Az előző témafeldolgozás során megfogalmazott célokat mindenki elérte. A témafeldolgozásánál fontosnak tartottam a teljesítményen alapuló objektiv önértékelés tudatosítását, az újrakezdés, próbálkozás igényét. A gyermekek jólérezték magukat a tevékenységekben.
Megküzdési stratégiák
Menő Manó nagy álmát valósították meg a gyerekek a boldogság óra keretein belül, hiszen mindenki kiszínezte a magabiztosság sálját, ezzel segítve őt, hogy követhesse társait a meredek sípályán.
A magabiztosság azért fontos a gyerekeknek, mert így jobban el merik hinni, hogy képesek dolgokra. Ha hisznek magukban, bátrabban jelentkeznek az órán, könnyebben ismerkednek, és nem keserednek el rögtön, ha valami nem sikerül nekik. Tudják, hogy hibázni lehet, sőt néha kell is, hiszen abból tanulnak, és attól még ugyanúgy értékesek.
A megküzdési stratégiák hónapjában az elűzöttek és az elhurcoltak emlékévének történéseit -idén 80 éves ez a szomorú esemény- jártuk körbe elsőként a gyerekekkel. Amikor a II. világháborút követően gyermek és felnőtt sorsok, a családok mindennapjai váltak máról holnapra kilátástalanná, akkor az egymásba kapaszkodásnak és a küzdésnek hihetetlen ereje volt. Kisfilmeket, képeket néztünk erről a korszakról és mi magunk is elkészítettük a jelképes vonatsíneket, amik az elhurcolás/elűzetés szimbólumává váltak.
Súlyos és nehéz helyzetekkel a mai napig találkozhatunk, amiknek a megoldásáért tennünk is kell. Megbeszéltük kinek milyen nehézségekkel kellett megküzdenie és azt, hogy hogyan sikerült legyőznie. Február 17-én az iskola udvarán Kiszebáb égetésével a feszültségeket, a negatív helyzeteket, a megélt fájdalmakat kiírtuk magunkból és a tűz martalékává tettük őket. Kis cetlire mindenki felírta mindazt, amitől meg szeretne szabadulni és a szalmából készült bábra erősítettük. Farsangfarkán a mohácsi busók Hamutiprók csoportjával együtt űztük el a telet és az általunk megélt megpróbáltatásokat. Majd ezt követően, február végén Opapa régi bőr iskolatáskáját, a „PozitiviTÁSkát”, helyeztük el az osztályteremben és inspiráló gondolatokkal címkéztük fel, hogy a mindennapi megküzdéseink során szem előtt tarthassuk a pozitív üzeneteket.
A megküzdési stratégiák téma feldolgozása egy fontos téma a gyermekeknél. Nagycsoportosak vagyunk, a gyerekeknél többször megtapasztaljuk, hogy azt mondják „nem tudom megcsinálni”. Mindig arra ösztnözzük őket, hogy ha többször próbálkozunk akkor sikerülni fog. A Boldog Dóra mondókájával vezettem be a mesét, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Együtt segítettünk Róza királylánynak visszajutni a palotába a próbatételek megmérettetésénél. És sikerült.
A farsangi műsorunkra készülve, megfordult nekünk is felnőtteknek, hogy biztosan jól fog sikerülni??? A gyerekekkel a közös munka során, ahol biztattuk egymást, hogy sikerülni, fog, ügyesek leszünk, egy szuper jó hangulatú farsangunk kerekedett, melyért mindenkinek hálásak voltunk. Hogy ezt egy ilyen jó csapatban, együtt közösen csináltuk meg, félelmeinket leküzdve.
Boldogságóra:
Megküzdési stratégiák: ahol a cél, hogy a gyerekek játékos formában tanulják meg: a nehézségek és a „rossz” kedv leküzdhető. Arról beszélgetünk, ha valakinek rossz kedve van, mérges, nem úgy történik a játéktevékenység, ahogy ő szeretné, mindig van megoldás. Hogyan tudjuk megoldani?- nem adjuk, fel, segítséget kérünk. Hála–játékkal kezdünk, melynek a testrészek, és az érzékszervek a fő témája. Bagi Bella zenéje az „Ellazulni jaj de jó” meghallgatása után Boldog Dóra elhív minket „Kerekerdőbe” ahol elmeséli a gyereknek „A Brumi és a varázstükör” c. mesét. Ezután eljátszuk a „Cápatámadás” játékot, ami közben zene szól. Amikor elhallgat a zene egy nagy hullám felborítja a hajót, és mindenkinek újat kell keresnie ( karikákba kell bele lépni).
Majd beszélgetés arról, hogy ki nyugtat meg ha szomorú vagy?
A foglakozás lezárása: A megküzdés jelének kiszínezése.
I. Bevezetés: Relaxációs gyakorlat: „Rágógumi gyakorlat”
Beszélgetés a témakörről. Egyéni gondolatok, nevelői iránymutatás.
Ráhangolódás: „Ne keseregj!” gyakorlat.
Ötletbörze arról, hogy kinek mi segít, ha nehézségei vannak. Kész munkák felolvasása, táblára helyezése.
II. Főrész: Célkitűzés: Téma megnevezése.
Téma feldolgozása:
„Hol érzem a feszültséget”-gyakorlat.
„A csodálatos segítők” gyakorlat.
„Játékos keresztrejtvény” Az „Együtt” fontossága a megküzdésben.
III. Befejezés:
Gyerekdal: Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó! (Közös éneklés és eljátszás.)
Nagyon élvezetes volt a feladat számunkra. Külön öröm, hogy a gyakorlati, praktikus dolgokat: a színek felismerését, a vágást és a ragasztást összekapcsoltuk a beszélgetéssel. Így mindenképpen jobban rögzülnek a bölcsességek adta jó túlélési ötletek, technikák és megküzdési stratégiák.
A fejlesztőórán két tanulóval kötetlen beszélgetéssel kezdtünk. Dr. Szimat kártyacsomag segítségével meséltek arról „milyen a nap az iskolában”. Egy verekedésről is beszámoltak. Kérdéseim arra irányultak, hogyan érzik magukat ilyen helyzetben. A lapra rajzolt emberalakot mindketten pirosra, narancssárgára színezték(heves érzelmeik voltak). Kértem, hogy az indulathőmérőn is jelöljék színezéssel a bennük dúló harag mértékét. Állításuk szerint 98 %-ban dühösek voltak, 2% részt kékkel színeztek. Ezt nevezték a „gondolkodás résznek”. Készült eseménykép is. Részletesen elmondták mi történt. A következő órák feladata lesz a helyzet elkerülésének, a higgadtságnak, a más megoldási mód keresése. Elmondásuk szerint a tanítók a helyzet eldurvulását veszik észre, ők kapnak büntetést, pedig nem magukat tartják hibásnak.
I. Ráhangolódás:
1. Relaxáció Bagdi Bella „Lazulj el” és a „Boldog vagyok” című dalára
Feladat: A gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek a babzsákon. A nagyobbak egy színes selyemkendőt mozgatnak lassú, hullámzó mozdulatokkal a kicsik szeme előtt.
Cél: A belső csend megteremtése és a testtudat felébresztése. A kicsiknek csak a szemével kell követnie a kendő útját. Ez lecsendesíti a tekintetet és segít a „külső világ” kizárásában.
II. Főrész:
Minden kisebb tanuló választ egy nagyobb diákot.
1. Fény-halászat (Figyelemelterelés)
Feladat: A nagyobb tanuló egy kis zseblámpával pontot vetített a padlóra. A kicsiknek „el kellett taposnia” vagy meg kell érintenie a fényt.
Cél: A belső feszültségről a külső, mozgó ingerre fókuszálni
2. Düh-nyomkodó (Feszültségoldás)
Feladat: A nagyok és a kicsik közösen gyúrtak egy „mérges gombócot”. Visszaszámlálásra (3-2-1) együtt szétnyomták a tenyerükkel.
Cél: A harag fizikai megsemmisítése és a közös nevetés.
3. Segítő Simogatás (Empátia és gondoskodás)
Feladat: Egy nagy plüsselefántot kellett „megnyugtatni” a gyerekeknek. Az egyik nagyobb tanuló megkérdezte. „Hogy tudnánk megnyugtatni?” A kicsik megsimogatták, betakargatták az elefántot.
Cél: A gyerekek megtanulják a gondoskodást. Aki mást meg tud nyugtatni, az saját magán is könnyebben segít.
III. Befejező rész:
1. „Biztonsági Háló”
Közös rituálé: Mindenki körbeállt. Párokban egymás mellett.
Mondóka: „Mint a labda, kerekedem, (nagy kör rajzolása a levegőbe) A haragom elengedem. (kezek leengedése) Nagyot fújok: huss, elszállt, (erőteljes kilégzés) A szívemben béke vár.” (kéz a szívre)
Egy közös nagy „Hajrá! kiálltással zárult a foglalkozás.
A februári Boldogságóra fókuszában a megküzdési stratégiák állnak. Értelmileg akadályozott és autizmussal élő tanulóinknál ez egy különleges, türelmet igénylő folyamat. A kulcs, a vizuális támogatás és a szenzoros élményközpontúság. Az utánzás nem csupán egy készség, hanem az emberi tanulás mozgatórúgója. Ezért úgy gondoltam, hogy bevonom a nagyobb tanulókat is az órába, hogy ők legyenek a legfőbb szövetségeseink, az élő minták, a „biztonsági hálók”, akik segítő kezet nyújtanak a kicsiknek, megmutatva, hogyan váltható a feszültség belső békévé.
I. Ráhangolódás:
Az érzelmek felismerése a megküzdés első lépése. Ha tudom, mi bajom, tudok segítséget kérni.
1. Érzelem-tükör (Mímelés)
Feladat: A nagyobb tanulók, leültek a kicsikkel szemben. A nagyok mutattak egy érzelmet (szomorú arc, síró mozdulat, vidám arc stb.). A kicsik a tükörben megpróbálták utánozni ugyanazt az arcot.
Vizuális segédlet: Smiley kártyák használata. A nagy gyerkőc felemelte a „szomorú” kártyát, és mutatta az arcával is.
Segítő szerepe: Segített megnevezni az érzést: „Ez a szomorúság. Ha szomorú vagy, kérj egy ölelést!”
Cél: Meg tanulni váltani az aktív (esetleg frusztrált) állapot és a nyugalom között.
II. Főrész:
A mozgás segít a feszültség levezetésében.
1. Érzés-sziget (Akadálypálya)
Feladat: Egy egyszerű páros akadálypályát állítottam fel (mászás alagútban, ugrás karikába).
Az akadály végére készítettem egy „Megnyugvás Sarkot” (puha babzsák, simogatni való plüss). A nagy diákok kézen fogva vezették végig a kicsiket, és a végén együtt „pihentek meg”.
Cél: Megmutatni, hogy a nehézség (akadály) után mindig jön a megnyugvás.
III. Befejező rész:
A testtartás visszahat az érzelmekre.
1. Én-kép” Erősítő Szuperhős kártyák
Feladat: A nagyobb gyerekek „Szuperhősként” pózoltak. A kicsiknek le kell utánozniuk a magabiztos, erős testtartást. A közös kézműveskedés során elkészítették, a saját fényképes kártyájukat, amin szuperhős pózban vannak.
Cél: A pozitív énkép és az érzelmi önszabályozás támogatása. Bármikor, ha elakad vagy elkeseredik, előveheti a kártyát: „Erős vagyok, meg tudom csinálni!”
Összegzés: Mivel az elvont fogalmak nehezen értelmezhetők, minden folyamatot kártyákkal, képekkel és konkrét tárgyakkal tettem láthatóvá. A tanulás az érzékszerveken keresztül történt (tapintás, légzés, mozgás), ami segített a figyelem megtartásában és az ingerek feldolgozásában. Az utánzás a tanulás legfőbb mozgatórugója. A gyerekek nem utasításokat követtek, hanem leutánozták a látott mintát.