A júniusi boldogságórát az Apák napjához kapcsolódva szerveztem meg, a kíváncsiság témakörére építve. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek pozitív érzelmeit, családi kötődéseit erősítsem, valamint lehetőséget biztosítsak számukra arra, hogy megosszák egymással az édesapjukhoz fűződő élményeiket.
A tevékenységet a Kiscsiga és az apukája kettesben című mese felolvasásával indítottam. A gyermekek érdeklődve hallgatták a történetet, könnyen azonosultak a szereplőkkel, és szívesen beszélgettek a mesében megjelenő apa–gyermek kapcsolatról. A mese jó alapot teremtett ahhoz, hogy felkeltsük a kíváncsiságukat egymás élményei és tapasztalatai iránt.
Ezt követően a Kíváncsiság gömb játékot játszottuk, a témához igazított kérdésekkel. A gyermekek sorra válaszoltak arra, hogy mit szoktak az apukájukkal kettesben csinálni, illetve miért szeretik őt. A játék során mindenki figyelmesen hallgatta társait, érdeklődéssel fordultak egymás felé, és örömmel osztották meg személyes élményeiket. A válaszokból kiderült, hogy sok közös programot élnek át édesapjukkal, például kirándulnak, játszanak, sportolnak vagy együtt barkácsolnak. A gyermekek szeretetük kifejezésekor olyan tulajdonságokat emeltek ki, mint a gondoskodás, a kedvesség, a humor és a segítőkészség.
A foglalkozás zárásaként ajándékot készítettünk az apukáknak. A gyermekek lelkesen és nagy odafigyeléssel dolgoztak, igyekeztek minél szebben elkészíteni meglepetésüket. Az alkotótevékenység során megfigyelhető volt a szeretet és az örömszerzés szándéka, amely tovább erősítette a pozitív érzelmi ráhangolódást.
A foglalkozás elérte célját: a gyermekek nyitottan, kíváncsian fordultak egymás élményei felé, miközben pozitív érzéseket élhettek át az édesapjukkal való kapcsolatuk kapcsán. A közös beszélgetések és az alkotás hozzájárultak az érzelmi intelligencia, az önkifejezés és a társas kapcsolatok fejlődéséhez, valamint az Apák napjához kapcsolódó értékek tudatosításához. A gyermekek végig aktívan, örömmel vettek részt a tevékenységekben, így a boldogságóra kellemes, meghitt hangulatban valósult meg.

A nevelési év utolsó Boldogságóra foglalkozását a „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”című relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd az okostévén megnéztük és meghallgattuk Bagdi Bella: Jobb veled a világ c. dalát. Igazából csak annyit fűztem a dalhoz, hogy milyen jól esik a másiknak, ha a boldogságot, a szeretetet átadjuk neki. Érdeklődve nézték a videót, volt, aki megkérdezte, hogy: „Ez igazi, ez megtörtént?” Ezt követően mutattam be a Kerekerdő- Boldogerdő c. mesét. Megkérdeztem a gyermekeket, hogy az erdő melyik részén lennének a legszívesebben: „a játszótéren. a szivárványos erdőben, kavicsot gyűjtenék”. Ezeket említették néhányan. A következő játékunk az életre szóló megerősítésekhez kapcsolódott. Ez volt a…” „Szeretem benned, hogy…” c. játék, ahol a mondat folytatásaként kedves dolgokat mondtak egymásnak a gyermekek, egy plüss Micimackót átadva, mivel Micimackó csoport vagyunk („Szeretlek, mert a barátom vagy, fogócskázol velem, a párom vagy”). Úgy gondoltam, hogy a foglalkozást az év kedvelt játékaival zárjuk. A gyerekek kérésére a „Szeretetzuhany” c. játékot játszottuk el, valamint a Jól érzem magam c. dalra a zene megállításakor összeölelkeztek a gyermekek. Nagyon élvezték. Az volt az instrukcióm, hogy párt keressenek maguknak, de mivel páratlanul voltunk, a barátságok alapján ennél többen is „összekapaszkodtak”. A foglalkozás zárásaként nyári finomságokat színeztek a gyerekek.

E havi boldogságóránk alkalmával a gyermekekkel Pillanatkapitány és Kóborló közös nyomozásán vettünk részt. A foglalkozás elején egy kellemes beszélgetőkörrel indítottunk, ahol mindenki megoszthatta a többiekkel, hogy számára mit jelent a boldogság. A gyermekek lelkesen meséltek arról, mi teszi őket boldoggá, mitől lesznek jókedvűek, és melyek azok a pillanatok, amelyek mosolyt csalnak az arcukra.
Ezután párokba rendeződtünk, és közösen elkészítettük a „mosolyláncot”. A gyermekek felváltva fordultak egyik, majd másik társuk felé, és kedves mosolyukkal igyekeztek örömet szerezni egymásnak. A játék során megtapasztalhatták, hogy egy egyszerű mosoly is milyen könnyen képes jókedvet és vidámságot teremteni.
A következő feladat során minden gyermek kapott egy lábnyom alakú sablont, amelybe lerajzolhatta vagy megjeleníthette saját boldogságának forrását. Miközben alkottunk, közösen hallgattuk Bagdi Bella – Jobb veled a világ című dalát, amely még meghittebbé és vidámabbá tette a foglalkozás hangulatát.
Amikor elkészültek a „boldogságnyomok”, közösen körbejártuk az alkotásokat, és megismerkedtünk egymás boldogságának forrásaival. A gyermekek érdeklődve figyelték társaik munkáit, és örömmel hallgatták egymás gondolatait. Majd mindneki kapott egy erősség jelményt.
A foglalkozás végén a gyermekek kérésére még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella dalát. Ezúttal azonban már nemcsak hallgattuk, hanem együtt énekeltünk, táncoltunk és önfeledten mozogtunk a zenére. A sok mosoly, nevetés és közös élmény ismét bebizonyította, hogy a boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejlik, különösen akkor, amikor együtt élhetjük át őket.