A fenntartható boldogság témáját dolgoztuk fel egy különleges boldogságórán, amelyet a gyereknapi programokkal egybekötve tartottunk. A gyerekek interaktív módon, közös játékok és kreatív feladatok segítségével ismerkedtek meg azzal, hogyan lehet hosszú távon is boldognak maradni. Különösen hangsúlyoztuk, hogy a közös játék nemcsak szórakoztató, hanem erősíti a barátságokat, és igazi örömforrást jelent mindannyiunk számára. Ez a nap remek alkalom volt arra, hogy megérezzük, milyen fontos a közösség, a vidámság és a fenntartható boldogság mindennapi életünkben.
Fenntartható boldogság
Június, boldogság
Mi jut eszedbe a boldogság szóról?
Az alábbi válaszok jöttek:
szerelem, barátság, szabadság, pihenés, hála, otthon, nyár, öröm, motorozás, természet, nyaralás
A sportolóktól jött, hogy nagy súllyal emelni és ezzel dolgozni, de bizony egy tanulónál előjött a pálinka szó is.
A második feladatban rövid relaxáció következett:
Mindenki becsukta a szemét, rövid légzőgyakorlat után feltettem a kérdést:
Én… a mai napon boldog vagy boldogtalan akarok lenni?
A tanulók egyesével elmesélték a reflexióikat:
Az alábbiakat fűzték hozzá:
Milyen jó lesz majd a nyári szünet
Jó lesz a mai edzés
Teszek róla, hogy boldog legyek
Bármi legyen gazdagít
Várom a jogosítványt!
Mindjárt tanév vége van
Szünet van! Elfáradtam
3. Megnéztük, hogy a tanulók hogyan kapcsolódnak a boldogsághoz Resilio kártyakkal , majd A Jobb veld a világ Alapítvány Boldogság kártyáiból húzott magának mindenki egy kártyát.
4 Majd .A boldogság madara c. mesét olvastam fel a tanulóknak
Zárásként mindenki húzott magának egy kártyát a Jobb veled a világ Alapítvány gyógyító mondatos kártyáiból.
Hangulatos óránk volt.
Az utolsó foglalkozáson a tanév boldogságóra élményeiről beszélgettünk a diákokkal, a tantermen kívül, kellemes hangulatban. Megkérdeztem a tanulóktól, hogy számukra melyik boldogságóra volt a legmeghatározóbb élmény. A legtöbben a karácsonyi üdvözlőlapok készítését emelték ki, sok szavazat érkezett a „poharunk mindig félig tele van” mondást erősítő óránkra is, nagyon szerették az Activity-t is, melyet a megbocsátás kapcsán játszottunk. Olyan technikákat tanultak meg idén a gyerekek, melyeket a továbbiakban is tudnak majd hasznosítani, hogy hálával és boldogan tudják a mindennapokat élni. Köszönjük szépen, hogy idén is részesei lehettünk a programnak.
Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola
Az osztállyal az alsó tagozatos évek, a 4. osztály végéhez érkeztünk. Közösen emlékeztünk az elmúlt évek boldogságóráira: a közösen készített alkotásokra, dalokra, táncokra. Nagyon szerették a gyerekek a boldogságórás foglalkozásokat.
A júniusi témáról is beszélgettünk természetesen és „jövőbelátó 3D-s szemüveg, szuperbogár, mindenhová eljutó kerékpár és egy új lakás” készült a téma kapcsán.
Most pedig már a megérdemelt: VAKÁCIÓ!
A tanév utolsó foglalkozásain megállapítottuk, hogy a szeptember óta végzett, lelki jól-létünket elősegítő boldogságórák eredményét meg kell őriznünk! Június hónap boldogságóráin:
I. Ismét áttekintettük a kilenc boldogságteremtő, -fokozó technikát, ehhez osztálykirándulásunk élményeit hívtuk segítségül. A gyerekek párban dolgoztak, a húzott témakörrel kapcsolatban megfogalmazták gondolataikat, az ismertetéskor pedig a többiek kiegészítették.
(KÉP 1.)
II. Szófelhő: A boldogságórákon átélt érzelmekből szófelhőt készítettek a gyerekek.
(KÉP 2.)
III. Pozitív zárásként a következő kérdésekre kellett választ adniuk a csoport tagjainak:
– Mi volt az évben a legviccesebb élményed? (Jókat nevettünk a válaszokon.)
– Mire vagy a tanévben a legbüszkébb? (Felidéztük a sikereket.)
– Miért vagy hálás ebben a tanévben a leginkább? ( Segített felismerni és értékelni a jót életünkben.)
Szánjatok rá pár percet, válaszoljatok Ti is a kérdésekre, megéri!!
„Nem mások tesznek boldoggá. Nem ő, te és ők, és nem a pénz, a szerencse és a jólét. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Lehet, hogy éppen nem történik semmi. Nincs ott senki, egyedül vagy, és mégis érzed. Átéled, hogy: „Most jó!”
(Müller Péter)
Szeretettel: Izsákos7.a és Mariann néni
A „fenntartható boldogság” téma köré szervezett júniusi boldogság órával azt szerettem volna elérni, hogy a gyerekek tapasztalják meg: a boldogság nemcsak a „játék most”, hanem az is, ha vigyázunk egymásra, a természetre, és együtt örülünk egyszerű dolgoknak. Ennek érdekében – a játékos, érzelmi és képi élményeken keresztüli tanulására építve – terveztem a hónap tevékenységeit.
A környezetvédelmi világnaphoz kapcsolódva kirándultunk a zalakarosi Ökoparkba, ahol számtalan lehetőségünk nyílt felfedezni, hogy a boldogság nemcsak a saját örömünkről szól, hanem arról is, hogy másokkal és a természettel összhangban élünk. Olyan egyszerű örömöket éltünk át, mint megölelni egy fát; rácsodálkozni a tó fölött repkedő, számtalan színben pompázó szitakötőkre; megfigyelni a fiókáit terelgető kacsacsaládot, vagy a tóban úszkáló halrajokat. A kiserdőben kanyargó égerösvényt követve megtaláltuk az erdő tündérét, aztán tovább haladva megismerkedtünk az erdőt benépesítő növényekkel, állatokkal. Olyan közös, szeretetteljes élményeket éltünk át, mint a fűben ülve elköltött szendvicsebéd, vagy a domboldalról való legurulás. A gyerekek együttműködését, empátiáját igyekeztem fejleszteni a szembekötős játékkal, amikor a tereptárgyak közé kifeszített kötél mentén kellett végighaladni, majd egy „látó” vezetett egy „nem látó”-t megtapasztalva a vakság érzését. A közösségi és egyéni felelősségvállalás erősítette a sövénylabirintus és az abból kivezető út megtalálása.
Aztán másnap az óvodában a Napimádás relaxációs gyakorlat után a szőnyegen körbeülve beszélgettünk arról, kinek mit jelent a boldogság, mitől érzi magát boldognak? Felelevenítve a kiránduláson szerzett élményeket, tapasztalatokat, mindenki elmondhatta mit szeret a természetben (napsütés, virág, fa, madár…) és mit tudunk tenni, hogy ezek sokáig megmaradjon?
Mindenki megfogalmazhatta, hogy szerinte mitől lesz a természet „boldog”: „A természet boldog, ha: „nem szemetelünk”, „locsoljuk a virágokat”, „nem bántjuk az állatokat” stb.
Zárás képen a boldogság körben ülve mindenki elmondhatta: mi tetszett neki legjobban, vagy hogyan és mire fog vigyázni a természetben járva. A foglalkozást a természethez kapcsolódó legkedvesebb dalainkkal zártuk.
Az óvodai évzáró ünnepségünk az évkör felidézésével kezdődött, az évszakokhoz, hónapokhoz kapcsolódó kedves verseink, dalaink felelevenítésével. Aztán a kicsik eljátszották a Szélesszájú béka és a gólya találkozását, majd a Gomba alatt című mesét dramatizáltuk. Persze nem hiányozhatott a közös kedvenc, a Szivárvány dal és tánc sem, majd elköszöntünk az iskolába indulóktól.
Az afrikai gyermekek világnapjához kapcsolódva elmeséltem az Umbuntu című mesét, és a tartós boldogság kulcsáról beszélgetve le is rajzolhatták meseélményüket.
Aztán a hónapból még hátra lévő közös napoknak igyekeztünk élményekkel megtölteni. A reggeleket a szárazság enyhítésére közös udvarlocsolással kezdtük, majd boldogsággal telve „mezítlábaztunk” a homokban; vagy a fokozódó kánikulában a kerti csapra szerelt locsolóval hűtöttük magunkat és közben észrevétlenül játék közben feltaláltuk a boldogságot!
A tanév utolsó támája is feldolgozásra került, a fenntartható boldogság. Idén is felidéztük a legjobb pillanatokat, vagyis kinek melyik foglalkozás tetszett a legjobban. Örömmel vettem észre, h milyen sok játékra emlékeznek. Ebből néhányat el is játszottunk. Óra végén elfogyasztottuk a boldogságkoktélt is.
Június számunkra a szabadtéri programokról szólt. Felkérést kaptam családi napra és több szabadtéri rendezvényre, ahol a gyerekeket boldogságórás foglalkozásokba kapcsoltam be. Ez számomra is nagyon érdekes volt, mert előre nem lehetett tudni, hogy hány gyermek és milyen korosztály lesz jelen. De ez a kihívás is sikeresen teljesítve!
A következő kihívást júliusra kaptam egy olyan felkérés formájában, hogy a szellemileg fogyatékos felnőttek napközi otthonában tegyem színesebbé az odajárók életét. Ezt még nagy izgalommal várom. Majd erről is be fogok számolni.
Nagy kihívás ezekben a programokban, h nem tudom előre felépíteni, mint egy iskolai órát, ahol pontosan tudom, hogy melyik osztály milyen és arra tervezek. Itt a helyzet, a jelenlévők hozzáállása alakítja a programokat.
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Megérkeztünk az utolsó boldogságóra program hónapjához.Ez egy nagy utazás volt a tanévben.Új tevékenységeket,programokat próbáltunk ki amiben volt sok öröm és nehézség( hullámzások )amivel folyamatosan meg kellett küzdeni.Vissza tekintve megérte,mert kaptam belső jutalmakat a csoportomtóll(öröm,mosoly,bocsánat,köszönöm,ne haragudj- varázs szavak).A külső pedig akár egy pár szülő gondolata . A kihívás napján elnyert első helyezés ,amelybe sokan országosan neveztek,szívét – lelkét adta a közösségünk.Együtt dobbant a szívünk !Most itt a nyár,a boldogság vár titkos kulcsa a kezemben van ,vigyázok rá .Úgy érzem,hogy ebben a tanévben izgató,varázslatos célok valósultak meg ebben a boldogságóra programban.
Váci Mihály Katolikus Általános Iskola
Elballagott a nyolcadikos osztályom, három éven át tartottam nekik boldogságórákat.
Minden hónapban feldolgoztuk az adott témát változatos formában. Volt éneklés, zene, mozgás, játék, beszélgetés, kreatív feladatok, alkotás, relaxáció. Ebben a tanévben szinte minden hónapban kapcsolódtunk a pályaválasztáshoz, iskolaválasztáshoz is.
Hála
A gyerekek már gyakorlottak voltak ebben a témában. Jó volt hallani mennyi mindenért tudnak már hálát adni és ez a pozitív érzelem hogyan segíti őket. Az elkészített hálavirág szirmaiba pedig a szülők felé fejezték ki a háláikat, melyet a szülői értekezleten meglepetésként kaptak a szülők.
Megünnepeltük a hála világnapját is. Az iskola minden tanulója egy élőképet alkotott, a hála betűit formáltuk meg az iskola udvarán. A faliújságra mindenki felírhatta, hogy miért hálás.
Optimizmus
Mindannyian tudjuk, hogy milyen fontos, hogy egy helyzetet pesszimista vagy optimista nézőpontból nézünk-e. A gyerekek sok példát említettek saját életükből is. Felismerték, hogy érdemes a jót keresni, hogy erre oda lehet figyelni és ezáltal sikeresebbek, elégedettebbek lehetnek.
Gyűjtöttünk iskolában is elhangzó mondatokat, felragasztottuk őket és Pesszimista Patrik és Optimista Orsi a faliújságon egész évben kint voltak. Bizony szükség is volt az optimizmusunkra a kihívások, nehézségek idején. Ilyen volt pl. az október 23-i emlékező műsor, melyet nagy sikerrel adtunk elő vagy a felvételi idején.
Résztvettünk a világgyalogló nap felhívásában is.
Társas kapcsolatok
Nyolcadikosként az egymáshoz fűződő kapcsolatok kerültek előtérbe, talán ekkor érezték meg először, hogy már nem sokáig lehetnek együtt osztálytársként. Beszéltünk az új kapcsolatok kialakulásáról, a barátság fontosságáról is. Az iskola udvarán fát ültettünk, mely tavasszal szépen kihajtott.
Megemlékeztünk nov. 13-án a kedvesség világnapjáról is. Néhány rövid videó kapcsán beszélgettünk erről.
Jó cselekedetek
A decemberi napok a a jó cselekedetekről szóltak. Kapcsolódtunk az adventi, karácsonyi ünnepkörhöz. Énekeltünk, alkottunk, díszítettünk, vártuk a Mikulást, mézeskalácsot sütöttünk, ajándékoztunk, apró szívességekkel leptük meg egymást, ünnepeltünk…
Igyekeztünk jobban odafigyelni társainkra, és minél több jót tenni, örömet szerezni másoknak.
Célok kitűzése és elérése
A rövidtávú célok egyértelműen a középiskolai felvételivel és a megfelelő iskola kiválasztásával voltak kapcsolatosak. Sokat beszélgettünk, tájékozódtunk, biztattuk egymást. Szükséges, hogy tudjuk, milyen képességeink, készségeink, erősségeink vannak, miben szeretnénk kibontakozni, mivel szeretnénk foglalkozni… Az önismeret segít ebben. Elővettük a régebben készített lehető legjobb énem tablót is…
A hosszútávú terveket bakancslista formájában készítettük el. Volt akinek könnyen ment, jobban mert nagyobb célokat is kitűzni, másoknak nehezebben, bátortalanabbul.
Megküzdési stratégiák
A felvételire való felkészülésnél, a pályaválasztásnál, iskolaválasztásnál volt lehetőség a megküzdési stratégiákat kialakítani, gyakorolni. Volt problémamegoldás, érzelemkezelés, feszültségoldás, stresszkezelési technikák elsajátítása, relaxáció, pozitív megerősítések, mindenkinek igénye szerint. A döntés meghozatala felelősségteljes feladat.
Kitöltöttük az önbecsülés tesztet is, tanulságos volt.
Apró örömök
Márciusban a középiskolai jelentkezésen, felvételin túl felszabadulva kerestük az apró örömöket. A tavasz sokat segített ebben. A fiúk nőnap alkalmából köszöntötték a lányokat. A víz világnapjáról is megemlékeztünk, de a legemlékezetesebb a boldogság világnapja volt.
Március 20.
Különleges volt ez a nap, ünnepeltünk az iskolában és a faluban is. Reggel feldíszített bejárat fogadta az iskolába érkezőket, a szülőket egy tábla, melyen megoszthatták hálájukat, örömüket. A sorakozónál elhangzott egy kis ismertető, hogy mint Boldog Iskola miért tartjuk fontosnak ezt a napot. Elénekeltük Bagdi Bella „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” című dalát, mozgással kísértük és máris jókedvvel kezdődött a tanítás.
A diákönkormányzat kis édességgel kedveskedett mindenkinek.
A gyerekek a faliújságra felírhatták nyilvános jókívánságaikat és személyes üzenetet is küldhettek egymásnak. Többen egymást apró ajándékkal is meglepték.
Az udvaron boldogságköröket jelöltünk ki, ahol lehetett ölelést, mosolyt, ökölpacsit adni, kedveset mondani, táncolni. Kineveztünk egy őszinte beszélgetések padját is. Ezeket a szünetekben örömmel vették igénybe a gyerekek.
Ebben a tanévben elhatároztuk, hogy a boldogság világnapjának hírét a faluban is terjesztjük és mosolyt varázsolunk az emberek arcára. Az osztályok több helyszínt (idősek otthona, hivatal, könyvtár, boltok…) felkerestek és a járókelőket, buszra várakozókat is megörvendeztették egy pozitív üzenetet tartalmazó piros szívvel. Került szívecske autókra, biciklikre, hirdetőtáblákra is. A gyerekek egyre bátrabban adták át az apró ajándékot, örömmel fogadták a kedves, elismerő szavakat. Nagyon sok pozitív élményt gyűjtöttünk, sok pozitív kapcsolódást éltünk meg.
Megbocsátás gyakorlása
Ez az hónap jó alkalom volt arra, hogy az iskolai évek alatt összegyűlt sérelmeket, bántásokat megbocsássuk, illetve bocsánatot kérjünk. Ez bizony nem könnyű feladat, de nagyon felszabadító.
Többen éltek a lehetőséggel. A magunknak való megbocsátásra is figyeltünk, gyakoroltuk az együttérzés képességét.
Testmozgás
A mozgás elengedhetetlen része az életünknek. A sport sok mindenre megtanít, a sportolóink példaképek lehetnek. Sokan szeretnek sportolni, táncolni és beszéltünk arról is, hogy milyen mozgásformát szeretnének még kipróbálni. A osztálykiránduláson is sokat sétáltunk, játszottunk.
Fenntartható boldogság
Emlékeztünk a közös élményekre, kifejeztük hálánkat az együtt töltött évekért tanároknak, diáktársaknak egyaránt. Műsorral is készültünk a bankettra, ballagásra.
Bízom benne, hogy a boldogságórák nyomot hagytak a gyerekekben, hogy érzelmi intelligenciájuk, a boldogságra való képességük fejlődött, hogy hozzájárulhattam ahhoz, hogy sikeres, boldog felnőttek legyenek.
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
Csoportunk immár harmadik éve vesz részt a Boldogságórák programban, ez idő alatt nagycsoportosokká váltak, így a gyerekek számára természetessé váltak a foglalkozások felépítései, üzenetei. A témák minden hónapban lehetőséget adtak az önismeret, az érzelmek kezelése és a társas kapcsolatok tudatosabb megélésére. A gyerekek tapasztalataink szerint nyitottabbak, empatikusabbak lettek.
A hála hónapjában hála-fát készítettünk, amelyre minden gyermek feltehette, miért hálás. A válaszaik egyre személyesebbek voltak.
Az optimizmus témájánál először „boldogságszemüvegen” keresztül figyeltük meg mi minden jó történik velünk egy nap során. A gyerekek megismerhették hogyan lehet a nehézségekben is meglátni valami jót, és ezt a szemléletet gyakran halljuk tőlük konfliktushelyzetek után is.
A pozitív gondolkodás gyakorlására „tarisznyába” gyűjtöttük a nap legjobb pillanatait. A gyerekek így nap mint nap tudatosították magukban az örömteli élményeket.
A megbocsátás hónapjában szituációs játékokat játszottunk. A gyerekek gyakorolhatták, hogyan lehet bocsánatot kérni és elfogadni azt. Sokat beszélgetünk arról is, hogy a harag természetes érzés, de nem szabad sokáig bennünk maradnia.
A boldogító jócselekedetek hónapja során naponta kis jócselekedet-kártyákat húztunk, és a gyerekek örömmel, motiváltan végezték a feladatokat (pl. „dicsérj meg valakit”, „segíts rendet rakni”). Egy idő után már kérés nélkül is elkezdték keresni a lehetőséget a jó cselekedetekre.
A fenntartható boldogság hónapja az év lezárásának is fontos része volt. A gyerekek elbúcsúztak ballagó társaiktól, saját készítésű jeles medált adva ajándékba. Ezen a ponton különösen megható volt látni, milyen mély érzelmi kapcsolatok alakultak ki közöttük az évek alatt.
Összességében elmondhatjuk, hogy a program három éve során a gyerekek érzelmi intelligenciája, önismerete és társas kapcsolatai érezhetően fejlődtek. A Boldogságórák értékes alapot adtak ahhoz, hogy magabiztosan, érzelmileg megerősödve léphessenek tovább az iskolai életbe.
Az óvodában maradt gyerekekkel pedig folytatjuk tovább, hogy minél boldogabban, érzelmileg magabiztosabban élhessék meg a mindennapjaikat.
