E havi Boldogságóránk a háziállatok projektünk szerves részeként került megrendezésre. Szerettem volna, ha egy komplex délelőtt során érzékeltetem a gyerekekkel a megbocsájtás fontosságát, ezért egy saját mesét írtam, ügyelve arra, hogy illeszkedjen a projekt témájához is, a gyerekek életkorához is és így tapasztalhassák meg a 3-4 éves korú gyermekek az erkölcsi mondanivalót. A délelőttöt a háziállatok téma köré épülő játéktémákkal kezdtük. Leginkább saját készítésű fejlesztőjátékokkal kínáltam meg a gyerekeket, hiszen így tudunk a leginkább differenciálni a különböző fejlettségi szintű és érdeklődési körű kicsik között. Volt mátrix játék a földön, amelyben memória játékot helyeztem el, volt a szőnyegen egy berendezett tanya udvar, amelyen szintén saját készítésű játékeszközök voltak. Ezeknek még az is a tulajdonsága, hogy a gyerekekkel közösen barkácsoltuk valamennyit, így még közelebb áll hozzájuk érzelmileg az eszköz is. A folytatásban egy előre elkészített tanya képét díszítettük fel állatok képeivel, amit a gyerekek festettek be előző nap. Ez a kép képezte a hátteret az elkövetkező tanulságos meséhez. Utána következett a varázslat, amelyben átalakultam gazdaszonnyá és az Én elmentem a vásárba című dallal csalogattam a gyerekeket játékra. Kaptak egy -egy háziállat képét ábrázoló képet a nyakukba, és mindig a dal szövegétől függően csatlakozhattak be a vonulásba. Amikor már mindenki beállt és elfogyott a fél pénzem, pihenésképpen elmeséltem nekik a kis szeleburdi Bodri kutya történetét, aki pajkosságával sok-sok galibát okoz maga körül, de a mese végén minden jóra fordul és jóvá teszi a hibáit. Végül mi is elmondtuk közösen a Mit szólnál egy öleléshez…kezdetű verset, majd mindenki megölelte az ugyan olyan állatkás nyakláncot viselő társát. Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát hallgatva kiszínezték a gyerekek a nyakláncaikon látható kis állatkákat, majd egy vidámabb dalra felkerekedtünk és egy nagy táncolással fejeztük be a délelőttöt. Kedvenc dalunkra, a Ha boldog vagy, tapsolj a kezeddel kezdetűre táncoltak önfeledten a kicsik. Nagyon hangulatos és tanulságokkal teli játéknap volt !

Április hónapban a boldogságóra középpontjában a megbocsátás állt, amely különösen fontos téma a 4–5 éves gyermekek érzelmi fejlődése szempontjából. Ebben az életkorban még gyakoriak a kisebb-nagyobb konfliktusok, ugyanakkor már megjelenik bennük az igény a kapcsolatok helyreállítására is. A játékok célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék saját érzéseiket, meg tudják nevezni a konfliktusok okait, és egyszerű, számukra érthető módon gyakorolják a kibékülés lépéseit.

A beszélgetést Fésűs Éva: Veszekedős mese feldolgozásával indítottuk. A mese jó alapot adott ahhoz, hogy a gyerekek ráhangolódjanak a témára, hiszen a történet szereplőin keresztül könnyen azonosulni tudtak a veszekedés és a kibékülés helyzeteivel. A mese után közösen megbeszéltük, hogy ők maguk min szoktak veszekedni – mind az óvodában, mind otthon. A gyerekek őszintén meséltek arról, hogy leggyakrabban játékokon, sorban álláson, vagy azon vesznek össze, ki mit szeretne csinálni. Többen megemlítették a testvérrel való vitákat is.

Ezután rátértünk arra, hogy mi történik egy veszekedés után. Megbeszéltük, hogyan szoktak kibékülni, és milyen szavakat használnak, amikor bocsánatot kérnek. A gyerekek különböző válaszokat adtak, például: „bocsánat”, „ne haragudj”, „nem akartam”, „legyünk megint barátok”. Kiemeltük, hogy nemcsak a kimondott szó fontos, hanem az is, hogy közben figyelünk a másikra, odafordulunk hozzá, és igyekszünk jóvátenni, amit tettünk. A megbocsátás kapcsán arról is beszéltünk, mit érzünk ilyenkor, és mit mondunk annak, aki bocsánatot kér. Többen megfogalmazták, hogy „megbocsátok”, „semmi baj”, vagy egyszerűen újra együtt játszanak.

A beszélgetést játékos tevékenységgel mélyítettük el. A gyerekek színes papírból készült, félbevágott szívecskéket kaptak, amelyeket különböző módon vágtunk ketté. A feladat az volt, hogy mindenki megtalálja a saját szívecskéjének másik felét. Ez a játék nemcsak figyelmet és együttműködést igényelt, hanem szimbolikusan is megjelentette, hogy a „két fél” újra egymásra találhat. Miután megtalálták a párokat, közösen felragasztottuk az összeillő szíveket egy nagy lapra. Ez a közös alkotás jól tükrözte a csoport összetartozását és a kibékülés fontosságát.

A foglalkozás során nagy hangsúlyt fektettünk az érzelmek kezelésére is. Megbeszéltük, hogy veszekedéskor gyakran dühösek, szomorúak vagy idegesek leszünk, és ilyenkor nehéz higgadtan viselkedni. Ennek segítésére egyszerű légzőgyakorlatokat próbáltunk ki, amiben segítettek minket a Szívmanó színes kártyái. A gyerekek megtanulták, hogyan vegyenek lassú, mély levegőt, hogyan fújják ki hosszan. Ezek a gyakorlatok segítettek nekik abban, hogy megtapasztalják: a légzés tudatos irányításával képesek megnyugodni, és így könnyebben elkerülhető a veszekedés.

A feszültség levezetésére a tornaszobában folytattuk a foglalkozást. Mozgásos játékokkal adtunk lehetőséget arra, hogy a gyerekek testi szinten is kiengedjék az esetlegesen felgyülemlett energiákat. A közös mozgás öröme, a szabályok betartása és az együttműködés mind hozzájárultak a pozitív élményekhez. A foglalkozást ejtőernyős játékkal zártuk: a gyerekek közösen tartották az ejtőernyőt, amelyen kislabdákat röptettünk, miközben énekeltünk. Ez a tevékenység különösen jó hangulatban telt, erősítette a közösségi élményt és az összetartozás érzését.

Összességében a foglalkozás során a gyerekek életkoruknak megfelelő módon ismerkedtek meg a megbocsátás jelentőségével. Megtanulták felismerni a veszekedések okait, gyakorolták a bocsánatkérés és megbocsátás szóbeli formáit, valamint olyan eszközöket kaptak – például légzőgyakorlatokat –, amelyek segítik őket az érzelmeik kezelésében. A játékos és mozgásos elemek hozzájárultak ahhoz, hogy a téma élményszerűen épüljön be a mindennapjaikba.