A Boldogságóra Alapprogram havi témája a megküzdés gyakorlása volt, amelyet a Bogyó és Babóca csoportban játékos, élményközpontú formában dolgoztunk fel.
A hónapot beszélgetéssel indítottuk, ahol egyszerű, gyermekek számára is érthető módon idéztük fel Aaron Antonovsky folyó-metaforáját. Elképzeltük az életet egy folyóként, amely néha csendes és békés, máskor sodró és ijesztő. Megbeszéltük, hogy mindannyian beleeshetünk néha a „vízbe”, de megtanulhatunk úszni, segítséget kérni, és egymásnak mentőövet dobni. A gyerekek hamar megfogalmazták: a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy próbálkozunk akkor is, ha valami nehéz.
Meghallgattuk a Bátorság, erősség dalt, valamint Bagdi Bella „Ellazulni, jaj de jó!” című dalát, és beszélgettünk arról is, hogy a stressz energiáját hogyan fordíthatjuk a javunkra. Kiemeltük, hogy a kihívások erősebbé tehetnek bennünket – ahogyan a Mulan mesében is elhangzik: „Az a virág, ami csapások idején virágzik, a legritkább és a legszebb.”
Bevezető kaland – az akadálypálya
Egy napon a gyermekek nem tudtak bemenni a csoportba: az ajtó előtt egy fekete kendőt találtak. A „boszorkány” akadályokat állított eléjük. A tornatermet erdővé varázsoltuk, ahol különböző próbák várták őket: egyensúlyozó járás a „patak” fölött, köveken átlépés, függőhídon való átkelés. A gyerekek kitartóan, egymást biztatva teljesítették a feladatokat. A célba érve „messzelátóval” megnézhették a csoportot, majd varázsszőnyegen tértek vissza. A játék során megtapasztalták, hogy a nehézségek leküzdhetők, ha figyelünk, próbálkozunk és segítjük egymást.
Megküzdési jelmezbál – farsangi hősök
A hónap kiemelkedő eseménye a farsang volt, amelyet a megküzdés témájához kapcsoltunk. A gyermekek büszkén mutatták be jelmezeiket, és igazi „hősként” vettek részt az ügyességi és szórakoztató játékokban.
A kihívások között szerepelt:
• „Etessük meg a bohócot!” – célbadobás
• „Bohókás kéz- és lábkaland” – koordinációs játék
• „Kócos tincsek, vidám percek” – fűzős ügyességi feladat
• „Bohócvadászat” (bowling)- szórakoztató játék
• „Farsangi falatozó kis bajnokok” – mályvacukor evő verseny
• „Segíts a bohócnak zsonglőrködni!” – ügyességi játék
• „Farsangi guruló forgatag”- ügyességi játék
• „Bohókás labdakígyó”- ügyességi játék
• „Eszem-iszom, dínom- dánom”
• Limbo- tánc
• „Csu-csu vá”- euritmia
• „Megy a gőzös”- tánc
• „Nem megyünk mi innen el”- euritmia
A kreatív tevékenységek során zsonglőrködő bohócokat színeztünk, kivágtuk és nyalókára ragasztottuk őket, így saját farsangi díszeket készítettünk.
Az erősségem jutalma – bárkiből lehet hős
Körben ülve beszélgettünk arról, hogy bárkiből lehet hős. Konkrét példákat hoztunk a csoportból: ki mikor volt bátor, segítőkész, kitartó. A gyerekek örömmel ismerték fel egymás erősségeit. Bevezettük az „erősség jutalmát” is: amikor valaki különösen bátran viselkedett vagy leküzdött egy nehézséget, jelképes elismerést kapott. Ez megerősítette bennük, hogy a mindennapi apró sikerek is hőstettek.
Zárás
A hónap során a gyermekek megtapasztalták, hogy a kihívások természetes részei az életnek, és megfelelő hozzáállással fejlődési lehetőséget jelentenek. A farsang végén együtt táncoltunk, ettünk, ittunk, felszabadultan ünnepeltünk. Nagyon jól szórakoztunk – egy vidám, közös emlék maradt számunkra ez az időszak, amelyben mindenki egy kicsit hőssé válhatott.

A februári hónapban a megküzdési stratégiák témáját dolgoztuk fel. Ehhez a témához a magyar népmesét, az Aranytulipán című történetet választottam, mert cselekménye jól szemlélteti a kitartás, a bátorság és a próbatételek során tanúsított helytállás jelentőségét.
A mesét nem élőszavas előadásmódban mutattam be, hanem az interneten talált diafilm-változat segítségével. Úgy gondoltam, hogy a vizuális élmény még inkább megragadja a gyermekek figyelmét és segíti a történet eseményeinek követését. A választásom helyesnek bizonyult, mert a gyermekek végig figyelmesen hallgatták, és a későbbiekben pontosan vissza tudták idézni a mese mozzanatait.
A foglalkozás elején beszélgettünk arról, mit jelent a „küzdelem”. A gyermekek elsősorban a küzdősportokra asszociáltak. Ez jó kiindulópontot adott ahhoz, hogy beszéljünk arról: az életben nemcsak sporthelyzetekben, hanem nehézségek, problémák esetén is „megküzdünk”. Számukra új felismerés volt, hogy ez a fogalom lelki helyzetekre is vonatkozik.
Eredeti tervem szerint a foglalkozás elején nyugtattam volna le a gyermekeket Bagdi Bella „Ellazulni jaj, de jó…” című dalára, végül azonban a tevékenység végére helyeztem át, tudatos lezárásként, relaxációs céllal. Ez a módosítás pedagógiailag indokoltnak bizonyult, mert a dramatikus játék után segítette a gyermekeket a megnyugvásban.
A mese felidézését követően felajánlottam a dramatizálás lehetőségét, amit nagy lelkesedéssel fogadtak. A lányok közül választottunk királykisasszonyt, a többiek udvarhölgyek lettek, míg a fiúk játszották végig a próbatételeket. A dramatikus elemeket tudatosan bővítettem fejlesztő feladatokkal.
Az első próbatételben a fiúk „halakat horgásztak”, amelyekhez számokkal jelölt találós kérdések tartoztak. Egyenként kellett megoldaniuk a feladatokat, ami erősítette az önállóságot és a bátorságot.
A második próba során a „hegy gyomrába” bújtak (asztalok alá), ahonnan egyenként jöttek elő, és számképeket, dominóképeket, illetve ujjal mutatott mennyiségeket kellett felismerniük. Itt tudatosan alkalmaztam differenciálást: a kisebbek 1–5-ig terjedő mennyiségekkel, a nagyobbak összetettebb számképekkel dolgoztak. Minden gyermek sikerélményhez jutott. A dramatikus környezet rendkívül motiválóan hatott, a „hegy gyomrába” való elbújást különösen élvezték.
A harmadik próbatétel bújócska jellegű volt: a királykisasszony és udvarhölgyei keresték meg az elbújt fiúkat. A végső megtalálás után a királykisasszony és a legügyesebb legény „összeházasodtak”, amit az „Elvesztettem zsebkendőmet…” kezdetű körjátékkal ünnepeltünk meg. A gyermekek felszabadultan, örömmel, egymást segítve vettek részt a játékban.
A foglalkozás végén relaxációs zenével és Bagdi Bella dalával zártunk, amely segített a lecsendesedésben.
Összességében a foglalkozást eredményesnek éltem meg. A gyermekeket öröm, nevetés, felszabadultság jellemezte. A dramatikus feldolgozás során aktívan, együttműködve, egymást segítve vettek részt a tevékenységekben. Úgy érzem, hogy a megküzdés fogalmát életkori szinten sikerült közelebb hozni hozzájuk, és a mese élményszerű feldolgozásával valódi tapasztalatot szerezhettek a kitartásról és a próbák leküzdéséről.

A február mindig küzdelmes. Várjuk a tél végét, hogy elmúljon a hideg, tovább legyen világos, zöldüljön a természet. Mint minden évben, ezért mi is tettünk az óvodában, a télűző farsangunk segítségével. Az egész óvoda hangos volt a jókedvtől, kacagástól, zenétől, énektől. Mi megtettünk mindent, a többi most már a természet dolga. De nem csak a farsang kapcsán találkoztunk a megküzdéssel. Ismerkedtünk az állatok téli életével, nehézségeivel, túlélési stratégiáival, azzal, hogy mi emberek hogyan tudunk nekik segíteni.
Egy igazán beteges időszakon vagyunk túl, ezt egy egészséghéttel igyekeztünk oldani, melyen átismételtük a helyes higiéniai szokásokat, az egészséges étkezés főbb elemeit, a mozgás fontosságát. Orvosos szerepjátékkal igyekeztünk oldani az orvostól való félelmet, és kerestünk jó szokásokat arra, hogy minél gyorsabban meggyógyulhassunk.
A hónapban még egy színházi társulat is ellátogatott hozzánk, az előadásban is bőven volt megküzdés, de szerencsére a rossz elnyerte méltó büntetését. A gyerekek teljes átéléssel figyelték az előadást, több napig beszédtéma volt a csoportban.
A megküzdési stratégiákhoz segítségül hívtuk Boldog Dórát is, vele dramatikus játékon keresztül jártuk körbe azokat a nehéz szituációkat, melyekbe az óvodások kerülhetnek, mint egy barát elutasítása, veszekedés egy játékon, csúfolás. Gyakoroltuk, hogyan tudhatunk ezzel megküzdeni, illetve hogyan segíthetjük a társunkat, ha ilyen szituációba kerül.

Süni csoport
A tornaszobában a szokásosnál is nagyobb akadálypályát építettem. A gyerekek kipróbálhatták bátorságukat az új tornaszereken.
A csoportba visszaérve megbeszéltük, volt-e olyan feladat, amiről azt gondolták nem tudják megoldani.
Felsorolhatták, volt-e valami régebben, amiről azt gondolták, hogy sosem fog sikerülni, de mára már jól tudják, hogyan sikerült?
A gyerekek válaszai: zoknit húzni, virágot rajzolni, úszni, korcsolyázni, kétkerekűvel biciklizni stb. – gyakorlással, újra próbálkozással.
Megbeszéltük azt is, kiktől kérhetnek segítséget, és hogyan segíthetnek maguknak, ha elakadnak valaminek az elérésében.

Kópé Klub
Relaxációs gyakorlatnak a „pillangó ölelést” választottam.
Nagymozgásos játékokat játszottunk, majd megbeszéltük, hogy mi volt bennük a célunk, könnyűek voltak-e a feladtok? Miért nem adtuk fel, ha elsőre nehéznek is tűnt?
Beszélgettünk arról, hogy kitől kérhetünk segítséget, ha úgy érezzük, valamit nem tudunk elérni, mivel bíztathatjuk magunkat, hogyan cseréljük ki nehéz gondolatainkat valami bíztatóra. Felelevenítettük előző foglalkozásainkra visszaemlékezve, hogy milyen dolgokat ismerünk, amivel megnyugtathatjuk magunkat (légzés lelassítása, testünk megfeszítése-ellazítása, pillangó ölelés stb.).
A foglalkozás végén a jegesmedvés labirintus feladatlapot oldották meg a gyerekek.

Februárban olyan megküzdési stratégiákkal ismerkedtünk, amelyek segítenek a stresszes helyzetekben gyermeknek, felnőttnek egyaránt, hogy megtalálja azt az egyensúlyt, amely segít az akadályok leküzdésében. Beszélgetéseink során szóba került a félelem, a tanácstalanság, a düh, a szorongás. Szívmanó Nyugilégzés kártyái nagy segítséget nyújtottak, hogy a nehéz helyzetekben megnyugodjunk és cselekedni tudjunk. Akadálypályák leküzdésével legyőztük félelmeinket, kitartásunkat fejlesztettük, vagy ha úgy adódott kudarctűrő képességünk fejlődött. Mindeközben megtanultuk azt is, hogy segítséget kérni lehet. Pillanatkapitány és a Nyugalom szigetének története jól illeszkedett e havi témánkhoz. A történetben szereplő mindfulness technikákat saját profilunkra alakítva közvetlenül próbálhattuk ki és gyakoroltuk azokat a módszereket, melyek önmegnyugtató stratégiákként hozzájárultak a stresszel való megbirkózáshoz, az érzelmeink kezeléséhez. 10-ig elszámolva volt időnk, hogy visszanyerjük az irányítást érzelmeink felett. A „Sűrű erdő, sík mező”…kezdetű mondóka záró szava: „Ölelgető” számos alkalmat nyújtott arra, hogy társaikat megölelhessék, amikor szomorúak vagy stresszesek voltak. A humor, a csiklandozás eredményeként való kacagás, nevetés szintén jó stresszoldó a mindennapokban. A már jól ismert hála érzése, kifejezése szintén a pozitív gondolatok felé terelte a figyelmünket. Bagdi Bella: Ellazulni jajj de jó dalához kendőket használva simítottuk végig testrészeinket lágy szellőként, majd feszítettünk, lazítottunk, táncoltunk. A relaxáció ezen formájának gyakorlása mellett mozgásimprovizációt is végrehajtottak, mellyel fejlődött ritmusérzékük, fantáziájuk, kreativitásuk. A mozgásnak a hónap folyamán a stresszoldás tekintetében kiemelt figyelmet szenteltünk. Nagyokat sétáltunk, mozgásos szabályjátékokat játszottunk, a farsangi időszakban rengeteget táncoltunk önfeledten. Kipróbáltuk, hogy milyen érzést kelt bennünk, ha valaki finoman megmasszírozza fejünket, vállunkat, hátunkat. Volt, aki jól fogadta ezt, volt, akinél csiklandozó érzést okozott, de volt, aki számára kellemetlen volt. Ebben az esetben ezt a stresszoldó technikát mellőztük nála. Szívmanó légzéstechnikái közül a hegylégzés tetszett a legjobban a gyerekeknek. Talán azért, mert ezt tudtuk leginkább elképzelt játékba illeszteni. A hegyre felfelé menve beszívtuk a levegőt, majd a hegyről óvatosan leereszkedve, lassan kifújtuk azt. Ezt az 5 ujjunkon megismételve nyugodtabbak lettünk, koncentrációnk javult. A zenén, táncon kívül a művészet más ágát is felhasználtuk, hogy egy újabb önmegnyugtató technikát ismerjenek meg a gyerekek. A Nyugalom szigetének rajzát lendületes vonalvezetéssel osztottuk részekre, mely mozdulatok már önmagában is stresszlevezetőek, majd színezéssel folytattuk a gyakorlatot. Hiszem, hogy a megismert technikák, azok felelevenítése egész életük során segítséget nyújt majd a nehéz helyzetekkel való megküzdés során.