Ez egy rendhagyó boldogságóra volt, nem az előre elképzelt forgatókönyv szerint zajlott. Arra érkeztem az osztályba, hogy sírás van, épp egy konfliktus robbant ki. Éppen jókor.
Javasoltam, hogy üljünk le, és beszéljük át. Mindenki elmondta az ő tapasztalatait, a megfigyeléseit, és hogy ő mit tett, esetleg miért. Kiderült, hogy honnét indult a probléma, ki indította el a lavinát, de mivel senki sem nézett utána, hogy amit mondott X, az igaz-e, ezért egy lökdösődés, esés lett belőle, majd sírás, értetlenség. Végül sikerült lassan kihámozni a történetet, Mindenki elgondolkodott, hogy hogyan lehetett volna megelőzni, leállítani még mielőtt ide fajult volna. Az óra utolsó mozzanataként a sértett felek kibékültek, bocsánatot kértek és kezet fogtak. Plusz mozzanatként lehetősg nyílt olyan, még hordozott sérelmek rendezésére is, amiket régebb tettek, de nem volt megbeszélve, és teherkéntt hordozták, nem volt megbeszélve.
Az óra megnyugvással, megbocsátással, igazi békével ért véget. Ez Boldogságíra volt, nem tervezett forgatókönyvvel. Kép nem készült ezen az órán, illusztrációnak betettem egy friss képet, amely az egyik osztálycél, a közös póló megérkezésekor készült. Ez is nagy öröm!
Megbocsátás
A mai órán a megbocsátás témakörével foglalkoztunk. Osztályunkban sajnos nagyon sok a konfliktushelyzet, nagyon nehezen engedik el a sérelmeiket a gyerekek, amiket általában mesterségesen generálnak. Ezért a mai órán a szokásos kör után arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Azt ők is belátják, hogy szándékosan szekálják egymást, de a megbántottságot mindig nagyon erősen érzik. Megkérdeztem, hogy melyik állathoz lehetne kötni az elengedést, melyik az, amelyik a legkönnyedebben, leggyorsabban vinné el a keserűséget. Ekkor az egyik tanuló azt mondta, hogy a madár az, ami olyan, mint a bánat, hogy el tud szállni. Ezért a beszélgetés után mindenki elkészítette a megbocsátás madarát, ami aztán az összes bennünk lévő keserűséget elrepítette.
A téma keretében a gyerekek felidéztek a közelmúltból egy-egyemléket magukban, mely során megbántottak valakit, a számára megbocsátást kérő levelet írtak. Majd megbeszéltük, milyen érzés, ha valakit megbántanak, milyen megbántani valakit. Illetve azt is, miért fontos és jó érzés bocsánatot kérni és kapni.
Beszélgettünk arról, miért fontos a bocsánatkérés és a megbocsátás. Történetek és szerepjátékok segítségével gyakoroltuk az egymás felé fordulást, a kedves kommunikációt és a békülést.
Produktum: „Békítő szívek” készültek kedves üzenetekkel.
A Föld Napja alkalmából szituációs játékot játszottunk.
A Bolygó Kapitánya kérdéseire igyekeztünk jól válaszolni.
A kevésbé jó, a jó és a legjobb válaszokból levontuk a következtetést :
„Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
Motiváció: Bábelőadás – Az erdei barátok c. mese előadása ( Boldogságóra könyv 178. oldal)
Feldolgozás: A mese megbeszélése, milyen emlékek, érzelmek voltak benned, amíg a mesét hallgattad? A bábokat felhúzhatja a kezére az, aki éppen beszél, mintha a báb beszélne, így a félénkebb gyerekek is meg mernek szólalni. Beszélgetés végén Bagdi Bella Ho’oponopono c. dalának meghallgatása közösen.
Levezetés: Megkérem a gyerekeket, hogy rajzoljanak valamit annak, akit megbántottak és ki akarják engesztelni. A kész rajzokat odaadhatják annak, akinek rajzolták, és elmondhatják miért kapja a rajzot.
A megbocsátás témakörrel egy érzékenyítő mesén keresztül ismerkedtek meg a Mogyóró csoportos gyermekek. A mese kezdete előtt otthonról hozott plüssökből válogattuk ki kiszámolóval a szereplőket, ezáltal a gyermekek magukhoz közelebbinek érezhették a történet feldolgozását. A mese után beszélgettünk az eseményekről, a szereplők tulajdonságairól. Felelevenítettünk otthon történt hasonló eseteket, mindkét oldalról nézve, majd megoldási lehetőségeket soroltunk fel.
A közmondások, népi bölcsességek a mindennapokban is bölcs tanácsokat adhatnak az emberi kapcsolatok világában. Az interaktív táblára összegyűjtöttük azokat, amelyek ötletroham keretében az eszünkbe jutottak, s a megbocsátás témakörbe illeszthetők. Nézeteltérések, hibás döntések utáni haragos órák, szócsatak színesítik az osztály utolsó együtt töltött hónapjait. Megbeszéltük, be is tartjuk: minden napot csoportos kézfogással kezdünk és zárunk a megbocsátás jegyében.
Áprilisban a boldogságóra témája a megbocsátás gyakorlása volt. Ennek jegyében sokat beszélgettünk arról, milyen fontos, hogy elfogadjuk egymás hibáit és békében éljünk egymással. A Föld világnapja alkalmából iskolánkban különleges programot szerveztünk. Az osztályok közösen virágokat ültettek az iskola udvarán és a kertben. Mi is örömmel vettünk részt ebben a munkában. Színes virágokat ültettünk, amelyek szebbé teszik környezetünket. A program során megtanultuk, hogy a természet védelme mindannyiunk feladata. Jó érzés volt együtt dolgozni és tenni valamit a környezetünkért. A közös munka még jobban összekovácsolta az osztályunkat. Büszkék vagyunk arra, hogy mi is hozzájárultunk iskolánk szépítéséhez.
