, egymást biztatva teljesítették a feladatokat. A célba érve „messzelátóval” megnézhették a csoportot, majd varázsszőnyegen tértek vissza. A játék során megtapasztalták, hogy a nehézségek leküzdhetők, ha figyelünk, próbálkozunk és segítjük egymást.
Megküzdési jelmezbál – farsangi hősök
A hónap kiemelkedő eseménye a farsang volt, amelyet a megküzdés témájához kapcsoltunk. A gyermekek büszkén mutatták be jelmezeiket, és igazi „hősként” vettek részt az ügyességi és szórakoztató játékokban.
A kihívások között szerepelt:
• „Etessük meg a bohócot!” – célbadobás
• „Bohókás kéz- és lábkaland” – koordinációs játék
• „Kócos tincsek, vidám percek” – fűzős ügyességi feladat
• „Bohócvadászat” (bowling)- szórakoztató játék
• „Farsangi falatozó kis bajnokok” – mályvacukor evő verseny
• „Segíts a bohócnak zsonglőrködni!” – ügyességi játék
• „Farsangi guruló forgatag”- ügyességi játék
• „Bohókás labdakígyó”- ügyességi játék
• „Eszem-iszom, dínom- dánom”
• Limbo- tánc
• „Csu-csu vá”- euritmia
• „Megy a gőzös”- tánc
• „Nem megyünk mi innen el”- euritmia
A kreatív tevékenységek során zsonglőrködő bohócokat színeztünk, kivágtuk és nyalókára ragasztottuk őket, így saját farsangi díszeket készítettünk.
Az erősségem jutalma – bárkiből lehet hős
Körben ülve beszélgettünk arról, hogy bárkiből lehet hős. Konkrét példákat hoztunk a csoportból: ki mikor volt bátor, segítőkész, kitartó. A gyerekek örömmel ismerték fel egymás erősségeit. Bevezettük az „erősség jutalmát” is: amikor valaki különösen bátran viselkedett vagy leküzdött egy nehézséget, jelképes elismerést kapott. Ez megerősítette bennük, hogy a mindennapi apró sikerek is hőstettek.
Zárás
A hónap során a gyermekek megtapasztalták, hogy a kihívások természetes részei az életnek, és megfelelő hozzáállással fejlődési lehetőséget jelentenek. A farsang végén együtt táncoltunk, ettünk, ittunk, felszabadultan ünnepeltünk. Nagyon jól szórakoztunk – egy vidám, közös emlék maradt számunkra ez az időszak, amelyben mindenki egy kicsit hőssé válhatott.

A februári hónapban a megküzdési stratégiák témáját dolgoztuk fel. Ehhez a témához a magyar népmesét, az Aranytulipán című történetet választottam, mert cselekménye jól szemlélteti a kitartás, a bátorság és a próbatételek során tanúsított helytállás jelentőségét.
A mesét nem élőszavas előadásmódban mutattam be, hanem az interneten talált diafilm-változat segítségével. Úgy gondoltam, hogy a vizuális élmény még inkább megragadja a gyermekek figyelmét és segíti a történet eseményeinek követését. A választásom helyesnek bizonyult, mert a gyermekek végig figyelmesen hallgatták, és a későbbiekben pontosan vissza tudták idézni a mese mozzanatait.
A foglalkozás elején beszélgettünk arról, mit jelent a „küzdelem”. A gyermekek elsősorban a küzdősportokra asszociáltak. Ez jó kiindulópontot adott ahhoz, hogy beszéljünk arról: az életben nemcsak sporthelyzetekben, hanem nehézségek, problémák esetén is „megküzdünk”. Számukra új felismerés volt, hogy ez a fogalom lelki helyzetekre is vonatkozik.
Eredeti tervem szerint a foglalkozás elején nyugtattam volna le a gyermekeket Bagdi Bella „Ellazulni jaj, de jó…” című dalára, végül azonban a tevékenység végére helyeztem át, tudatos lezárásként, relaxációs céllal. Ez a módosítás pedagógiailag indokoltnak bizonyult, mert a dramatikus játék után segítette a gyermekeket a megnyugvásban.
A mese felidézését követően felajánlottam a dramatizálás lehetőségét, amit nagy lelkesedéssel fogadtak. A lányok közül választottunk királykisasszonyt, a többiek udvarhölgyek lettek, míg a fiúk játszották végig a próbatételeket. A dramatikus elemeket tudatosan bővítettem fejlesztő feladatokkal.
Az első próbatételben a fiúk „halakat horgásztak”, amelyekhez számokkal jelölt találós kérdések tartoztak. Egyenként kellett megoldaniuk a feladatokat, ami erősítette az önállóságot és a bátorságot.
A második próba során a „hegy gyomrába” bújtak (asztalok alá), ahonnan egyenként jöttek elő, és számképeket, dominóképeket, illetve ujjal mutatott mennyiségeket kellett felismerniük. Itt tudatosan alkalmaztam differenciálást: a kisebbek 1–5-ig terjedő mennyiségekkel, a nagyobbak összetettebb számképekkel dolgoztak. Minden gyermek sikerélményhez jutott. A dramatikus környezet rendkívül motiválóan hatott, a „hegy gyomrába” való elbújást különösen élvezték.
A harmadik próbatétel bújócska jellegű volt: a királykisasszony és udvarhölgyei keresték meg az elbújt fiúkat. A végső megtalálás után a királykisasszony és a legügyesebb legény „összeházasodtak”, amit az „Elvesztettem zsebkendőmet…” kezdetű körjátékkal ünnepeltünk meg. A gyermekek felszabadultan, örömmel, egymást segítve vettek részt a játékban.
A foglalkozás végén relaxációs zenével és Bagdi Bella dalával zártunk, amely segített a lecsendesedésben.
Összességében a foglalkozást eredményesnek éltem meg. A gyermekeket öröm, nevetés, felszabadultság jellemezte. A dramatikus feldolgozás során aktívan, együttműködve, egymást segítve vettek részt a tevékenységekben. Úgy érzem, hogy a megküzdés fogalmát életkori szinten sikerült közelebb hozni hozzájuk, és a mese élményszerű feldolgozásával valódi tapasztalatot szerezhettek a kitartásról és a próbák leküzdéséről.

A február mindig küzdelmes. Várjuk a tél végét, hogy elmúljon a hideg, tovább legyen világos, zöldüljön a természet. Mint minden évben, ezért mi is tettünk az óvodában, a télűző farsangunk segítségével. Az egész óvoda hangos volt a jókedvtől, kacagástól, zenétől, énektől. Mi megtettünk mindent, a többi most már a természet dolga. De nem csak a farsang kapcsán találkoztunk a megküzdéssel. Ismerkedtünk az állatok téli életével, nehézségeivel, túlélési stratégiáival, azzal, hogy mi emberek hogyan tudunk nekik segíteni.
Egy igazán beteges időszakon vagyunk túl, ezt egy egészséghéttel igyekeztünk oldani, melyen átismételtük a helyes higiéniai szokásokat, az egészséges étkezés főbb elemeit, a mozgás fontosságát. Orvosos szerepjátékkal igyekeztünk oldani az orvostól való félelmet, és kerestünk jó szokásokat arra, hogy minél gyorsabban meggyógyulhassunk.
A hónapban még egy színházi társulat is ellátogatott hozzánk, az előadásban is bőven volt megküzdés, de szerencsére a rossz elnyerte méltó büntetését. A gyerekek teljes átéléssel figyelték az előadást, több napig beszédtéma volt a csoportban.
A megküzdési stratégiákhoz segítségül hívtuk Boldog Dórát is, vele dramatikus játékon keresztül jártuk körbe azokat a nehéz szituációkat, melyekbe az óvodások kerülhetnek, mint egy barát elutasítása, veszekedés egy játékon, csúfolás. Gyakoroltuk, hogyan tudhatunk ezzel megküzdeni, illetve hogyan segíthetjük a társunkat, ha ilyen szituációba kerül.

Süni csoport
A tornaszobában a szokásosnál is nagyobb akadálypályát építettem. A gyerekek kipróbálhatták bátorságukat az új tornaszereken.
A csoportba visszaérve megbeszéltük, volt-e olyan feladat, amiről azt gondolták nem tudják megoldani.
Felsorolhatták, volt-e valami régebben, amiről azt gondolták, hogy sosem fog sikerülni, de mára már jól tudják, hogyan sikerült?
A gyerekek válaszai: zoknit húzni, virágot rajzolni, úszni, korcsolyázni, kétkerekűvel biciklizni stb. – gyakorlással, újra próbálkozással.
Megbeszéltük azt is, kiktől kérhetnek segítséget, és hogyan segíthetnek maguknak, ha elakadnak valaminek az elérésében.

Kópé Klub
Relaxációs gyakorlatnak a „pillangó ölelést” választottam.
Nagymozgásos játékokat játszottunk, majd megbeszéltük, hogy mi volt bennük a célunk, könnyűek voltak-e a feladtok? Miért nem adtuk fel, ha elsőre nehéznek is tűnt?
Beszélgettünk arról, hogy kitől kérhetünk segítséget, ha úgy érezzük, valamit nem tudunk elérni, mivel bíztathatjuk magunkat, hogyan cseréljük ki nehéz gondolatainkat valami bíztatóra. Felelevenítettük előző foglalkozásainkra visszaemlékezve, hogy milyen dolgokat ismerünk, amivel megnyugtathatjuk magunkat (légzés lelassítása, testünk megfeszítése-ellazítása, pillangó ölelés stb.).
A foglalkozás végén a jegesmedvés labirintus feladatlapot oldották meg a gyerekek.