Az utolsó foglalkozáson közösen felidéztük az elmúlt hónapok legszebb, legemlékezetesebb pillanatait. Jó volt visszaemlékezni a sok közös élményre, és örömmel hallgatni a gyerekek gondolatait. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy ezek a foglalkozások fontosak számukra, és ha lehetőséget kapnak rá, őszintén és szépen meg tudják fogalmazni érzéseiket, élményeiket.
Régóta azt tapasztalom, hogy a mai rohanó világban egyre kevesebb idő jut arra, hogy valóban meghallgassuk a gyerekeket. Sok családban is állandó a sietség, a mindennapok feladatai magukkal sodorják a felnőtteket és a gyermekeket egyaránt. Úgy érzem, számukra is az idő jelenti az egyik legnagyobb hiányt, hiszen még gyermekként is gyakran azt élik meg, hogy kevés jut belőle.
Ezért szeretném átadni nekik azt az üzenetet, hogy bármilyen mozgalmas is az élet, mindig érdemes időt szánni önmagunkra, egymásra és a családunkra. Ezek a közösen megélt pillanatok jelentik az igazi értékeket, amelyekre később is jó szívvel emlékezhetünk vissza.
Fenntartható boldogság
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozás során a fenntartható boldogság témáján belül a körültekintés és a kíváncsiság fontosságát dolgoztuk fel játékos feladatokon keresztül. A Kulcslopó játék fejlesztette a figyelmet és a körültekintést, a Bot játékban a gyerekek az együttműködést, a türelmet és az egymásra való odafigyelést gyakorolták, míg a Kíváncsiság gömb segítségével kérdéseket fogalmaztak meg egymás élményeivel kapcsolatban, fejlesztve kommunikációjukat és érdeklődésüket társaik iránt. A foglalkozás végén közösen megbeszéltük, hogy a kíváncsiság, a figyelmesség és az együttműködés hogyan járul hozzá a mindennapi boldogsághoz és a jó közösségi kapcsolatok kialakításához.
Júniusban sok iskolán kívüli közös programunk volt, amik formálják az osztályközösséget és sok pozitív élményt jelentenek.
Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolája
Fodor Sándor : Csipike, az óriás törpe meséje nagyon tetszett a gyerekeknek. Nekem régi kedvencem, örültem, hogy éppen ez a mese jutott júniusra. Megértették és átérezték Csipike helyzetét. A kerti törpéink a hozzánk legközelebb álló anyagból, gyurmából készült.Akik nem szerettek volna gyurmázni, le is rajzolhatták.
Minden évben nagy örömmel várják a gyerekek az utolsó közös programunkat. A tanév utolsó napjaiban a boldogságórák témáit felelevenítettük.
Vakációt várva kreatívkodtunk és fagyiztunk is közösen.
A júniusi Boldogságóra kiemelt témája a fenntartható boldogság.
Ez a tanév utolsó hónapja a programban, amely az eddig elsajátított technikák összefoglalásáról, az év közbeni élmények felidézéséről és a testi-lelki egyensúly hosszú távú megőrzéséről szól.
A következő formában valósult meg a tanóra:
1. Ráhangolódás és Év végi Relaxáció (10 perc)
• Kényelmes elhelyezkedés ülve vagy fekve.
• „Belső utazás” vezetett meditáció az egész tanév emlékeiről.
• Megérkezés a jelen pillanatba, megnyugvás.
2. Motiváció és Beszélgetőkör: Az év kincsei (10 perc)
• Boldogság-kártyák körbeadása.
• Reflexió: Mi volt a legboldogabb pillanatunk ebben a tanévben?
• Beszélgetés arról, hogyan vihetjük magunkkal ezt a jó érzést a nyári szünetre.
3. Főtevékenység: „Boldogság-recept” készítés (15 perc)
• Csoportmunka és egyéni feladat.
• A gyerekek összegyűjtik a tanult boldogságfokozó technikákat (hála, kedvesség, mozgás).
• Egy közös „Boldogság-térkép” vagy receptkönyv összeállítása a nyárra.
4. Levezetés és Záró rituálé (10 perc)
• Közös éneklés és egy vidám rituális tánc.
• Egymás elismerése: mindenki mond egy jó tulajdonságot a mellette ülőnek.
• Útravaló gondolat és a Boldogságóra program hivatalos zárása.
Júniusban a fenntartható boldogság témájával foglalkoztunk a gyerekekkel. A foglalkozást a már jól ismert boldogságóra mondókánk közös elmondásával kezdtük. Ezután mindenki elkészítette a saját „Boldogság befőttjét”, amelybe lerajzolta azokat a dolgokat, amelyek mindig örömet szereznek neki, és amelyeket szívesen csinál. Miután mindenki befejezte a munkáját, közösen leültünk, és minden gyermek elmesélte, mit rajzolt a befőttjébe. A beszélgetés során sok kedves, személyes élményt osztottunk meg egymással, erősítve a pozitív gondolkodást és az egymásra való odafigyelést.
A Szivecskék 7.a csoport tagjai június 2. –án kora reggel buszra ültek és meg sem álltak Korondig. A Határtalanul program keretében hat napot töltöttünk Romániában. A tanévünk lezárásaként ezeken a napokon kiemelten gyakorolhattuk a boldogságórán tanultakat: hogyan küzdjünk meg a hányingerrel a buszon; legyünk hálásak a változatos programokért; optimisták legyünk: hátha látunk medvét; élvezzük az együttlétet, a mozgást, friss levegőt, szép tájat; jó cselekedetekkel építsük a társas kapcsolatainkat;…
Június 4-én a Nemzeti összetartozás napján mi nem a megszokott iskolai ünnepségen vettünk részt, hanem a gyönyörű Gyimeseken keresztül az 1000 éves határig, a régi Magyarország keleti határáig utaztunk. Az itt található egykori vasúti őrház megtekintése közben a mai tulajdonos mesélt nekünk az őrház történetéről, az 1920-as trianoni békeszerződés következtében feldarabolt történelmi Magyarországról, az ott élő csángó lakosság fennmaradásáról, hihetetlenül erős magyarságtudatáról és arról, hogyan tudták a mai napig fenntartani a magyar nemzethez való tartozásukat, a hagyományaikat. Mit jelent a külhoni magyarságnak ez az ünnep. Milyen nehézségekkel kellett és kell a mai napig megküzdeniük. Az 1000 éves határnál, Gyimesbükkön megnéztük a 400 éves Rákóczi várat is.
A gyerekek elgondolkodva és meghatottan hallgatták az előadást és azt gondolom útravalóként azzal az érzéssel jöttünk haza, hogy hálásak lehetünk, hogy a mi őseink Magyarországon maradhattak!
Júniusban a Boldogságóra program során közösen idéztük fel az év során átélt élményeket, kedvenc játékokat és közös sikereket a Katica csoporttal. Igazán megható napunk volt, ugyanis a kis katicák pár nap múlva elballagtak az óvodából. Kezdték ők is érezni ezt a szép lezárást, olykor-olykor meghatódtak és érezni lehetett az ölelésükön, hogy most más, erősebb és hálát kifejező. Mondanom sem kell, mi felnőttek is érzelmes hangulatba kerültünk.
A gyermekek azért örömmel emlékeztek vissza azokra a pillanatokra, amikor együtt játszottak, segítették egymást vagy közösen oldottak meg feladatokat. Felidézték a kiscsoportot, a középsőt, amikor még a vendégházban „laktunk”.
„Azért szeretem a Katicát, mert itt vannak a barátaim.”
„A legjobb a közös játék volt, meg a foci.”
„Emlékeztek a traktoros szánkózásra?”
Közös alkotótevékenységek és játékok során ismét megtapasztalhatták az összetartozás örömét. A gyermekek most már nagy szeretettel és türelemmel fordultak egymás felé, örömmel segítették társaikat, biztatták egymást. Szinte minden nap rajzoltak a barátok egymásnak, kis meglepiket gyártottak, amiből nekünk is jutott.
A relaxációs és mindfulness gyakorlatok során nyugodt, meghitt hangulatban idéztük fel az év legszebb pillanatait. A ballagásra saját dalokat is írtunk, a próbákon sokan meghatódtak.
Úgy érzem, az egész éves Boldogságóra foglalkozások sokat segítettek a gyermekek érzelmi fejlődésében. A csoport tagjai nyitottabbá, elfogadóbbá váltak, és sok szoros barátság alakult ki közöttük.
Jó utat kívánunk a nagy Katicáinknak, és arra kérem őket, hogy emlékezzenek a jelszavunkra: „Jobb veled a világ!”
Boldogságóra alapprogram éves beszámoló
A 2025/2026-os tanévben első alkalommal valósítottuk meg a Boldogságóra alapprogramot két osztály bevonásával. A foglalkozások tervezése során a korábbi kiadású lila kamaszkönyv, az új kiadású kamaszkönyv, valamint a kamaszok számára készült Önbizalom könyv gyakorlatait és ötleteit használtam fel, amelyeket minden esetben a tanulócsoport életkori sajátosságaihoz, valamint aktuális igényeihez igazítottam.
A foglalkozások elején minden alkalommal nagy hangsúlyt fektettünk a ráhangolódásra és a belső figyelem kialakítására. Ennek érdekében alkalmaztuk az együtt légzés technikáját, valamint különböző légző- és mindfulness gyakorlatokat. A tanulók megismerkedtek többek között a léggömb-légzés, a csillaglégzés, az 54321 mindfulness földelő gyakorlat, a légzésritmus követése, valamint a „buborékban elengedem” gyakorlat módszereivel. Ezek mellett különböző stresszoldó technikákat is gyakoroltunk annak érdekében, hogy a tanulók később ezeket önállóan is alkalmazni tudják például dolgozatírás vagy vizsgahelyzetek előtti feszültség csökkentésére.
A foglalkozások során az alábbi Boldogságóra témaköröket dolgoztuk fel:
1. Hála gyakorlása
A hála témakörének feldolgozásakor közösen készítettünk egy hálafát, amelyet a tanulók folyamatosan bővítettek. Elsőként azokat a dolgokat gyűjtötték össze, amelyekért saját életükben hálásak lehetnek, majd ezt követően az iskolai környezethez kapcsolódó pozitív élményeket, személyeket és eseményeket is megfogalmazták. A feladat segített abban, hogy a tanulók tudatosabban figyeljenek azokra a pozitív dolgokra, amelyek jelen vannak a mindennapjaikban.
2. Optimizmus gyakorlása
Az optimizmus témakörét közös beszélgetés keretében dolgoztuk fel. Bevezetésként felolvastam a tanulóknak a „Siket béka meséjét” a régi kamaszkönyvből, amely jó alapot adott a remény, a kitartás és a pozitív szemlélet megbeszéléséhez. Ezt követően két csoportra osztottuk a tanulókat: az egyik csoport a negatív gondolatokat, helyzeteket fogalmazta meg, míg a másik csoport feladata az volt, hogy ezeket optimista, ugyanakkor reális szemléletű mondatokká alakítsa át. A feladat során a csoportok szerepet cseréltek, így mindenki megtapasztalhatta mindkét nézőpontot.
A foglalkozás lezárásaként optimista tablót készítettünk, amelyre a tanulók leírták, milyen dolgokban reménykednek, milyen célokat és pozitív jövőképet fogalmaznak meg saját életükre vonatkozóan.
3. Támogató kapcsolatok
A támogató kapcsolatok témakörét a ráhangolódó légzőgyakorlatot követően közös beszélgetéssel dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, hogy kik azok a személyek a környezetükben, akikhez segítségért, tanácsért vagy támogatásért fordulhatnak. Ezt követően egy támogató személyeket tartalmazó listát készítettek, amelynek mintáját a régi kamaszkönyv egyik gyakorlata alapján állítottam össze. Egy következő alkalommal visszatértünk a korábban elkészített listákhoz, és közösen átnéztük, hogy kik azok a személyek, akiket szükség esetén bármikor fel tudnának hívni. Fontos célként fogalmazódott meg, hogy minden tanuló megtanuljon legalább két olyan telefonszámot, amelyet segítségkérés esetén fejből is tud. Ekkor beszélgettünk a hazakísérő telefon lehetőségéről, valamint arról is, hogy milyen fontos szerepe van annak, ha valaki tudja, hogy nehéz helyzetben kihez fordulhat.
4. Kedvesség gyakorlása és jó cselekedetek
A kedvesség és jó cselekedetek témakörének feldolgozása során a tanulók először összegyűjtötték azokat a pozitív cselekedeteket, amelyeket az elmúlt időszakban egymásért vagy másokért tettek. A feladat célja az volt, hogy felismerjék: a mindennapi apró figyelmességeknek és segítő gesztusoknak is jelentős hatása lehet mások közérzetére.
A tanulók többek között olyan példákat fogalmaztak meg, mint például: előre engedtem valakit a büfében, segítettem a másiknak a tornazsák elpakolásában, segítettem megfelelően bekötni a bakancsát, részt vettem az iskola díszítésében, segítettem a kinti virágok behozatalában, vagy székeket cipeltem egy közös feladat során.
Ezt követően mindenki saját tervet készített arról, hogy a jövőben milyen jó cselekedeteket szeretne megvalósítani családja, barátai vagy osztálytársai körében. A vállalások között szerepeltek olyan hétköznapi, mégis értékes feladatok, mint például kérés nélkül levinni a szemetet, elmosogatni, leszedni a szárítóról a ruhákat, vagy segítséget nyújtani egy osztálytársnak a tanulásban, például dolgozatra való felkészülésben.
A foglalkozás során a tanulók megtapasztalhatták, hogy a kedvesség nem feltétlenül nagy tettekben, hanem sokszor apró, odafigyelő cselekedetekben jelenik meg.
5. Célok kitűzése és elérése
A célok kitűzése és elérése témakörét közös beszélgetéssel vezettük be, amely során áttekintettük, milyen célokat szeretnének elérni a tanulók rövid és hosszú távon.
A feldolgozás során közösen rajzoltunk egy hegyet, amely a kitűzött célhoz vezető utat jelképezte. A tanulók a hegyen elhelyezték saját magukat, ki virág, ki ember formájában, és azt jelölték, hogy jelenleg hogyan érzik magukat a céljuk eléréséhez vezető úton. Az ötletet az önbizalom fejlesztését segítő gyakorlatok közül választottam.
A feladat lehetőséget adott arra, hogy a tanulók átgondolják saját fejlődésüket, felismerjék az elért eredményeiket, valamint tudatosítsák, hogy a célok megvalósítása egy folyamat, amelyben a kisebb lépéseknek is jelentőségük van.
A foglalkozás további részében bakancslistát készítettek, amelyre hosszabb távú céljaikat, vágyaikat és elérni kívánt eredményeiket írták fel.
6. Megküzdési stratégiák
A megküzdési stratégiák témakörét közös beszélgetés során dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, hogy nehéz helyzetekben milyen megoldási módokat alkalmaznak, illetve melyek azok a stratégiák, amelyek valóban segítik őket egy probléma feldolgozásában.
A foglalkozás során előre elkészített megküzdési stratégiákat csoportosítottak és csomagolópapírra rendeztek. A feladat során két területet különítettünk el:
rövid távon könnyebb megoldások, amelyek pillanatnyilag megkönnyebbülést adhatnak, de nem feltétlenül segítik a probléma megoldását;
hosszú távon hatékony megoldások, amelyek valóban hozzájárulnak a helyzet feldolgozásához és megoldásához.
A tanulók megjelölték, hogy ők maguk milyen megküzdési módokat szoktak alkalmazni. Megbeszéltük azt is, hogy önmagában nem probléma, ha valaki egy nehéz helyzetből rövid időre kivonul, például zenét hallgat, telefonozik vagy pihen, azonban fontos, hogy ezt követően törekedjen a helyzet megértésére és megoldására.
Ehhez kapcsolódóan feldolgoztuk a kommunikáció szerepét is a konfliktusok kialakulásában. Ennek részeként elkészítettük a zsiráfnyelv–sakálnyelv szemléltető képet, amely segített megérteni a támadó és az együttműködő kommunikáció közötti különbséget.
A cél az volt, hogy a tanulók felismerjék: a problémák kezelésében nemcsak az számít, mit mondunk, hanem az is, hogyan fejezzük ki érzéseinket és szükségleteinket.
7. Apró örömök élvezete
Az apró örömök élvezete témakörének feldolgozásakor a tanulók virágot készítettek, amelynek szirmaira olyan tevékenységeket írtak, amelyek örömet okoznak számukra, nem kerülnek pénzbe, és rövid időn belül megvalósíthatók.
A szirmokra többek között az alábbi örömforrások kerültek: olvasás, játék, zenehallgatás, fotózás, kutyával való séta, rajzolás, filmezés, barátokkal való beszélgetés, edzés, jóga és más hasonló tevékenységek.
A foglalkozás során arra ösztönöztem a tanulókat, hogy a saját listájukból válasszanak olyan apró örömforrásokat, amelyeket a mindennapokban is meg tudnak valósítani, ezáltal tudatosabban figyelve saját jóllétükre.
8. Megbocsátás gyakorlása
A megbocsátás gyakorlása témakört közös beszélgetés során dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, milyen érzés sérelmeket, haragot vagy negatív élményeket magukkal hordozni.
A téma elmélyítése érdekében egy tapasztalati gyakorlatot végeztünk. A tanulóknak egy papírgalacsint kellett készíteniük, amelynek összegyúrása közben egy olyan sérelemre gondoltak, amelyet nehéz volt elengedniük. Akik szerették volna, előtte rá is írhatták ezt a papírra.
A papírgalacsint ezután az egész foglalkozás alatt a kezükben kellett tartaniuk. Nem tehették le, ugyanakkor egyik kezükből átvehették a másikba. Ezzel szemléltettük azt, milyen folyamatos terhet jelenthet egy el nem engedett sérelem.
Ezt követően a padtársukkal közösen olyan feladatot végeztek, amely során egymás tenyerét rajzolták körbe úgy, hogy a két kézrajz valahol összeérjen. A másik tenyérrajzába egy pozitív tulajdonságot vagy kedves gondolatot írtak egymásról.
A foglalkozás végén a papírgalacsinokat közösen kidobtuk a szemetesbe, miközben a tanulók kimondták: „megbocsátok” vagy „elengedem”. Ezután közösen megbeszéltük, milyen érzés volt egész órán egy ilyen „teherrel” jelen lenni.
A tanulságként megfogalmaztuk, hogy ha folyamatosan sérelmeket hordozunk magunkkal, az idővel olyan nehézzé válhat, mint egy nagy hátizsák, amely akadályozza a mindennapjainkat és megnehezíti a továbblépést.
9. A testmozgás fontossága
A tanév során iskolánk állatbarát középiskola lett, amelyhez kapcsolódóan különleges lehetőségünk nyílt a testmozgás fontosságának témakörét állatasszisztált foglalkozás keretében feldolgozni.
Iskolánk igazgatóhelyettesének Bak Zsuzsának kutyája terápiás kutya, aki gazdájával/ felvezetőjével együtt vett részt a foglalkozáson. A Boldogságóra keretében először közös beszélgetőkört tartottunk, amely során a tanulók átgondolták és megfogalmazták, miért fontos a rendszeres testmozgás a testi és lelki egészség szempontjából.
Megbeszéltük, hogy a mozgás nemcsak a fizikai állapot javításában játszik szerepet, hanem segíthet a stressz csökkentésében, a feszültség levezetésében és a jobb közérzet kialakításában is.
Ezt követően játékos, csoportos feladatokat végeztünk Cody, a terápiás kutya segítségével. A közös élmény hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók megtapasztalják a mozgás örömét, valamint az állatokkal való pozitív kapcsolat személyiségfejlesztő hatását.
10. Fenntartható boldogság
A fenntartható boldogság témakörének feldolgozásakor visszatekintettünk az egész tanév során megismert témákra, gyakorlatokra és tapasztalatokra.
Közösen átbeszéltük, hogy a Boldogságóra során mely gondolatok, feladatok vagy tevékenységek voltak számukra a legfontosabbak, illetve melyek azok az eszközök, amelyeket a jövőben is szeretnének alkalmazni a mindennapjaikban.
A tanulók ezt követően leírták, mely foglalkozások vagy feladatok maradtak meg számukra a legemlékezetesebben. A feladat során maximum három olyan élményt vagy témát jelölhettek meg, amely számukra a legtöbbet jelentette. A tanév során megvalósított Boldogságóra foglalkozások célja az volt, hogy a tanulók olyan gyakorlati eszközöket sajátítsanak el, amelyek segíthetik őket az érzelmeik felismerésében és kezelésében, a nehéz helyzetek megoldásában, a pozitív gondolkodás kialakításában, valamint a támogató kapcsolatok megerősítésében.
Összességében a program első évének tapasztalatai alapján elmondható, hogy a tanulók nyitottan és aktívan vettek részt a foglalkozásokon. A közös beszélgetések, kreatív feladatok és gyakorlati tapasztalatok lehetőséget biztosítottak számukra az önismeret fejlesztésére, egymás jobb megértésére és a pozitív szemlélet erősítésére.
A Boldogságóra program hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók tudatosabban figyeljenek saját jóllétükre, kapcsolataikra, valamint arra, hogy a mindennapi életben is felismerjék és alkalmazzák a boldogságot elősegítő tényezőket. Köszönjük a lehetőséget, hogy a Boldogságóra közösség tagjai lehetünk, és részesei lehettünk ennek a szemléletformáló programnak. Bízunk benne, hogy a jövőben is a közösséghez tartozhatunk, és folytathatjuk a Boldogságóra által képviselt értékek közvetítését tanulóink számára.
