A megküzdés gyakorlása
A februári boldogságórán az első osztályos tanulókkal a megküzdés gyakorlásával foglalkoztunk. A téma célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék a nehéz helyzeteket, és egyszerű, számukra is alkalmazható megoldási stratégiákat tanuljanak.
A hónap során több alkalommal kapcsolódtunk február nevezetes napjaihoz a feladatokon keresztül.
Nutella világnapja alkalmával tízóraira nutellás kenyeret kentünk. A farsangon mentős, orvos, ápoló jelmezbe öltözve kapcsolódtunk a betegek világnapjához. Valentin napra szivecskéket adtak a gyerekek a számukra kedves tanulóknak, felnőtteknek. A macskák napján cicás dalokat hallgattunk és énekeltünk, majd cica álarcot készítettünk. Az anyanyelv nemzetközi napjához kapcsolódó iskolai versmondó versenyen való szereplés jelentette a legnagyobb kihívást a gyerekek számára. Volt, akinek komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy ki merjen állni, szerepelni, de végül sikerült összeszednie minden bátorságát. Megoldottuk a jegesmedvéhez kötődő valamennyi feladatot. Nemzeti faültetés napjához több módon is kapcsolódtunk: meghallgattuk az erdőről szóló dalokat és Erdő Ernő bácsi meséjét, „Hogyan ültessünk el egy fát?”. Felkerestük az iskola udvarán álló öreg platánfát és hatalmas törzsét körül öleltük. Megbeszéltük, hogyan hat ránk a fa: oldja a feszültséget, megnyugtat, és erővel, pozitív energiával tölt fel. A gyerekek kérték, hogy ezt máskor is tegyük meg.
Közösen összegyűjtöttük a „varázseszközeinket”, amelyek segítenek a megküzdésben: mély levegővétel, segítségkérés, újra próbálkozás, pozitív gondolatok megfogalmazása. A téma feldolgozása segítette az érzelmi tudatosság fejlődését, valamint erősítette a gyermekekben azt a hitet, hogy a nehézségekkel meg lehet küzdeni. Az óra jó hangulatban telt.

Az elmúlt hetekben csoportommal a megküzdési stratégiák témakörét dolgoztuk fel. A hangsúlyt az érzelmek felismerésére, kifejezésére és a nehezebb helyzetek kezelésének módjaira helyeztem.
Beszélgettünk arról, milyen érzések jelenhetnek meg bennünk különböző helyzetekben (öröm, szomorúság, harag, félelem, csalódottság). Mesék, bábjáték és dramatikus helyzetgyakorlatok segítették a gyerekeket abban, hogy felismerjék és kimondják saját érzéseiket.
Bátor Bori és Félős Frici párbeszédén keresztül a gyerekek mintát kaptak tőlem, hogyan lehet a félelmekről őszintén beszélni, azokat elfogadni és kezelni. Hallották, hogy a félelem természetes érzés, amelyről szabad és érdemes beszélni. A bátor szereplő nem kineveti vagy elutasítja a félőst, hanem meghallgatja, megérti és biztatja. A párbeszéd azt is szemléltette, hogy a nehéz helyzetekben segíthet a bátorító belső beszéd, a közös gondolkodás és a kis lépésekben történő próbálkozás.

Mesehallgatásként elmondtam nekik Az aranykulcs című mesét is. Ez a történet megerősítette a gyerekeket abban, hogy az igazi értékek nem kívül, hanem bennünk rejlenek, és a problémák megoldásához gyakran belső erőre, bátorságra és kitartásra van szükség. A mese rámutat arra is, hogy bátran kérhetünk segítséget, és mások támogatása érték. A csoportból egy kislány a mese hatására el merte mondani az érzéseit, döntését egy számára félelmet keltő felnőttnek.
Közösen gondolkodtunk megoldási lehetőségeken a hétköznapokban adódó helyzetekben: amikor valaki nem akart velük játszani, vagy, ha veszítettek egy játékban. Előfordult, hogy összevesztek a jóbarátok és volt, aki méregbe gurult.
A gyerekek önállóan is megoldási javaslatokkal támogatták egymást. Segítőkészek voltak társaikkal. Folyamatos figyelem kísérte a csoportszobába kihelyezett boldogságmérőnket, ahol rögtön látszott, ha valaki szomorú volt, segítségre szorult.
Együtt beszélgettünk a nehéz helyzetek megoldásairól. A következő dolgokat fogalmaztuk meg: segítséget kérek, elmondom, mit érzek, mély levegőt veszek, mást választok játszótársnak, megbeszélem a problémát.
Nyugtató gyakorlatokat végeztünk, új technikákat próbáltunk ki. Gyakoroltuk a lufi-légzést, elszámoltunk tízig – közben hallgattuk a csendet. Kijelöltünk a csendes sarkot a galériánkon.

Ebben a hónapban – óvodánkban Ügyi Manó elődöntők zajlottak. Hangsúlyt helyeztem arra, hogy a gyerekek felismerjék saját erősségeiket, sikereiket. A témafeldolgozás segítette a gyerekeket a mese- vers, ének- tánc kategóriában való bátor részvételben. Néhányan a döntőbe is tovább jutottak.
„Nem az a bátor, aki nem fél. (…) Az a bátor, aki tudja, mi vár rá és mégis bevállalja a helyzetet, szembenéz vele, nekimegy.” Ara Rauch

A Boldogságóra Alapprogram havi témája: A megküzdés gyakorlása. A Boldogságóra Önbizalom Program témáját illetően többféle akadálypályán mehettek végig a gyerekek.Kisebb – nagyobb nehézségekkel nézhettek szembe;egyensúlyozó járással nehezítésként megfordított padon, karikahajtással, karikagyakorlatokkal,szökdeléssel,átlépéssel karika alakzaton. Nem adták fel a reményt, amikor pl. többször is más irányba gurult el a karika vagy ,amikor egy-két gyakorlat nehezebben ment. Próbálkoztak,kitartóak,lelkesek voltak, igyekeztek maradéktalanul saját képességeikhez mérten teljesíteni a feladatokat. Megmutatták ,hogy tudnak magabiztosak is lenni, nem igénylik a segítséget. Ez igazán a játéknál teljesedett ki,amikor a „Házatlan mókusokat” játszottuk. Megjelent az igazi küzdelem az üres házért,ki a gyorsabb,fürgébb,ki tudja a másik házát elfoglalni.
A gyerekek nagy buzgalommal színezték ki a magabiztosság sálját,amelynél elmondtam a rövid kis történetet,mely során kiemeltük a bátorság,magabiztosság és kitartás fogalmakat. Beszéltünk arról is,hogy sok türelemmel,kitartással,önbizalommal megvalósulhat az,amit szeretnénk, sok akadály leküzdhető. A magabiztosság sáljának színezésekor ismertettem a dobókocka használatával kapcsolatos tudnivalókat,ami a színezés szabályait határozta meg. Nagycsoportosaink nagy
érdek ődéssel fordultak az íráselőkészítő feladatlapokhoz is(körvonal átrajzoló,vonalkövető).
Gyakran használjuk ezeket, és mindig lelkesen fognak mindegyikhez. A figyelemfejlesztő feladatlapnál néhányszori átbeszélést követően már mindenki jól vette az akadályokat.
A Boldogságóra Erősség Program másik havi témája a bölcsesség. Nem ismerték a szó jelentését, és azt,hogy milyenek vagyunk,ha bölcseknek tartanak bennünket. Említettük,hogy pl. azért jó bölcsnek lenni,mert tanácsot kérhetnek tőlünk,bízhatnak a tudásunkban,adnak a véleményünkre stb.
A bölcsesség az összefüggések meglátását is jelenti,így ehhez kapcsolódóan eljátszottuk a
RÉSZ-EGÉSZ játékot. Először ismertettem a játékszabályokat. A RÉSZRE szétfutottak a gyerekek a teremben,az EGÉSZRE összeálltak ahányan voltak. Tapsolás után ,mondtam egy számot ,és annyi fős csapatokká kellett összeállniuk a gyerekeknek. Ezt a játékot élvezték,többször eljátszottuk, ügyesek voltak.
A medve labirintusnál a jegesmedve a bölcs útkeresőt jelképezte,az erő,a bátorság és túlélés jelképe, helyes útját ügyesen kiválasztották. Leginkább a képes sudoku kötötte le sokáig őket,kitartóan vágtak,ragasztgatták fel a megfelelő képeket a megfelelő helyre.
A Boldogságóra Programot végül a Varázslat a parkban című mese történetével zártuk. Ezzel próbáltuk felhívni a gyerekek figyelmét a faültetés fontosságára ,és arra,hogy milyen fontos az erdő, otthont ad az állatoknak,vagy arra,hogy nem szabad hangoskodni benne,mert elriaszthatjuk vele az állatokat. A meséből kiderült,és ezt megbeszéltük,ügyesen tudták a gyerekek,hogy az erdő,park tisztaságára,nyugalmára,rendjére a beszélő fa vigyázott.Ilyen öreg fát minden erdőben,parkban találhatunk.

Februárban a kihívásokkal, a problémákkal, valamint a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. Célunk az volt, hogy életkoruknak megfelelő módon segítsük a gyermekeket érzelmeik felismerésében és tudatosításában. Fontos, hogy olyan egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható technikákat sajátítsanak el, amelyek támogatják őket a szomorúság, a harag és a feszültség kezelésében. A foglalkozás során beszélgettünk arról, miként viselkedünk, amikor szomorúnak vagy dühösnek érezzük magunkat, hogyan próbáljuk megoldani a problémáinkat. Szituációs játékok alkalmazásával ösztönöztem a gyermekeket arra, hogy bátran és őszintén fogalmazzák meg gondolataikat érzéseikről.
A ráhangolódást Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatával kezdtük („A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom”), amelyet a gyermekek örömmel végeztek. Ezt követően Bagdi Bella „Ellazulni, jajj, de jó” című dala segítette a megfelelő testi és lelki ellazulást.
Az „Aranykulcs” című mesét síkbábok segítségével tettem szemléletesebbé és élményszerűbbé, amely nagy érdeklődést és aktivitást váltott ki a gyermekekből. A mese feldolgozását követően mindenki elkészíthette a számára legkedvesebb szereplő síkbábját, amelyet haza is vihettek.
A foglalkozást közös énekléssel és tánccal zártuk, ami most is pozitív hangulatban erősítette a közösségi élményt. A következő napokban folytattuk a témát, „égigérő” tornyot építettünk, bátorságpróbán jártunk és hajótörést is szenvedtünk.