Süni csoport
A relaxációs gyakorlat után felelevenítettük, hogy milyen célokat tűztek ki maguk elé (Mit szeretnél megtanulni? Mi leszel felnőtt korodban? stb.) az előző foglalkozáson. Ezután arról beszélgettünk, hogyan érhetjük el ezeket a célokat! (Gyakorlás, kitartás, bíztatás stb.). Akinek volt egy-egy bíztató mondata, elmondhatta (ügyes vagy, meg tudod csinálni, ne add fel stb.). Meséltem a hóvirág jelentéséről, majd aki mondott, vagy elismételt egy bíztató, vigasztaló mondatot, felragaszthatott egy hóvirágot az előző napon megfestett mezőre.
Ezután lejátszottam Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalát és mozogtunk hozzá.
Megküzdési stratégiák
Az első foglalkozáson úgy tűnt, havi témánk: a megküzdés témája nehezebb dió lesz, mint gondoltam. Sokat beszélgettünk a tankönyv és a munkafüzet idézeteiről, történeteiről, értelmeztük azokat. Csoportmunkában gondolattérképet készítettünk arról, kinek mit jelent a megküzdés szó; vajon kinek mivel kell megküzdenie. Aztán a véletlen a segítségemre sietett. Februárban van ugyanis a magyar parasport napja, amelyről a Lélekmozgató iskolai program keretében iskolánk is megemlékezik. Úgy gondoltam, a megküzdés témakörének megértéséhez segítségül hívom ezt a lehetőséget is. Az osztályunk február 22-én találkozhatott Mató Gyula paralimpikon vívóval, a Parádriposzt Vívó Klub elnök-vezetőedzőjével. Mató Gyula magyar bajnok, Eb bronzérmes párbajtőrvívó paralimpikon, és edző. Három paralimpián öltötte magára a válogatott mezét. Vendégünk mesélt a diákoknak életéről, a sporthoz való viszonyáról, sikereiről, bemutatta a vívás eszközeit, elnyert érmeit. A tanulók belebújhattak a vívóruhába, kipróbálhatták a különböző vívóeszközöket, a kerekesszékes vívást. Érdeklődőek voltak, sok kérdésük volt. Mató Gyulától a gyerekek nemcsak fegyelmet, összpontosítást és vívást tanulhattak, hanem életigenlést is. Személyes történetével, kitartásával, a sporthoz és az élethez való hozzáállásával példát mutatott tanulóink számára. Volt és van mit tanulni tőle! Köszönjük.
A hét során az érzelmeinket helyeztük a középpontba. Megfigyeltük, hogy egy egy esemény, történés, hogyan érint bennünket. Mi az a dolog, ami szomorúvá tesz, és mi az, amitől jobban érezzük magunkat. A hét jó alkalmat teremtett arra, hogy a Parasport napját belevegyük és hozzákapcsoljuk a tevékenységhez.
A gyermekekkel közösen megosztottuk egymással, hogy hogyan küzdünk meg a mindennapok során egy-egy nehéznek tűnő feladattal, hogyan tudunk pozitívak maradni mindvégig. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, szuper hét volt.
Óra elején meditáció segítségével elhajóztunk a Nyugalom szigetére. Megbeszéltük miért jó ott lenni, mi nincs ott, ami a való világban van. Hogyan tudnánk Nyugalom szigetté változtatni az osztálytermet? Milyen problémákat kellene kizárni onnan, amitől mindenki boldogabb lenne? A beszélgetés után megalkottuk a hajót. Volt kapitány, kormányos, kormány, vendég, pincér, vitorla. Mindenki megtalálta a neki legjobban megfelelő pozíciót. Óra végi levezetésként megrajzolta mindenki a saját hajóját!
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
Relaxációs játékkal kezdtük meg a boldogságórát. Ehhez fontos volt a nyugodt környezet biztosítása, ahol a gyerekek valóban el tudtak lazulni. A relaxáció szövegét az óvodapedagógus közvetítette a gyerekek felé. A relaxáció után megbeszéltük ki milyennek képzelte azt amit hallott. A következő játékként javasoltuk, hogy „Építsünk vitorlást!”közösen építőkockából. A hajóra gyűjtöttük azokat, akik a vitorlást „lakják”, működtetik, utaznak rajta! Beszélgettünk arról, hogy miképpen lesz vidám hangulat a hajón, ki mit tehet ezért. Kiválasztottuk és megépítettük együtt, a csoportszoba megválasztott részén a Biztonság Szigetét, ahová eljuttattuk a vitorlást úgy, hogy néhány akadályt a csoportszobában le kellett küzdenie. Az akadályok legyőzése után a vitorlás kikötött a Biztonság Szigeten, az utasok és a legénység pedig, felfedezte a szigetet. Lezárásként – Hangjátékot játszottunk a Biztonság szigetén. Szabadjára engedtük a fantáziánkat, milyen hangokat hallhatunk itt? Pl.: tengermorajlás, szellősusogás, madárcsicsergés stb. Gyakoroltuk közösen a felfedezett hangokat halkan, hangosabban, lassan, gyorsabban. Halkan és lassan az „sz” hangzót gyakoroltuk, ez segített nyugodtan lezárni nemcsak a gyakorlatot, hanem a boldogságóránkat is.
Minden hóvirág
egy vigasztalás vagy bíztatás, ami nehéz helyzetben segítheti a „kiránduló” embereket az úton
maradni, megtalálni a helyes utat, vagy éppen megnyugtatja őket, ha vissza is kell fordulniuk.
Elkészítettük a hóvirágmezőnket, és minden kis tanulóm mondott valami biztatást, megnyugtatót, amíg felragasztotta a kis hóvirágját a közös mezőnkre!
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Január hónapban megfogalmaztuk a céljainkat. Megbeszéltük, hogy a célok megvalósulása néha akadályokba ütközik. Ezeket az akadályokat le kell győzni, meg kell küzdeni a megvalósulásukért, mint a hóvirágoknak, amelyek korán megjelennek, de néha még a napsütés helyett érheti őket hideg is.
A hóvirágok megrajzolása után, mindenki választott magának egy bíztató ígéretet, ezt ráírták a rajzukra. A faliújsághoz bármikor odamehetnek ezeknek a bíztató mondatoknak az elolvasásához, ha valami nehézség éri őket.
Dátum: 2023.02.28.
Korcsoport: 3-4 évesek
Boldogságóra
A Boldogságórát a “Fújj, fújj” és az “Égigérő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” címü relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A gyakorlat után a szőnyegen körben ülve elmondom a gyerekeknek milyen témával fogunk foglalkozni, beszélgetünk.
A gyerekek kényelmesen elhelyezkednek, le is feküdhetnek a szőnyegre és elmondom nekik az “Aranykulcs” címü mesét. A mese után megbeszéljük miről szólt, milyen tanúlságot vonunk le a meséről. Megkérdeztem tőlük, ha lenne 3 kívánságuk, mi lenne az, szoktak-e álmodni.
-Az asztalhoz ülve mindenkinek adok egy fehér papírtányért, amit ecsettel sárgára színez, ez lesz a napocska, majd szines papírcsíkokat ragaszt a napocska aljára, ez lesz a szivárvány.
Megdicsérem őket, amiért szépen dolgoztak és ügyesek voltak.
Végezetül meghallgattuk Bagdi Bella “Jól érzem magam” címü dalát.
Bár nagyon tetszett az oktatási segédanyag, mivel ebben a hónapban van a Parasport napja, a Lélekmozgató óvodai, iskolai, önkormányzati program ezért a Boldogságóra megvalósítását mindenképpen így szerettük volna megvalósítani. Érzékeltetni szerettük volna, hogy a vakok és látássérültek, a siketek és nagyothallók, a mozgássérültek, hogyan küzdenek meg nehézségeikkel a mindennapokban.Szerencsére a mi kis óvodásaink játéknak fogták fel az egészet, de mégis érezték a nehézségeiket. Sokat beszéltünk azokról a dolgokról amiket ők élnek meg nehezen és nagyon egyszerű dolgokat említettek: felöltözés, pakolás, harag, egy-egy tornagyakorlat, rajzolás….még az a jó, hogy csak ennyi és ilyen jellegű dolgok okoznak nekik problémát.A kerekesszékből kipattantak, a szemtakarót levették, ha a lábuk kevés volt, gyorsan besegítettek a kezükkel…Vendégünk volt egy látássérült hölgy vaakvezető kutyájával is, aki nagyon sokat mesélt arról, hogy hogyan tudjuk őt és társait segíteni.