A mai Boldogságóra középpontjában a fenntartható boldogság állt, amelyet különféle művészeti, érzelmi és közösségi tevékenységeken keresztül dolgoztunk fel a gyermekekkel. A célunk az volt, hogy a gyerekek tudatosítsák, a boldogság nem csupán egy pillanatnyi érzés, hanem egy életre szóló út, amelyet a hit, a hála, az optimizmus, a jó cselekedetek, a célok és a közösségi élmények mentén járhatunk végig.
A foglalkozást Bagdi Bella: „Jobb Veled a Világ” című dalával kezdtük, amelyre együtt mozogtunk, táncoltunk. A zene ritmusa és üzenete megnyitotta a gyerekeket az érzelmi átélésre, megalapozta az óra pozitív hangulatát.
Ezután megtekintettük a Magyar népmesék sorozat „Angyalbárányok” című epizódját, amely mély mondanivalójával különösen alkalmas volt a fenntartható boldogság témájának megközelítésére. A mese üzenete – a jóság, a hit és a lelki tisztaság jutalma – összhangban áll azzal az üzenettel, hogy ha van hitünk Istenben, az Univerzumban vagy a Világmindenségben (kinek-kinek hite szerint), az segít megtartani az egyensúlyt és az örömre való nyitottságot az életünkben.
Felelevenítettük a korábban feldolgozott hálához kapcsolódó mesét is, amelynek képei segítették a gyermekeket az emlékek előhívásában. A közös visszatekintés során beszélgettünk arról, mit tanultunk, milyen érzéseket keltett bennünk a mese, és milyen játékok kapcsolódtak hozzá. A gyermekek örömmel osztották meg, kinek melyik mese maradt meg leginkább, és emlékeztek a tanulságokra.
Ezután tematikusan sorra vettük a többi boldogságfokozó alappillért:
– optimizmus,
– társas kapcsolatok,
– jó cselekedetek,
– célkitűzés,
– megküzdési stratégiák,
– apró örömök,
– megbocsátás,
– testmozgás
– és ismét a fenntartható boldogság,
mindegyikhez kapcsolódva egy-egy meseidézet, illusztráció, játék vagy emlék segítségével. A gyermekek aktívan bekapcsolódtak, emlékeztek, reagáltak és újraélték az élményeket.
Közösen kiszíneztük az aktuális hónap jelét, majd újra táncra perdültünk Bagdi Bella következő dalaira. A gyermekek párban, vonatban vagy egyedül, felszabadultan mozogtak, örömük átragadt egymásra. Érezhető volt, hogy a mozgás, a zene, az élménymegosztás boldogsághormonokat szabadított fel bennük.
A sok-sok vidám arc, mosoly és pozitív visszajelzés azt mutatta, hogy valóban sikerült megérinteni őket, és feljutottunk együtt a „boldogság-vár” legfelső lépcsőfokára, ahonnan jó érzés volt visszatekinteni az eddig megtett útra.
Fenntartható boldogság
Szeptember – A hála gyakorlása
Megvalósítás: A kicsikhez illő módon képeken, meséken, bábokon keresztül mutattuk be, mi az a hála. Rajzokkal töltöttük meg a “hála falat”, ,,hála szívet” is készítettünk és minden nap megbeszéltük, minek örültünk aznap.
Legkönnyebb: A vizuális és élményalapú megközelítés működött, örömmel rajzolták le a kedvenc pillanataikat (pl. anya puszit adott, kaptam egy új játékot).
Legnehezebb: A hála fogalmának tudatosítása. A 3 évesek főként utánzás útján tanultak, míg a nagyobbaknál már megjelent a szóbeli kifejezés.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Pozitívan, érdeklődve kapcsolódtak, észrevehetően örültek, amikor nap végén együtt idéztük fel az örömteli eseményeket.
Október – Az optimizmus gyakorlása
Megvalósítás: Rövid, tanulságos meséken és bábozáson keresztül mutattuk meg, hogyan lehet valami jót látni egy nehéz helyzetben. A „minden rossz után jön valami jó” gondolatot játékosan ismételgettük.
Legkönnyebb: A mesehősökkel való azonosulás – ha a történet vége jóra fordult, a gyerekek is könnyen megértették az üzenetet.
Legnehezebb: A saját helyzetükben való alkalmazás, például ha elestek vagy nem ők nyertek a játékban.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: A kisebbek gyakran csak érzelmileg kapcsolódtak, a nagyobbaknál viszont elindult a tudatosabb optimista gondolkodás.
November – Társas kapcsolatok ápolása
Megvalósítás: Egyszerű szerepjátékok, közös körjátékok, együttműködő tevékenységek (pl. építés, konyhás játék) révén gyakoroltuk a társas viselkedést. Használtunk barátság-bábokat is.
Legkönnyebb: Az együttjátszás természetes volt a gyerekek számára, különösen, ha közös cél vezérelte őket (pl. kockavár építés).
Legnehezebb: A konfliktushelyzetek kezelése, különösen ha valaki nem osztotta meg játékát, vagy megsértődött.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: A nagyobbak egyre többször segítettek a kisebbeknek, jó példa volt a kortárs tanulás.
December – Jó cselekedetek gyakorlása
Megvalósítás: Apró jócselekedeteket gyűjtöttünk: egy ölelés, segítség az öltözésben, egy kedves szó. „Jó tett-maci” kapta meg a gyerekek jó cselekedeteit rajzban.
Legkönnyebb: A gyerekek szeretik, ha dicséretet kapnak – motiváltan tettek egymásnak szívességeket.
Legnehezebb: Tudatosítani, hogy a jó tett akkor is jó, ha nem jár érte ajándék vagy taps.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Lelkesen segítettek egymásnak, sokszor figyelmeztették egymást: „Tedd be a macinak, amit csináltál!”
Január – Célok kitűzése és elérése
Megvalósítás: Képes célkártyákat készítettünk: pl. „egyedül öltözöm”, „végig hallgatom a mesét”, „rendben tartom a játékomat”. Mindenki kiválasztott egy célkártyát a hétre.
Legkönnyebb: A konkrét, napi tevékenységekhez kapcsolódó célokat gyorsan értették, örömmel mutatták, ha sikerült.
Legnehezebb: Az időbeni kitartás főként a 3 éveseknél rövidebb figyelmi idő jellemző.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: A cél elérése sikerélményt adott, a nagyobbak segítettek a kisebbeknek elérni a sajátjukat.
Február – Megküzdési stratégiák
Megvalósítás: Érzelmek felismerését segítő játékokat játszottunk (pl. érzelemkártyák, tükörjáték), valamint bábos helyzetgyakorlatokat (pl. mit tegyek, ha dühös vagyok?).
Legkönnyebb: A játékos, drámapedagógiai helyzetek a gyerekek élvezték, amikor eljátszhatták a saját érzéseiket.
Legnehezebb: A valós helyzetekben való önszabályozás, például düh esetén főként a 3 éveseknél.
Gyerekek viszonyulása az adott témához:Fokozatos fejlődés volt tapasztalható: egyre többen alkalmazták a tanult „szusszanok egyet” vagy „elmegyek kicsit egyedül” stratégiát.
Március – Apró örömök élvezete
Megvalósítás: A hét örömpillanatát együtt rajzoltuk le minden pénteken. Séták során kerestünk szép köveket, virágokat, bogarakat, és megfigyeltük őket.
Legkönnyebb: A természetes kíváncsiság, felfedezés öröme. A gyerekek önfeledten éltek a pillanatban.
Legnehezebb: Tudatosítani, hogy ezek az apróságok is boldoggá tehetnek minket, főleg a kisebbeknél.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Örömmel kapcsolódtak, sokan emlékeztek napok múlva is egy-egy kis örömre.
Április – Megbocsátás
Megvalósítás: Bábmesék és dramatikus játékok segítségével tanultuk meg a bocsánatkérést, valamint azt, hogyan tudunk megbocsátani egymásnak.
Legkönnyebb: A bábokon keresztüli bemutatás az azonosulás segítette a megértést.
Legnehezebb: Az őszinte bocsánatkérés és elengedés egy friss sérelem után.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: A nagyobbak már kezdték belátni, hogy a megbocsátás megnyugtató érzés. A kisebbek utánzással tanulták a mintát.
Május – Testmozgás
Megvalósítás: Minden nap része volt a mozgás: mondókás tornák, táncos játékok, szabadtéri akadálypályák. A „boldogító torna” bevezetése reggelente különösen népszerű volt.
Legkönnyebb: A mozgás természetes örömforrás számukra, felszabadultan, örömmel mozogtak.
Legnehezebb: A strukturált mozgásos feladatoknál (pl. sorban állás, ismétlés) nehezebb volt megtartani a figyelmet.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Nagy lelkesedéssel vettek részt sokszor ők maguk kezdeményezték a mozgásos tevékenységet.
Június – Fenntartható boldogság
Megvalósítás: Egyszerűen, élményszerűen foglaltuk össze az évet: plakátot készítettünk a boldog pillanatokról, „boldogságfa levelekre” rajzolták fel, mitől voltak boldogok.
Legkönnyebb: A visszaemlékezés kedvenc élményekre. Sok gyerek örömmel mesélte el, mi volt számára a legjobb.
Legnehezebb: A jövőbe tekintés vagy a boldogság fogalmának állandóságáról való beszélgetés még túl elvont volt a kisebbeknek.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Élénken emlékeztek az év során történt kedves eseményekre, és örömmel készítettek színes leveleket.
„Ha vki szivárványt akar, túl kell élnie az esőt.” (Dolly Parton)
1.Témaindító beszélgetés
-A szivárványhoz milyen kedvet társítanál?
-Az esőfelhőhöz milyen kedvet társítanál?
-Hogyan tudnál szivárvány lenni?
(Felvidítanám,akinek rossz kedve van.)
2.Szivárványmese
A szivárvány az összhang, a harmónia, együttműködés jelképe az emberek életében,de a szépséget és a vidámságot is szimbolizálja.
3.Föld bolygónk szemüvegének elkészítése
Szivárványos szemüvegeket kell készíteniük
4.A Föld szemüvegén át- Szerepjáték
-Párokban dolgoznak
-Egyik a Föld, másik az emberiség
-A Föld szerepében játszó tanuló vegye fel a bolygónk szemüvegét és mesélje el társának,milyen most az élete.
-A másik tanuló válaszol a Földnek: mit fog tenni annak érdekében, hogy a Föld jól érezze magát.
5.A nevetés jótékony hatása-Év végi hahotadobó
A résztvevők szivacslabdát dobálnak egymásnak, és csak az hahotázhat,aki elkapja a labdát . Bármilyen viccesen nevet, a többieknek komolynak kell maradniuk.
6.Összefoglalóm a boldogságórákról
-Kedvenc témám volt
-Legkedvesebb emlékem
A nevelési év utolsó Boldogságóráját közösen tartottuk meg Kollégáimmal az óvoda összes gyermekekének az udvaron. A nagycsoportos kisfiúk napokon keresztül hatalmas várépítésen dolgoztak a homokozóban.
Az udvari közös relaxálás, mozgás után Boldog Dóra a Boldog erdő- Kerekerdőbe invitálta a gyermekeket, a történetet közösen hallgatták, közösen idéztük fel a boldogság fokozó technikákat, előcsalogattuk az emlékeket, és jókat beszélgettünk róluk. Mivel a gyermekek minden eddigi próbának eleget tettek, Dóra döntése alapján mindannyian bejuthattak a Boldogságvárba, mely mi más is lehetett volna, mint a kisfiúk által készített homokvár. A Boldogságvárba az út a szeretet folyosón át vezetett, minden gyermek adott és kapott is bőven simogatást a társaitól.Végül körbe álltuk a várat, és együtt énekeltük Bagdi Bella legkedvesebb dalait.
A fenntartható boldogság gyakorlása
MOSOLYOGNI KELL!
Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.
(Farkas Éva: Mi a boldogság?)
A Boldogságóra program utolsó témaköre, a „Fenntartható boldogság” volt.
Júniusi hónapunk tele volt sok-sok boldog pillanattal (gyermeknapi délután a szülőkkel, nagycsoportos óvodások búcsúzó bulija, év végi műsorösszeállítás, óvodai mozizás), de egész évben voltak vidám pillanataink. Visszatekintőt tartottunk és az óvodai csoportnaplót lapozgatva meg megálltunk néhány fotó mellett és megbeszéltük a gyerekekkel, mi is csalhatott mosolyt akkor az arcunkra.
Hála és köszönet!
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Nagykárolyi 1-es számú Napköziotthkon / Grădinița cu Program Prelungit nr. 1 Carei
Az e havi boldogságóra keretén belül a „Kiváncsi kezek” szenzomotoros gyakorlatot valósítottuk meg a gyerekekkel, illetve elkészítettük a saját Boldogságszőnyegünket, melyen a gyerekek szabad döntés alapján zoknival vagy zokni nélkül sétáltak végig.
A tanév első felének tapasztalatai alapján arra az elhatározásra jutottam, hogy a tanulóim képességstruktúrája indokolja a lassabb tempót. A tanulók rigid gondolkodása következtében a szeptember, október, november és december hónapokban begyakorolt típusfeladatokat, szerkezeti egységeket igyekeztem a tanulók konfortzónájának megfelelően apró változtatásokkal módosítani.
Január – A célok kitűzése és elérése
Januárban a célok kitűzésének fontosságával foglalkoztunk. A tankönyvben szereplő mese feldolgozását követően a tanulók kreatív módon saját kívánság-halacskáikat készítették el. A színes pikkelyekkel díszített halak hátoldalára mindenki felrajzolhatta személyes céljait, vágyait, így alakítottuk ki közösen „kívánság tavunkat”. Ez a játékos, vizuális projekt segítette a gyerekeket abban, hogy tudatosabban megfogalmazzák és bátrabban vállalják céljaikat.
A hónap zenéjének választottuk: https://www.youtube.com/watch?v=StsRgzH3E6s
Február – A megküzdés gyakorlása
Februárban a megküzdési stratégiák fejlesztésére helyeztük a hangsúlyt. A foglalkozásokon az érzelmek felismerését, kifejezését és mások érzéseinek megértését gyakoroltuk különböző szituációs játékok segítségével. A tanulók a nehéz helyzetek során jelentkező érzéseket és azok testi megnyilvánulásait is feldolgozták a munkafüzet feladatai által. A hónap zárásaként légzéstechnikákat (például pillangólégzés, szivárványlégzés) ismertek meg, majd mindenki elkészítette saját „légző négyzetét” zseníliából és gyöngyből, amely segítette őket a négyzetes légzés tudatos gyakorlásában és megnyugvásban.
A hónapban nem választottunk zenét, hanem különböző természeti hangösszeállításokat hallgattunk.
Március – Az apró örömök élvezete
Márciusban a figyelmet az élet apró örömeinek tudatos megélésére irányítottuk. A tavasz eljövetelét kihasználva kincskereső sétát szerveztünk a tanulók számára. A séta során arra kértük őket, hogy figyelmesen szemlélődjenek, és próbálják meg felfedezni a természet apró csodáit: egy színes virágot, különleges falevelet, madárdalt vagy a nap melegét az arcukon.
A gyerekek egy előre elkészített feladatlapon jelölték azokat a természeti kincseket, amelyeket útjuk során felfedeztek. A feladat célja nemcsak a megfigyelőképesség fejlesztése volt, hanem az is, hogy ráébredjenek: boldogságérzetünkhöz gyakran elegendő egy rövid séta, egy szép táj vagy egy kellemes illat is. A közös élmény során a tanulók megtapasztalták, hogy a boldogság sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejlik – csak észre kell venni őket.
Április – A megbocsátás gyakorlása
Áprilisban a megbocsátás, a mások iránti empátia és az elfogadás került a középpontba. A foglalkozások során ismét egy tanulságos mese feldolgozására került sor a tankönyv segítségével. A cél az volt, hogy a tanulók mélyebben elgondolkodjanak a megbántás és a megbocsátás folyamatáról, és bepillantást nyerjünk gondolatvilágukba. Megnyugvással tapasztaltam, hogy a legtöbb gyermek már egészen empatikus módon viszonyul mások érzéseihez és sorsához.
A történet feldolgozását kreatív feladatok is kísérték: a gyerekek szerepeket választottak, majd saját készítésű fejpántokat színeztek és vágtak ki a mese szereplőinek megfelelően. Egy következő alkalommal az udvaron, drámapedagógiai eszközöket is alkalmazva, részben improvizatív módon eljátszották a három csibe történetét. Ez a játékos feldolgozás segített mélyebben átélni az eseményeket és az érzelmeket, amelyek egy-egy konfliktushelyzetet kísérhetnek.
Különösen emlékezetessé tette ezt a hónapot, hogy új tanuló érkezett a csoportba, aki korábbi iskolai tapasztalatai miatt frusztráltan, elutasítottsággal küzdve csatlakozott hozzánk. A megbocsátás témája, valamint az elfogadó közösségformálás segítette őt az első lépésekben, hogy új közösségére bizalommal nyithasson.
Május-A testmozgás gyakorlása
Májusban a testmozgás és a mozgás örömének gyakorlása állt a Boldogságóra fókuszában. Ebben a hónapban különösen sokszínű és élménydús programokon vehettek részt tanulóink, amelyek a testi-lelki jóllétet egyaránt támogatták. A lehetőségek teljes körű kiaknázása főigazgató asszonyunk támogatásának köszönhetően valósulhatott meg – ezúton is hálásak vagyunk érte.
A tanév során folyamatosan figyelmet fordítottunk a mozgás ösztönzésére, azonban májusban kiemelt hangsúllyal vettünk részt az „1 millió lépés az iskoládért” pályázatban, amelybe a tanulók mellett szüleik is aktívan bekapcsolódtak. A közös célért való mozgás motiválta a gyerekeket, és erősítette a családok mozgáshoz való pozitív viszonyát is.
Különleges élményt jelentett számunkra, hogy a főigazgató asszony közbenjárásával lehetőségünk nyílt részt venni a Várpalotán áthaladó Béke Futásban is. A tanulók és pedagógusok közösen csatlakoztak a rendezvényhez, amely nemcsak a mozgás fontosságát hangsúlyozta, hanem a béke, az összetartozás és az egészséges életmód üzenetét is közvetítette.
A hónap egyik csúcspontja a városi Kihívás Napja keretében megrendezett Fighter’s Run akadálypálya volt, amely valódi fizikai kihívást és rengeteg örömet jelentett a résztvevő diákok számára. A mozgásos élmények ezúttal is túlmutattak a fizikai aktivitáson: közösséget építettek, önbizalmat adtak, és a tanulók számára maradandó emlékeket teremtettek.
Június – Évértékelés és búcsúzás
Júniusban igyekeztünk számot vetni az elmúlt tanév során megélt élményekkel, feldolgozott témákkal és közösen átbeszélni, milyen utat jártunk be a Boldogságóra Program keretében. Ez az időszak egyben alkalmat adott arra is, hogy búcsút vegyünk egymástól és a közösen megélt pillanatoktól.
A jövő tanévtől nemcsak a negyedikes tanulóim búcsúznak az alsó tagozattól, hanem én magam is elbúcsúzom jelenlegi iskolámtól. Ez az időszak számomra is különleges mérföldkő, amelyet hálás szívvel és sok szép emlékkel zárok le.
Úgy gondolom, hogy a Boldogságóra Program nemcsak egy értékes pedagógiai eszköz, hanem egyben remek lehetőség a közösségformálásra, a tanulók érzelmi fejlődésének támogatására és a közös élmények megerősítésére. Hálás vagyok a közösségnek, hogy én vezethettem be ezt a programot intézményünkben, és hogy együtt dolgozhattunk a gyerekek boldogságáért és jóllétéért.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A júniusi hónap témája a fenntartható boldogság.
A reggeli beszélgetőkör során, a Bogyó és Babóca csoportba járó óvodásokkal megbeszéltük, hogy ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Olyan válaszok születtek, mint orvos, katona, űrhajós, hajóskapitány és pilóta. Felszínre kerültek olyan pozitív jellembeli tulajdonságok, mint a bátorság, kitartás, szorgalom, derű, segítőkészség melyekre ahhoz van szükségünk, hogy ezeket a jövőbeli álomszakmákat elérhessük. Ezért közösen el is készítettük ezen álomszakmák álarcát is, melyet mindenki magára ölthetett és átérezhette, milyen egy igazi hősnek lenni.
Fontosnak tartottuk azt is, hogy megbeszéljük, melyek lehetnek azok a negatív érzelmek, melyek gátolhatnak ezen célok elérésben. A kisóvodások szerint ilyen rossz érzelmek lehetnek: az irigység, harag, bánat, feszültség, unalom, undor.
Az „Agymanók” című mese szereplőinek bőrébe bújhattak a gyerekek és maszkok segítségével el kellett játszaniuk, hogy milyen lehet a: derű, bánat, harag, undor, majré, feszkó, irigység, uncsi, ciki, nosztalgia érzelmeket „magunkra venni”.
Zárásként elénekeltük közösen Bagdi Bella „Jobb veled a Világ!” című dalát.
Fenntartható boldogság
A foglalkozás címe: Boldog erdő
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy a boldogság bennünk van, de nagy szükségünk van társakra.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Boldog erdő mese elmesélése.
– Kirándulás
– Kihívás napja
A boldogságórát a csendespihenőben kezdtem. Amikor készültem a foglakozásra és elolvastam a mesét, arra gondoltam, elalvás előtt mesélem el a Boldog Erdő mesét a hosszúsága miatt, és ezt már az Aranykulcs mesénél is alkalmaztam.
Másnap utaltam a mesére, amire mindenki nagyon jól emlékezett.
Kirándulni mentünk, és a busz úton megfelelő alkalom nyílt a beszélgetésre.
Visszautaltam a Boldogságórákra, a mesékre, az elkészített alkotásokra.
Nagyon meglepődtem, mert mindegyik mesét felidézték, egymás szavába vágva emlegették a feladatokat.
A mozgásos feladatok, a humoros feladatok, kiemelten az emlékükbe vésődtek.
A hóoponopono-t többször is használták, ami a bocsánat kérés, és a humoros hangzása miatt, nem lehet nem megbocsátani.
Amikor felidézték a „szépet látó szemüveget”, a kétkezemmel szemüveget formáltam és elmondtam, hogy mit látok most a kiránduláson. Vidáman utánozni kezdtek, a lányok a szép virágokra fókuszáltak, persze a fiúk, mindenféle huncutságot mondtak, de ezeken jókat nevettünk, ami a jókedvhez, a boldogsághoz tartozik.
A szivecskék gyűjtése is megragadta az emlékezetüket, amikor Karácsony ünnepére készülve a jó cselekedeteket gyűjtöttük.
Elmesélték többen, hogy Anyukájuknak még mindig ott van kirakva a szívecske a szobában.
A mozgást nem hagyhattuk ki, beneveztünk a Kihívás napjára, ami egybe esett a kirándulásunk programjával. A szabadlevegőn végzett mozgás, a hegyre mászás felelevenítette a Lusta király mesét. Egy patakon átkelve, még a tutaj építésével is kacérkodtak, ami a mesében volt.
A Boldogságórák keretében nagyon sok olyan témát érintettünk, ami kiemelten fontos az érzékenyítésnél.
A Boldogságórák nélkül, talán meg sem említettünk volna több olyan fontos témát, mint a hála, a jó cselekedet, a megbocsátás.
A gyerekek a Boldogságórákon beszéltek először arról az érzésről, hogy hála, megtanulták kifejezni magukat, megtanulták meglátni a szépet a „szépet látó” szemüveggel, megtanulták, hogy lehet hibázni, lehet bocsánatot kérni, lehet és kell megbocsátani, és nagyon jó érzés kapni, de szívet melengető érzés adni, örömet szerezni másoknak.
Bízom benne, hogy a nagycsoportosok, akik iskolába mennek, útravalónak viszik magukkal a Boldogságórákat.
Óvodánk jövőre megpályázta az örökös Boldog óvodát, mert a Boldogságórákat látva, az óvodapedagógusoknak felkeltette az érdeklődését, motiváltnak érzik magukat egy továbbképzésre, szeretnénk a következő tanévben, minden csoportban megvalósítani a Boldogságórát.
Az óra folyamán összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amik kellhetnek a boldogsághoz. Szívesen gyűjtöttek szavakat a boldog ábécéhez. Sokan szívesen készítették el a ,,boldogságkoktélt”. Természetesen a táblára felkerülő ,,VAKÁCIÓ” felírat elkészítésének projektje hozta a legnagyobb érdeklődést. Mindenki szívesen készítette el a ,,nyári bakancslistáját”.