Mackónapi témanap keretében foglalkoztunk a témával. A gyerekek nagyon érdeklődőek,aktívak voltak.

A hónap során elvégzett feladatok:
Február a megküzdési stratégiák hónapja. A fogalom tisztázására és megértésére egy jó ábrát találtam az interneten. Egy ép, kihegyezett ceruza ábrázolta, hogy az életben minden jól megy. A kettétört ceruza azt mutatta meg, hogy életünkben történhetnek váratlan események, amikre nem mindegy, hogyan reagálunk. Elkeseredünk, szomorúak leszünk miatta, mert eltörött, vagy örülünk, hiszen a széttört ceruzát mindkét felén kihegyezhetjük, így tovább használhatjuk. A tanítás pedig: „ALAKÍTSD ÁT A PROBLÉMÁKAT LEHETŐSÉGEKKÉ!” Ehhez magabiztosság, eltökéltség, határozottság szükséges, így megtanultuk a „Stabil vagyok, mint egy hegy” című gyakorlatot, hogy minden váratlan helyzetet képesek legyünk megoldani. A melléklet SZÓKERESŐ játékában együtt kerestük meg azokat a fogalmakat (erősség, magabiztosság, vakmerőség, bizalom, bátorság, hősiesség, erőfeszítés, kihívás, nyitottság… stb.), amik a feladatok biztonságos végrehajtásához szükségesek. Ezeket, hogy érthetőbbek és átláthatóbbak legyenek, felírtam két A/3-as lapra színes filccel, majd felhelyeztem őket a táblára. Utána megbeszéltük, hogy miben lehetnek a segítségünkre küzdelmeink során.
A melléklet másik feladata alapján a bátorság szimbóluma az oroszlán lett, aminek a sziluettjét az 1-től 100-ig tartó számsor összekötésével kaptuk meg. Erről az elsősökkel is beszélgettünk, de velük az oroszlán kistestvéreit, vagyis cicákat készítettünk papírból, amik kicsik ugyan, de erős karmaik segítségével képesek megvédeni magukat.
A kicsikkel a megküzdés fogalmát a kibújó hóvirágokkal próbáltam megértetni: a kis virágok mindig tudják a dolgukat, a hideg és a hó ellenére is küzdenek az életükért, kitartóan dugják ki fejüket a kemény földből és megmutatják a világnak, hogy mindenre képesek.
Menő Manó sálját, a „magabiztosság sálját is kiszíneztük, hogy emlékeztessen minket arra, hogy semmi sem lehetetlen, csak bátorság, kitartás és magabiztosság kell hozzá! Ez a játék is élvezetes volt, mert a dobókockával kidobott színekkel színeztük ki a sál minden csíkját, így minden gyerek többször is sorra került a dobásban.
A jegesmedvék világnapja (február 27.) alkalmából elvégeztük a velük kapcsolatos vonalvezetési feladatokat: átrajzoltuk a jegesmedvét, elvezettük őt az élelemhez, átkeltünk a labirintuson, hiszen a jegesmedve a túlélés, az erő, a bátorság szimbóluma, az északi népek totemállataként pedig a magányos, de bölcs útkeresőt jelképezi. Amellett, hogy rajzolás közben jól szórakoztunk, a gyerekek írásmozgás-koordinációja is észrevétlenül fejlődött.
Megküzdeni a kitűzött céljaink megvalósításáért nem mindig egyszerű feladat. Gyakran könnyebb, ha mások bőrébe, szerepébe bújunk ilyenkor, hiszen az álarcban kicsit el lehet bújni. Erre kiváló alkalom volt a farsangi délutánunkon megrendezésre kerülő jelmezes felvonulás. Szuperhősök, táncosok, rendőrök, cica, tündér, Elza hercegnő, bankrabló, szakács, focista – minden maskara segítette a gyerekeket a szerepek megélésében, így egy kis időre azzá válhattak, amibe beöltöztek. A hatást fokozta a farsangi dekoráció is: lampionok, bohócok, füzérek, ablakdíszek + még csillámtetkót is kaptak a gyerekek a csuklójukra. Idén is készítettünk életnagyságú kiszebábot, mellé pedig a „Rossz szokások és félelmek” ládikája is odakerült. Ez egy lezárt cipősdoboz, amibe kis cetliket helyezünk, ezeken szerepelnek azok a tulajdonságok, negatív dolgok, amiktől meg szeretnénk szabadulni, amik ellen folyamatosan küzdünk. Ez jelképesen meg is történt, hiszen a ládikát a kiszebábbal együtt február 17-én, húshagyó kedden elégettük.
A február 14-i Valentin nap kapcsán a szeretetről, összetartozásról is beszélgettünk. Szívecskéket díszítettünk, nyírtunk. Kis csigákat is színeztünk, amiknek a háza egy nagy szívecske volt. A gyerekek örömmel tervezték, hogy kinek fogják elajándékozni őket.
A februári boldogságórákat tartalmasan, érdekes feladatokkal, kihívásokkal tarkítva töltöttük el, amiknek megvalósítása közben több megküzdési stratégiával is megismerkedtünk.

A hónap boldogságórai keretében projektfeladatot készítettünk: lerajzoltuk a megküzdés helyszíneit, melyekből társasjátékot készítettünk. A gyerekeknek nagyon tetszett, mindig ezzel szerettek volna játszani. Teljes egészében az ő munkájuk, a szabályokat is ők találták ki.

A februári foglalkozáson a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. A bugyellásris, a pipa meg a süveg című mesével indítottuk az órát. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen jó és kevésbé jó dolgok történtek Bálinttal a történetben, majd rátértünk arra, hogyan érezhette magát, amikor a kevésbé jó dolgok történtek vele. Ezután beszélgettünk arról, a gyerekek hogyan érzik magukat amikor valami számukra rossz dolog történik velük. Rendkívül találóan fogalmazták meg az érzéseiket. Majd arról beszélgettünk, mit vesznek észre a testükben, milyen testérzeteik vannak e közben. Meglepően részletesen és érzékletesen tudtak beszámolni ezekről. Ezután lerajzoltunk egy ember alakot, amin színekkel mintákkal jelenítették meg az előbb megbeszélt testérzeteket. Később arról kérdeztem őket, mit tudnak tenni, hogy ezek az érzések csillapodjanak. Több hasznos, kipróbált és számukra megnyugtató dolgot soroltak fel a nélkül, hogy támpontokat adtam volna nekik. Ezután választottak egyet az általam felsoroltak közül, amit a következő egy hétben kipróbálnak majd (a legtöbben a sétát választották). Az órát a Kunf-fu panda című meséből vett szállóigével zártuk: „Belső béke” és nagyot nevettünk.