Boldogságóra alapprogram éves beszámoló

A 2025/2026-os tanévben első alkalommal valósítottuk meg a Boldogságóra alapprogramot két osztály bevonásával. A foglalkozások tervezése során a korábbi kiadású lila kamaszkönyv, az új kiadású kamaszkönyv, valamint a kamaszok számára készült Ön­bizalom könyv gyakorlatait és ötleteit használtam fel, amelyeket minden esetben a tanulócsoport életkori sajátosságaihoz, valamint aktuális igényeihez igazítottam.
A foglalkozások elején minden alkalommal nagy hangsúlyt fektettünk a ráhangolódásra és a belső figyelem kialakítására. Ennek érdekében alkalmaztuk az együtt légzés technikáját, valamint különböző légző- és mindfulness gyakorlatokat. A tanulók megismerkedtek többek között a léggömb-légzés, a csillaglégzés, az 54321 mindfulness földelő gyakorlat, a légzésritmus követése, valamint a „buborékban elengedem” gyakorlat módszereivel. Ezek mellett különböző stresszoldó technikákat is gyakoroltunk annak érdekében, hogy a tanulók később ezeket önállóan is alkalmazni tudják például dolgozatírás vagy vizsgahelyzetek előtti feszültség csökkentésére.
A foglalkozások során az alábbi Boldogságóra témaköröket dolgoztuk fel:
1. Hála gyakorlása
A hála témakörének feldolgozásakor közösen készítettünk egy hálafát, amelyet a tanulók folyamatosan bővítettek. Elsőként azokat a dolgokat gyűjtötték össze, amelyekért saját életükben hálásak lehetnek, majd ezt követően az iskolai környezethez kapcsolódó pozitív élményeket, személyeket és eseményeket is megfogalmazták. A feladat segített abban, hogy a tanulók tudatosabban figyeljenek azokra a pozitív dolgokra, amelyek jelen vannak a mindennapjaikban.
2. Optimizmus gyakorlása
Az optimizmus témakörét közös beszélgetés keretében dolgoztuk fel. Bevezetésként felolvastam a tanulóknak a „Siket béka meséjét” a régi kamaszkönyvből, amely jó alapot adott a remény, a kitartás és a pozitív szemlélet megbeszéléséhez. Ezt követően két csoportra osztottuk a tanulókat: az egyik csoport a negatív gondolatokat, helyzeteket fogalmazta meg, míg a másik csoport feladata az volt, hogy ezeket optimista, ugyanakkor reális szemléletű mondatokká alakítsa át. A feladat során a csoportok szerepet cseréltek, így mindenki megtapasztalhatta mindkét nézőpontot.
A foglalkozás lezárásaként optimista tablót készítettünk, amelyre a tanulók leírták, milyen dolgokban reménykednek, milyen célokat és pozitív jövőképet fogalmaznak meg saját életükre vonatkozóan.
3. Támogató kapcsolatok
A támogató kapcsolatok témakörét a ráhangolódó légzőgyakorlatot követően közös beszélgetéssel dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, hogy kik azok a személyek a környezetükben, akikhez segítségért, tanácsért vagy támogatásért fordulhatnak. Ezt követően egy támogató személyeket tartalmazó listát készítettek, amelynek mintáját a régi kamaszkönyv egyik gyakorlata alapján állítottam össze. Egy következő alkalommal visszatértünk a korábban elkészített listákhoz, és közösen átnéztük, hogy kik azok a személyek, akiket szükség esetén bármikor fel tudnának hívni. Fontos célként fogalmazódott meg, hogy minden tanuló megtanuljon legalább két olyan telefonszámot, amelyet segítségkérés esetén fejből is tud. Ekkor beszélgettünk a hazakísérő telefon lehetőségéről, valamint arról is, hogy milyen fontos szerepe van annak, ha valaki tudja, hogy nehéz helyzetben kihez fordulhat.
4. Kedvesség gyakorlása és jó cselekedetek
A kedvesség és jó cselekedetek témakörének feldolgozása során a tanulók először összegyűjtötték azokat a pozitív cselekedeteket, amelyeket az elmúlt időszakban egymásért vagy másokért tettek. A feladat célja az volt, hogy felismerjék: a mindennapi apró figyelmességeknek és segítő gesztusoknak is jelentős hatása lehet mások közérzetére.
A tanulók többek között olyan példákat fogalmaztak meg, mint például: előre engedtem valakit a büfében, segítettem a másiknak a tornazsák elpakolásában, segítettem megfelelően bekötni a bakancsát, részt vettem az iskola díszítésében, segítettem a kinti virágok behozatalában, vagy székeket cipeltem egy közös feladat során.
Ezt követően mindenki saját tervet készített arról, hogy a jövőben milyen jó cselekedeteket szeretne megvalósítani családja, barátai vagy osztálytársai körében. A vállalások között szerepeltek olyan hétköznapi, mégis értékes feladatok, mint például kérés nélkül levinni a szemetet, elmosogatni, leszedni a szárítóról a ruhákat, vagy segítséget nyújtani egy osztálytársnak a tanulásban, például dolgozatra való felkészülésben.
A foglalkozás során a tanulók megtapasztalhatták, hogy a kedvesség nem feltétlenül nagy tettekben, hanem sokszor apró, odafigyelő cselekedetekben jelenik meg.
5. Célok kitűzése és elérése
A célok kitűzése és elérése témakörét közös beszélgetéssel vezettük be, amely során áttekintettük, milyen célokat szeretnének elérni a tanulók rövid és hosszú távon.
A feldolgozás során közösen rajzoltunk egy hegyet, amely a kitűzött célhoz vezető utat jelképezte. A tanulók a hegyen elhelyezték saját magukat, ki virág, ki ember formájában, és azt jelölték, hogy jelenleg hogyan érzik magukat a céljuk eléréséhez vezető úton. Az ötletet az önbizalom fejlesztését segítő gyakorlatok közül választottam.
A feladat lehetőséget adott arra, hogy a tanulók átgondolják saját fejlődésüket, felismerjék az elért eredményeiket, valamint tudatosítsák, hogy a célok megvalósítása egy folyamat, amelyben a kisebb lépéseknek is jelentőségük van.
A foglalkozás további részében bakancslistát készítettek, amelyre hosszabb távú céljaikat, vágyaikat és elérni kívánt eredményeiket írták fel.
6. Megküzdési stratégiák
A megküzdési stratégiák témakörét közös beszélgetés során dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, hogy nehéz helyzetekben milyen megoldási módokat alkalmaznak, illetve melyek azok a stratégiák, amelyek valóban segítik őket egy probléma feldolgozásában.
A foglalkozás során előre elkészített megküzdési stratégiákat csoportosítottak és csomagolópapírra rendeztek. A feladat során két területet különítettünk el:
rövid távon könnyebb megoldások, amelyek pillanatnyilag megkönnyebbülést adhatnak, de nem feltétlenül segítik a probléma megoldását;
hosszú távon hatékony megoldások, amelyek valóban hozzájárulnak a helyzet feldolgozásához és megoldásához.
A tanulók megjelölték, hogy ők maguk milyen megküzdési módokat szoktak alkalmazni. Megbeszéltük azt is, hogy önmagában nem probléma, ha valaki egy nehéz helyzetből rövid időre kivonul, például zenét hallgat, telefonozik vagy pihen, azonban fontos, hogy ezt követően törekedjen a helyzet megértésére és megoldására.
Ehhez kapcsolódóan feldolgoztuk a kommunikáció szerepét is a konfliktusok kialakulásában. Ennek részeként elkészítettük a zsiráfnyelv–sakálnyelv szemléltető képet, amely segített megérteni a támadó és az együttműködő kommunikáció közötti különbséget.
A cél az volt, hogy a tanulók felismerjék: a problémák kezelésében nemcsak az számít, mit mondunk, hanem az is, hogyan fejezzük ki érzéseinket és szükségleteinket.
7. Apró örömök élvezete
Az apró örömök élvezete témakörének feldolgozásakor a tanulók virágot készítettek, amelynek szirmaira olyan tevékenységeket írtak, amelyek örömet okoznak számukra, nem kerülnek pénzbe, és rövid időn belül megvalósíthatók.
A szirmokra többek között az alábbi örömforrások kerültek: olvasás, játék, zenehallgatás, fotózás, kutyával való séta, rajzolás, filmezés, barátokkal való beszélgetés, edzés, jóga és más hasonló tevékenységek.
A foglalkozás során arra ösztönöztem a tanulókat, hogy a saját listájukból válasszanak olyan apró örömforrásokat, amelyeket a mindennapokban is meg tudnak valósítani, ezáltal tudatosabban figyelve saját jóllétükre.
8. Megbocsátás gyakorlása
A megbocsátás gyakorlása témakört közös beszélgetés során dolgoztuk fel. A tanulók átgondolták, milyen érzés sérelmeket, haragot vagy negatív élményeket magukkal hordozni.
A téma elmélyítése érdekében egy tapasztalati gyakorlatot végeztünk. A tanulóknak egy papírgalacsint kellett készíteniük, amelynek összegyúrása közben egy olyan sérelemre gondoltak, amelyet nehéz volt elengedniük. Akik szerették volna, előtte rá is írhatták ezt a papírra.
A papírgalacsint ezután az egész foglalkozás alatt a kezükben kellett tartaniuk. Nem tehették le, ugyanakkor egyik kezükből átvehették a másikba. Ezzel szemléltettük azt, milyen folyamatos terhet jelenthet egy el nem engedett sérelem.
Ezt követően a padtársukkal közösen olyan feladatot végeztek, amely során egymás tenyerét rajzolták körbe úgy, hogy a két kézrajz valahol összeérjen. A másik tenyérrajzába egy pozitív tulajdonságot vagy kedves gondolatot írtak egymásról.
A foglalkozás végén a papírgalacsinokat közösen kidobtuk a szemetesbe, miközben a tanulók kimondták: „megbocsátok” vagy „elengedem”. Ezután közösen megbeszéltük, milyen érzés volt egész órán egy ilyen „teherrel” jelen lenni.
A tanulságként megfogalmaztuk, hogy ha folyamatosan sérelmeket hordozunk magunkkal, az idővel olyan nehézzé válhat, mint egy nagy hátizsák, amely akadályozza a mindennapjainkat és megnehezíti a továbblépést.
9. A testmozgás fontossága
A tanév során iskolánk állatbarát középiskola lett, amelyhez kapcsolódóan különleges lehetőségünk nyílt a testmozgás fontosságának témakörét állatasszisztált foglalkozás keretében feldolgozni.

Iskolánk igazgatóhelyettesének Bak Zsuzsának kutyája terápiás kutya, aki gazdájával/ felvezetőjével együtt vett részt a foglalkozáson. A Boldogságóra keretében először közös beszélgetőkört tartottunk, amely során a tanulók átgondolták és megfogalmazták, miért fontos a rendszeres testmozgás a testi és lelki egészség szempontjából.
Megbeszéltük, hogy a mozgás nemcsak a fizikai állapot javításában játszik szerepet, hanem segíthet a stressz csökkentésében, a feszültség levezetésében és a jobb közérzet kialakításában is.
Ezt követően játékos, csoportos feladatokat végeztünk Cody, a terápiás kutya segítségével. A közös élmény hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók megtapasztalják a mozgás örömét, valamint az állatokkal való pozitív kapcsolat személyiségfejlesztő hatását.

10. Fenntartható boldogság
A fenntartható boldogság témakörének feldolgozásakor visszatekintettünk az egész tanév során megismert témákra, gyakorlatokra és tapasztalatokra.
Közösen átbeszéltük, hogy a Boldogságóra során mely gondolatok, feladatok vagy tevékenységek voltak számukra a legfontosabbak, illetve melyek azok az eszközök, amelyeket a jövőben is szeretnének alkalmazni a mindennapjaikban.
A tanulók ezt követően leírták, mely foglalkozások vagy feladatok maradtak meg számukra a legemlékezetesebben. A feladat során maximum három olyan élményt vagy témát jelölhettek meg, amely számukra a legtöbbet jelentette. A tanév során megvalósított Boldogságóra foglalkozások célja az volt, hogy a tanulók olyan gyakorlati eszközöket sajátítsanak el, amelyek segíthetik őket az érzelmeik felismerésében és kezelésében, a nehéz helyzetek megoldásában, a pozitív gondolkodás kialakításában, valamint a támogató kapcsolatok megerősítésében.
Összességében a program első évének tapasztalatai alapján elmondható, hogy a tanulók nyitottan és aktívan vettek részt a foglalkozásokon. A közös beszélgetések, kreatív feladatok és gyakorlati tapasztalatok lehetőséget biztosítottak számukra az önismeret fejlesztésére, egymás jobb megértésére és a pozitív szemlélet erősítésére.
A Boldogságóra program hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók tudatosabban figyeljenek saját jóllétükre, kapcsolataikra, valamint arra, hogy a mindennapi életben is felismerjék és alkalmazzák a boldogságot elősegítő tényezőket. Köszönjük a lehetőséget, hogy a Boldogságóra közösség tagjai lehetünk, és részesei lehettünk ennek a szemléletformáló programnak. Bízunk benne, hogy a jövőben is a közösséghez tartozhatunk, és folytathatjuk a Boldogságóra által képviselt értékek közvetítését tanulóink számára.