Az idei nevelési évben nagycsoportosaink újra részt vehettek a Boldogságórák programban, amely újra sok örömteli és szeretetteljes pillanatot hozott a csoport életébe. A foglalkozásokat minden alkalommal a már jól ismert és nagyon kedvelt boldogságmondókával kezdtük, amely segített ráhangolódni a témákra és biztonságos, nyugodt légkört teremtett. Emellett nagyon szereték a relaxációs
A mesék meghallgatása után sokat beszélgettünk az adott témáról. A gyerekek őszintén osztották meg érzéseiket, gondolataikat. Egyrebátrabbak érzelmeik megfogalmazásában, szívesen meséltek saját élményeikről is. A foglalkozások során kiemelt szerepet kaptak a szituációs játékok, melyekben a gyerekek megtapasztalhatták, hogyan lehet kifejezni a haragot, a szeretetet, az örömöt vagy éppen a megbocsátást.
Év közben megfigyelhettük, hogy a gyerekek egyre türelmesebbek, empatikusabbak lettek egymással.
Kiemelkedő élményt nyújtott számunkra, hogy lehetőségünk volt kutyás Boldogságóra tartására, ahol a gyerekek egy terápiás kutyus segítségével élhették meg a szeretet, az elfogadás és a felelősségvállalás érzését. Ez a különleges alkalom nemcsak vidámságot hozott, hanem mélyebb érzelmi tapasztalatokat is adott. Nem csak társaikról, de önmagukról is tapasztalatokat szerezhettek.
Sok időt töltöttünk a szabadban is. Sétáink és felfedező kirándulásaink célja a környezettel való pozitív kapcsolat erősítése, a természet megszerettetése volt. A gyerekek örömmel kapcsolódtak be a témákhoz illeszkedő mozgásos, játékos tevékenységekbe. Sokakban felidéződtek a korábbi évek kedves játékaiból is pillanatok, amelyeket most újra átélhettek.
A fenntartható boldogság hónapjában megható pillanatokban volt részünk: elbúcsúztunk ballagó társainktól. A gyerekek saját készítésű emléket ajándékoztak társaiknak, így szimbolikusan is útravalót adhattak egymásnak.
A rendszeres, érzelmi nevelést támogató foglalkozások hatására erősödött szociáli érzékenységük, önkifejezésük és empátiájuk.

Minden hónapban nagyon várták a gyerekek az aktuális Boldogórát. A 10. foglalkozást egy héten keresztül „Ünnepeltük”.
Hétfőn elmentünk fagyizni, kedden vonattal kirándultunk, szerdán kerékpároztunk – sportoltunk, csütörtökön ugráló vár, pénteken pedig az uszodában lubickoltunk.
Zárásként felhelyeztük a fenntartható boldogság jelképét a legfelső lépcsőfogra.
Minden csoportunkba járó gyermek megfogalmazta, hogy boldognak érezte magát az óvodában és nagyon fog nekik hiányozni ovi és főleg az, hogy már nem mi leszünk velük az Iskolában.

Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„Összehangoló”
Foglalkozást kezdő ének:
Meghallgattuk Bagdi Bella „Jobb veled a világ” című dalát. Egymás kezét fogva körbejártunk, közben mi is próbáltuk énekelni.

A téma bevezetése:
Szeretet folyosót alkottunk.
A középen elhaladó gyermeknek mindenki mondott valami kedveset, vagy finoman megsimogatta, amikor elhaladt előttük.

A téma feldolgozása:
Előlibbent Boldog Dóra, aki rákezdett a kis mondókájára, a gyerekek már tudták is, hogy egy mese következik.
Mese:
Bezzeg Andrea: Boldog erdő – kerekerdő
Beszélgetés a meséről:
– Kik a mese szereplői?
– Milyen kincseket találtak?

A mese közben, amikor egy-egy kincset megtaláltak, elővettem az éppen megtalált kincset. Szépen sorban leraktam egymás mellé. A mese végén megbeszéltük, melyik jelkép melyik boldogságot jelenti.

Boldogságfüzér készítése

A téma lezárása:
Öleléslánc
A boldogságlánc felragasztása a 10. lépcsőfokra. Ezzel fel is értünk a boldogságvárunkhoz.

Évértékelés 2024-2025.
Vasút Utcai Tagóvoda Sarkad
Süni csoport

A Süni csoportosokkal három éve veszünk részt a Boldog Óvoda programban. A gyermekek kedvenc témája a Hála, az Optimizmus, Társas kapcsolatok, Apró örömök és a Mozgás volt.
Most, hogy elballagnak, felidéztük a három év Boldogságóra emlékeit. Beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a boldogság? Mitől boldogok és mikor?
Fotók, közös alkotások segítségével idéztük fel a Boldogságvár elkészítését, a Hálafa megfestését, az optimista szemüvegen át látott világunkat. Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát, akik gyakran csaltak mosolyt a gyermekek arcára év közben is A barátságlánc készítést, a „Jószívű” cím elnyerését, a Jóságos manók, a „Kiszabadítalak kismackóm!” bátorságpróbát, a Tündéri bocsánatot, a Süni bábjátékot, A lusta királyt. Nagyon szerették és élvezték a mozgásos játékokat: „Tűz, víz, repülő”, tükörjáték, toronyépítés, lufi a magasban.

A gyerekek mindig szívesen, aktívan vettek részt a foglalkozásokon. Élvezték a dalokat, meséket, mozgásos feladatokat, a táncot, a relaxációt. Megtapasztalták a boldogság összetevőit, ezeket a mindennapjaik során alkalmazhatták is. Megtanulták kifejezni, megfogalmazni jó és rossz érzéseiket. Lehetőségük nyílt az odafigyelésre, figyelemre, megértésre. Megtapasztalhatták, hogy a boldogság egyik forrása a közösséghez tartozás. További pozitív eredmény, hogy a gyermekek könnyebben megismerjék társaikat és önmagukat. Toleránsabbak, barátságosabbak egymással, ezért valamivel kevesebb a konfliktus a csoportban. Udvariasabbak, türelmesebbek lettek egymással, így a csoport élete nyugodtabb lett.
A pozitív érzelmi többlet az, amit a boldogságórák nyújtanak a gyermekeknek és a boldogságórát tartó felnőtteknek.
Hálát adunk a sok vidám, boldog percért, amit a három év alatt, a Boldogság órák során is együtt élhettünk át a gyerekekkel.

Dobiné Nemes Ágnes
Óvodapedagógus

” Sok kis ember, sok kis helyen miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztatja a világ arcát”- (afrikai közmondás)

Az utolsó boldogságóra foglalkozáshoz érkezve, rendhagyó módon élték át a gyermekek, hiszen közös projektben a Katica csoporttal együtt terjeszthették ki tapasztalataikat.
Kolleganőm a program népszerűsítése, valamint kollektívánk tudástárának bővítése miatt rendezte meg, e csoportos foglalkozást.
A gyermekek örömmel vették a játékos feladatok csapatban történő végrehajtását. Érzékenyítő téma kapcsán szívecske párnát adtak körbe, ahol mindenki elmondhatta, hogyan érzi magát. Beszélgettek a jó és rossz érzésekről, támogatták egymást, hogy egy öleléssel, simogatással, kedves szóval sokkal jobb kedve lesz mindenkinek. Bátran kifejezhették érzelmeiket, jelezhették ki szomorú, ki mérges- ” Jó reggelt, jó reggelt elindult a nap… mondóka ebben nagy segítségére volt a gyerekeknek. A relaxációs technika- égig érő fa- nyújtó gyakorlat is a közös jólét megteremtéséhez adott lehetőséget. A „szeretetfolyosó, ” seprűtánc” igazi feltöltődést, végtelen boldogságot okozott.
Változatos lehetőséget teremtett kolleganőm az erősség program „Kíváncsiság gömb” játékával, ” Ubuntu” mesével, valamint zárásként a Mindfullness gyakorlatokból S.T.O.P című stresszkezeléssel.
Záró akkordként pedig buborékfújó körbeadása következett, amiben az év emlékeit, jókívánságokat, pozitív gondolatokat zártunk, majd így hagytuk a színes buborékokat elszállni.
Kolleganőm az érdeklődő kollektívának bemutatta a honlapot, a programok sokszínűségét, dalok gyűjteményét. Sikeres évzárásunk nem jelenti a teljes lezárást, hiszen várakozással, reménnyel telve várjuk a következő nevelési év lehetőségeit.

Június, az év utolsó hónapja, a gyerekek már várták a szünetet. A nyári oviban nálunk csak 5 gyermek lesz, ezért utolsó nap felelevenítettük, hogy miért is jó óvodába járni. Rájöttünk, hogy itt mindig jókat lehet játszani, sok barátunk van. Örömmel hallgattunk meg, hogy ki, miért szeret óvodás lenni. A sok apró gondolat és emlék, boldoggá tett minket, nevelőket is. Ebéd után közös nassolással ünnepeltük az évet.

Ráhangolás. Beszélgetés – Mikor vagy boldog? Milyen érzés volt?
Szenzomotoros játék: Boldogságszőnyeg
– különböző hatású anyagdarabokat figyeltünk és tapogattunk meg: Mihez hasonlít? Mire emlékeztet?
– talpakkal is kitapogattuk – Milyen érzés? Mi jut eszedbe róla? (Az jut eszembe: Amikor anyáékkal a tengeren voltunk; Amikor apával a fűben birkóztunk stb.) Csupa boldog, vidám emlék jut eszünkbe – nevezzük el boldogságszőnyegnek!
Szituációs játék: Mi leszel, ha nagy leszel?
– tárgyakat helyeztem el egy asztalom, amelyek közül a gyerekek tetszés szerint választottak
– elmondták, hogy ki, mi szeretne lenni felnőtt korában és azzal hogyan segít másokon
Lezárás: Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalára párokban táncoltak a gyerekek, majd a szünetben párt cserélten, zene hallatán ismét folytatták a táncot.

Az utolsó boldogságóra foglalkozáshoz érkeztünk az évben, amit most a Katica és Gomba csoport együtt élt át. Úgy gondoltam, hogy a program népszerűsítése érdekében nyílt alkalmat szervezek az érdeklődő óvodapedagógusaink részére, erre az alkalomra. Céljaim között szerepelt, hogy a gyakornok, illetve a programot még kevésbé ismerő kolléganők személyesen is megtapasztalhassák a bemutatott módszereket, ötleteket gyűjthessenek és a pozitív élmények hatására, majd bátran, szívesen vállalják a következő években a boldogságóra foglalkozások megtartását. Igyekeztem a javasolt feladatok közül úgy választani, hogy mind a három program (Alap program, Erősség program, Önbizalom program) egy-egy szeletét bemutathassam. A foglalkozás végén megbeszélésre is lehetőség nyílt, így összegeztem a feladatok lényegét, melyik feladattal mire tudtunk hatni. A kolléganők kérdéseket is feltehettek, illetve röviden bemutattam laptopon a tudásanyag letöltéséhez és a feltöltéshez szükséges lépéseket.
A Gomba és Katica csoportosok igazán jól ismerik egymást, ugyanis ebben az évben egymás melletti teremben folytak a mindennapjaik, sok esetben együtt is játszottak a szabad játékidőben. A legtöbben így már jól ismerték egymást, barátságok is szövődtek. A boldogságóra előtti napokban már jeleztem a gyerekeknek, hogy hamarosan együtt fogunk játszani, amit izgatottan vártak. A közös játék kezdeményezésére elsőként egy szívecske párnát adtunk körbe, amivel kértem, hogy hangolódjunk a mai boldogságórás napra, legyünk ma pozitívak. Mire a párna körbe ért, a gyerekek figyelme koncentrálódott így máris eltudtuk mondani, a „Jó reggelt, jó reggelt elindult a nap…” kezdetű jókedvre derítő mondókát, majd megölelték egymást az egymás mellett ülők. Megtanítottuk a Gomba csoportnak, hogy bátran kifejezhetik az érzelmeiket és jelezhetik: ki vidám, ki szomorú, ki mérges (a mondóka lényegi része). A kissé szomorúak fő oka az álmosság, fáradtság volt, ami nem is csoda hisz év végére nem mindig aktívak a gyerekek. Ki is tűztük közös célként, hogy a játékok végére, már mindenkinek legyen jó kedve, dolgozzunk ezen közösen. Jó ötletnek találták. Megbeszéltük, hogy a nehézségek ellenére, igyekezzünk kihozni magukból a legjobbat, hiszen így épül az önbizalmunk. Jelmondatunk lett: „Sok kis mebr, sok kis helyen miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.” (afrikai szólásmondás)
A relaxációs technikák közül, a már jól ismert „Égig érő fa vagyok” kezdetű nyújtó gyakorlatot választottam, melybe az óvó nénik is bekapcsolódtak. Ezután visszatérve a plüss szívhez, kezdeményeztem a „szeretetfolyosó” megalkotását – a fenntartható boldogság témához kapcsolódva, mely az alapprogram témaköréhez tartozik. Ehhez egy kis szőnyeget is leterítettem, ami a folyosó vonalát megadta, a gyerekek így könnyen, gyorsan felsorakoztak. Megkértem őket, hogy aki végighalad a szeretetfolyóson, azt a többiek biztassák akár egy mosollyal, simogatással, pár kedves szóval. A gyerekek kezdetben kissé zavarban, gyorsan haladtak végig, de néhány alkalom után már könnyen megértették a lényeget és szívesen adtak visszajelzéskezet egymásnak. Öröm volt látni, hogy milyen jól esik a végighaladó gyermeknek a sok visszajelzés, az hogy ő szerethető. Ezután a „seprűtánc” játékot kezdeményeztem, amit már ismernek a gyerekek, ezért ujjongva álltak körbe. Új feladat volt azonban, hogy a zene megállásakor be kellett állni a jobb kéz felől álló társuk mögé. A két csoport gyermekei így gyorsan keveredtek. Volt aki a sorban segített eligazodni a többieknek, volt aki az elől lévő gyermeknek drukkolt. Egyre izgalmasabb lett, ahogyan fogyatkoztak a seprűt körbe adók. Drukkolás, hangos kiabálás alakult ki, igazi versenyhelyzet. A játékhoz Bagdy Bella: Tükör dalát választottuk, ami még tovább fokozta a játék izgalmát. Végül az utolsó körnél a két játékban maradt gyerek izgatott mosolygások között koncentrált. Amikor a zene elhallgatott, egy pillanat alatt kiderült ki a „győztes”, de pont ez a szerény kislány már ki is nyújtotta a kezét, hogy átadja a társának. Ő nem fogadta el, inkább biztatni kezdte tapssal: -„Tiéd!” Gyorsan körbeállták a gyerekek és nagy tapssal jutalmazták. Játék közben egyszer egy kis kavarodás, pityergés is történt, ezért a korábban síró kislányt kértem üljön a székre, beszéljük meg mi történt. Szerencsére gyorsan túlléptek a pici hibán, hogy valaki a lábára lépett. Megbeszélték az érintett felek. Az Erősség program havi témájához – a kíváncsisághoz kapcsolódva a „Kíváncsiság gömb” játékot ajánlottam a gyerekeknek, a székemet pedig átadtam ennek a kislánynak. Ő lett az, amiktől kérdezhettek a gyerekek. Egy mondattal elmesélte, hogy úszó tanfolyamra jár. Arra biztattam a többieket, hogy kérdezzenek nyugodtan ez által is jobban megismerik egymást, nem beszélve arról, hogy milyen jól tud esni az érdeklődés. Rövid, közös beszélgetést is kezdeményeztünk, ki mitől érzi igazán boldognak magát, meghallhattam a véleményüket, vajon mi minden szükséges ahhoz, hogy fenntarthassuk ezt a boldogságot vagy legalábbis, a gondolkodásunkat. Egészen okos gondolatok hangoztak el: ” ne veszekedjünk annyit, inkább beszéljük meg”, hogy „mindennap mozogjunk és énekeljünk”, „osztozzunk a játékokon” , „ha kértek valamit, akkor tartsuk be és akkor ti is kedvezni fogtok nekünk”. Úgy gondolom, hogy ezeket már azért is tudják megfogalmazni, mert sokat ismételjük, tudatosítjuk. A hónap meséje az „Ubuntu” című mese volt, amit körbe ülve, csendesen hallgattak a gyerekek. Könnyen megértették a mese üzenetét: Az ember csak mások által válik emberré! Hogyan is lehetnék én boldog, ha a többiek szomorúak? Felidéztük közösen a 10 hónap eseményeit, az átélt témákat és néhány emlékezetes játékot. Sokat mondogatjuk év közben is, hogy mi egy boldogóvoda vagyunk, ezért törekszünk a jóra és a kedvességre. A közös délelőttöt a Mindfullness gyakorlatok közül a S.T.O.P. gyakorlattal zártuk, ahol megtanítottam a gyerekeknek a stresszkezelés, érzelemszabályozás egyik 4 lépéses nyugtató módszerét. Hatékonynak bizonyult, mert egy mozgásos játékhoz kapcsoltam, majd stop szóra és egy stop táblát felmutatva végig gyakoroltuk a lépéseket: állj meg; vegyél mély levegőt háromszor; figyelj a gondolataidra, érzéseidre; használd a pozitív fókuszt, mondj három dolgot amiért hálás vagy itt és most!
A foglalkozást egy buborékfújó körbeadásával zártuk, amibe bele is fújhattak. A bubikba a mai nap és az év emlékeit zártuk, valamint egy-egy jó kívánságot, gondolatot is mondhattak a gyerekek. Végül megkérdeztem kinek lett jó kedve? Mindenki feltette a kezét, több nem is kell egy sikeres naphoz. Az óvó nénik tetszését is elnyerte a délelőtti foglalkozást, jegyzetelték a technikákat, amit ki fognak ők is próbálni, a megbeszélés is jó hangulatban telt. Mosollyal, öleléssel váltunk el mindannyian, várjuk a jövő év feladatait!