A februári foglalkozást Bagdi Bella „Ellazulni jaj, de jó” című dalának meghallgatásával kezdtük. A dal segített a gyerekeknek ellazulni, megnyugodni, és ráhangolódni a belső nyugalom témájára.
Mivel a februári boldogságórán a megküzdési stratégiákról tanultunk, az óra célja az volt, hogy jobban megértsük, hogy hogyan reagáljunk a nehéz helyzetekre, és milyen módszerekkel tudunk megbirkózni a stresszel vagy a problémákkal. Ahhoz, hogy a témát a gyerekek hatékonyabban fel tudják dolgozni, kártyákkal is játszottunk. Ezek a kártyák különböző élethelyzeteket és megküzdési módokat mutattak be. A feladat az volt, hogy megbeszéljük, adott helyzetben melyik stratégia lehet hatékony. Beszéltünk például a problémaközpontú megküzdésről és az érzelemközpontú megküzdésről is. A foglalkozás során elkészítettük a „magabiztosság sálját”. Minden gyermek díszíthetett egy-egy sálrészt rajzzal, mintával, amely az erőt, a bátorságot és a kitartást jelképezte. A közös alkotás erősítette az összetartozás érzését és a belső erőbe vetett hitet.
Végül, a foglalkozás levezetéseként elmeséltem a gyerekeknek Bálint Béláné „Varázslat a parkban” című meséjét. A meghallgatott történet kapcsán beszélgettünk a természet fontosságáról, a környezet védelméről és arról, hogyan tudunk vigyázni a körülöttünk lévő világra.
Csodálatos élmény volt a másodikosok számára a farsangi mulatság, ahol minden gyermek ötletes jelmezbe öltözve szórakozott.
Megküzdési stratégiák
Februárban nagyon tevékeny és érdekes alkalmakat töltöttünk együtt. A medve- héten a medvékkel ismerkedtünk, hozzá kapcsoltuk a Nutella világnapját, ugyan mi az eredeti Nutellát fogyasztottuk, medve formában. A Betegek világnapja apropóján eljátszottuk a Nátha mese megtekintése után Nina és Ninó történetét, nagyon élvezték a gyerekek. A hónapban volt nálunk is a farsang, több szuperhős is megjelent, megbeszéltük, hogy kik ők, és milyen szuper tulajdonságokkal rendelkeznek. Még a macskák világnapját is megemlítettük, különösen, hogy az egyik kislányunk nagy macska- rajongó, és éppen aznap hozta el kedvenc játékát, egy bájos kiscicát. Több gyermeknek van otthon macskája, így megbeszéltük a tulajdonságaikat, mozgásukat, hasznukat is. Megismerkedtünk Szív Manó kártyájával is, az érzelmekkel barátkoztunk. Nagyon örültem, hogy felismerték még a kisebb gyermekeim is, hogy éppen milyen érzelmet tükröz Szív Manó arca. Szívesen játszottak a gyerekek utána is, játékidőben többször elővesszük majd, és kibővítjük a további kártyákkal is. Megemlékeztünk a Jegesmedvék napjáról is, a hónap végén, együtt mozogtunk velük a tornateremben, illetve a kötetlen játékidőben a mellékletből kinyomtatott feladatokkal foglalatoskodtunk, nagyon jól illeszkedett a tematikánkba.
A beszélgetőkör alkalmával elmondhatták a gyermekek mi az ami félelmet, szorongást, gátlást okoz számukra. A lelki egészség megtámogatásával a testedzésre is fordítottunk időt és a -kezeimet tornáztatom – mondókára ellazultunk és ráhangolódtunk az Arankulcs című mesére. A mese meghallgatását követően közösen építettünk egy labirintust, ahol a gyerekek őtleteit feldolgozva teljesítettük a három próbát. Vidám hangulatban, szorongás mentesen , bátran vettek részt a játékban. A mesét újraélhették kicsinyeink a Bee-bot játék segítségével. A hetet az egy boszorka van című dallal fejeztük be, amikor is felvehették a boszi kalapját és varázsolhattak a tevékenység során. Nagyon bátor, felszabadult, lelkileg megerősödött, a közösségért feladatot vállaló kicsiket kaptunk.
Februárban a beszélgetésindító kártyák segítségével a bátorság, hősiesség és a nyitott gondolkodásmód témaköreit jártuk körül. Ismét remek gondolatokat osztottak meg egymással a gyerekek. A macskák napja alkalmából pedig a felelős állattartásról, az állattartás előnyeiről beszélgettünk.
Február utolsó hetében nálunk is a megküzdési stratégiák volt a téma az első osztályban. Több alkalommal foglalkoztunk a kérdéssel: hogyan küzdjünk meg vele? Volt bátrotító dalocska, mondóka, amit tapsvisszhangban mondogattunk, fánkos játékok és Menő Manó sálját is kiszíneztük.
A fánkos játéknál két csoportban dolgoztak a gyerekek, meg kellett találni a fánkok hozzávalóit, tehát minden kártyának a párját. Csapatmunka volt, biztattam őket, hogy dolgozzanak együtt, gondolkodjanak, mivel lehetne segíteni a másikat. Minden feladat után megbeszéltük, mi volt nehéz, és mi segített leküzdeni az akadályokat. például, hogy ha hagták, hogy mindenki találjon két három párt, nem egyvalaki húzta maga elé a kártyákat, hamarabb készen voltak. Vagy ha kerestek kiinduló pontokat, megegyeztek, mivel kezdik, akkor is jobban sikerült.
Menő manó salját nagy lelkesedéssel színezték, gurítottak a dobókockákkal. Utána megnéztük mennyire más lett mindenkié és arról bezséltünk, mennyire mások vagyunk, mindenkinek másra van szüksége, ha elakad valamiben stb.
Jók voltak a foglalkozások, szuper ötleteket kaptunk a feltöltött anyagból!
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
A gyerekekkel körbejártuk a témát, mi mindent tehetünk, ha valami nehézséggel találkozunk, vagy ha valakit (akár egy plüssmacit) meg kell segítenünk a bajban
A foglalkozás során a gyerekek nagyfokú empátiát és együttműködési készséget mutattak. A mackó megmentése és a barlangos hangfelismerő játék nemcsak a vidámságról szólt, hanem komoly érzelmi tanulásról is. A barlangban várakozó gyermek megtapasztalhatta a „biztonságos magányt”, miközben tudta, hogy a barátai kint várják. A hangfelismerés sikere és a jutalom (méz/dicséret) erősítette a gyerekek önbizalmát. A sötét barlang szimbóluma segített abban, hogy játékos keretek között barátkozzanak meg az ismeretlennel.
A csoport tagjai rájöttek, hogy a megküzdés nem feltétlenül magányos harc. Ha halljuk a barátaink hívó szavát, és van kiért/miért kijönnünk a „barlangunkból”, a nehézségek könnyebben leküzdhető akadályokká törpülnek.
Az oviban a nehéz helyzeteket könnyebb átvészelni, ha játékot csinálunk belőle.
A farsangi időszak is alkalmas volt a vidámság mellett, a határaink feszegetésére. Számos olyan ügyességi feladattal készültünk, ahol a gyerekeknek nemcsak egymással, hanem saját türelmükkel és ügyességükkel is „meg kellett küzdeniük”. A bohócos játékok során a figyelemé volt a főszerep: a megadott színkártyák alapján kellett a labdákat a helyére tenni, ami komoly kognitív erőfeszítést igényelt. A farsangi dobókockás társas, a párosítók, a madaras mátrix és a téli ruhás dobble mind-mind a gyors döntéshozatalt és a kudarctűrést fejlesztették – hiszen nem lehet mindig elsőnek lenni, és ez is a megküzdés része!
A legizgalmasabb és érzelmileg legmélyebb pillanat az akadálypálya volt. Pók néni elvitte a gyerekek kedvenc autóit és plüssjátékait, amiket csak a póktojások visszaszerzésével és a pálya legyőzésével lehetett kiszabadítani. Ez a játék valódi tükre volt a gyermeki léleknek. Voltak, akik elsőre megriadtak és elsírták magukat a látványtól vagy a feladat súlyától. Azonban itt mutatkozott meg a valódi megküzdési stratégia. A félelem elismerése: megengedtük az érzéseket, nem sürgettük őket. Társas biztatás: a többiek sikere és a biztonságos környezet bátorítást adott. Cselekvés a félelem ellenére: a kezdeti sírást felváltotta a tettvágy. A gyerekek végül mindannyian bekapcsolódtak a játékba, és a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a korábban síró gyerekek büszke arccal, emelt fővel hozták a póktojásokat, és a visszaszerzett „póktojásokért” cserébe magukhoz ölelhették megmentett játékaikat. Ez a sikerélmény a legjobb ellenszere a jövőbeli szorongásoknak!
A téma feldolgozása bebizonyította, hogy a megküzdés nem egyenlő a félelem hiányával. A megküzdés az, amikor félünk, de mégis megpróbáljuk. A játékos feladatokon keresztül a gyerekek megtanulták: képesek uralni a helyzetet, és a végén a boldogság (a megkerült játék) minden fáradságért kárpótol. Ezzel a tapasztalattal a tarsolyukban legközelebb már tudni fogják: „Féltem, de képes voltam rá!”
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Februárban a Boldogságóra Erősség Program ajánlott havi témája a nyitott gondolkodásmód volt. A játékötletek közül a Hotelportás című játékot választottuk. Viszont ebben a hónapban állatasszisztált Boldogságórát tartottunk. Megnéztük a nyitott gondolkodámódról szóló ajánlott mesevideót, megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mit jelent ez a kifejezés, hogy nyitott gondolkodásmód. Majd egy hallás, és beszédfogyatékos családot játszottak el gyerkek. A családban kutyus is volt. Így mentek a hotelbe, és kértek egy állatbarát szobát. Majd a következő portással történő beszélgetéskor azt szerették volna elmondani, hogy beteg a kutyus, és állatorvoshoz akarják vinni. Majd az orvossal történő beszélgetés, és vizsgálat során ismét mutogatniuk kellett. Ezen az órán a gyerekek az állatok szeretetét, a fogyatékosság iránti érzékenység érzelmeit élhették meg. Remek volt ez a kooperatív munka.
Februárban 2 alkalommal találkoztam a Csodacsapatommal, melyből egyik alkalommal kihelyeztük a „Boldogárium”-ot, melyet mèg januárban kèszítettünk. Valamint elkèszítettük a Megküzdès szivárványát.
Iskolánkban inkluzív tèma hetet tartottunk, mely alkalmából több program is volt. Iskolánk tanulói kipróbálták a csukott szemmel rajzolást, szájjal festèst melyek kiállításra kerültek iskolánk aulájában. A Csodacsapat megtapasztalhatta a Braille írógèp használatát is.
Valamint kèszülünk egy ènekes produkcióval a Boldogság világnapjára, melyet már mindannyian nagyon várunk.
Február 20-án tartottuk a havi Boldogságóránkat. Az Idegenvezetők világnapja 20-23. közé esik, így kis játékot is belecsempésztem ebből az alkalomból. Az óra elején beszélgettünk a kitartásról, bátorságról, kihívásokról, ezek veszélyeiről, a vele járó stresszről is. A gyerekek a saját kis életükből számos példát hoztak, az érzéseikről, félelmeikről számoltak be. Ezt követően meghallgattuk az Ellazulni jaj de jó! – anyagot, és boldogan csinálták a gyakorlatokat. A magabiztosságról beszélgettünk ezek után, mire jó, miért jó ez nekünk? Meghallgattuk az Isnpiráló magabiztosság hanganyagot is.
Mindezt követően játszottunk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Először a Hotelportás játékot, majd a Hasonlóságaink játékot.
Az óránkat a hónap dalával fejeztük be.
Téma: Megküzdési stratégiák
Korosztály: 3–4 évesek
A foglalkozást Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével indítottuk. A történet segített a gyermekeknek abban, hogy megértsék: a nehézségek leküzdéséhez gyakran belső erőre, bátorságra és kitartásra van szükség. A mese kapcsán beszélgettünk arról, hogy mindenkinek lehet „aranykulcsa”, amely segít megoldani a problémákat.
A mese feldolgozását beszélgetőkör követte. Az alábbi kérdések segítették a gyerekek gondolkodását:
• Mit nyitnál ki az aranykulccsal?
• Kinek adnád oda a kulcsot? Miért?
• Mi az, ami neked nehéz feladat?
• Mit kívánnál, ha lehetne egy kívánságod?
• Miről szoktál álmodni?
A gyermekek örömmel osztották meg gondolataikat. Többen mondták, hogy a kulccsal kincsesládát, várat vagy anya szívét nyitnák ki. Nehéz feladatként említették a cipzár felhúzását, az egyedül öltözést, a magas torony építését vagy amikor várni kell valamire. Kívánságaik között szerepelt a repülés, a sárkánnyal való barátkozás és a sok-sok játék.
A beszélgetés során erősítettük bennük, hogy a bátorság, a próbálkozás és egymás segítése mind „aranykulcs” lehet.
A „Hajótörés” játék során egy kooperatívernyő jelképezte a hajót. A gyerekek zenére körbesétáltak, majd amikor a zene elhallgatott, mindenkinek fel kellett férnie a hajóra.
A játék fejlesztette:
• az együttműködést,
• az egymásra figyelést,
• a problémamegoldó gondolkodást,
• a testi koordinációt.
Nagy örömmel tapasztalták meg, hogy összefogással mindenki „megmenthető”. Megtanulták, hogy szorosabban állva, egymásra vigyázva sikerülhet a feladat.
A csoport kedvelt plüssállatai „eltűntek”, és visszaszerzésükhöz akadálypályán kellett végighaladni. A gyerekek kúsztak, másztak, egyensúlyoztak.
A feladat során megtapasztalták:
• a kitartás fontosságát,
• a félelmek leküzdését,
• a siker örömét.
Egymást biztatták, segítették, ami erősítette a közösségi élményt. A gyermekek nagyon élvezték a kihívást és büszkék voltak magukra.
A szabad játék során tornyokat építettek – magasabbat, alacsonyabbat. Megtapasztalták, hogy ha ledől, újra lehet kezdeni.
Ez a tevékenység segítette:
• a finommotorika fejlődését,
• a térbeli tájékozódást,
• a kudarc elfogadását és az újrapróbálkozást.
A tevékenység végén sárkányos és tornyos színezőket kaptak. A rajzolás és színezés során visszakapcsolódtunk a meséhez és a toronyépítés élményéhez. A gyermekek nyugodt, elmélyült tevékenységben dolgoztak. Bagdi Bella személyiségfejlesztő zenéit hallgattunk.
A tevékenység során a gyermekek játékos formában tapasztalták meg a megküzdés különböző módjait:
• bátorság,
• kitartás,
• egymás segítése,
• újrapróbálkozás.
Életkori sajátosságaiknak megfelelően, mozgásos és mesés élményeken keresztül erősítettük bennük azt a gondolatot, hogy minden nehézséghez létezik egy „aranykulcs”.
A gyermekek aktívan, örömmel és együttműködően vettek részt a tevékenységekben.