Ebben a hónapban a Tulipán csoport kisgyermekeivel a megküzdés témáját dolgoztuk fel a Boldogságóra Alapprogram keretében. A foglalkozások során arra törekedtünk, hogy életkoruknak megfelelő, játékos formában tapasztalják meg: a nehézségek természetes részei az életnek, és közösen, kitartással, segítséggel leküzdhetők.
A témát egy mesés, dramatikus bevezető játékkal indítottuk. A gyermekeket az ajtó előtt „akadály” fogadta: egy fekete kendő, melyet a képzeletbeli boszorkány hagyott ott. A tornatermet erdővé varázsoltuk, ahol különböző akadálypályákon kellett végighaladniuk (egyensúlyozás „patak” felett, köveken átlépés, függőhídon átkelés). A gyerekek nagy lelkesedéssel, egymást bátorítva teljesítették a feladatokat. Már ebben a tevékenységben is megmutatkozott, hogy a bizonytalanabb gyermekek társaik biztatására bátrabban próbálkoztak. A közös élmény erősítette bennük: ha nehézség adódik, nem maradnak egyedül.
A foglalkozás végén a relaxációs zenének meghallgattuk Bagdi Bella „Ellazulni jaj de jó!” című dalát, amely segítette a gyerekeket a tevékenység lezárásában. Beszélgettünk arról, mit tehetünk, ha elfáradunk vagy valami nem sikerül elsőre. A gyerekek megfogalmazták saját ötleteiket: „kérek segítséget”, „megpróbálom még egyszer”, „pihenek egy kicsit”. A gyermekek számára kézzelfogható élménnyé vált, hogy a nehézség nem kudarc, hanem fejlődési lehetőség.
A hónap zárásaként „Megküzdési jelmezbált” szerveztünk, ahol mindenki olyan hős bőrébe bújhatott, aki bátran helytáll a nehéz helyzetekben.
A havi téma feldolgozása során fejlődött a gyermekek kitartása, feladattudata, önbizalma és egymás iránti empátiája. Megtanulták, hogy segítséget kérni nem gyengeség, hanem erőforrás. A közös élmények erősítették a csoportkohéziót és a biztonságérzetet.
A Tulipán csoportban ebben a hónapban a megküzdés élménye játékosan, pozitív megerősítéssel, sok mozgással és örömmel társult – megalapozva ezzel a rugalmas, egészséges stresszkezelés első lépéseit.

A hónap témáját a színekkel kapcsoltam össze. Tündér báb mesélte el a gyerekeknek, hogy egy boszorkány elrontotta az ő varázspálcáját, amivel segíteni szokott színessé varázsolni a természetet. Kérte a gyerekeket, segítsenek a varázspálcát megjavítani. A pálca akkor lesz újra jó, ha a boszorkány által készített akadályokon átjutnak és teljesítik a kihívásokat.
Akadálypályán haladtak, boszorkány-fogót játszottak, nyelvtörőket mondtak, színes szalagokat szedtek csipesszel…
Kitartóak és motiváltak voltak. A varázspálca újra működött, a tündér hálából festékeket adott a gyerekeknek, akik kedvükre festhettek színes képeket.
Beszélgettünk arról, hogy milyen erősek, ügyesek voltak, így elérték céljukat.

A reggelünket úgy indítottuk, hogy minden kis-és középső csoportos gyermek behozta a tornazsákját és együtt átöltöztünk a mozgás foglalkozáshoz.
A mai nap tartottam meg a csoportnak boldogságóra foglalkozást, aminek a témája: A megküzdés gyakorlása.
Elsőként a programban ajánlott „Bevezető játékot” játszottuk el. Miután mindenki átöltözött a következő motivációval invitáltam a gyerekeket a tornaszobához:
– „Képzeljétek gyerekek az előbb hallottam, hogy valaki elsuhant a folyosón! Mintha a tornaszoba felé szaladt volna, gyertek nézzük meg ki volt az! ”
A tornaszobához érve egy fekete kendőt találtunk, amit a boszorkány hagyott el. Majd a „varázserdőbe” belépve láthatták, hogy mindenféle akadályokat varázsolt eléjük a vasorrú. Egy gyors bemelegítést és járás-futás gyakorlatokat követően kezdődhetett az akadályokon való átjutás. Volt egyensúlyozó járás,- hogy a patakba bele ne essenek, köveken átlépés, szakadék fölötti függőhídon keresztül jutás, majd végül az erdő fáit szimbolizáló bójákat megkerülve érték el a célt,(vagyis azt a csodafőzetet, amitől bátrabbak és ügyesebbek lesznek, mint előtte.) De ahhoz, hogy csodafőzet elkészüljön, mindenkinek bele kellet dobálnia a hozzávalókat a boszorkány üstjébe (célba dobás babzsákkal.) A mozgás tevékenység befejezéseként játszottunk egy témához kapcsolódó játékot, majd levezetésként légzőgyakorlatokat végeztünk.
A csoportba visszaérve mindenki megreggelizett és utána együtt meghallgattuk Bagdi Bella: „Ellazulni jaj de jó!” című dalát.
Tíz óra után pedig megkezdtem az ének, zene, népi játék, tánc tevékenységet.
Hatosával érkeztek a gyerekek a „zene körbe” és mivel a megküzdés gyakorlása volt a cél ezen a napon, (a programban javasolt) nyelvtörőket gyakoroltunk először. Mikor már mindenkinek jól ment a következő kérdéseket tettem fel: – Mi volt nehézség a nyelvtörők kimondásában? – Ki vagy mi segített? – Mi volt az egyéni stratégiátok? -Kinek mennyit kellett gyakorolnia? Ezután megbeszéltük, hogy ahogyan meg kellett küzdeniük a nyelvtörők kimondásával, ugyanúgy működik a való életben is mindez, egy előttük álló akadállyal, nehézséggel való megbirkózásnál.
A nyelvtörők után különböző hangszereket osztottam ki, és azokkal gyakoroltuk az egyenletes lüktetést a héten tanult hóvirágos mondókánkra.

Pók néni levelet küldött a csoport részére, amiben megírta: elrejtett néhány óvodai játékot és csak akkor kapják vissza a gyerekek, ha különböző feladatokat teljesítenek.
A gyerekek tornáztak, verset mondtak, énekeltek, keresgéltek az óvodai folyosón a játékok után, majd mikor visszaérkeztek a csoportba, meglátták az elrejtett játékokat a helyükön.
Végül meghallgatták a gyerekek Bagdi Bella – Ellazulni jaj de jó című zenéjét a szőnyegen fekve.

Remek lehetőséget kínált a „Megküzdés gyakorlására” a Farsangi mulatság, ahol mindenki saját jelmezbe bújva kipróbálhatta, leküzdhette a különféle próbákat, feladatokat. Segíthettek ebben a szülők is. Izgalmasnak bizonyult az akadálypálya , a nyelvtörő -és fejtörő játék is. Jó hangulatban sikerült feldolgozni a Boldogságóra havi témáját: A megküzdés gyakorlását.