Jobb Veled a Világ-Boldogságlánc
Fenntartható boldogság
Az órát légzőgyakorlattal kezdtük. Ezután felolvastam a Kerek erdő című mesét. Közben megfigyelési szempontot adtam, hogy színes ceruzákkal a színes gyöngyök sorrendjét jelöljék. A mese hosszú volt, de tetszett a gyerekeknek. A gyöngyök rajzolása a mese alatt jó ötletnek tűnt, mert a mese végére már elfelejtették, hol és milyen színű gyöngyöt találtak a mese szereplői.
Ezután a fenntarthatóságról beszélgettünk végül ezt meg is rajzoltuk a füzetekbe.
Beszéltünk az életkedvet adó és a lelombozó érzelmekről. Majd rajzoltunk és a hozzá illő színekkel színeztük a virágainkat.
Az óceànok vilàgnapja alkalmàból tenger alatti vilàgot àlmodtunk, vegyes technikàval ès aquarellel dolgoztunk.
A júniusi boldogságóránkat most játékkal kezdtük: az ölelésláncban sorra megöleltük egymást, a szeretetfolyosón áthaladva pedig szép, önbizalom növelő, kedves tulajdonságokat mondtuk egymásnak. A Szívmanó kártyajátékkal folytattuk a foglalkozást, először az általam elkezdett mondatokat fejezték be a gyerekek (pl. Szomorúnak érzem magam, amikor…, Fájt, amikor…, Örömöt érzek, amikor…), majd választottak maguknak egy-egy kártyát, elmondták, miért választották azt, milyen érzést vált ki belőlük (pl. pici ajándékot kapni, kirándulni, zenét hallgatni…). A csoportunk fele jövőre iskolába megy, beszélgettünk arról, hogy mi vár rájuk, és arról, hogy nem kell félni az újtól, az ismeretlentől. A kitartásról, a célunk eléréséről hozott utoljára nekik Boldog Dóra egy mesét (Mese a kitartásról és az optimizmusról). A mese után zenehallgatás közben (Bagdi Bella: Jobb veled a világ) a gyerekek kiszínezték a Boldogságfüzért és készítettünk a faliújságra egy puzzle-t.
A foglalkozás során a gyerekek játékos módon fedezték fel, mitől lehetünk tartósan boldogok, nem csak egy pillanatra. Először közösen összegyűjtötték, mi szokott örömet okozni nekik, majd megbeszélték, melyik öröm tart tovább. A program központi része a „boldogságkert” volt, ahol olyan képzeletbeli növényeket „ültettek”, mint a Barátság virága vagy a Hála napraforgója. Ezekhez egyszerű, hétköznapi ötleteket kapcsoltak, így könnyen megértették, hogyan tehetnek a saját jókedvükért. A közös rajzolás és beszélgetés segítette az együttműködést és az érzelmek megfogalmazását. A foglalkozás végén egy rövid hála-gyakorlat zárta az órát, ami segített észrevenni a nap apró, jó pillanatait is.
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
A június elég sűrűre kerekedik: Néptáncgála, Születésnaposok köszöntése, Nyárköszöntő előadás a Szülőknek, Apák napi meglepetés, … mindezt sok nevetéssel és örömmel fűszerezve, és kézműveskedéssel tarkítva az utolsó hetekre.
A júniusi Boldogságóra foglalkozás témája a fenntartható boldogság volt. A foglalkozás során a tanulókkal közösen gondolkodtunk arról, mit jelent a hosszú távon is megőrizhető jóllét, és milyen szokások segíthetnek bennünket abban, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet éljünk.
Beszélgettünk a testi és lelki egészség fontosságáról, valamint arról, hogy a boldogság nem csupán pillanatnyi örömöket jelent, hanem tudatos életvezetést is. A diákok megosztották egymással, milyen tevékenységek teszik őket igazán boldoggá, és példákat gyűjtöttek olyan szokásokra, amelyek hozzájárulnak a fenntartható boldogsághoz.
Szó esett a rendszeres mozgás és az egészséges életmód jelentőségéről, valamint arról is, hogyan segítheti a természet közelsége a lelki feltöltődést. A gyerekek saját élményeiken keresztül meséltek kedvenc szabadtéri programjaikról. Külön figyelmet fordítottunk a hála gyakorlásának pozitív hatásaira, a tanulók pedig felsorolták azokat a dolgokat, amelyekért hálásak lehetnek a mindennapokban.
A pozitív emberi kapcsolatok szerepéről is beszélgettünk. A diákok felismerték, hogy a támogató barátságok és a közösséghez tartozás érzése nagyban hozzájárul a jólléthez. Csoportmunkában ötleteket gyűjtöttek arra, hogyan lehetnek kedvesebbek és figyelmesebbek egymással.
A foglalkozás kreatív feladata egy boldogságfa elkészítése volt. A gyerekek közösen megrajzolták a fát, majd a lombjába olyan szavakat írtak, amelyek őket boldoggá teszik. A leveleken olyan kifejezések jelentek meg, mint a család, a barátok, a játék, a szeretet, a természet, az állatok vagy éppen a közös élmények. A színes boldogságfa jól szemléltette, hogy mindannyiunk számára más és más dolgok jelentik a boldogság forrását, ugyanakkor sok közös értéket is felfedezhettünk.
A foglalkozás során hangsúlyoztuk, hogy a fenntartható boldogság érdekében felelősséget kell vállalnunk önmagunkért és környezetünkért. Beszélgettünk a környezettudatos magatartás és a jóllét kapcsolatáról is. A gyerekek számos kreatív ötlettel járultak hozzá a témához, érdeklődve hallgatták társaik gondolatait és tapasztalatait.
A foglalkozás jó hangulatban telt, a tanulók nyitottan és őszintén kapcsolódtak a témához. A közös munka során fejlődött önismeretük és együttműködési készségük. A foglalkozás végén mindenki megfogalmazott egy olyan szokást, amelyet a jövőben szeretne rendszeresen gyakorolni saját boldogságának és jóllétének megőrzése érdekében.
A júniusi Boldogságóra hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók tudatosabban gondolkodjanak saját és közösségük fenntartható boldogságáról.
Utolsó boldogságóránk témája a „Fenntartható boldogság”volt.
A foglalkozást légzőgyakorlattal kezdtük,majd elolvastam az Ubuntu című afrikai történetet a boldogságról és az összetartozásról.Hosszan beszélgettünk a történet tanulságáról személyes pédákat is hozva.Ezután kiszíneztünk egy vidám gyerekeket ábrázoló színezőt.
Később meghallgatták a gyerekek az Út a boldogság országába című mesét,amely magába foglalta a tanév során megbeszélt témákat.Mindenki készített egy rajzot azzal kapcsolatban,amelyik legjobban megérintette,Az elkészült rajzokat felfűztük egy fonalra.
Végül mindenki kapott otthonra ” nyári boldogságfokozó” gyakorlatokat.
Minden gyermek nagyon élvezte a boldogságórákat. Úgy gondolom, sokat tanultak belőlük.
Pedagógusként különösen értékes számomra látni azt a pillanatot, amikor egy gyermek olyan élménnyel találkozik, amelyet korábban még soha nem tapasztalt meg. Ilyenkor a csodálat, a kíváncsiság és a felfedezés öröme tükröződik az arcán. Az ilyen meghatározó élmények maradandó nyomot hagynak a gyermekekben, gazdagítják tapasztalataikat, formálják szemléletüket, és hosszú távon is elkísérik őket. Külön értékük, hogy nemcsak megőrizhetők emlékeikben, hanem történeteiken, élménybeszámolóikon keresztül továbbadhatók társaiknak, családjuknak és a következő generációknak is. Az esemény során szerzett tapasztalatok így valódi, fenntartható értékké válnak.