A csoportunk szokásaihoz igazodva a hála zenéjével kezdtük a ráhangolódást a tevékenységre. Mesébe hívogató énekkel kezdtem a sünis bábjátékot. A gyerekek megfigyelhették, hogy mit érezhettek az állatok, amikor a süni megbántotta őket, illetve amikor megbocsátottak neki. Beszéltünk arról, hogy mit érezhetett a süni, amikor a barátait megbántotta, és megbocsátottak neki. A gyerekek elmesélhették, hogy őket mivel bántották meg és hogy ők hogyan tudtak megbocsátani. Megtanulták a varázsszavakat, illetve a témához kapcsolódó mondókát: „Ha valakit megbántottál akit nagyon szeretsz..”. Párokban állva kézfogással eljátszottuk a „Béke, béke, barátság, veszekedni szamárság.” mondókát, majd párcserével újrajátszottuk.
A gyerekek törekedtek a békés játékra, a játékokon való osztozásra.

A megbocsátás a legfontosabb eleme a saját boldogságunknak. Ha megtanulunk megbocsátani és felülkerekedni sérelmünkön, akkor a saját lelkünk fog megkönnyebbülni.
Hiszen a sok tüske, melyeket különfajta sérelmek okoznak feszélyezi mindennapjainkat. A túl sokáig cipelt sérelmek pedig megfojtják boldogságunkat.
A megbocsátó fél leteszi a sérelmet, haragot, bosszúvágyat. Az a fél, akinek viszont megbocsátanak hinni kezd abban, hogy jobb ember válhat belőle.
A nem megbocsátás viszont eredményezheti azt a két félben, hogy minden ember gonosz és senkiben nem bízhatunk, valamint senki nem fog elfogadni minket és csak arra vagyok, hogy másokat bántsak.
A témát Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat c. meséjével vezettük be. A mese bemutatta, hogy nem kell egy rossz dolgot tennünk ahhoz, hogy valakinek fájdalmat okozzunk. Valamint a békülés folyamatával is megismerkedtek a gyerekek a tündér testvéreken keresztül.
Az elkövetkezendő napokban sokat beszélgettünk egy-egy sérelem esetén, illetve beszélgetőkörökben is. Sokat fejlődtek a gyerekek, már nem hozzánk – felnőttekhez – jöttek, ha történt valami, hanem egymás között kezdték el elrendezni vitáikat, sérelmeiket. Mi már csak másodlagosak lettünk ezen a téren. „Óvónéni, óvónéni, összevesztünk XY-al, de már megbeszéltük és kibékültünk.”
A téma zárásakor elkészítettük a saját megbocsátás fánkat. A megbocsátás szíveivel pedig a fa lombjain számolgattuk az aznapi megbocsátásokat. A megocsátás fánkat kihelyeztük a csoportban, azóta a megbocsátás szíveivel díszítjük. Hamarosan új fára lesz szükségünk, mivel alig maradt már rajta szabad terület.

A gyerekek közösen meghallgatták a témához kapcsolódó mesét és zenét.Maj beszélgettünk arról,hogy ki volt már olyan helyzetben,amikor neki kellett megbocsátania…..Ezután mindenki elkészítette a saját megbocsátás kövét.A fiúk kéket,a lányok pirosat.

A megbocsátás témáját játékos, a gyermekek életkorához és érzelmi világához közel álló módon dolgoztuk fel az óvodai foglalkozás során. Beszélgettünk arról, hogyan érezzük magunkat, amikor valaki megbánt minket, illetve milyen érzés bocsánatot kérni és megbocsátani. A gyermekek saját élményeiket is szívesen megosztották, így a téma személyessé és átélhetővé vált számukra.
Mesével, dramatikus játékkal és szituációs helyzetekkel segítettük az érzelmek felismerését és kifejezését. A gyermekek aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésekbe, sok empátiáról és érzékenységről tettek tanúbizonyságot. Többen felismerték, hogy a harag és sértettség feloldásában fontos szerepe van a kedves szavaknak, az ölelésnek, valamint annak, hogy megpróbáljuk megérteni egymást.
A közös tevékenységek során fejlődött a gyermekek együttműködési készsége, türelme és konfliktuskezelő magatartása. A foglalkozás jó lehetőséget teremtett arra, hogy erősödjön a csoporton belüli elfogadás, egymás tisztelete és az érzelmi biztonság érzése. Úgy érzem, a gyermekek számára érthetővé és megtapasztalhatóvá vált, hogy a megbocsátás nem a rossz dolog elfelejtését jelenti, hanem azt, hogy újra közeledni tudunk egymáshoz szeretettel és megértéssel.

Beszámoló a megbocsátás gyakorlásáról
Téma: A megbocsátás
Csoport: Bohócok
Óvónők: Leitner Ingrid, Kovács Andrea

A Boldogságóra áprilisi témája a Hám János óvodában a megbocsátás volt. A Bohócok csoportban a foglalkozásokon arról beszélgettünk, miért fontos megbocsátani másoknak. Megtanultuk, hogy ha haragszunk, az nekünk is rossz érzés. Elmagyaráztuk, hogy a megbocsátás segít megnyugodni. Ezt az érzést ‚,A só‘‘ cimű népmesével elevenitettük meg. A mesét meghallgatták a gyerekek utána pedig megbeszéltük, hogy milyen érzés lehetett haragudni és megbocsátani a királynak. Úgyszintén a megbocsátást alkalmaztuk, néhány szerepjáték alatt is. : „Az az én székem!‘‘ ‚.Nem igaz. Én vettem el hamarább!‘‘ A végén a két gyerek megbeszélte a kialakult helyzetet és bocsánatot kérvén egymástól két másik székre ültek le. Ezután egy különleges feladatot kaptak a gyerekek: megbocsátás repülőket készítettünk amibe belerajzolták azt a személyt akinek meg szeretnének bocsátani..Ez segített átgondolni az érzéseinket. Amikor ezeket a repülőket az ablakon keresztül szélnek eresztettük, úgy éreztük, mintha könnyebb lenne a szívünk. Nagyon tetszett ez a feladat, mert közben sokat tanultak a gyerekek önmagukról. Szerintem a megbocsátás fontos, mert segít boldogabbnak lenni.

Az Április a Megbocsátás gyakorlásának hónapja.
Relaxáció után, meghallgattuk a hónap dalát, majd megtanultuk.
A Tündéri bocsánat c mese meghallgatása után, beszélgettünk az érzésekről, ki mit érez, ha megbánt valakit, vagy ha megbántódik, és milyen érzés ha bocsánatot kérnek tőle.
Megbeszéltük milyen szavakat használhatunk, ha megbántunk valakit, és bocsánatot szeretnénk kérni tőle, és ezek a „varázs szavak” hogy is hatnak az ember lelkére.
Feladatként a megbocsátás erdejében lévő fákon található szívecskéket kellett összekötni a megfelelő számmal.Örültek a feladatnak, szeretnek számlálni, egymásnak is segítettek.
Végül eljátszottuk a „Jön a zombi” interaktív játékot, nagy sikere volt.
Feltettük a jelet a következő lépcsőre, többen megjegyezték, hogy már csak két jel kell és
beléphetünk a Boldogság várba.