A fenntartható boldogság témakörében a szülőket, a csoportban dolgozó pedagógusokat és a vezetőséget szólítottak meg. Kérésünk az volt, hogy mindenki egy lapon sorolja fel, vagy fejtse ki, hogy mi az, ami ebben az évben boldoggá tette a csoporttal és a gyerekekkel kapcsolatban. A cél az volt, hogy ezen gondolatok mentén emlékeztessük magunkat at átélt és elért sikerekre. A szülőket arra biztattuk, hogy otthon a gyerekekkel átbeszélve, közösen vitassák meg, hogy mindkettőjüknek mik voltak az évben a boldogságuk forrásai. A szülők aktívan részt vettek a gyakorlatban. Többen beszámoltak arról, hogy érdekes volt a gyerekükkel közösen kitölteni ezt a lapot, hiszen ők olyan dolgokat is megemlítették, amik felett a szülők elsiklottak volna. Az elkészült borítékokból boldogság falat hoztunk létre, melynek tartalmat bárki, szabadon elolvashatja.
Fenntartható boldogság
A rohanó világ adott személyes löketet afelé, hogy a Boldogságóra Programhoz csatlakozzam. A pozitív szemléletet igyekszem a saját életemben előtérbe helyezni, hisz így vagyok hiteles. Év végéhez közeledve az ember kiürül, elfogy.
Óránkon áttekintettük együtt a hónapok során átélt és készített kollázsokat. Meghallgattuk a kedvenc dalokat. Elkészítettük a vakáció feliratot a táblára, majd fagyizással zárult a nap.
Átélt élmények a hónapban:
• gyereknap – édességcsomag, kreatív alkotások, ugrálóvár, ládavasút, Tüsi bohóc mókás műsora, palacsintaevés, jégkása elfogyasztása.
• születésnap – év során minden tanuló meg lett ünnepelve, saját személyiségét figyelembe véve tettük emlékezetessé a napot (székfoglaló tánc, karikadobáló, Amerikából jöttem…)
• testvérosztály – mi az ő ballagásukat tettük szebbé (könyvjelző készítése, virágültetés), ők pedig az évvégi utolsó napunkat. Fagyi jegyet kaptunk és gyümölcsöt, aminek nagyon örültünk.
• évzáró – lezártuk az évet, összekészítettünk minden tanulónak vakáció mágnes, dooble játék (saját előállítás), nyári bakancslista, fotó montázs az évről.
Hiszem, hogy ez a program segítségével sikerült az első közös tanévünk végére egy összetartó, egymásra odafigyelő, udvarias csapatot kovácsolnunk együtt.
Boldogságóra – Cica Csoport: Fenntartható Boldogság a Boldogságvárban
A Cica csoportban tartott Boldogságóra ezen a foglalkozáson a fenntartható boldogságot, a szeretet és a közösség erejét állítottuk középpontba. A cél az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogyan hozhatják létre és őrizhetik meg a boldogságot, nemcsak maguk számára, hanem a körülöttük lévők számára is. Ehhez különféle mozgásos, alkotó és közösségi tevékenységeket végeztünk.
A foglalkozás elején a gyerekek egy relaxációval kezdtek, amely segített a nyugodt légkör megteremtésében. Az „Napimádás” elnevezésű gyakorlat során a gyerekek lazítottak, miközben elképzelték, hogy ők is a nap sugarait érzékelik a bőrükön, ami feltölt és boldoggá teszi őket. A relaxáció elősegítette, hogy a gyerekek felkészüljenek a további, aktívabb tevékenységekre.
A foglalkozás egyik legszebb pillanata a Szeretetfolyosó volt. Két csoportot alakítottunk, és a gyerekek egymás mellett álltak, miközben egyik csoport tagjai a másik csoport tagjait végigkísérték a folyosón. A gyermekek csukott szemmel sétáltak, miközben társaik egy-egy kedves tulajdonságot, dicséretet mondtak róluk. Ez a gyakorlat lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen érzés, amikor szeretetteljes, pozitív visszajelzéseket kapnak, és hogy ők maguk is milyen fontos szerepet játszanak abban, hogy a környezetükben boldogságot teremtsenek.
A következő lépésben a gyerekeket egy mesébe invitáltam. A mesében a gyerekek megismerkedtek a Boldog erdő titkaival és megtudták, hogyan alakult ki a boldogság az erdőben.
A mese után beszélgettünk arról, hogy a gyerekek melyik részén lennének a legboldogabbak a Kerekerdőnek, és miért. A gyerekek szívesen elmondták, hogy hol szeretnének lenni az erdőben, és mi tette volna még boldogabbá a helyet. A gyerekek fantáziáját és kreativitását ez a tevékenység jól megmozgatta.
Kerekerdő melyik részén lennétek szívesen, miért?
Melyik színű gyöngynek örültél volna a legjobban?
Mit tennél még az erdőbe?
A beszélgetés során minden gyermeknek volt lehetősége egyénileg is kifejezni véleményét és érzéseit. A bátortalanabb gyerekeket is biztattuk, hogy válaszoljanak, és a közösség támogatta őket.
A mese után egy szórakoztató mozgásos tevékenység következett: Seprűtánc. A gyerekek egy-egy seprűt kaptak, amellyel együtt táncoltak. Ez a tevékenység nemcsak a mozgás örömét adta, hanem az együttműködést is erősítette, hiszen a gyerekek közösen kellett, hogy egy ritmusra táncoljanak.
A tánc közben a gyerekek örömmel mozgatták a seprűket, miközben figyeltek egymásra. A mozgás és a közös tevékenység segítette őket abban, hogy még jobban összekapcsolódjanak, és megélték a közösségi élmény örömét.
A foglalkozás végén a gyerekek alkottak egy Boldogságfüzért, amelyet színeztek. A boldogságfüzér egy szimbolikus alkotás volt, amely összekapcsolta a gyerekeket, mint a szeretet és boldogság fonalait
A foglalkozás végén pedig egy Ölelésláncot alkottunk, ahol a gyerekek egymás kezét fogva egy kört alkottak, és szoros kapcsolatot teremtettek. Az öleléslánc szimbolizálta a közösség erejét és azt, hogy a boldogság akkor a legnagyobb, ha megosztjuk egymással.
A Boldogságóra ezen a napon különösen fontos üzenetet adott át a gyerekeknek: a boldogság fenntartható, ha mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy másoknak örömet okozzunk. A Szeretetfolyosó és a Boldogságfüzér tevékenységek lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen jó érzés adni és kapni szeretetet, miközben együtt erősítjük a közösségünket.
A Kerekerdő meséje és a különféle játékok lehetőséget biztosítottak arra, hogy a gyerekek kreatívan gondolkodjanak a boldogságról, és hogyan teremthetjük meg közösen. Az egész foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a boldogság nemcsak pillanatnyi érzés, hanem folyamatosan megújuló és fenntartható állapot, amit mi magunk teremtünk és tartunk fenn.
A foglalkozás pozitív, szeretetteljes légkörben zajlott, és a gyerekek örömmel vettek részt minden egyes tevékenységben, miközben tanultak a fenntartható boldogság alapjairól.
Bevezetés: Boldogság-lufi – mindenki rajzol egy boldogság-lufit, amibe beleírja, mitől lesz boldog.
Tevékenységek:
• Önbizalom: „Emlékszel, amikor büszke voltál magadra?” – mesélés, rajzolás.
• Kíváncsiság: „Mi lenne, ha a Hold sajtból lenne?” – kitalálós, kérdéslánc.
• Óvatosság, körültekintés: Képkártyás játék – „Mi történik, ha…?” pl. elfelejt kezet fogni, nem néz körül.
• Fenntarthatóság: Kincskereső a teremben „boldogságmentő” ötletekkel (pl. újrahasznosítás, pihenés, barátság).
Zárás: Kívánságok (fagyi ábra): mindenki ír egy mondatot, amitől valaki más boldog lehet.
El sem hiszem, hogy elérkeztünk a Boldogságvár utolsó lépcsőfokához a Fenntartható boldogsághoz. Mintha tegnap lett volna, hogy szeptemberben, Rita néni mesélt nekem a programról, az elért eredményeiről, most pedig már a nevelési év utolsó bejegyzését írom.
A júniusi hónap is bővelkedett boldogságban:
© Rita néniék a kicsikkel babot ültettek egy ládába, a nagyokkal pedig az udvaron található magaságyásba. A növényről maguk a gyermekek gondoskodtak és nap, mint nap örömmel figyelték, hogy egyre magasabbra nőnek.
© Az egészséges életmódhoz kapcsolódóan a szülők többször ajánlottak fel csoportunk számára idény gyümölcsöket, melyeket boldogan fogyasztottak el tízóraira a gyermekek.
© Minden reggel szebbnél szebb virágok tették csodássá a reggeleinket.
© Megható műsor keretén belül elköszöntünk nagycsoportosainktól, akik a versmondáson kívül Bagdi Bella: Pozitív mondóka című dalával búcsúztak az óvodától.
© Nagy szeretettel készültünk a hónap egyik legfontosabb ünnepére, az Apák napjára. Az édesapákat egyedi, kézzel készített ajándékkal lepték meg a gyermekek.
© Ahogy az év többi hónapjában, úgy most is sok időt töltöttünk a természetben. Marci születésnapját a Duna-parton ünnepeltük meg, akinek igazán különleges tortát készítettettünk.
© Végül, de nem utolsó sorban nagyon büszkék vagyunk Rita nénire, aki megkapta oklevelét, mivel a májusban elnyerte a Hónap Pedagógusa címet.
Nagyon izgalmas, tartalmas hónapokat tudhatunk magunk mögött. Igyekszünk a nyáron feltöltődni, hogy ősszel újult erővel vágjunk bele az újabb kalandokba.
A boldogság nem azt jelenti, hogy minden helyzetben első vagyok. Nem lehet mindig minden helyzetben elsőnek lenni. Ez nem fenntartható.
A hónap témája: Fenntartható boldogság – élményalapú tanulás egy osztálykirándulás keretében
Az év utolsó boldogságórás témáját – a fenntartható boldogságot – egy különleges, élményalapú program keretében dolgoztuk fel. Az osztálykirándulás során a tanulók nemcsak új ismereteket szerezhettek, hanem közösen megélt élményeik révén a tartós boldogság egyik kulcsfontosságú összetevőjét is megtapasztalhatták: az együtt töltött minőségi időt, a közös felfedezés örömét és a kíváncsiságon alapuló tanulást.
A kirándulás helyszíne Debrecen volt, ahová vonattal utaztunk – ezzel is tudatosítottuk a fenntartható közlekedés jelentőségét. A városon belül villamossal közlekedtünk, így a tanulók a környezetbarát városi közlekedés formáit is megtapasztalhatták.
Látogatást tettünk az Agóra Tudományos Élményközpontba, amely inspiráló környezetet biztosított a tudomány játékos megismeréséhez. A gyerekek interaktív előadásokon vettek részt, majd számos eszközt kipróbálhattak, amelyek kreativitásra, problémamegoldásra, logikus gondolkodásra és együttműködésre ösztönözték őket. Az élményközpont lehetőséget adott arra is, hogy megmutassuk: az ismeretszerzés és az örömteli tanulás kéz a kézben járhat, és hozzájárulhat a tartós lelki egyensúly kialakulásához.
A kirándulás végén közös étkezéssel zártuk a napot, amely szintén a közösségformálás és az együtt töltött idő fontosságát hangsúlyozta. Ezek az élmények különösen értékesek a tanév lezárásaként, hiszen a fenntartható boldogság egyik alappillére a kapcsolódás – önmagunkhoz, másokhoz és a világhoz.
A program nemcsak tartalmas kikapcsolódást nyújtott, hanem hozzájárult a tanulók érzelmi biztonságának, önreflexiójának és szociális kompetenciáinak fejlődéséhez is. A közösen megélt élmények erősítették a pozitív tanulói közösséghez tartozás érzését, ami a belső jóllét és a hosszú távon fenntartható boldogság fontos alapja.
Talán az egyik legnehezebb időszak volt ez a hónap, hiszen mindannyian éreztük, nekünk minden az utolsó. A Boldogságóra Program június hónapja pont arról szól, ami az egyik legfőbb célom volt ezekkel a gyerekekkel. Hogy a diákjaim megtanulják, hogy mi az ami segíti majd őket egy boldog élet eléréséhez. Az utolsó Boldogságóráinkon megcsináltuk az Önbizalom hátizsák c. feladatot, hiszen nagyon fontos, hogy bízzunk önmagunkban és segítsük egymást abban, hogy emlékeztetjük egymást, hogy benne mi a jó, mi az igazán értékes, mert mindenki önmagában az. A legutolsó feladatunk pedig tényleg nagyon meghatóra sikerült, kiváló lezárása volt annak, amit én ezzel a csoporttal nap mint nap megéltem. Mivel a felső tagozat egy teljesen más világ, ahol az osztályfőnöknek sajnos már kevesebb rálátása lesz a mi kis Fügécskéinkre, az utolsó feladat egy nagyon fontos tanulság volt a számukra. A Bot-os játéknál bár kollégám is ott volt, már kívülről szemléltük a 4 éves munkánk, 4 évnyi Boldogságóra eredményét. Azt, hogy büszkén és még annál is nagyobb boldogsággal szembesültünk azzal, hogy a mi kis Fügécskéink valódi osztályközösséggé váltak. Csak remélni tudom, hogy az általunk közvetített értékekre, a Boldogságórás tapasztalatokra építkeznek, és viszik magukkal. Óriási boldogsággal töltene el, ha ez megtörténne, és végül boldog és kiegyensúlyozott felnőtté válnának, mert ez volt részemről ennek a 4 évnek a célja.
Sok-sok pozitív töltetű szó gyűjtése, amely a mindennapjainkat képes boldogabbá tenni.