Februárban a Boldogságóra programban a megküzdési stratégiák kerültek a középpontba, és bőven akadt lehetőségünk gyakorolni őket. Egy osztálytársunktól búcsút vettünk, ezért sokat beszélgettünk az ezzel járó érzésekről, arról, hogyan lehet megélni a szomorúságot, és hogyan tudunk egymásnak támaszt nyújtani a nehéz pillanatokban. Megható időszak volt, amelyben különösen fontos szerepet kapott az összetartás.
A Valentin napot is megünnepeltük, hiszen számunkra ez nemcsak a szerelmesek, hanem a barátság napja is. Elkészítettük a bátorság szíveinket, amelyekkel első helyezést értünk el az intézményünkben meghirdetett pályázaton. Nagy öröm és büszkeség volt számunkra ez a közös siker.
A hónap egyik legvidámabb témája a Macskák napja volt. Összegyűjtöttük a híres macskákat, megbeszéltük, ki melyikkel tudna azonosulni, és azt is, hogy miért. A közös munka végére elkészült egy igazi macskatabló, amely tele lett mosollyal és jókedvvel. Számon tartottuk a Jegesmedve világnapját is, amely kapcsán a természetvédelemről beszélgettünk. A mellékletben szereplő fejlesztő feladatokat is lelkiismeretesen elvégeztük, így a játékos élmények mellett a gyakorlásra is nagy hangsúlyt fektettünk.
Az anyanyelv nemzetközi világnapjáról sem feledkeztünk meg. Ajánlott gyakorlatként a nyelvtörőket választottuk, amelyek már a segítő képek elkészítése közben is sok nevetést hoztak. A gyakorlás során néha bele is gabalyodtunk a szavakba, de kitartóan próbálkoztunk, és közben rengeteget nevettünk.
Iskolánk egy para sportolókkal kapcsolatos pályázaton is részt vesz, ezért erről a témáról is beszélgettünk. Híres paralimpikonokat kerestünk az interneten, és közösen átgondoltuk, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. Megállapítottuk, hogy bár az útjuk sokszor nehéz lehetett, kitartásuk, erejük és bátorságuk példaértékű, és megérdemlik az ünneplést, hiszen ők nyertesek. Arról is beszéltünk, mi segíthet a nehéz helyzetekben való megküzdésben, és hogy ezek közül mi az, amit mi is alkalmazhatunk a saját életünkben. Rajzokat készítettünk arról, ki milyen sportot próbálna ki, és melyik áll hozzá a legközelebb.
Ez a február egyszerre volt érzelmes, vidám, bátor és játékos. Megtapasztaltuk, hogy a megküzdés sokféle formában jelenhet meg: egy beszélgetésben, egy közös alkotásban, egy nevetésben vagy akár egy bajuszos macska történetében is.

Reggeli után helyet foglaltunk a szőnyegen és jeleztem a gyermekeknek, hogy „beszélgetőkört”kezdeményezek .Nagyon szeretem őket komoly témákról kérdezgetni, mert annyira jól átveszik a gondolat fonalát, hogy csupa érdekes válaszok születnek. Rácsodálkozom mennyire nagyok már, és milyen kis okosak. Elmeséltem nekik, hogy én mindennap megküzdök valamivel, többek között azzal,hogy el tudjam végezni a teendőimet időben és ne kelljen idegeskednem e miatt. ”-Ti is megküzdötök valamivel nap mint nap,ami kihívás számotokra?”- tettem fel a kérdést. Rögtön lendültek a magasba a kezek, sokan szerették volna gondolataikat megosztani. ”-Én a pókoktól félek…”, -„Én erősebb szeretnék lenni…”,-„Nekem megküzdés,hogy Laci tata érjen haza, amikor elmegy kamionnal…”,-„Ügyesebb szeretnék lenni a rajzolásban”…,-„-Kevesebbet egyek”…Annyira jól megfogalmazták nehézségeiket, és csak jöttek a gondolatok, melyeket végig hallgattunk. Megbeszéltük, sokat kell tenni azért, hogy ezeket a dolgokat megváltoztassuk, vagyis kihívásokat le kell küzdeni.
Javasoltam, menjünk át a tornaszobába, ahol jobban elférünk a további foglalkozást tekintve.A kilincsre egy fekete sálat helyeztem (korábban),melyet gyorsan észrevettek a gyerekek. Hamar megfejtettük, hogy a boszorkány hagyta itt, melyre titkos üzenetet írt. ”Felolvastam”, melyből kiderült, hogy akadályokat gördített elénk, amikkel meg kell küzdenünk, végig kell mennünk rajta.-„Mehetünk Katicák?Megcsináljuk?Megküzdünk?”-„Igen!!!”- harsogták a választ. Benyitottunk, s volt ám nagy meglepetés: át kellett bújnunk egy híd alatt (bordás falhoz kapcsolt csúszda), egy alagúton (asztal alatt) át vezetett az utunk, és a zsámolyokra lépve, mint egy gáton lépkedtünk tovább. A bokrok (bólyák) átugrását követően a hosszú egyenes pad gerendáján találtuk magunkat (kidőlt fa, amin egyensúlyozva haladtunk). A folyami köveken óvatosan lépkedve elértük a folyót, ahol úsznunk(rövid pad)kellett. Megcsináltuk, bár nagyon hideg volt a víz,brrr….És azt vettük észre,hogy hernyókká változtunk , (csúsztunk) a következő hosszú padon. -„Jajj,csak nehogy úgy maradjunk!” -mondta aggódva az egyik kislány. De nem, mert amint rátértünk a zöld kanyargós hídra, (hosszú lépegető) azonnal visszaváltoztunk gyerekekké. -”Hű,ezt megcsináltuk,kiálltuk a próbát!Nagyon büszkék lehetünk magunkra!Nagyobb lett az önbizalmunk,bátran nekivágtunk az akadályok teljesítésének!” -„Bár bevallom, kissé féltem,de legyőztem a félelmemet.” -„Ó! Van itt még valami!Csak akkor mehettek ki innen- írta a boszorkány- ha megmásszátok ezt a magas hegyet,és bizonyítékul kitűzitek a zászlót! (torna kendő).” -„Mindenki tud hegyet mászni?”-„Igen!Megpróbáljuk!” Azzal már indultak is a kis Katicák fel a bordás falra, a csúszdáján keresztül mászva. Nagyon ügyesen biztatták egymást,kinek könnyebben,kinek nehezebben ment,de a zászló mindenkié ott lobogott. -„Sikerült!!”- kiáltottunk fel. Büszkén mehettünk vissza, igazi hősként a csoportszobánkba, ahol kicsit pihentünk. Jutalmul meghallgathatták Bagdi Bella :A bátorság erősség dalát.Néhány gondolatban beszéltünk még a bátorságról, hősiességről, annak kapcsán, ami történt velük a tornaszobában.Kincső elmesélte, hogy ő már mászott igaziból hegyet, és eléggé félelmetes volt, de egy másik alkalommal már ügyesebbnek, bátrabbnak érezte magát. Néhányan megosztották még a félelmeiket,de javasoltam,hogy legyen mindenkinek otthon egy kis kavicsa,amit a markába tehet,megszorongatva erőt ad majd nekik.Elfogadták az ötletem.Még egy színes,vidám „félelem evő” zsákot is hoztam elő,amibe virtuálisan beledobták a saját félelmeiket .Tetszett a gyerekeknek, mindenki igyekezett kigondolni valamit. Már éppen össze akartuk csukni a zsákot,mikor egy oroszlán hangja hallaccódott ki belőle. Kiderült, ő azért érkezett a csoportunkba(oroszlán báb),hogy bármikor érez valaki félelmet valamiért,odamehet majd hozzá,és megölelheti, mivel itt marad nálunk. Gyorsan nevet is kapott új kis barátunk, Szimba névre hallgat.Végül kértem a gyerekeket, ha bármikor segítség kell számukra,vagy egy jó tanács, forduljanak hozzánk bizalommal, mert tudjuk milyen rossz,ha valami miatt idegeskedünk,félünk…Sokkal jobb ,ha magabiztosak vagyunk.Végezetül kértem,mutassák meg ,hogy néznek ki az ilyen kisgyerekek(egyenes testtartás,mosolygás).A foglalkozás zárásaként meghallgattuk Bagdi Bella Ellazulni jaj,de jó! című zenéjét,egy kis relaxáció kíséretében.

Az aktuális havi boldogságórára való felkészülés és annak lebonyolítása éppen az intézményi szintű Egészséghét programsorozatunkkal esett egybe. Ennek keretén belül egészségünk megőrzésével, betegségmegelőzéssel és betegápolással is foglalkoztunk. A gyerekek érdeklődése páratlan volt, szívesen csatlakoztak az óvodában ideiglenesen felállított kórház dolgozói és betegei közé. Beszélgettünk arról, hogyan tudunk vigyázni a testünkre, az egészségünkre, mit tegyünk annak érdekében, hogy minél távolabb elkerüljenek bennünket a baktériumok és vírusok. A betegek világnapján több, valós eszközt ajánlottam fel a gyerekek számára, amivel ők is tudják az ápolást gyakorolni. Ilyen volt pl: kötszer, gyógyszeres doboz, gumikesztyű, maszk, sebtapasz. Ez a prevenciós folyamat fontos szerepet játszott a gyerekek emócionális, szociális készségeik fejlesztésében, láthatóan óvatosan és odaadó módon bántak társaikkal.
A betegség lefolyásának megértését segítette a Nátha mese, amit közösen megnéztünk az egészséghetünkön. Többen rácsodálkoztak, hogy ők is éppen annyira elesettek, mint a filmben látott Ninó, illetve az anyukájuk/apukájuk is annyira odaadóan és gondoskodó módon ápolja őket, ha ágyban kell maradniuk egy betegség miatt, mint ahogy Nina is tette. Az illusztráció részletessége segítette a témáról való beszélgetést elkezdeni. Szó esett arról, milyen gyógynövények, gyümölcsök segíthetik szervezetünket a betegség leküzdésében.
Számos gyakorlati példán keresztül tapasztalhatták meg a segítés fontosságát, testközelből ismerkedhettek meg a témával. Remélem több, hasonló témájú hónapunk lesz a jövőben.

A Margaréta csoportban 3-4 éves gyermekekkel, egy rövid kis mese segítségével foglalkoztunk a megküzdési stratégiákkal.
Pöttyösnek a kisnyuszinak , a saját érzelmeivel a félelemmel, a haraggal , a szomorúsággal kellett megküzdenie. A mesét interaktív formában meséltem , így a gyermekek akítv résztvevőivé váltak a kis történetnek. A mese cselekménye során ügyesen meg tudták fogalmazni azt, hogy 1-1 nehéz helyzetben mi az ami segít, mi az amivel le tudják győzni a kihívásokat, félelmeket: pl: mély levegőt veszek és lassan kifújom, ha félek-anya segít. Ha sötét van-felkapcsolom a kislámpát.
Az érzelem -szobor játék során azonosítottuk a különböző érzelmeket és mozgással kötöttük őket össze. Ezt a játékot már több alkalommal játszottam velük. Nagyszerűen segíti az érzelmek azonosítását és elsajátítását. Az asszociációs játékunk során -szinekkel azonosítottuk a különböző érzelmeinket: a boldogságot, a haragot/dühöt, a félelmet , és a szomorúságot. Beszélgettünk arról, melyiket mikor érezték már és mi volt az ami segített egy rossz, kellmetlen érzést átváltoztatni, vagy , megszüntetni. Hogyan győzték azt le. A foglalkozásunk végén pedig elkészíthették saját ötleteik alapján a mese szereplőjét-a Pöttyös nyuszit szinezéssel.