A délelőttös heteimbe havi rendszerességgel a saját csoportomban feldolgoztuk a boldogságprogram téma javaslatait. Minden témát nem tudtunk teljes mértékben feldolgozni, hiszen a mindennapos feladatok, illetve az iskola előkészítő tevékenység lefoglalta az időnket. A hozzám közel álló témákat még nagyobb örömmel tudtuk feldolgozni. Nehézség volt számomra, a témák beillesztése a mindennapokba, hiszen most a jelenlegi csoportomba sok programunk, feladatunk volt. A gyermekek számos téma feldolgozását élvezték, boldogsággal töltötte el őket a sok beszélgetés, játék, tevékenység. A hála fontos része életünknek, amit meg kell tanulni felismerni, hiszen egy rossz napon is történhetnek olyan dolgok, amikért hálásak lehetünk. A hála világnapján idézeteket ajándékoztunk a szülőknek, melyek mosolyt csaltak a szülők arcára. Először megbeszéltük a gyermekekkel, hogy: Mit is jelenthet az, hogy hála? Mit érzünk olyankor? Mikor lehetünk hálásak valamiért? Amikor viszont megkérdeztem a gyerekeket, hogy mondjanak egy dolgot, amiért hálásak a mai napon, bizony nehéz feladat volt. Nehéz volt számukra, hogy találjanak egy dolgot, amiért hálásak lehetnek. Először én mondtam el a személyes gondolataimat, hogy én kinek és miért vagyok hálás, ez segítséget adott a továbbiakban a gyermekeknek. Ahogy teltek a napok, egyre többször jöttek szólni a gyerekek, hogy miért hálásak, már egészen apró dolgok miatt is. A gyerekek megismerhették a beszélgetések során, hogy milyen fontosak a jócselekedetek és a segítségnyújtás. Sok olyan jó cselekedett hangzott el, amire nem is gondol egyből az ember, de a gyermeki gondolatok igen szélesek. A csoportomba járó gyermekek közül 9 gyermek rajzolt jó cselekedetek témakörben a meghirdetett rajzpályázatra. A rajzokat örömmel, lelkesen készítették. A boldogság a gyerekek számára minden olyan eseményt, tárgyat, fogalmat jelent, ami mosolyt csal a szemükbe. A boldogság világnapja alkalmából a gyermekek szívekre rajzoltak egy általuk kigondolt kis rajzot, amivel szerettek volna boldogságot csalni az emberek arcára. Ezeket egy séta keretében a városban odaajándékozták a járókelőknek, melyeket örömmel fogadtak. Faültetésen vettünk részt 2026. április 21.-én, ahol a föld lapátolása nagyon tetszett a gyermekeknek. A kihívás napját ebben az évben is teljesítettük. Az esemény előtt megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért is fontos a mozgás. Az óvodánk minden csoportja és minden felnőtt részt vett a feladatokban. Elsőként bemelegítés volt a feladat, majd ezután zenére közösen mozogtunk. A kihívásnak eleget téve törölközővel is táncoltunk, mozogtunk. Az esemény lezárásaként körbe futottuk az óvodát. Fantasztikus élmény volt közösen átélni a mozgás felhőtlen örömét az óvodánk minden csoportjának gyermekeivel, a Kihívás Napja alkalmából, melyhez ebben az évben is csatlakoztunk. A közös torna és aktív játék nemcsak szórakoztató, de a gyermekek egészséges fizikai és szellemi fejlődésének legfontosabb alappillére is.

Ülök és gondolkodom…

A kis Napraforgókkal idén kilencedik alkalommal vettünk részt a Boldogságóra programban.

Végigpörgettem magamban az elmúlt évet, és sorra eszembe jutottak élmények, érzések és emlékek. Mintha minden hónap egy-egy apró darabja lenne annak, amit közösen építettünk ebben az évben. Minden téma egy-egy fontos üzenetet, tanulságot és közösen megélt pillanatot idézett fel bennem.

Szeptemberben, a hála hónapjában elsősorban kolléganőimnek, Melinda néninek és Adél néninek mondok köszönetet, akikre a mindennapokban mindig számíthatok. Hálás vagyok a szülők bizalmáért is, hogy ősszel bennünket választottak és ránk bízták kisgyermekeiket.

Október az optimizmus jegyében telt. A téma megerősített abban, hogy a nehézségeket érdemes más szemmel nézni, és mindig a megoldásokat keresni – akkor is, amikor nem minden egyszerű.

Novemberben, a barátság hónapjában ismét megtapasztaltam, milyen fontos az a szakmai és emberi háttér, amelyet kollégáim jelentenek a mindennapokban. Ez a csendes, de biztos jelenlét sokszor többet adott, mint amit szavakba lehetne önteni.

December a jó cselekedetek hónapja különösen közel állt a szívemhez. Képeslapokat készítettünk nyugdíjasok számára, külön figyelve azokra, akik magányosan élnek, hogy egy kis figyelmet és melegséget vihessünk számukra. Adventi délutánunkon a családokkal közösen barkácsoltunk és ünnepeltünk, és ezek az együtt töltött pillanatok valódi közösséggé formáltak minket.

Januárban célokat tűztünk ki, februárban pedig ezek megvalósításán dolgoztunk kitartással és bátorsággal, lépésről lépésre haladva, egymást erősítve.

Március az apró örömök hónapja volt. Adél néni elnyerte a Hónap Pedagógusa címet, ami méltó és őszintén megérdemelt elismerése a munkájának. Ebben a hónapban a városunkban megrendezett Boldogságóra találkozón gyermekeinkkel felléphettünk Bagdi Bella előtt, ami mindannyiunk számára felemelő élmény volt. A Boldogság világnapján pedig szívecskéket osztottunk az embereknek, hogy egy kis kedvességet csempésszünk a mindennapjaikba. Külön megható élmény volt, amikor megláttuk, hogy egy buszsofőr a tőlünk kapott ajándék szívecskét azóta is a buszában tartja.

Áprilisban a megbocsátás került középpontba. Játékos, élménypedagógiai eszközökkel segítettük a gyermekeket az érzelmek megértésében és feldolgozásában. Szép volt látni, ahogy fokozatosan megtanulják elengedni azt, ami nehéz.

Májusban a mozgás és a közös élmények domináltak. Rendhagyó anyák napi programunkon az édesanyákkal együtt mozogtunk és játszottunk, ami különleges és meghitt közösségi élményt adott. Számos kirándulás, séta és közös program gazdagította a hónapot, köztük egy emlékezetes nap Tatán, melyet soha nem feledünk.

Júniusban számot vetettünk az évvel. A gyermekek egész éves alkotásaiból rajzkiállítást rendeztünk a helyi közösségi házban, ahol a Boldogságórák munkái is külön helyet kaptak. Jó volt visszanézni mindarra, ami hónapról hónapra született.

Büszkén és hálával tekintek vissza erre az évre. Csendes, de fontos pillanatokból állt össze, amelyek együtt adnak értelmet mindannak, amit nap mint nap teszünk.

És már most ott van bennem a várakozás a folytatás iránt, hiszen a következő tanév a tizedik, jubileumi évünk lesz.

Szívből köszönöm a gyermekeknek, a szülőknek és kollégáimnak, hogy együtt járják velem ezt az utat.

És nem utolsó sorban köszönet Nektek is! Köszönjük a társasjátékot és az elismerő szavakat, melyek ebben az évben is sokat jelentettek.

Az utolsó boldogságóránkat szerettem volna emlékezetessé tenni, hiszen az iskolába készülőkkel ez volt az utolsó közös foglalkozásunk.
A témát a Boldog erdő – Kerekerdő mesével vezettem be, majd közösen felelevenítettük, hogy ezt az utat jártuk be mi is Boldogságóráinkon. Megnézegettük a boldogságórákról készült fotóinkat, így elevenítve fel közös Boldogságórás élményeinket. Közben megfűztük a boldogság nyakláncunkat, minden közösen felidézett emléket egy-egy gyöngyszembe foglalva. Megbeszéltük, hogy ennek a hosszú útnak a végén vár ránk a boldogság vára. De ennek megépítéséhez szükségünk lesz mindenki segítségére!
A nagy szivacselemekből közösen megépítettük a boldogság várát, ahova a szeretethídon átkelve lehetett belépni. A társak által alkotott folyosón áthaladva mindenki pozitív megerősítésekkel léphette a várkaput.
Majd a várunk melleti „halastóhoz” mentünk el, ahol horgászbottal kellett kifogniuk a halakat, melyeken különböző betűket találtak. Ezekből a betűkből kellett kirakni a HÁLA, ÖRÖM, BARÁTSÁG és BOLDOGSÁG szavakat. A nagyoknak izgalmas kihívás volt ez az betűkkel való ismerkedés, a csapatmunka is nagyon jól ment nekik.
Egy ölelés körrel zártuk utolsó boldogságóra foglalkozásunkat.

A gyerekek elmondhatták, hogy mi okoz számukra örömet, mitől lesznek boldogok. Szóba került a napsütés, a mozgás, a játék, a barátokkal töltött idő, a rajzolás, az éneklés és a tánc is. Közösen felidéztük, milyen sokat játszottunk és énekeltünk, valamint azt is, hogy milyen témákkal foglalkoztunk a Boldogságórák keretein belül.

A gyermekek színezőiből kiállítást rendeztem a faliújságon, amelyet a szülők is megtekinthettek, majd a munkákat a gyerekek hazavihették.

Ellátogattunk a település arborétumába, ahol meghallgattuk a madarak csicsergését, megcsodáltuk a növényeket, élveztük a napsütést, valamint pillangókat figyeltünk meg. Megöleltük a fákat, és beszélgettünk arról, hogy a természet milyen pozitív hatással van ránk. Ezután körjátékokat játszottunk a szabadban. Aszfaltrajzokat is készítettünk erdei témában, de a gyerekek szabadon rajzolhattak szívecskéket, szivárványt, virágokat vagy bármi mást, amit szerettek volna. Szappanbuborékokat és pitypangot fújtunk, miközben önfeledten élveztük a közösen eltöltött időt.

Megtekintettük egy közeli udvarban élő háziállatokat is. A gyerekek megsimogathatták a kiscsibéket, és közben beszélgettünk a háziállatokról, azok fontosságáról, valamint arról, hogyan kell róluk felelősségteljesen gondoskodni.

Az óvoda udvarán akadálypályát építettünk, ahol a gyermekek egyensúlyozhattak, és különféle mozgásos ügyességi feladatokat oldhattak meg. A közös tevékenységeket nagy örömmel végezték, és számos pozitív élménnyel gazdagodtak.

A program zárásaként gyümölcssalátát készítettünk, amelyet a gyerekek jóízűen fogyasztottak el. Az együtt töltött idő során sok örömben, élményben és közös sikerben volt részünk, amelyek hozzájárultak a gyermekek pozitív érzelmi fejlődéséhez és közösségi élményeik gazdagításához.
A finom egészséges ételek, a testmozgás, a szabadban eltöltött idő, a sok játék a természet és a nevetés mind hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekek érezzék, mi is a boldogság, és hogy mit tehetünk azért, hogy ezt meg is tudjuk tartani. A gyerekek feltöltődve kezdhették meg a nyári szünetet.