Ezen az órán mindenki elmondhatta, hogy milyen sérelmei vannak, amelyeket itt az iskolában szereztek. Ezután megbeszéltük, hogy ha valami seb keletkezik rajtunk hogyan tudjuk meggyógyítani, beragasztani. A szívünket begyógyítani nem ilyen egyszerű. De mi most képzeletben megragasztottuk az összetört szívünket.

Előkészítés: Rövid történet felolvasása (példa történet):
A felolvasható mese: Süni és Mókus nagy vitája
Egyszer volt, hol nem volt, az Erdőszélén élt két nagyon jó barát: Süni Somi és Mókus Miki. Minden áldott nap együtt játszottak, bújócskáztak a bokrok között, és együtt gyűjtögették az ennivalót a télre.
Egy őszi reggelen Somi, a kis süni, egy egészen különleges, hatalmas és fényes makkra bukkant a tölgyfa alatt. Örömében nagyot ugrott.
– Nézd, Miki, mit találtam! – kiáltotta büszkén.
Miki, a mókus, odaugrott, és amint meglátta a csodás makkot, nagyon megirigyelte. Nem is gondolkodott, hirtelen kikapta Somi apró mancsaiból, felugrott a legközelebbi ágra, és így kiáltott:
– Ez a makk az enyém, mert én vagyok a gyorsabb!
Somi nagyon meglepődött, majd a meglepetést felváltotta a hatalmas harag. A tüskéi mind egy szálig égnek álltak a méregtől.
– Te nem vagy a barátom! Soha többé nem szólok hozzád! – kiabálta fel az ágra, majd dacosan hátat fordított, és elvonult a kedvenc bokra alá.
Egész délelőtt ott ült egyedül. Nem akart bújócskázni a nyuszikkal, nem akart labdázni a kisborzzal sem. Csak ült, puffogott, és magában mormogott: „Miki egy gonosz mókus. Bárcsak leesne a fáról!” Ahogy telt az idő, Somi azt vette észre, hogy a nagy mérgelődéstől megfájdult a feje, a gyomrában pedig egy nehéz, hideg kő növekedett. Nagyon rosszul érezte magát.
Közben Miki ott ült a fán a nagy makkal. De hiába volt övé a kincs, nem volt kedve megenni. Látta, hogy a legjobb barátja szomorúan és mérgesen ül a bokor alatt. Miki szíve is elnehezült. Rájött, hogy a barátság sokkal fontosabb, mint a legnagyobb makk a világon.
Lemászott a fáról, óvatosan odasétált Somihoz, és letette elé a makkot.
– Sajnálom, Somi. Nem voltam szép dolog elvenni tőled. Megbocsátasz? – kérdezte halkan.
Somi ránézett a makkra, majd Mikire. Még mindig dühös volt egy kicsit, de nagyon hiányzott neki a barátja. Rájött, hogy ha továbbra is haragszik, azzal csak magát bünteti, és egész nap fájni fog a feje.
– Megbocsátok – mondta Somi, és a tüskéi hirtelen megpuhultak, kisimultak.
Abban a pillanatban a nehéz kő eltűnt a gyomrából, a fejfájása elmúlt, és a szíve újra megtelt melegséggel. Közösen kettétörték a makkot, megették, és délután már boldogan fogócskáztak az erdei tisztáson.

– A mese megbeszélése: Kinek fájt a feje a harag miatt? Segített süninek, hogy egész nap mérges volt?

-Voltatok-e már hasonló helyzetben? Milyen érzés volt?

Közös játék: „A harag-gombóc eldobása”
Tevékenység: Mozgásos feszültséglevezetés.
Feladat: Minden gyerek kap egy darab újrahasznosított papírt. a feladat az, hogy gondoljanak valami olyan dologra, ami miatt mostanában mérgesek voltak (pl. „elveszett a radírom”, „lelocsoltak az udvaron”).
Gombócolják össze a papírt olyan erősen, ahogy csak tudják – ezzel belezárják a haragjukat.
Jelre mindenki dobja bele a terem közepén lévő „Haraggyűjtő kosárba”.
Zárás: A kosarat közösen lefedjük vagy félretesszük: „Most elengedtük a haragot, szabadok vagyunk.”
Az óra végén egy közös „Békítő” mondóka tanulása:
Mutassák meg a kisujjukat, akasszák össze a padtársukéval, és mondják együtt:
„Béke, béke, barátság, ne haragudj rám! Ha te nem haragszol, én sem haragszom, kész a barátság!”
Záró üzenet: „A megbocsátás olyan, mint egy szupererő: nem a másikat menti fel, hanem a saját szívedet teszi újra könnyűvé és boldoggá.”

A húsvéti napközis foglalkozás során a gyerekek egy vidám, alkotó légkörben kapcsolódhattak a húsvéti ünnepkörhöz és a Boldogságóra program áprilisi témájához, a megbocsátáshoz. A foglalkozás célja nemcsak a kreativitás és a kézügyesség fejlesztése volt, hanem az is, hogy a tanulók játékos, élményszerű módon gondolkodjanak az egymás felé fordulásról, a kedvességről és az elfogadásról.
A ráhangolódást egy húsvéti témájú videó segítette, amely közös beszélgetést indított el az ünnep jelentéséről, hagyományairól és a régi népszokásokról. A gyerekek érdeklődve kapcsolódtak be a beszélgetésbe, örömmel osztották meg saját élményeiket, ünnepi szokásaikat. A Boldogságóra gondolatvilágához kapcsolódva hangsúlyt kapott, hogy a húsvét a megújulás és a megbocsátás ünnepe is lehet. A tojásdíszítés szimbolikáján keresztül arról beszélgettünk, hogyan tudunk mi magunk is „szebbé” válni azzal, ha kedvesebbek, türelmesebbek vagyunk egymással.
Az alkotómunka során minden gyermek saját elképzelése szerint díszíthette a hungarocell tojását. A pöttyözéses technika egyszerűsége sikerélményt adott a kisebbeknek is, miközben lehetőséget biztosított az önálló ötletek kibontakoztatására. A tanulók bátran használták a színeket, örömmel mutatták meg egymásnak munkáikat, és sok pozitív visszajelzést adtak társaiknak. Többen segítettek egymásnak az eszközhasználatban vagy ötletek megvalósításában, ami erősítette a közösségi élményt és az együttműködést.
A foglalkozás zárásakor közösen megtekintettük az elkészült alkotásokat, és beszélgettünk arról, melyik tojás milyen érzést közvetít. A „Melyik a legvidámabb?” vagy „Kinek mondanál ma bocsánatot?” kérdések segítették a gyerekeket abban, hogy saját érzéseiket is megfogalmazzák. A közös értékelés során minden tanuló pozitív megerősítést kapott, ami hozzájárult az önbizalom és az elfogadó közösségi légkör erősítéséhez.
A foglalkozás jó példája volt annak, hogyan lehet egy kreatív technikai tevékenységet a Boldogságóra program szemléletével összekapcsolni. Az alkotás öröme mellett a gyerekek megtapasztalhatták a figyelmesség, az egymásra hangolódás és a megbocsátás fontosságát is.