Szeptember: A 2025/2026-os tanévben egy új csoporttal vállaltam a boldogságórák megvalósítását angol nyelven, mert úgy tapasztalom, hogy igazán nyitott csoporttal dolgozhatom, illetve számukra ez egy új lehetőség interaktívabb, kicsit különlegesebb órákon is részt venni, egyúttal olyan témákat feldolgozni, amelyek fontos üzenetet hordoznak a mindennapokban. Ezek az órák kiváló lehetőséget teremtenek arra is, hogy új kifejezéseket tanuljanak angolul a diákok, illetve a társas kapcsolataikat is erősítik a boldogságórák az érzelmi intelligenciát fejlesztő feladatok elvégzése során. Mivel új csoporttal dolgoztam az órán, ezért a téma bevezetéséhez készítettem egy angol nyelvű prezentációt, valamint a tanulók segítségével összegyűjtöttük, hogy milyen pozitív hatásai vannak a hála gyakorlásának, hogyan hat ez a fajta tudatos attitűd az egyénre és a környezetére, társas kapcsolataira. A bevezető rész után érdekesebb, interaktívabb feladatokat kaptak a diákok. Először meghallgattuk és elénekeltük Louis Armstrong híres dalát a What a Wonderful World! című dalt, amely dal ajánlásképpen is szerepel a szakmai anyagban. A dal mondanivalója mindenféleképpen kapcsolódik a hála érzéséhez, ahhoz, hogy lássuk meg az apró csodákat a mindennapi életünkben. A következő lépésként megkértem minden diákot, hogy angolul írjanak gondolatokat társaiknak, hogy miért hálásak nekik, mi az, ami miatt örülnek, hogy osztálytársak, barátok iskolánkban. Zárásképpen hálaüveget díszítettünk, és köszönő gondolatokat írtunk a hálaüvegek leendő tulajdonosainak, illetve kis cukorkákat helyeztünk el meglepetésképpen az üvegekben. Házi feladatként megkértem a tanulókat, hogy adják át a meglepetéseket és szóban is mondják el, hogy miért hálásak az adott személynek.

Pedagógus Nagykövetként az iskolai dolgozóknak, pedagógus társaimnak is megköszöntem az odaadó, magas szintű szakmai munkájukat, hiszen egy iskolai közegben nagyon sok felnőtt összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy hatékonyan, sikeresen és megelégedetten, kellemes környezetben tudjuk végezni a mindennapi nevelő-oktató munkánkat. 

Október: A 11/A osztály egyik angolos csoportjával (szaktanár: Rideg-Fekete Márta tanárnő) is feldolgoztuk a hónap témáját. Mivel sokféle ellentmondás övezi az optimizmus fogalmát, ezért első lépésként arra igyekeztem felhívni a diákok figyelmét, hogy a fogalom arra vonatkozik (a tudományos kutatási eredményekre alapozva), hogy hogyan gondolkodunk, hogy tudunk egy tudatos, tanult attitűddel az életeseményekhez, nehézségekhez, kihívásokhoz viszonyulni és nem azt jelenti optimistának lenni, hogy mindig boldogok, vidámak vagyunk. Ezt egy videóval teszteltük (Awareness Test), amely videó a szakmai anyagban ajánlásként szerepel és a következő linken tekinthető meg: https://youtu.be/KB_lTKZm1Ts?si=2GU3oa-OIxirMY8P   A teszt lényege az volt, hogy megkértem angolul a diákjaimat, hogy számolják meg, hányszor passzolják a videóban a kosárlabdát a játékosok egymásnak (egy adott feladatra fókuszáltak). Mivel mindenki a kért feladatra figyelt, így szinte senki sem vette észre a videóban feltűnő medvét, aki elhaladt a játékosok között. A videó üzenete abban ragadható meg, hogy amire fókuszálunk egy adott pillanatban, azt tartjuk fontosnak, annak adunk figyelmet, energiát, éppen ezért a pozitív hozzáállás, az optimista gondolkodás egy tudatos odafigyelést, fókuszváltást jelent, a gondolataink irányítását, például lehetséges és hatékony megoldási stratégiák felé, ahelyett, hogy lehorgonyoznánk a nehézségeken, az éppen aktuális „problémákon”. Ez a fajta átkeretezés, a figyelmünk, érzéseink tudatos felismerése és jó döntések meghozatala rajtunk múlik, tanulható, fejleszthető. A továbbiakban arról is beszéltünk angolul, hogy a pesszimista emberek a nehézségeket (difficulties) fenyegetésként (threats) élik meg (fixed mindset beállítódás), míg az optimista emberek ugyanazon nehézségekre (difficulties) lehetőségként (challenges, opportunities) tekintenek, így ebben rejlik a tudatos hozzáállás mikéntje, a gondolkodásbeli különbség (growth mindset). Az óra második felében kipróbáltunk egy olyan technikát, amivel felvidíthatunk valakit, jobbá tehetjük a társas kapcsolatainkat is, hiszen az optimista viselkedés másokra is jó hatással van, segít az emberi értékeinkre fókuszálni akkor is, ha éppen szomorúbbak, elkeseredettek vagyunk egy adott helyzetben. A diákokat megkértem, hogy üljünk egy körbe és egy valaki üljön be a kör közepére, akinek elmondjuk egyesével azokat a jó tulajdonságait, értékeit, ami miatt szeretjük, becsüljük és örülünk, hogy az életünk része. Ez a feladat igazán megható volt, mert a diákok elmondása szerint ritkán csinálnak ilyet, nem szokás a másik értékét verbalizálni, személyesen elmondani, pedig ez a gyakorlat egy igazán egyszerű, léleksimogató feladat és csak pár percet igényel bárki részéről. 
Pedagógus Nagykövetként a hónap során arra is gondot fordítottam, hogy az új Diák Nagykövetekkel (Simon Adél, Kardos Nóri, Árr Csanád 7.f osztályos batsányis diákok) együtt dolgozhassam, így megkértem őket arra, hogy az 5.f osztály egyik órájára jöjjenek be és segítsenek nekem a hónap témájának interaktív feldolgozásában. Az óra elején bemutattam a nagyköveteket a diákoknak, meséltem a nyári boldogságórás táborunkról, a Boldog Iskola célkitűzéseiről, a hónap aktuális témájáról majd optimista tököt készítettünk közösen, rajzoltunk az optimizmus témához kapcsolódóan, origami szívecskéket hajtogattunk, illetve pozitív üzenetekkel megírt könyvjelzőket is színeztünk. 
Iskolai szinten az Aktív Iskola pályázathoz is kapcsolódtunk Huszák Béla testnevelő kolléga jóvoltából, hiszen a szakmai anyagokban lehetőségként szerepelt a Világ Gyalogló program, amelynek lényege az volt, hogy 4-10 km-es távot kellett gyalogolva megtenni a hónap során. Iskolánk ezt teljesítette is több batsányis osztállyal, így fizikai aktivitással is igyekeztünk hozzájárulni ahhoz, hogy diákjaink lelkesebbek, vidámabbak, mentálisan és fizikálisan is egészségesebbek legyenek, amely gyalogló tevékenység szintén hozzájárult a stresszoldáshoz, a megelégedettség, az optimizmus gyakorlásához. 

November: A november hónap folyamán többféle feladattal is igyekeztünk a csoportdinamikát fejleszteni, a társas kapcsolatainkat erősíteni. A csipeszes feladatot mi is megcsináltuk a csoporttal (ezt a feladatot minden csoport megkapta előzetes feladatként, hogy iskolai szinten is legyen közös kihívás, a közösség érzését erősítve ezzel), amely feladat során kedves üzeneteket kellett rajzolni/írni pár szóban valakinek, akinek utána angolul is el kellett mondani, hogy miért is ő kapta ezt a kis meglepetést. Egy különleges feladatot is adtam a csoportnak, mégpedig azt, hogy a folyosóról válasszanak ki egy batsányis diákok által festett széket (Almási Mariann kolléganő szakmai koordinálásával ezeket már korábban elkészítették diákjaink), amelyre leülve kellett angolul felidézniük és elmesélniük egymásnak egy korábbi kellemes élményüket, amelyben valaki segített nekik és jó érzésekkel emlékeznek vissza erre a történetre. Ezekkel a feladatokkal is gyakoroltuk az aktív idegen nyelv használatát, ugyanakkor kicsit érdekesebb órát is tarthattam diákjaimnak. Elmondásuk szerint, érdekesebb volt így a tanóra. Meglepetésként én is kaptam a laptop táskámra egy csipeszt német gondolattal (melegszívű) Kovácsné tanárnőtől, ami igazán különleges meglepetés volt a számomra. 🙂 

December: A 11. évfolyamos angolos csoportommal december egyik 6. órájára terveztem a Boldogságóránkat, mert ezek az órák mindig különleges hangulatúak és pihentetőbbek, interaktívabb, kreativitásra is lehetőséget adó alkalmak, így inkább olyan órát terveztem meg, amelyik egy iskolai nap végére esett, amikor már kicsit fáradtabb is volt a csoport. Az órán játékos formában ismerkedtünk meg a jócselekedetek számtalan formájával (Acts of Kindness), amely játékot és a rajta lévő gondolatokat haza is vihették a tanulók, hogy a december folyamán, akár a téli szünetben is, még legyen ötletük a jócselekedek gyakorlásához. A közös játék után mindenki készíthetett, saját ötlet alapján, egy üdvözlőkártyát valamelyik karácsonyi ajándéka mellé. 🎄

2026 január: A 11.A osztály egyik általam tanított angolos csoportjával is foglalkoztunk a célkitűzések fontosságával a január hónap folyamán több órában is. Első feladatként az új év első angolóráján kifejezéseket gyűjtöttünk azzal kapcsolatban, hogy milyen szavak juthatnak eszünkbe egy szilveszteri parti kapcsán, valamint egy új év kezdetén. Megbeszéltük, hogy vannak olyan emberek, akik ilyenkor újévi fogadalmakat is tesznek (resolutions) így ilyeneket is gyűjtöttünk közösen, szóban, így ezzel a szókincsbővítéses feladattal is igyekeztem motiválni a diákokat az angol nyelv aktív használatára. Meghallgattunk egy híres ABBA számot is (Happy New Year), amely dal az új évhez kapcsolódó kifejezéseket is tartalmazta, ugyanakkor lyukas szövegként kapták ezt meg tőlem a tanulók, így a feladatuk az volt, hogy egészítsék ki a dal szövegét kétszeri hallgatás után. Egy másik órát is szántunk a hónap témájára, hiszen fontosnak tartottam azt, hogy mindenféleképpen tanuljunk az úgynevezett SMART célokról, amely szó 5 kifejezés rövidítéséből alakult ki. Megbeszéltük ennek a kifejezésnek a fontosságát, elmeséltem én is egy személyes példámat, hogy mennyire fontos, hogy konkrétan leírjuk az adott célt és a hozzá vezető lépéseket is. Arra is megkértem a diákokat, hogy készítsék el a saját bakancslistájukat plakát formájában. Az óránkat ezzel a kreatív és egyéni/páros feladattal  zártuk. Reméljük, hogy az órák elérték a szaktanári célt, hogy mindenki tudatosabban dolgozzon a saját megfogalmazott céljai elérésével kapcsolatban a jövőre nézve.

Február: A hónap témájának feldolgozását egy – általam külön erre az alkalomra készített – PPT bemutatóval és interaktív témafeldolgozással kezdtük. Közösen összegyűjtöttük angolul, hogy milyen nehéz helyzetek adódnak a mindennapi életünkben és azt is megbeszéltük, hogy nagyon fontos az, hogy ezeket tudatosítsuk magunkban, elfogadjuk, hogy a stressz (eustressz és distressz is) a hétköznapokban természetes módon jelen van mindenki életében. Arra is kitértünk, hogy ezeket a helyzeteket jól is lehet kezelni, éppen ezért fontosak azok az ún. megküzdési technikák (coping techniques), amelyekkel csökkenteni lehet a negatív érzéseinket (szorongás, félelem….) és úgy teljesíteni pl. külső nyomás, elvárás alatt is, hogy a lehető legjobbat és legtöbbet hozzuk ki magunkból, akár egy vizsgán vagy egy nehéz helyzetben. Beszéltünk az érzelemszabályozás fontosságáról és arról is, hogy a rugalmasság az egyik legfontosabb készség, ami segíthet nehéz helyzetekben. A diákok csoportokban is dolgoztak az ún. brainstorming (ötletbörze) technikával, illetve egy másik órán hangtálas relaxációt is tartottam nekik, egyúttal gyakorlati feladatokkal is készülve, légzőtechnikákat próbáltunk ki a stressz oldására, amelyeket ajánlottam mindennapos alkalmazásra is. Összességében hasznos és érdekes órákon vettek részt a diákok ebben a hónapban is és azt is elmondták, hogy a Boldogságórák is segítenek nekik a mindennapos stressz levezetésében, mert ezeken az órákon új és érdekes információkat hallanak tőlem, egyúttal gyakorlati ötleteket is kapnak minden hónapban arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehet egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élni a kihívásokkal teli 21. században.

Március: Pedagógus Nagykövetként az iskolánkban tanító kollégáknak és NOK-os, valamint technikai dolgozóknak is szerettem volna meglepetést szerezni, így kinyomtatott pozitív gondolatokkal és kis csokoládé meglepetéssel sikerült a világnap üzenetét tolmácsolnom számukra. A batsányis diákoknak márciusban feladatként adtam, hogy készítsenek a wordart.com oldalon található lehetőségek felhasználásával egy olyan szófelhőt, (angolul és magyarul is) amelyben legalább 10 olyan dolgot, eseményt, tárgyat, élményt kellett összegyűjteniük, amelyek boldoggá, megelégedetté teszi őket a mindennapokban. Ezzel a feladattal csatlakoztunk a Digitális Témahéthez, illetve egyúttal igyekeztünk a pozitív és kellemes élményeinket is megerősíteni, amely pozitív fókusz segíthet a nehezebb pillanatokon átlendülni, megküzdeni a nehézségeinkkel is a mindennapokban.

Április: A csoport tagjaival beszélgettünk a megbocsátás témájáról, annak fontosságáról és az óra folyamán egy többlépcsős gyakorlatot is kipróbáltunk, amit a szakmai könyvből kaptunk ötletként. Ennek a lényege az, hogy első lépésként az érzéseinket tisztázzuk, megfogalmazzuk azt, hogy hogyan is érezzük magunkat az adott, nehéz helyzetben, majd az érzéseinket felismerve, átkeretezzük a helyzetet, megpróbáljuk a másik ember szemszögéből nézni az ő tetteit. Megpróbáljuk azt is, hogy ítélkezésmentesen szemügyre vegyük a helyzetet, hogy a másik fél miért is viselkedett úgy, ahogyan, hiszen minden ember egy adott tudással, élettapasztalattal viselkedik helyzetekben, amit befolyásolnak az örökölt minták, azok, amelyeket tudattalanul sajátítunk el már kisgyermekkorunktól kezdve és amelyeket lehet, hogy fel sem ismerünk egy adott helyzetben. A megértés és elfogadás fontos kulcsfogalomként jelent meg az órán és azt is megbeszéltük, hogy a megbocsátással leteszünk egy nehéz érzelmi terhet, és teret adunk annak, hogy az adott helyzet egy pozitívabb irányt vegyen. Végső konklúzióként azt is megbeszéltük, hogy a megbocsátás gyakorlása egy hosszú folyamat, egyáltalán nem könnyű minden helyzetben, de tudatossággal, helyzetek és minták felismerésével, elfogadással, igenis meg lehet bocsátani másoknak és saját maguknak is.

Május:5.F osztály (Énektanár: Rideg-Fekete Márta): Az osztállyal különleges mozgásformákat próbáltam ki, hiszen a májusi Fejfrissítő hét egyik feladata az volt, hogy a tanóráinkba igyekezzünk pár perces frissítő, mozgást is tartalmazó, játékos feladatokat becsempészni. Azért is az énekórát választottam erre, mert szerettem volna kipróbálni, hogy mennyire hatékonyak azok a játékok, amelyeket a testnevelő kollégától kaptunk kipróbálásra, valamint zenés ötleteket is szerettem volna becsempészni az egyik 5. órámba, amikor már valóban lankad egy 36-fős osztály figyelme. Az óra közepén megemlítettem az osztálynak, hogy most valami különleges dolgot fogunk kipróbálni, így párban kellett a kő, papír, olló játékot játszaniuk a gyerekeknek, majd a vesztesnek 3 mozgásos tevékenységet kellett megcsinálnia a teremben (guggolás, lassú futás, gyors séta, fekvőtámasz stb..). A másik feladat pedig az volt, hogy tikfával kopogtam különböző ritmusokat és mindig mást kellett ezekre mozogniuk. Ha egy negyed értéket hallottak, akkor fel kellett állniuk, ha kettő nyolcad értéket kopogtam (ti-ti), akkor le kellett ülni, és ha ti-ti tá-t hallottak, akkor pedig le kellett borulniuk a padra. A tanulók nagyon élvezték ezeket a feladatokat és lelkesen, felüdülve, fókuszáltabban tudtuk folytatni a tanórát. Intézményi szinten ebben a hónapban valósult meg sok más olyan program is, amelyekben szintén a mozgás kapott fontos szerepet. A testnevelő kollégák által szervezett „Ismerd meg futva a világot!”, „Aktív közlekedés hete”, a Kihívás napja, illetve a „Fejfrissítő hét” elnevezésű programokhoz is kapcsolódtunk, így sok-sok új ötletet kipróbálva, például iskolaköröket gyalog/futva is teljesítve igyekeztünk újszerű formákat találni és kreatív módon mozgásra ösztönözni tanítványainkat is. Több kolléga is teljesítette a szaktanári kéréseket, csatlakozott a mozgásos feladatokhoz, így valóban mindenki mozoghatott és mozgott is az intézményben valamint külső helyszíneken szervezett foglalkozások, kirándulások, túrák során is. 

Köszönjük minden szaktanárnak, osztályfőnöknek a külön szervező munkáját, hiszen a példamutatás, a tudatosan szervezett sportolási és mozgási lehetőségek az osztálykirándulások alkalmával is nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a batsányis diákok testileg és lelkileg is feltöltődjenek, ugyanakkor motiváltak legyenek az utolsó hetek kitartó szellemi munkájához is még! A sport mindent visz, és a kutatások alapján a legjobb stresszoldó tevékenység, így csak ajánlani tudjuk a mozgást, az aktivitást mindenki számára és azt kívánjuk, hogy keressük tudatosan és találjuk is  meg azokat a mozgásformákat, sportokat, amelyeket örömmel, lelkesedéssel tudunk végezni! 🙂

Június: A 12. F osztállyal különös és megható módon tudtuk megvalósítani a június hónap témáját, ami egy összegző, lezáró téma is, hiszen minden olyan tevékenységet magában foglaló hónap, ami a testi-lelki és mentális jóllétünket szolgálja, segíti és hasznosnak tekintjük a 10 hónap tematikájából. Végzős osztályfőnökként ebben a hónapban találkoztam utoljára az osztályommal és a szóbeli érettség vizsgák lebonyolításával zártuk az elmúlt 8 év közös munkáját, élményeit. Igyekeztünk az adott pillanatokat jól megélni, legyen szó vizsgadrukkról vagy éppen a másik vizsgázó segítése, bátorítása, ugyanakkor az elért eredmények, szép vizsgaeredmények megünneplése sem maradhatott el. Osztályfőnökként igyekeztem emlékezetessé tenni az utolsó napokat, így, ígéretemhez híven, befejeztem azt az emlékkönyvet, amit még 8 évvel ezelőtt kezdtünk el közösen írni az osztállyal, kezdve az ujjlenyomatunkkal, illetve fotókkal is megörökíteni a sok közös vicces, megható és kedves emléket. A 2025/2026-os tanévben minden hónap témáját gyakoroltuk, mert hálásak lehetünk a közös emlékekért, a sok szaktanári, szülői, intézményvezetői segítségért, optimisták voltunk a vizsgáink tekintetében, a társas kapcsolatainkat online és offline módon is igyekeztünk erősíteni például a szalagavatótáncok és közös produkciók tanulása, gyakorlása közben, bőkezűek voltunk a jó cselekedeteink tekintetében egész évben, a SMART céljainkat már januárban konkretizáltuk a tovább tanulás miatt, a megküzdési stratégiáinkat nagyon tudatosan fejlesztettük, hiszen rendkívüli kihívásokkal kellett ebben az évben (is) megküzdenünk, márciusban és júniusban is igyekeztünk az apró örömeinket meglátni és értékelni, és talán áprilisban, a megbocsátás hónapjában is igyekeztünk elengedni azokat a stresszes helyzeteket, megbocsátani magunknak/másoknak, amelyekben az élet komoly kihívás elé állított mindenkit az elmúlt időszakban. Májusban még a sportolás sem maradhatott el, hiszen többen emelt szintű testnevelés érettségit, illetve gyakorlati vizsgákat tettek, egyúttal az otthoni tanulás támogatására is fontos volt a test edzése. :):):):):):)