Azzal a néhány gyerekkel, kik a júniust már az iskola falai között töltötték összegyűjtöttük a boldogságórák során elkészült alkotásokat. Felidéztük az elkészítésük során megélt élményeket, témákat, beszélgetéseket, vidám pillanatokat és szomorú emlékeket. (A megküzdés témakör kapcsán felkeresett daganatos fiú, azóta életét vesztette.) A kiállítás nem volt teljes, sorra sorolták, még ezt is csináltuk, még azt is leírtuk.
Az online megkérdezett társak szavazatai alapján elkészítettük az általuk javasolt fokmérőt. Ezen a táblán valamennyi gyerek neve és a hónapok illetve a hónap kulcsszava szerepel. Többszínű vigyori arcokkal jelöltük, hogy melyik téma feldolgozása okozott felhőtlen pillanatokat. Egyenes szájjal megrajzolt fejecske jelzi, mely téma feldolgozása ment nehezebben, okozott több fejtörést. A szomorú szájú fejecske pedig azt a témahónapot jelöli, mely mindenkinek a lelke mélyig hatott. Szerencsére a vidám arc dominál a táblájukon.
Ha már tábla. 4 osztályosok, szomorú, de el kell válnunk egymástól. A búcsúzásra tablót készítettünk, s minden gyerek aláírta a rá legjobban jellemző pozitív tulajdonságot. Az aláíráshoz képesek voltak bejönni. Mindenki megtekintette a rögtönzött kiállítást. Megnyitó beszédre , pizzázásra is sor került.
Végül mindenki készített egy olyan arcot, melyen különböző érzelmeket kifejező képeket (szemeket, szájakat) lehet kipörgetni. A közös csoportképen arra forgathatta, mely leginkább jellemezte. Szerencsére mindenki a vigyorgos arcrát mutatta a fotós kamerájába. Ilyen vidámságot kívánunk a valamennyi boldogságórásnak.

A boldogságórák zárásaként egy videót készítettünk, melyben az év folyamán elkészült munkákat, a boldogságórák emlékezetes pillanatait és egy virtuális ünnepséget örökítettünk meg. A tanévzárás, vakációvárás örömébe idén egy kis szomorúság is vegyült. Negyedikesek vagyunk, búcsúzunk egymástól. A videóba ezért néhány olyan kép is belekerült, melyek az elmúlt négy év vidám pillanatait örökíti meg. Év elején még nem így képzeltem el a búcsúzás perceit, nem gondoltam, hogy személyesen el sem köszönhetek tőlük, meg sem ölelgethetem őket. Van egy nagyon kedves idézetem Weöres Sándortól, amit mindig el szoktam mondani az elköszönés során. Idén a gyerekeknek készült búcsúvideóba és beszédbe szőttem bele. Az idézet a következő:
„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
A létra szimbolikáját emeltem ki nekik. Az út felfelé visz, a földről az égbe. A létra, melynek segítségével elérhetjük az álmainkat, bennünk van! Merjék használni, hiszen mindenre képesek, mindent elérhetnek ha bíznak önmagukban. Elkészítettük Az én boldogságórám feladatot is. Összegyűjtötték, hogy mi volt a kedvenc témájuk, legfontosabb gondolataik, kik segítették őket az év folyamán, kik azok, akire igazán számíthatnak, hogy tudnák mások boldogságát fokozni, mik a terveik jövőre, miben szeretnének fejlődni. A munkákat nézegetve, olvasgatva, rájöttem, hogy milyen hálás is vagyok ezért a programért. Köszönöm! Nagy szerepet játszottak a boldogságórák abban, hogy ilyen nagyszerű kis emberkék lettek az alsó tagozat végére. Nyugodt szívvel bocsátom útjukra őket.